Mozi - TV

Dredd


Mega City One-ban a törvény őrei rögtön ítélő bírók, esküdtek és végrehajtók egy személyben. Fejből tudják a törvényeket és vasszigorral tartatják be azt. Fellebbezésnek helye nincs. Köztük is a legkeményebb Joseph Dredd, az érzelemmentes, sisakjától sosem megváló terminator. Leghűbb társa a Törvénytevő, amely egy hiperszuper multifegyver mindenféle tüzelési móddal. A leggyakoribb szófordulata pedig: én vagyok a törvény. A bíró úr 1977-ben lépett színre a brit 2000 A.D. című sci-fi magazin lapjain. John Wagner írta a történetet és Carlos Ezquerra rajzolta a képeket. A siker nem kerülhette el a sötét jövőben ténykedő, szűkszavú és fanyar humorú bírót. Ettől már nem is volt messze a mozivászonra lépés.

Először 1995-ben kísérelték meg mozgóképre adaptálni a bűnmegelőzésben nem jeleskedő, de büntetésben annál kiválóbb bíró történetét. Sikertelenül. Hiába játszotta Sylvester Stallone Dreddet, a csilli-villi várossá tett Mega City One, a röhejes jelmezek, Rob Schneider minden pillanata, a pocsék történet, és úgy alapvetően minden, ami az első perctől az utolsóig megjelent a filmben, tragédiának minősíthető. Ezután nem csoda, hogy Dredd újabb eljövetelére tizenkét évet kellett várni.

A hazánkban most debütált, de az USA-ban már tavaly júliusban bemutatott mozi teljesen új lappal indít. Alex Garland író nem egy konkrét képregényt adaptált, hanem önálló történetbe helyezte Dreddet. Vagyis a bíró úrnak némi bevezető törvénytevés után vizsgáztatnia kell egy újoncot, aki a legtöbb felmérésen átlagosnak minősült, a maradékon meg szépen megbukott. Viszont képes a gondolatokban olvasni, így nem lenne rossz bírót faragni belőle. Ez lenne Dredd dolga. Ki is vonulnak Mega City One kilométer magas toronyházai egyikéhez, a Peach Treeshez, ahol a helyi drogbanda feje három megnyúzott embert hajított le a századik és a csillagos ég közötti emeletek valamelyikéről. Nosza, Dredd és Anderson begyűjtik a gyanúsítottat, ám ez a banda fejének, Ma-Manak átkozottul nem tetszik, ezért rázárja a lakatot a bejáratokra. Innen indul a macska-egér játék, újra szól a Törvénytevő, elsülnek az egysorosok, hullnak a bűnözők, Dredd pedig bebizonyítja, hogy még a Peach Treesben is ő a törvény.

A történet nem rejt magában semmi bonyodalmat, semmi fordulatot, az egész csak keretbe foglalja a két bíró túlélő túráját. Mégis működik, mert nem is akar ennél többnek mutatkozni. Pete Travis rendező tökéletesen eltalálta az arányokat, sosem markol nagyobbat, mint amennyit filmje elbír. Még az előzetesben agyonerőltetett lassításokat sem viszi túlzásba, amikor az ember kezdi megelégelni, Travis felhagy vele, és legközelebb már csak a végső ítéletkor láthatjuk.

A látványt is remekül kezeli, ahhoz képest, hogy a film mindössze 45 millióba került. Nincs benne olyan pillanat, amitől az állunkat keresnénk, Travis inkább hangulatteremtésre használta a trükköket, ott és akkor, amikor szükség volt rá. Így például Mega City One leginkább Johannesburg panorámájából épült fel, amibe digitálisan illesztették be a kilométer magas tornyokat. Mindez igen bizarr, sötét hangulatot kölcsönöz a városnak.

És Peach Trees belső terei is ilyenek. Néha-néha hőseink fel- vagy lenéznek a ház közepén tátongó ürességbe, ahol igazán érzékelhető az épület döbbenetes mérete, de a legtöbb belső helyszín inkább pincére emlékezteti az embert. Sehol egy ablak, a boltokat rácsok védik, minden mocskos, rozoga, omlik a vakolat. Szóval egyáltalán nem olyan műanyag, mint a Stallone féle Dredd bíróban, hihetőbb, hogy egy 800 millió lakost számláló óriásváros egyik nyomornegyedében járunk.

Karl Urban Dreddje sem hasonlít Sly-éra. Míg Sly hozta azt, amit mindig minden filmjében, a jó fej, lendületes akciósztárt tökös dumákkal, addig Urban kimért mozgással és rezignált hanghordozással épít fel egy a képregényhez sokkal hűbb Dreddet. Jelmeze is sokat segít ebben, hiszen a korábbi filmmel ellentétben itt valóban olyan ruhát adtak rá, amiről az ember elhiszi, hogy megvédi a tűzharcokban, legalábbis a kisebb fegyverektől. És a képregény rajongók legnagyobb örömére, sosem veszi le a sisakot.

Mellette Anderson képviseli az emberi oldalt, a kétségeket a bírók módszerében, az elesettséget és a jellemfejlődést. Olivia Thirlby remekül hozza az elején még bizonytalan, de szépen lassan bíróvá érő karaktert, aki még Dreddnek is ellent mer mondani. Kell is a szereplő a bíró mellé, hiszen Dredd annyi empátiát sem mutat, mint egy törött partvisnyél, így szimpátia sem alakulhat ki a nézőben. Ami az ő esetében nem baj, nem azért lézeng ott, hogy szeressék. Imádni fogjuk pusztítását és egysorosait (egysoros? néha csak hümmög), de komolyabb érzelmi ráhangolódás nem lesz.

A főgonosz Ma-Ma szerepére az erősen elcsúfított Lena Headey-t szerződtették le, aki szintén remekül hozza a pszichopata nőszemélyt. Egyetlen gond vele, hogy se ő, se csatlósai nem okoznak különösebb kihívást Dreddnek. Intellektuális ellenfélként próbálják szembeállítani a törvény pusztító istenével, de csapdái nem használják ki az épület nyújtotta lehetőségeket, helyette inkább arra mentek rá, hogy még ő is hozzátegyen kicsit a romboláshoz. Mintha ezzel akarták volna kompenzálni a minimalista látványt, pedig jobb lett volna, ha Ma-Ma egy valódi szellemi ellenfél lett volna, akinek a csapdáit nem lehet lefutni.

Még negatívum lehet, hogy az akciók kicsit lagymatagok, nincs bennük semmi egyedi, semmi kiugró. Két változatot ismételnek: fedezékből vagy fedezéken kívül lőnek le mindenkit. Még a különlegesebb lövedékeket, amiket a bírók előcsalnak a Törvénytevőkből, is végtelenül egyszerűen használják fel, sőt, nem is használják őket valami nagy intenzitással. Így amikor kiderül, hogy Dredd fegyveréből már minden lövedéktípus kifogyott, csak azon vakarjuk a fejünket, hogy mikor lőtte ki azokat? Ráadásul a minimalista látvány és a visszafogott akciók feleslegessé teszik a 3D-t, igazán egy olyan pillanat sincs, ahol ezt a technológiát kihasználná a film.

Minden hibája ellenére a Dredd egy kifejezetten élvezetes film. Története ugyan egyszerű, és mutat hasonlóságot az A rajtaütés című filmmel (tisztázás végett: a Dredd forgatókönyve is előbb íródott és a film is előbb lett leforgatva, szóval nem másolata), maga a főszereplő karaktere, a film hangulata, a minimalista látvány nyújtotta különlegesség egy jól összerakott sci-fi akcióvá teszi. Egy olyan művé, ami könnyedén elfelejteti velünk Stallone pocsék filmjét és a végén csak azt sajnáljuk, hogy az USA-ban megbukott, így csekély esély van a folytatásra. Pedig Garland a második részben már a Mega City One körüli sugárzó pusztaságba vitte volna Dreddet, a harmadikban pedig előkerültek volna a zombi-bírók. Viszont a kult státuszra simán esélyes.


51 hozzászólás on Dredd

  1. A gond csak az hogy se ez sem az eredeti nem maradandó alkotás. Akkor inkább márt a Sly-os darab mert azon legalább lehet röhögni, meg vannak olyan pillanatai amik megmaradnak az emberben. Ennek az új Drednek a legemlékezetesebb pillanata az volt mikor faarccal “műtötte” magát. Igen, kár hogy megbukott mert a tervezett folytatásokkal, ami történetet adna az egésznek már biztos maradandóbb alkotás lenne :. Azért sajnálom és hát reménykedni mindig lehet a folytatásban XD

  2. A gond csak az hogy se ez sem az eredeti nem maradandó alkotás. Akkor inkább márt a Sly-os darab mert azon legalább lehet röhögni, meg vannak olyan pillanatai amik megmaradnak az emberben. Ennek az új Drednek a legemlékezetesebb pillanata az volt mikor faarccal “műtötte” magát. Igen, kár hogy megbukott mert a tervezett folytatásokkal, ami történetet adna az egésznek már biztos maradandóbb alkotás lenne :. Azért sajnálom és hát reménykedni mindig lehet a folytatásban XD

  3. A gond csak az hogy se ez sem az eredeti nem maradandó alkotás. Akkor inkább márt a Sly-os darab mert azon legalább lehet röhögni, meg vannak olyan pillanatai amik megmaradnak az emberben. Ennek az új Drednek a legemlékezetesebb pillanata az volt mikor faarccal “műtötte” magát. Igen, kár hogy megbukott mert a tervezett folytatásokkal, ami történetet adna az egésznek már biztos maradandóbb alkotás lenne :. Azért sajnálom és hát reménykedni mindig lehet a folytatásban XD

  4. Abban, hogy nem maradandó, annyira nem vagyok biztos. Eddig többségében igen pozitív kritikákat kapott, és a saját ismeretségi körömből is csak két embert ismerek, aki negatív véleménnyel van róla. Légy erős, de te vagy az egyik. 😛 Kultusz film simán lehet, ami lényegében nagyobb siker, mintha a kasszáknál teljesített volna. Nekem például fix, hogy maradandó, és nem csak az a jelenet.

  5. Abban, hogy nem maradandó, annyira nem vagyok biztos. Eddig többségében igen pozitív kritikákat kapott, és a saját ismeretségi körömből is csak két embert ismerek, aki negatív véleménnyel van róla. Légy erős, de te vagy az egyik. 😛 Kultusz film simán lehet, ami lényegében nagyobb siker, mintha a kasszáknál teljesített volna. Nekem például fix, hogy maradandó, és nem csak az a jelenet.

  6. Gyula

    Az új Dreddnek semmi értelme, csak színtiszta öldöklés. A történet annyira primitív, hogy kb öt perc alatt születhetett meg. A ’95-ös film legalább megpróbált emberi értékeket becsempészni.
    Az új Dredd filmnek egyetlen erénye a látvány.
    Lehet, a képregényt kedvelőknek tetszik, hogy a sisakját sosem vette le, de a hideg, személytelen főszereplő nekem nem jött be. Az igazi főszereplő Anderson volt.

  7. nem vagyok róla konkrétan rossz véleménnyel, meg kimondottan kellemes volt hogy hozta a retro hangulatot, de az eredeti filmhez képest több mindenre számítottam mind látvány mind történet terén. Így nagyon érződik rajta hogy csonka szegény. Amint megkapja a folytatást és vele együtt az értelmet már nem lesz vele semmi bajom :D.

  8. Őszintén szólva számomra a “Ma-Ma” néven ismert női szereplő maradt meg az emlékeimben.Nagyon régen láttam ilyen kegytelen,beteges szerepben nőt.Nem volt túlzás,nem volt elcsépelt.Simán elhittem róla,hogy ilyen brutális és kegyetlen.

  9. Igen tényleg jó volt viszont látni egy jó kis sci-fi akcióban, de nekem Carl Urban is jól hozta a Dred állat :D. A képregény fanok szerintem meg lehetnek elégedve vele is, és hát ők ketten vitték a filmet. (Bár MA-MA karaktere sajnos tényleg nem volt nagy kihívás Drednek : )

  10. Rics: nem egy nagy durranás, de azért nehogy már azt mond, hogy a hót szar “eredeti” Dredd bíró jobb. Hát az a film iszonyú!!!! Minősíthetetlen borzalom. Az egyetlen, ami hangyányit kiemeli a trágyából, amiben benne van, az a magyar szinkron, ami legalább mulatságos (ami meg röhej annak fényében, hogy egy Dredd filmnek sötétnek és fanyarnak kéne lennie). Ezt viszont azért ne írjuk már a film javára, pláne ne a Dreddel szemben, amit meg angolul néztünk, és még így is nevettünk itt-ott rajta (és legalább nem kínunkban :D). A Dredd bíróban a borzalmas kosztümöket csak az irritáló színészek múlják alul, de még ők sem közelítik meg minősíthetetlenségben a történetet. Olyan, mint a Mortal Kombat: gyerekként iszonyú cool, de felnőtt fejjel kár volt megnézni, elrontott a kellemes emlékeket. Szóval ahhoz a “filmhez” képest a Dredd minden dicséretet megérdemel. Akkor meg pláne, ha azt vesszük, hogy annyiba került, amennyiből a Trónok harca sorozat fél évada sem jönne ki.
    Persze lehetett volna sokkal jobb is, ha több pénzt kap, akkor biztos ütősebb látvánnyal állnak elő. Bár nekem így jobban bejön a mai világ szuperlátványos szuperprodukciói között kellemes érzés néha olyat látni, ahol rá vannak kényszerítve a kreatív megoldásokra. Igaz, egy sokkal látványosabb filmet is élvezettel néztem volna ilyen minőségben. De hát a látvány nem minden.

    Szabina Söjtöri: Ma-Ma tényleg nagyon beteg, és őszintén szólva, szerintem az első ilyen jellegű női karakter a műfajban (vagy legalábbis nem tudnék most kapásból még egy ilyen állatkát példának állítani). Ráadásul Lena Headey-t így elcsúfítani, ejnye.

  11. Ott a kulcsszó. Gyerekként akkor tök jó film volt (nem csak gyerekeknek) a mai világban már nem számít jónak pont azok miatt amit mondtál. A mostani film viszont max a felnőtt fejű generációnak tetszhet, de olyan élményt nem fog nyújtani mint az eredeti nyújtott gyerekként, egy gyereknek sem, és nem alkot magának olyan atmoszférát mint az alkotott anno. Én kitartok amellet hogy ami régen jó volt az nem lett hirtelen szar. Eljárt felette az idő, és nem becstelenítem meg a gyerekkoromat meghatározó emlékeket hogy azt mondom rá “trágya”. A színészeket lehet belőle minősíteni de voltak benne olyanok akik szórakoztattak, díszletek és jelmezek ma már gagyik. A történet bicsaklik, de szórakoztató volt és teremtett atmoszférát.

  12. És most az a legrosszabb hogy nekem kell kiállnom amellet a film mellet holott tudom hogy szakmailag nem jó, sőt a képregényt úgy becsteleníti meg ahogy van. Ráadásul ha egymás mellé raknám a kettőt valószínűleg az újra raknám a voksom, de akkor is azt mondanám hogy jobban megismertem volna azt a világot amibe az legalább enged belelátnom. És tudom hogy kevésből készült, és nem telt többre épp ezért sajnálkozom azon hogy lehet nem folytatják, mert akkor biztos megadta volna nekem azt amit a 95-ös.

  13. Ami most szar, az régen is az volt, csak hét éves fejjel nyilván nem úgy viszonyulsz egy filmhez, mint huszonhét éves fejjel (és de, csak gyerekeknek volt az élvezhető úgy, ahogy akkor élveztük, pont azért, mert “szakmailag nem jó, sőt a képregényt úgy becsteleníti meg ahogy van;” ezekkel az apróságokkal csak egy gyerek nem foglalkozik). És nem lesz megbecstelenítve a gyerekkor attól, hogy ezt belátod. De, ez a Dredd nem gyerekeknek készült, azért ezt sem árt figyelembe venni, akkor meg nem értem, miért várod, hogy olyan élményt nyújtson. Olyan atmoszférát meg pláne nem alkothat, mert nem ugyanaz a film. Pláne nem elvárható! Nem ugyanaz a film, te sem vagy ugyanaz a kölyök, a világ sem ugyanaz, szóval ökörség ugyanazzal a mércével megítélni, na meg lehetetlen is. Ahogy a régit sem. Nosztalgiázhatsz kedvedre, de akkor sem lesz már ugyanaz az élmény.
    Szóval nem csoda, hogy csalódás, ha Dredd bírót vártad újra (miért nem szóltál, berakhattuk volna), de a készítők inkább csináltak egy Dredd című mozifilmet. 🙂

  14. A kettőt tényleg nem lehet összehasonlítani, de én azt a darkos világot vártam vissza mutánsokkal robotokkal, kihalt vidékkel, összeesküvéssel, stb De a mai technikával és felfogással. Az volt a hülye aki ilyen keveset adott rá :

  15. Hogy idézzek a filmből: “ja.” Mondjuk a régire nem verném rá, hogy dark (már leszámítva, hogy túlnyomó részt éjszaka van, de nem nyomasztó), egyezzünk ki egy változatos fantasy mesében. 😀
    Pláne ne féltsd a gyerekkorod, amíg olyan zsúfoltság van a polcodon. 🙂

  16. ranger

    ÍA régi film jó volt, (bár az SW prequelben lettek volna olyan robotok meg páncélok), és most hogy bántottátok az újhoz már nincs is kedvem. 🙂

  17. Ez egy különösen idióta film volt. A kritika írójával ellentétben szerintem minden tekintetben túlzásba estek (3D-ben is fárasztó meg unalmas volt a sok-sok lassítás, ha valaki otthon nézi meg DVD-n 2D-ben, legalább kimehet a mosdóba vagy rágcsáért), nagyon sok volt benne a fárasztó hülyeség (a kedvencem a pajzs volt, amely ellenáll az atomtámadásnak, de aki látta, tudja, mennyi elég volt a kivégzéséhez), a tesztoszterontól túltengő macsó dumák kora meg a nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején lejárt (de ha a nagyon-pasis-nagyon-kemény szövegek maradtak is volna, tényleg, tényleg muszáj volt minden egyes poént a néző szájába rágni?).

    Megjegyzem, nagyon jót derültem rajta a moziban (a közönség többi részének legnagyobb örömére, gondolom), ha vígjátéknak szánták, szuper. Ha nem… az elég gáz.

  18. Én baromira kiváncsi vagyok rá, ha minden igaz, jövőhéten meglesem. És kövezzetek meg, de én a Stallone változatot is bírtam, bár önálló entitásként kell kezelni, az tény. 😀

  19. Nem volt rossz, bár kevésbé volt futurisztikus mint vártam, és ez rontott az összképen. Egynek elment. A sötét hangulat viszont jó volt. Csak kicsit jobban kellett volna érzékeltetni, hogy ez egy sci-fi akciófilm. Ebben a tekintetben a régi változat erősebb.

  20. nekem nagyon tetszett, sötét, komor, rideg, Karl Urban is klassz volt, jobb,mint Sly (pedig szeretem Stallone-t) és a soundtrack is remek…jobb volt, mint vártam

  21. Igen láttam. Teljesen megfelel a korszellemnek, habár igazából szerintem nem sokat tett hozzá a 1992-es Stallonés változathoz. Igaz el sem vett. Egy látványos képregény-akció mozi. Esti szórakozásnak remek. 🙂

  22. 2D-ben néztem, eleve nem vagyok nagy rajongója a 3D-s moziknak. De ebben a moziban amúgy sem a csili-vili látvány, és a csupa hi-tech modern, futurisztikus környezet a lényeg. Pont ettől lesz jó film. Nem akar több lenni, ami lehetne, de amit egy ilyenből ki lehetett hozni, azt maximálisan megtette. A Stallone-féle sírvaröhögős verzióhoz képest sokkal tökösebb és lényegre törőbb (bár igazából nem igazán hasonlítanám azzal össze, teljesen más lett a két film).

  23. Szerintem felélesztésre jó kezdet volt. Extra alacsony költségvetésből elég jó film lett.
    Várom a szinkronos 3d otthoni kiadást is 🙂

  24. A legfőbb gond vele, hogy a film története három mondatban összefoglalható az elejétől a végig és, hogy Dreddnek csak egy ábrázata van, a szájhúzós 🙂 Oké, ez egy ilyen karakter, de akkor is. Több sci-fivel, több helyszínnel jóval ütősebb lett volna (tudom, több pénz…)

  25. Sityu8411

    Nekem tetszet bár tök olyan volt mint egy tv sorozat pilotja (amit néznék is a tv-ben )

Leave a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük