TV

Doctor Who regény – Gareth Roberts: Shada – kritika


Angol nyelven gyakorlatilag megszámolhatatlan mennyiségű Doctor Who regény jelent meg a kultikus-klasszikus sorozat indulása óta, de a legenyhébb becslés szerint is háromszáz felett van a kötetek száma. Magyarul eddig három regény jelent meg, melyekben a Kilencedik Doktor és Rose szerepelt. Az idei ötvenedik évfordulós felhajtás kapcsán nem csak egy kiemelkedően remek Doctor Who filmet kaptunk, hanem megjelent egy negyedik regény is magyarul, Gareth Roberts és Douglas Adams Shada-ja.

A regény különlegességének és a két szerző szerepeltetésének megértéséhez némi előzetes Doctor Who ismeret szükséges. A sorozat története során elő-előfordult, hogy egy rész forgatókönyvének megírására ismert és elismert SF írót kérnek fel, így hozható kapcsolatba a sorozattal Neil Gaiman és Douglas Adams is. Utóbbi 1978-ban megírta a Kalózbolygó című négyrészes történetet, részt vett a City of Death című történet megalkotásában, amely a Tom Baker-korszak legnézettebb epizódja lett, majd elkezdett dolgozni a tizenhetedik évadzáró epizódján. Douglas Adamsnek határozott elképzelése volt erről a Shada című történetről, úgy képzelte, hogy a Doktor már visszavonult, de csak belekeveredik valamibe, így a békés nyugdíjas éveknek lőttek. A műsor producerei nem értékelték az ötletet, ami elhúzódó vitát eredményezett a stúdió és az író között, melynek végére a BBC alkalmazottjainak sztrájkja tett pontot. A hat részre tervezett Shada című történetnek így csak nagyjából a felét forgatták le, és nem is került sosem adásba, a kilencvenes években videókazettán jelent meg, majd készült belőle rádiójáték és flash-animáció. Douglas Adams a történet egyes elemeit később felhasználta a Dirk Gently holisztikus nyomozóirodája és a Galaxis útikalauz stopposoknak lapjain, és a Shada a Doctor Who univerzum egy furcsa különlegessége maradt. Ekkor lépett a képbe Gareth Roberts, aki forgatókönyvíróként az újraindult Doctor Who sorozat négy epizódjáért és több kiegészítő történetért felelős, és több spin-off regényt is írt. Roberts kapta a megtisztelő feladatot, hogy Douglas Adams félkész Shada forgatókönyvét kerekítse kiadható regénnyé, amely végül 2012-ben jelent meg.   Ennyit a keletkezés cseppet sem egyszerű körülményeiről, ezek alapján már az nagy érték, hogy a Shada végül elkészült, és nem látszik fércműnek.

A regény története viszonylag könnyen összefoglalható: A Negyedik Doktor és útitársai, az időlady Romana és a robotkutya K-9 egy segélyhívást kapnak Cambridge-ből az idős Chronotis professzortól. A probléma forrása egy értékes gallifrey-i könyv, a Gallifrey Imádásra Méltó Ősi Törvénye, amely elvezet a Shada nevű kisbolygóra egy szupertitkos börtönbe, ahol az időlordok legveszedelmesebbjei vannak összegyűjtve. Erre a könyvre pályázik Skagra, mivel ki szeretné szabadítani Salyavint, egy rettentő mentális képességekkel rendelkező vénségesen vén időlordot, akinek az elméjét bekebelezve létrehozná az Univerzális Elmét, vagyis ő maga lenne a világ. A Doktor és társai persze már rutinosak a Föld/a galaxis/az univerzum megmentésében, így természetesen szembeszállnak Skagraval, amihez segítséget kapnak a professzortól és két cambridge-i diáktól, Christől és Clare-től is.

A Shada története gyakorlatilag egy az egyben Douglas Adams elképzelését tükrözi, a világ megmentése és egy nagy rejtély megoldása tökéletesen beleillik a Doctor Who univerzumba, és előfordulnak benne kisebb meglepetések még annak is, aki jól kiismeri magát a Doktor kalandjaiban. A regény felépítésén meglátszik az eredeti hat epizódos elképzelés, mert hat részből áll, és benne maradtak a részek végén a tévésorozatra jellemző eredeti a cliffhangerek is. Ezek könyvben kicsit túlzásnak tűnnek, nyilván kevésbé van funkciójuk, mint amikor egy hétig izgulni kellett a folytatás miatt. A hat rész hetvenöt egészen rövid fejezetből áll, ezt is kicsit forgatókönyvszerűnek éreztem, mert egy-egy fejezet lényegében egy jelenetnek felel meg. A párbeszédek a regény erősségei, remekül gördítik előre a cselekményt, és egyszerre hatnak hetvenes évekbelinek és meglepően modernnek. A különböző szereplők eltérő beszédmódja miatt a párbeszédek egészen színesek, sokszor kifejezetten viccesek.

Gareth Roberts maga is forgatókönyvíró és író, ezért – ahogy arra az utószóban kitér – végrehajtott egy sor olyan apró kiegészítést, amelyre Douglas Adamsnek nem volt ideje, vagy elsiklott felette, mint például a Skagra származásának tisztázása, egyes jelenetek logikátlansága, és az is Roberts érdeme, hogy a két cambridge-i diák közti bájos szerelmi szál nagyobb szerepet kapott. A két szerző munkája eredményeként a cselekmény élvezetes, fordulatos, kerek egész lett, minden szereplő és szál logikusan belesimul a történet szövetébe. Egyedül a tetőpont, Skagra legyőzése és a világ rendjének helyreállítása megy kicsit túl gyorsan és könnyen. Ez a sorozat epizódjaihoz illik (a Doktor Skagranál veszélyesebb ellenfelekkel is felveszi a harcot, majd le is győzi őket 40-80 perc alatt), de könyvben olvasva aránytalanabbnak tűnik.

A vicces-világmegmentős történet mellett a Shada nem annyira abszurd, mint a Galaxis útikalauz stopposoknak, de a karakterekre egyértelműen rányomta bélyegét Douglas Adams írói egyénisége. A Tom Baker-féle Negyedik Doktor a sorozat szerint eleve vicces fickó a sáljával és kócos hajával, de itt ez még kiegészül a „kissé feledékeny” Chronotis professzorral, a szemtelen robotkutyával, egy túlzottan hűséges, majd önérzetes űrhajóval, egy lelkiismeretes, praktikus portással.  Maga a Doktor meg sem jelenik csak a harmadik fejezetben(jelenetben), ami lehetőséget ad a többi szereplő megismerésére és megkedvelésére. A főgonosz Skagra remek karakter, őrült zseni, nevetséges, unalmas, zseniális és fenyegető szociopata, aki nem is a világ ura akar lenni, ő maga akar a világ lenni.

A humoron kívül a regénynek sikerült megragadnia a Doctor Who történetek atmoszféráját, melyben leginkább apróságok kapnak nagy szerepet: a Cambridge-ben biciklivel száguldozó, lebegő sálú Doktor, Cambridge-ben régi könyvek között teázgatni, egy szobának álcázott TARDIS, az utalások az időlord történelemre, hogy a dolgok belül nagyobbak, mint kívül. (Világ megmentés ide vagy oda, a könyv legélvezetesebb pillanata, amikor Chris fürdőt keres a TARDIS-ban, és talál egy kádat, amely díszes bronzlábakon áll, de egy olimpiai stadionnyi víz van benne).

Érezhető, hogy az író(k) egyszerre szólnak az univerzumot nem ismerő olvasókhoz, és kacsintanak össze azzal, aki pontosan tudja, mit jelent egy kék fülke felbukkanása („lehet, vagyis szinte biztos, hogy nem fog meglepetést okozni” a kék fülke vagy a Doktor személye). A szerkezethez hasonlóan az elbeszélésmódra is jellemző, hogy filmszerű, az ember látja maga előtt ez eseményeket, ezért különösen könnyen beszippantja az olvasót már az első oldalakon.

A Shada nyilván annak jelenti a legnagyobb élvezetet, aki eleve szereti a Doctor Who világát, stílusát, humorát, de semmilyen előismeretet nem igényel. Talán lesz, aki ettől kedveli meg a hóbortos időlord kalandjait, és remélhetőleg a GABO kiadó tervezi további Doctor Who könyvek kiadását, már csak azért is, mert Gareth Roberts állítólag már írja egy másik epizód, a City of Death regényváltozatát.

Verdikt

Történet 90%
Karakterek 100%
Stílus 95%
Atmoszféra 95%
Final Thoughts

Végre Doktor Who könyv magyarul, ez önmagában érték, de Gareth Roberts egy Douglas Adams stílusához és humorához hű, rendkívül szórakoztató regény írt a legendás félbemaradt epizódból.

Overall Score 95% Kötelező
Readers Rating
1 votes
100