Képregényfilmek

Cowboys & Aliens kritika – Lapos mozi a pénztárcák ellen


Az idei nyár utolsó blockbustere lehetett volna a Cowboys and Aliens, minden adott volt ahhoz, hogy egy könnyed, nyárvégi popcornzabálós film jöjjön össze: Harrison Ford jó és karakteres színész, Daniel Craig szintén, Olivia Wilde továbbra is gyönyörű, a westernbe oltott sci-fi menő párosítás, Orci-Kurtzman pedig jó forgatókönyvíró páros. Jon Favreau pedig már letett az asztalra pár jó filmet, mint például az Iron Man két epizódja.

Valami azonban csúnyán félrement, hiába olyan jó az alapanyag, hogy Michelin-csillagos remeket lehetne belőle főzni, mégis egy közepes sarki kifőzde kínálatához áll közelebb a végeredmény.

Ráadásul a problémákat nem lehet hosszasan elemezni se, hogy egy szórakoztató gonzó keretében lehessen ízekre szedni a mozit, a gond szembeötlő: a történet olyan vérszegény, mint egy száz éve lekarózott vámpír. A forgatókönyvírók köztül Robert Orci és Alex Kurtzman nevét emeltük ki az előbb, de az IMDB hét!!! írót sorol fel: hárman dolgoztak az alap történeten, öten pedig a végső forgatókönyvön.

Hiába játszanak jól a színészek, hiába gyönyörűek a képek, hiába a jó rendezés – a történet lapos. És nagy valószínűséggel azért, mert a sok bába között elveszett a gyerek. Az nem lenne baj, hogy felvonulnak a westernek és a scifik szokásos sablonjai, sőt, egyes sablonok megléte még elvárás is lehetne egy ilyen film esetében. A gond az, hogy a kétféle zsáner paneljei ötletszerűen, minden különösebb koncepció és kohézió nélkül vannak egymásra hányva. Mintha minden forgatókönyvíró bedobta volna a három kedvenc sablonját, de hiányzott volna a főnök, aki rendesen összemixelte volna ezeket. Mintha egy konyhában minden dolgozó bedobhatná a levesbe a kedvenc hozzávalóját, mert nincs bent a séf, aki meg tudná mondani, hogyan is kell jó levest főzni.

A sok bába között elveszett a gyerek, a sok forgatókönyvíró egyet felejtett el: normális sztorit összehozni. Minthogy szinkronos változatban futott a sajtóvetítésen a film, ezért azt nehéz megítélni, hogy egyes dialógusok tényleg ennyire bénák-e, mint ahogy azok elhangoztak, vagy pedig csak a fordítás gyengélkedik – mindenesetre a párbeszédek sem állnak a csúcson.

Ezt a filmet maximum a látvány miatt érdemes moziban nézni – de igazából nem éri meg a mozijegy árát. Arra jó, hogy pár év múlva megnézzük valamelyik kereskedelmi csatorna műsorában.