Az első hírek hallatán rettentő gagyinak tűnt az ötlet (ami egyébként egy képregény alapján került a vászonra), hogy a vadnyugat marhapásztorai holmi idegen invázióval szembeszállva megmentik a Földet, de aztán jöttek az információk a szereplőkről, és megjelentek az első trailerek, és megváltozott a kép: az öreg Harrison Ford és a karakteres Daniel Craig ideálisak egy űrtámadás visszaveréséhez, még akkor is, ha a csapatot a bociszemű Olivia Wilde némiképp gyengíti. Ideális laza mozi lehetett volna belőle. Imádjuk a vadnyugati történeteket, előkerül a Colt, kemény fiúk csapnak össze az igazság nevében; ez volt az a kor, amikor a hős nőket, gyerekeket, városokat menthetett meg csupasz öklével – persze legalábbis a Hollywoodi legendagyár szerint. Az inváziós filmek is reneszánszukat élik, a mai modern CGI-technikával mindent meg lehet mutatni még úgy is, mintha csak egy kézikamerával lenne felvéve. Szóval a technika és a legenda adott volt, a színészek remekek, és a film megnézése után kijelenthetem, hogy a zene is nagyon ott van és a fotózás is gyönyörű… csak a film története lett nagyon elcseszve. Illetve nem is lett elcseszve, mert nincs. Az idegen lények embereket rabolnak el, a cowboyok legyőzik őket. Pont. Ennyi. Nincs több. Közel két óra semmi, az, amit eljátszanak nekünk, nincs ötlet, nincs fordulat, nincs csavar. Vannak persze marhák, van egy kiszolgáltatott város, vannak rablók és (istenem, ez volt a legbrutálisabb!) indiánok, tutti-frutti ízben. A szokásos sablonok. Ám ezek ráadásul nem működnek, minden olyan, mintha a Smithsonian bábúi keltek volna életre. Mindezek mellett a párbeszédek annyira laposak, hogy sírni volna kedve az embernek. Néha a karakterek rossz értelemben vett paródiája az, amit a mi remek színészeink előadnak. Nincs milyen karaktert kijátszaniuk, ezért teszik, amit mindig is hoztak: Craig arca egy maszk, Ford a zord ezredesi hírnévhez képest hozza a kisfiús mosolyt, és aztán ennyi. Sam Rockwell végig lőni tanul. Olivia Wilde könnycseppjei hiteltelenek, nevetségesek, és érthetetlenek. Ez nem csak az ő hibája, hanem a szerepé is. Find more photos like this on SFport.net Pedig a rendező John Favreau neve biztosíték lehetett volna. A gyártó stúdióké is. A forgatókönyvíróké is. Tulajdonképpen minden adott lehetett volna egy sikerhez, de még csak pukkanás sem a Cowboys and Aliens. Bosszantó és fájdalmas egyszerre. Tele megválaszolatlan kérdésekkel, buta apróságokkal, pl.: mit keresett a hajó a szárazföldön, miért törlődtek az emlékek, hova lovagoltak a hajó mellől, ha a hajó mellé tartottak (kis rendezői hiba), miért dobálják az indiánok a holttesteket az esti tábortűzre… stb… stb… Összehányt nulla ötletek, lopott hangulatok, rossz dialógusok. Hosszú jelenetek, amikből nehezen keverednek ki a szereplők. Műbalhé a művárosban, műindiánok műpipával, és kis kocalovaglás a zöldben. Egy elrontott film… 10/2 – csak a szereplők miatt]]>