Beszámoló: EuroCon 2016., Barcelona – 1. rész
Elhatároztam, hogy megpróbálom összefoglalni a barcelonai EuroCon tapasztalatait, amíg még friss az élmény. Elöljáróban néhány apróság: egy ilyen rendezvényen való részvételhez időben észbe kell kapni, ugyanis hiába a november dátum, ha már júniusban (!) elfogynak a jegyek, és az ember csak hosszas várólista és puncsolás után tudja megszerezni a belépőt. A második jó tanács, hogy Barcelona csodálatos hely, mindenképp megér egy látogatást úgy, hogy több idő jusson városnézésre.
Na de EuroCon: a rendezvény fő helyszíne a CCCB – Centre de Cultura Contemporània de Barcelona volt. Az épület jellege (egy kultúrközpont) és felszereltsége (öt termében volt elérhető tökéletes hang és videótechnika, és a termenkénti két kamerának köszönhetően élő streamben volt követhető minden előadás) jól tükrözte, hogy milyen komolyság és profizmus jellemezte a Cont, ráadásul az egész ötpercnyire volt az egyetemtől és a legfelkapottabb sétálóutcától. Enyhe irigységet keltett bennem, amikor elképzeltem, hogy Budapesten a Művészetek Palotája biztosítana helyszínt egy sci-fis rendezvénynek, nem egy kerületi Művelődési Ház.
A Centre de Cultura Contemporània de Barcelona belső udvara
Az EuroConon egy-két árust lehetett találni, cosplayesekkel egyáltalán nem találkoztam, egyértelműen az irodalom kapta a legnagyobb szerepet. Hat párhuzamos helyszínen (a CCCB, és a Ramblas hotel épületében) folytak izgalmas előadások és beszélgetések három különböző nyelven – angolul, spanyolul és sok esetben katalánul. Bár ez a bábeli zavar néha gondot jelentett, egyes izgalmasnak ígérkező beszélgetést vagy előadást nyelvi korlátok miatt kellett kihagynunk.
Az ESFS zászlójának kibontása a megnyitón
De amelyeken sikerült részt venni:
November 4. – péntek
10:15., Nyitóünnepség
Bár elhangzott a figyelmeztetés, hogy az ünnepi ceremónia a politikáról fog szólni, ezért érdemesebb kihagyni, ezt nem érzékeltük – talán helyinek kell lenni, hogy a spanyol helyett katalánul mondott köszöntőben megérezzük a politikai üzenetet. Bemutatkoztak a szervezők, akik között jelen volt az irodalom képviselője (Ian Watson), a műszaki egyetem tanára, Barcelona város kulturális attaséja és a CCCB menedzsmentje. Ismétlem az előzőeket: a két kulcsszó a kultúra és a profizmus. Az EuroCon-BCon rendezvény hivatalosan az ESFS (Európai SF Társaság) zászlójának felvonásával kezdődött el.
11:30 A katalán SF felfedezése
A nyitóünnepség után rohantunk is ez első panelre, amelyen a kortárs katalán fantasztikus irodalmat mutatta be négy kortárs író. Érdekes volt szembesülni azzal, milyen problémákkal küzd a 7,5 milliós kisebbség Spanyolországban. Örömmel gyűjtöttem a szerzőket és címeket, még úgy is, hogy tudtam, a művek többsége csak katalánul olvasható. Ők még nehezebb helyzetben vannak a nyelvükkel, mint (mondjuk) mi, mert először az anyaországi spanyol megjelenést kell megoldani, utána jöhet angol fordítás; ez eddig öt esetben sikerült. Ám vannak irodalmi díjaik, és több magazinjuk, illetve számos novella antológiájuk. Arról később győződtünk meg, hogy a katalán (és spanyol) könyvek borítója csodálatos, le a kalappal a grafikusok munkája előtt. Amikor megkérdeztem egy-két kiadót, miért van ez, úgy fogalmaztak, hogy a könyv ilyen értelemben összművészeti alkotás.
Michaleczky Péter és Ian Watson
12:30 Interjú Michaleczky Péterrel
Ian Watson és Michaleczky Peti beszélgetésének témája a hazai sci-fi élet volt, néhány komolyabb momentum után szórakoztató anekdotákat lehetett hallani arról, hogy milyen kínos pillanatokkal és nehézségekkel jár egy magyar rendezvény levezénylése. Ezen a résztvevő spanyolok nagyon jókat derültek.
13:15 Disztópiák és posztapokalipszis a Franco-korszak sci-fi irodalmában
Azon kevés spanyol nyelvű panelek egyike amelyre beültem megküzdve a nyelvi nehézségekkel. Az előadó Mariano Martín Rodríguez nem csak elgondolkodtató dolgokat mondott a történelem és a sci-fi összekapcsolódásáról, de az is kiderült róla, hogy meglepően tájékozott a magyar fantasztikum terén, a magazinjában megjelentetett egy cikket a magyar alternatív történelmi regényekről. Remélhetőleg ez a kapcsolat a továbbiakban gyümölcsöző lesz, hogy kölcsönösen megismerjük még jobban egymás irodalmát.
Dedikálás a Barcelona Tales bemutatása után
14:15 Small Presses Conference
Angolok, portugálok, katalánok, írek, spanyolok, finnek beszélgettünk arról, hogy milyen lehetőségeik vannak Európában a kis kiadóknak az angol-amerikai (nyelvi és kulturális) dominanciával szemben, meg úgy általában. Kicsit megnyugtató volt szembesülni azzal, hogy mindenki hasonló cipőben jár, sokszor lázadna a hegemónia ellen, akár kétnyelvű kiadással, akár más, kisebb nyelvekből való fordítással, amely viszont inkább kulturális misszió, mint nagy üzlet. Érdekesség volt, hogy sok helyen az antológia kelendőbb, mint a regény, azért azok különösen nagy szerepet kapnak a kiadók profiljában.
16:45 Barcelona Tales könyvbemutató
A BCon különlegességeként a brit NewCon Press kiadott egy novellaválogatást, amelyben különböző nemzetiségű szerzők pár oldalas, Barcelonához kapcsolódó írásai kaptak helyet. A kötetet Ian Whates, a szerkesztő mutatta be, a szerzők felolvastak részleteket, majd volt lehetőség vásárlásra, dedikáltatásra.
Arrate HS és Lawrence Schimel
Ezen a ponton éreztem úgy, hogy a nyelvek váltogatásától és a sok embertől kiégett az agyam, így bár bőven volt még érdekes panel, nem vettünk részt több programon aznap. Inkább körbejártuk a központi csarnokot, fotózkodunk a felállított TARDISSAL, majd ellátogattunk a hivatalos esti partira GLUPS! nevű vendéglátóipari egységbe, amely Barcelona legnagyobb képregényboltja mellett üzemel. Itt már egy sör felett lehetett beszélgetni, vagy akár fotózkodni a csendes és szégyenlős Charles Stross-szal, esetleg eszmét cserélni a vagány sci-fi meséket (is) író Lawrence Schimellel.
Az első nap végén azzal a gondolattal dőltem ágyba, hogy na igen, pontosan így képzeltem egy EuroCont.
Folyt. Köv.
