Nem vagyok nagy Battlefield veterán. Csupán a második részt és a Bad Comapany 2-t ismerem, ám azzal mindig tisztában voltam, hogy ha valószerű többjátékos-háborús élményt szeretnék, akkor azt ebben a sorozatban kell keresnem. Az EA azonban ennél többet akart, mégpedig a Call of Duty koronáját, ezért aztán a Medal of Honor, és a Crysis 2 után a Battlefield 3-at is bevetették a trónfosztás hadművelethez. Szerencsére itt sikerült a többjátékos mód identitását megtartania (ellentétben a Moh-al), a járművezetés és tágas pályák még mindig a játék lényegi részét képezik és jó néhány saját ötlettel is büszkélkedhet, de vajon elég lesz-e mindez a CoD ellen? A DICE még újoncnak számít az egyjátékos történetek terén. Ha jól rémlik eddig háromszor tettek próbát e téren, és mindig volt valami, ami hiányzott. A nem szériához tartozó Mirror’s Edge-ben a történet eléggé sablonos volt, és mindamellett képtelenség volt együtt érezni a szereplőkkel. Az első Bad company-t nem ismerem, lévén konzol exclusive cím volt, ám a második részét igen, ami tobzódott tervezési hibáktól, és a szkriptek működése sok esetben látszódott, nevetségessé téve egyes jeleneteket. Ez nem vált előnyére. A Battlefield 3-re valamelyest kikupálódtak a derék Svédek: van egy egészen elfogadható történet, bombákkal, terrorokkal, na meg az elmaradhatatlan Oroszokkal, mindezt ügyesen, egy kihallgatás közbeni múltidézésbe ágyazva. A pályák eléggé érdekesek, változatosak és a nagy konkurenstől eltérően itt a járműhasználat nem merül ki az anyósülésről való puffogtatásból. A kötelező Quick Time eventek is jelen vannak (ez az a rész, amikor a képernyőn megjelenő gombokat kell gyorsan lenyomni, különben csúnya dolgok történnek velünk. Ha ügyesek vagyunk, akkor meg az ellenféllel), és ezt talán kissé túlzásba is vitték, és erre mi sem nagyszerűbb példa, mint az egyébként roppant hangulatos pálya, amelyben egy vadászgép lövészeként kell helytállnunk, és ami a rossznyelvek szerint egy húsz perces QTE. Sajnos van ebben igazság, bár az tény, hogy semmit nem von le a pálya erényéből, mert piszkosul hangulatos végignézni ahogy a felszállás előtt minden egyes kapcsolót, mütyürt és alkatrész ellenőriznek a repülőn. Ilyet nemcsak játékban, de még filmekben sem látunk nagyon. Szóval bizonyos szempontból javulást mutatnak a fejlesztők, ám beleestek egy másik hibába: a kampány minden egyes pályájánál, és azon belől sok eseménynél fel fog merülni a „mintha ezt már láttam volna valahol” gondolat. A valahol pedig egyenlő a Call of Duty Moder Warfare epizódjaival. De ettől függetlenül talán érdemes legalább egyszer végigszaladni a felettébb intenzív kampányon, és több kritikával nem is illetném, mert a Battlefieldekben az egyjátékos kampány pusztán csak egy kis extra, márpedig ajándék lónak nem szoktuk nézni a fogát. Azonban még mielőtt nekiállnék az eléggé ellentmondásos érzéseket keltő multi taglalásába, muszáj megemlékezem a coop modról, ami a játék legnagyobb meglepetése. Ebben a módban egy barátunkkal karöltve kell hat problémát megoldani, természetesen komoly csapatmunkával. Az egyik pálya mindenképp emlékezetes lesz a hozzám hasonló helikoptervezetési tudatlanságban szenvedőknek, mert egy koptert vezetve kell támogatni a csapatainkat, ami nem hangzik túlzottan nehéz feladatnak, csak éppen a madárkát már a levegőben tartani is igen komoly kihívás, így sajnálatos módon párszor sikerült rendeltetéstől eltérően, fűnyírásra használni a gépet, amit az egy robbanással honorált. A másik klassz küldetés pedig egy lopakodós-mesterlövészes pálya, ahol precízen, egyszerre kell a távolban lévő ellenfeleket eliminálni, és elég egy pontatlan lövés, hogy a gyanút fogó bűnözők kivégezzék a túszaikat. Ez a kettő volt a legemlékezetesebb, de a többi négy is piszok szórakoztató, illetve hasznos, lévén pontokra megy a játék, ami új, a multiplayerben használatos fegyvereket tesz elérhetővé. Azt hiszem túl is tárgyaltuk a kampányokat, ám még mielőtt sikerülne belépni a játékba, kapunk egy pár kellemetlen meglepetést. Ugye itt van mindjárt a battlelog, amihez kapcsolódó nemtetszésemet már többször is kifejeztem, így ezúttal inkább arra térek ki, hogy miért van létjogosultsága a dolognak. Aki még nem tudná, annak elárulom, hogy battlelog tulajdonképpen a játék főmenüje és egy battlefield-facebook szerű alkalmazás, amit böngészővel tudunk megnyitni. A klánok és ismerősökkel játszok számára mindenképpen óriási előny, hiszen ha szót akarnak váltani egymással, attól még nem kell belépni a játékba, és szemmel tudják tartani egymás fejlődését, eredményeit. Remek ötlet még az is, hogy play gombra kattintva, a játék a háttérben tölt, így mi közben akár böngészhetünk is tovább az interneten, majd mikor jelez, tulajdonképpen azonnal a csatározásba csöppenünk. És tulajdonképpen ennyi az annyi, ennyi érv szól mellette, minden más csak akadályoz. A vicces az, hogy ha nem lenne kötelező a használata, lenne egy saját főmenü a játékban, fejet hajtanék az EA előtt, hogy egy ilyen remek ötlet az eszükbe jutott. De nem. Kötelező mivolta miatt csak megkeseríti a szerverkeresést, és értelmetlen hibákra hivatkozva kidobál a játékból (egyszer húsz perc után dobott ki egy szerverről, mondván „Could not join this server: it’s full”. Hát jókor jutott az eszébe). Nem egyszer fog főni a fejünk miatta.

Na de térjünk rá a lényegre.

A multi a talán eddig valaha volt legjobb többjátékos élmény. Ismételten lehet akár 64 játékos is egyszerre egy szerveren, ami elképesztően remek, intenzív, látványos és legfőképpen élvezetes csatározásokat eredményez. A játékmódok maradtak a régiek, kiegészülve a team-deathmatch játékmóddal, ami a csapatmunkát mellőzők számára jön jól. Bár ha mindenki, aki nem hajlandó a csapatmunkára, azzal játékmóddal játszana, akkor a szerverek 90%-a TDM játékmódban futna. Mert igen, a közösség eddig teljesen figyelmen kívül hagyta, hogy ez a játék nem az egyéni teljesítményre, hanem inkább az összjátékra épül. Az orvosoknak például csak igen kis része hajlandó kérés nélkül gyógyítani, a tankokat, és más járműveket előszeretettel viszik el egyedül a kedves játékosok, holott így ezek a tonnás monstrumok félkarú óriások csupán, és pár ügyesebb rakéta találattal könnyen térdre lehet kényszeríteni. Na de ezzel nem lesz gond későbbiekben, hiszen akár az iskolában, a játékosok egy része megtanulja a leckét, a többiek pedig majd más szórakozás után néznek. Kasztokból ismételten négy van. Az Assault a szanitéc szerepét látja el. Felszerelése egy gépfegyverből, medikitből és defibrillátorból áll, így halálos sebet kapva már csak benne bízhatunk, hogy visszahoz az „életbe” (egyébként jópofa ötlet, hogy újraélesztés után az emberek káromkodnak egy ízeset, ami hihető is, hiszen eléggé fájdalmas lehet az a néhány 100 volt), de mint mondtam, erre sosem érdemes számítani. A mérnök neve kissé csalóka, hiszen a felszerelése miatt (rakétavető és lángvágó) a járművek robbantására, és javítására is egyaránt alkalmas, szóval járműves pályákon elengedhetetlen a jelenléte. A járművek egyébként kissé „megváltoztak”: immár képes „regenerálódni” a könnyebb találatok után, ám ugyanakkor, ha vészesen leesik a szerkezeti integritásuk, akkor a motor lefullad, és hacsak nem jelenik meg egy mérnök, hogy összefoltozza, akkor pár másodperc után felrobban. A támogató osztályt kissé még lehetett volna finomítani, mert az egyik feladata a könnyű géppuskájával sakkba tartani az ellenfeleket, (ami ugye háttérmunkát kíván), ám ugyanakkor a másik feladata, a csapat lőszerutánpótlását biztosítani (amihez meg ugye a frontvonalban kellene lenni). Aztán legvégül ott van a sajnos rendkívül közkedvelt recon, ami tulajdonképpen a mesterlövész, és az a legnagyobb baj vele, hogy nincs korlátozva a száma, így elég sűrűn előfordul, hogy a csapat fele hátul kuksol prédára várva, míg a másik próbálna pontot foglalni, ami a létszámhiány miatt elég sűrűn kudarccal végződik. Repertoárjába tartozik egyébként a mozgásérzékelő szenzor, illetve a letehető mobil szatellit, amit az osztag tagjai ki tudnak választani, mint respawn pont. Örvendetes hír még az is, hogy végre sikerült a DICE-nak többrétegű, majdhogynem tökéletes fejlődési rendszert produkálnia. Alapból ugyanis csapatmunkáért és az ellenfelek leszedéséért kapott pontokból rangot lép a katonánk, új ruhákat, dögcédulákat kapva. Emellett fejlődik a kaszt is, amiben vagyunk, illetve a fegyver, ami épp nálunk van. A fegyver amúgy érdekes téma: az előzetesekben túlzásnak véltem, amikor x ezer fegyverváltozatot emlegetek, ám a játékkal eltöltött pár óra alatt rájöttem, hogy ez kérem lehetséges. 18 ilyen kiegészítő van, és egyet-egyet lehet rakni a fegyvercsőre, a célzó szerkezet helyére és a ravasz elé, eddig példanélküli módon testre szabva a csúzlikat. Tehát összegzésképpen: a játékstílus függhet a pályától, a játékmódtól, a játékosok számától, a kaszttól, a fegyvertől, és azok kiegészítőitől. Mi ez, ha nem változatosság? A DICE új motort fabrikált ehhez a játékhoz, aminek legszembetűnőbb tulajdonsága, hogy – nincs mit ragozni ezen – az eddigi legszebb grafikát tárja szemünk elé. A pályák kinézete, az effektek (például ha sötétben kilövünk egy rakétát, annak a fénye menet közben gyönyörűen látszódik a falon), a fegyverek kinézete, a fény árnyék hatások mind-mind a csúcskategóriát képviselik. Az egyetlen dolog, amibe bele tudnék kötni, az a puskákra szerelhető zseblámpák túlzottan erős fénye, ami még a napsütésben is képes kiégetni a retinát, irreális (és idegesítően nagy) előnybe hozva azt, aki a szemünkbe világított (na meg persze a tréfamester bajtársaink is rendszeresen fogják feszegetni a tűréshatárunkat a szembe világítással). A második legszembetűnőbb tulajdonsága a motornak pedig azok a már-már hihetetlen rombolási lehetőségek, amit rendelkezésünkre bocsát.  Egyszer egy golyószórós Anti-repülő járműbe sikerült bepattannom, amivel feltett szándékom volt a legközelebbi zászlót felfoglalni, azonban megelőztek, láttam egy fickót berohanni a betonépületek közé, így hát kénytelen voltam módszeresen lebontani az építményeket. A betonba jókora lyukakat ütöttek a repülők ellen tervezett lövedékek, majd pár másodperc múlva az épületek helyen már csak néhány betontömb állt, és előkerült az ellenség. Eléggé impresszív látvány volt az tény, azonban a trailerek szokás szerint félrevezettek, mert az igazán durva rombolások mind a kampányban vannak, természetesen szkriptelve. A DICE mindig is sokat fektetett a hangokra, és zenékre. Ez most sincs másképp. A Soundtrack ütős lett (a Mass Effect 2-ét készítő emberkék besegítettek), a sorozat kezdetétől jelen lévő hagyományos Battlefield témát kicsit áthangszerelték, modernizálták, igazi főcímzenék büszkeségét faragva belőle. A többi hang pedig szimplán csak lehengerlő. Én headsetet használok, és már így is koppant párszor az állam a földön, a dobhártyaszaggató robbanások, és a fegyverek dübögésétől, pedig annál igencsak van magasabb hangminőség. Összegezve tehát a Battlefield 3 jött, látott és győzött, a szaksajtó gondolkodás nélkül dobálta rá a maximális értékeléseket, ami azért szerinte túlzó egy kicsit. Amiatt, mert maga a játék nem hozott túl sok újdonságot a sorozatba, az egyjátékos kampányt a credits lista utáni első percben el lehet felejteni, valamint a battlelog szabotázsai, és az, hogy tulajdonképpen egy bétaverziót adtak ki 26-án, aminek kell még legalább két hónap ahhoz, hogy teljesen bugmentes legyen, én nem adnám meg neki a tökéletes jelzőt. Jelen állapotában ez egy remek többjátékos élményt nyújtó játék, ami igazán remek szórakozást nyújt, de közel sem hoz akkora újdonságokat, mint mondjuk a Battlefield 2 az elődeihez képest. Viszont az tény, hogy az eddig legjobban összerakott Battlefield, és a hibák nagy része biztosan el fog tűnni a battlelog, és maga a játék patchelésével. Launch Trailer:

]]>