Részlet

Bakti Viktor: Integrálva (regényrészlet)


Ajánló:
2066 – Philadelphia: Themisz, a titokzatos szuperszámítógép mindent lát, még a jövőt is. Kiszámítja, hogyan boldogulhat legjobban az emberiség. Digitális jósok súgják meg, mi várható, ám az egyikük meghal, miközben Jarrednek, a zsoldosnak egy döbbenetes üzenetet fed fel. Vajon rendszerhiba, vagy valóban a jövőt tárta fel?… Az események ezek után láncreakcióként követik egymást.

Rejtélyes szervezet lendül mozgásba, hogy a virtuális térbe börtönözött, testetlen hacker segítségével megfejtse a Themisz titkait. A meghasonlott zsoldos döntésre kényszerül a véres állandóság és a küzdelmes változás között. Yolanda, a reflektorokhoz szokott riporternő szembesül a kíméletlen valósággal. Vajon él a csábító ajánlattal, és engedi, hogy a jövő beköltözzön a húsába és a csontjába? Mindezek mellett Victor, a cég vezérigazgatója is nyomozásba kezd, hogy olyan sötét titkot fedjen fel, amitől még őt is óvják.

Mi valójában a rejtélyes Themisz és vajon a test vagy az elme szabadsága fontosabb?… Harc kezdődik a valóságban és a kibertérben egyaránt.

Könyvmolyképző Kiadó Kft.
448 oldal, kartonált. Ára: 3499 Ft.

Részlet a könyvből:

Miért akarja mindenki ennyire megismerni a jövőt? – tűnődött Jarred a jósda félhomályos várótermében ülve.
A helyiség falai hatalmas kijelzőkből álltak, a rajtuk tündöklő csillagképek és a füstölő illata elmélkedésre késztette. Nem hitt a porhintésben, tudta, hogy az orákulum véletlenszerű emlékképekből jósol. A feleségére pillantott, aki a díványon ült, és azzal igyekezett leplezni az idegességét, hogy már a harmadik darabot ette a felkínált aprósüteményből.
– Tudod, mit gondolok erről az egészről. Biztos, hogy ezt akarod? – kérdezte Jarred.
Alice az utolsó falatot visszatette a tányérra. A tekintete elkomorodott.
– Nem ismétlődhet meg az, ami legutóbb történt… – mondta, és megsimogatta gömbölyű hasát.
Na, szép volt, balfasz, elrontottad a kedvét!
A két évvel korábbi tragédia azóta is beárnyékolta az életüket. Az emlék görcsbe rántotta Jared gyomrát.
– Blue… édi… – próbálkozott Jarred, miközben idegesen kisimított egy gyűrődést a nadrágján.
Alice újra megmutatta azt a képességét, amiért annyira tisztelte. Egy nagy sóhajjal visszaűzött minden aggodalmat a mélybe. Megfáradt mosolyra húzódott a szája.
– Nyugi! Egyébként is, csak a móka kedvéért jöttünk, emlékszel?
A váróterem hátuljában, a lépcsősor tetején félrecsúszott egy üvegajtó, és megjelent mögötte a fekete miniruhás nő, Siria, aki érkezésükkor is fogadta őket.
– Kérem, jöjjenek! – suttogta sejtelmes hangon. – Az orákulum várja önöket.
Alice megragadta a férje kezét, és felmentek a lépcsőn. Az előző vendég derűsen sétált el mellettük. Jarred érezte, hogy a felesége keze nyirkos lesz az idegességtől.
Az ajtón belépve mintha egy új világba érkeztek volna.
A füstölőktől homályos előtérrel ellentétben itt minden körvonal tűélesen kirajzolódott, mint egy hipermagas felbontású kijelzőn. A padlót és falakat fekete, üvegszerű anyag fedte, az éleknél vonalakat rajzolt a tükröződő fény. A terem közepén egy göcsörtös oszlop emelkedett ki a padlóból, ugyanabból az anyagból. Az oszlop tetején térdelt az orákulum.
A nő szellemnek tűnt. Fehér és mentaszín ruhákat viselt: szoknyát és fűzőt. Fedetlen karjának bőre alatt a neonkéken világító elektrotetoválások ezoterikus szimbólumokat rajzoltak ki. Hófehér, raszta tincsei az arcába hullottak.
– Mit kívántok Aisling orákulumtól? – Rejtett hangszórókból zengett a hangja, és Jarred biztos volt benne, hogy gégeimplantátummal rendelkezik. Elhúzta a száját az ócska színpadiasság láttán.
– Üdv! A nevünk Alice és Jarred Webster… – hebegte Alice szokatlanul megilletődötten. Kezét óvón a hasára tette, és még közelebb húzódott Jarredhez. – Csak abban szeretnénk biztosak lenni, hogy… minden rendben lesz a babákkal.
Két segéd sietett fel az emelvény lépcsőjén. A sötétségbe vesző mennyezetről alákígyózó, karnyi vastag kábelrengeteg végét óvatosan a nő tarkócsatlakozójába illesztették. A haragos kisülésektől és az amperszagtól Jarred hátán végigfutott a hideg. Úgy tűnt, az orákulum özönvíz előtti portokat visel, talán mert így még rosszabb minőségű, misztikusabb a Themisz felől érkező kép.
Pont jó az agyatlan jósolgatáshoz.
Amikor a helyére kattant a csatlakozó, a segédek távoztak az emelvényről, és az orákulum felemelte a fejét. Láthatóvá vált hófehérre sminkelt arca, és a piercingek tucatjai. Ahogy felsisteregtek a tarkójába vezető kábelek, a megperzselődött szigetelés szaga egyre erősödött. A nő egy sóhajjal egyenesedett fel.
A mennyezetről vasláncon lógó képernyőkön egymás után ugyanaz a kép jelent meg: füves táj fölött szállt a nézőpont, alatta a halszemoptikától torz fakerítések és tanyaházak suhantak el, az égen lustán úsztak a fellegek.
– Végtelen békesség köszönt… Lássátok meg a borús fellegek szépségét is! – visszhangzott a jós remegő hangja. Néhány monitor fekete-fehér képre váltott, amelyen omladozó felhőkarcolók látszódtak.
– Hagyjátok hátra a régmúlt romjait, teremtsetek új életet a felperzselt földön!
Jarred mosolyogva nézte a feszülten figyelő Alice-t. Tudta, hogy a feleségének többet jelent ez az egész, mint amennyit bevall. Finoman kisimította a nő arcából fekete hajának egyetlen kék tincsét.
Eközben a romokat csupa szín cseresznyefák váltották fel, amelyek gyorsított felvételben borultak virágba. A jós fennakadt szemmel vonaglott.
– Igazán csak így bonthatjátok ki szirmaitokat, boldogságtok kivirágzik, és eljő életetek tavasza.
Boldogságtok.
Jarred forgatta a szemét.
Legalább eddig pozitív.
Nagyon remélte, hogy a sok badarságból a kedvese nem fog semmi rosszat kiolvasni.
– Ha gyermekeiteket kebletekre ölelitek, az… – Az orákulum felnyögött, és görcsösen megrándult. –… ha… ha kebletekre ölelitek, az öröm… az öröm tengere ringat… – A teste megfeszült, mint az íj, majd a nő fájdalmasan felsikoltott. A levegőt elárasztotta az olvadó műanyagburkolat orrfacsaró bűze. A monitorok vakító fehéren világítottak.
– Mi a szar? – Alice ijedten bújt a férjéhez, aki ösztönösen átkarolta.
Jarred döbbenten bámulta a monitorokat. A fehérség helyén baljóslatú képek jelentek meg. Extra közeli felvétel látszott egy fájdalmas lassúsággal kettészakadó szövetdarabról. Megremegett a kép, mire a szövet véres hússá vált.
++ A kétség fátylát a halál szele lebbenti fel. – A hangszórókból ezúttal nemtelen géphang harsogott elemi erővel.
– Mi ez az egész?! – kiabálta az orákulum saját, gyenge hangján.
A csatlakozója égette a kezét, üvöltött a fájdalomtól, de nem eresztette, próbálta kitépni a koponyájából, miközben a testét újabb rohamok rántották görcsbe. Jarred izmai megfeszültek, az ösztönei az súgták, hogy közbe kellene avatkoznia, de Alice kétségbeesetten kapaszkodott belé.
++ Tekints mögé! Ismerd meg önmagad! Légy ura lelkednek! – A monitorokon fekete vasálarc jelent meg. Először ezer apró szilánkra robbant, felfedve a mögötte lévő múmiaarcot, aztán a szilánkok megálltak a levegőben, és a felvétel visszafelé játszódott le. Újra összeállt a maszk, majd újra szétrobbant.
Rejtett ajtók mögül segédek rohantak a vergődő orákulumhoz. Egyértelmű volt, hogy ez már nem a műsor része.
A képernyőkön egy magzat szellemképe vált láthatóvá, amely szétcsúszott kettővé. Aztán a színek a vörös felé tolódtak, és teljesen elfolytak. A képhibák miatt úgy nézett ki, mintha a babák szeméből és szájából ömlene a vér, ráadásul az egész kép remegett. Alice eltakarta a szemét, teste rázkódott a zokogástól.
A segédek az orákulum segítségére siettek. Jarred is az emelvény felé indult, de ekkor Alice összeroskadt. Egyik kezével a hasát markolta, a másikkal a szájához kapott. Öklendezett. Jarred megtorpant, először a feleségére nézett, majd az emelvényre. A segédek sziszegve és szitkozódva rángatták az orákulum tarkójából a forró csatlakozót.
Megoldják!
Jarred a karjába kapta Alice-t, és a kijárat felé indult. Mögöttük Aisling fájdalmasan nyöszörgött, a levegőben égett hús szaga terjengett.
++ Döntsd el, a véres állandóság vagy a küzdelmes változás a te utad! – A fémes géphangot az ajtó csukódása vágta el.
Jarred és Alice a várótermen keresztül kirontott a szabadba. Alice a jósda falának támaszkodott, és kétrét görnyedve hányt. Jarred hátrafogta a haját, és tapintatosan elfordult. A jósda körül bámészkodó tömeg verődött össze.
– Hogy a… franc essen belé… – nyögte Alice. Remegett a hangja, majd felrobbant a dühtől. – Az… átkozott csudába…
Jarred fújt egyet.
– Jaj, Blue!
Alice felegyenesedett. Letörölte az álláról a nyál és a könnyek keverékét. Pólóján a Healthy Satellite punkzenekar koponyalogója menthetetlenül összemocskolódott.
– A rohadt kurva életbe! – sikította.

2 hozzászólás on Bakti Viktor: Integrálva (regényrészlet)

  1. This is the best weblog for anybody who needs to find out about this topic. You understand so much its virtually hard to argue with you (not that I actually would want匟aHa). You positively put a brand new spin on a subject thats been written about for years. Great stuff, simply nice!

  2. Good post. I learn one thing more challenging on different blogs everyday. It would always be stimulating to learn content material from different writers and apply slightly one thing from their store. I抎 want to make use of some with the content material on my weblog whether or not you don抰 mind. Natually I抣l offer you a hyperlink on your net blog. Thanks for sharing.

Leave a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük