Mozi

Avengers a kínai piacról – Igazság Ligája kritika


Hurrá, a DC moziverzuma eljutott odáig, ahol a Marvel tartott 6-8 éve: össze tudtak rakni egy nézhető, popcornnal-szódával elmegy kategóriás mozifilmet. Igaz, ehhez le kellett igazolni egy arcot Joss Whedon személyében, akinek volt néminemű köze ahhoz, hogy az Avengers világsiker legyen. És ő is csak annyira tudta felhúzni Az Igazság Ligáját, hogy ne legyen egyértelmű, totális bukás, hanem úgy-ahogy szórakoztató legyen.

Ezzel együtt is nagyjából olyan érzésem van, mintha a kínai piacon véletlenül Adidos-cipőt vettem volna. Járni végülis lehet benne, egy ideig kitart, de mégsem az igazi.

Szerintem jelenetről-jelenetre be lehet lőni, hogy a film melyik részét találta ki Zack Snyder, és melyiket Joss Whedon. Ahol belassítás és/vagy coelhoi magasságú bölcselkedés van, az Snyder, ahol a főszereplők közötti, élvezhető és humoros párbeszéd, az Whedon. Amelyik jelenetnél felvágnád az ereidet, az – kitaláltad! -, Snyder, ahol felröhögsz, az Whedon. Persze, túlzok, az érfelvágósnak szánt jelenetek is inkább csak kínosak. Ha nem dollármilliókért kellett volna pótforgatni, akkor azt mondanám, hogy ez lett a szegény ember Avengerse, de hát mégis csak egy gazdag stúdió van mögötte, nem pedig az Asylum.

Most is visszaüt az, hogy a Warnernek nem volt igazi stratégiája arra, hogy hogyan kellene felépíteni egy ilyen filmes univerzumot – annak ellenére, hogy egyébként lennének olyan szuperhős és nem szuperhős karakterei, akikkel lehetne valamit kezdeni. Meg az, hogy Zack Snyder egész egyszerűen nincsen megáldva Kevin Feige, a Marvel elsőszámú atyaúristenének kvalitásaival.

Az első Avengers film a hősök eredettörténeteinek egy ragyogó betetőzése volt – még akkor is, ha egyes előzmények (khmmm, Thor, khmmm, Hulk), nem is sikerültek fényesre. Sőt, arra is képes volt, hogy egy vadiúj, imádnivaló Hulkot adjon el a közönségnek, ha már az önálló filmje bebukott. De a folyamatos fejlődésnek köszönhetően olyan nem tervezett mellékszereplők is ragyogni tudtak, mint Coulson-ügynök, akire aztán egy külön tévésorozatot fel lehetett építeni.

Az Avengers összes főszereplőjének jutottak remek pillanatok, jelenetek, frankó beszólások és oltári jó akciók – és ezek mindegyike tökéletesen passzolt az adott karakterhez.

Így bánik el a Marvel a DC-vel

A Bosszúállók egyetlen film alatt, némi pofozkodások árán ugyan, de végül egész természetes módon összerázódtak a nagy fináléra, hogy közösen mentsék meg a bolygót. Ennek a természetességnek nyoma sincs ebben a filmben. Már csak azért sem, mert van itt egy pár hirtelen előrántott karakter, akik a tököm tudja, honnét jöttek, de most valami miatt izgulnom kellene értük.

Aki engem a legkevésbé tudott érdekelni, az például Cyborg, egész egyszerűen nincs egyetlen egy emlékezetes pillanata sem. A legfaszább jelenetét – amikor átveszi Batman egyik járművének az irányítását -, azt már lelőtték az előzetesek is. Aquamanről is nagyjából annyi maradt meg, hogy laza, mint a rigalánc, de az ő fényes pillanatait is láttuk az előzetesekben – kész, ennyi, ennél többet ne várj tőle. Flash meg kimondottan idegesített…

… és ha már nála tartunk, akkor szakadjunk is el az Avengers-összehasonlításoktól.

Ugyanis nem csak a Bosszúállókhoz képest nincs fasorban sem ez a film, de a DC egyéb produktumaihoz képest se.

És itt egészen konkrétan a CW tévésorozatait kell felhoznom, a négy sorozatból álló Arrowverse-t. Ami ugye kezdődött az elején kissé a Batman Begins-re hajazó Arrow-al, aztán folytatódott a Flash-el és a Legends of Tomorrow-al… majd becsatlakozott mellé az önállónak induló Supergirl.

Az a büdös nagy helyzet, hogy sztoriban és karakterekben a legelső, 2014-es Arrow-Flash crossover epizód sokkal jobb volt. Két tévésorozat közös dupla epizódja már felülmúl egy csilliárd dolláros szuperprodukciót. A tavalyi, négy sorozatot összekötő tripla epizódról már nem is beszélve – aminek az alapsztorija annyi volt, hogy jönnek a gonosz földönkívüliek, hogy elfoglalják a Földet, de a szuperhőseink megállítják őket.

Az egyetlen dolog, amiben veri Az Igazság Ligája a tévésorozatokat, az a látvány, de ez ma már egész egyszerűen pénzkérdés.

Házon belül van jobb konkurenciája a DC moziverzumának, és ez szerintem nagy baj. Mert amúgy a Marvelre ráférne az, hogy legyen erős kihívója, de őket meg legfeljebb a Star Wars szorongathatja meg bevételi szempontból.

Amikor kiderült, hogy lesz külön mozis Flash, én már – sokakkal egyetértésben – prüszköltem, hogy ezt most mégis minek? Sokkal logikusabb lett volna, ha áthozzák a tévésorozatos Flash-t, ott amúgy is állandó gondok vannak mindenféle multiverzumokkal. Próbáltam úgy nézni Az Igazság Ligáját, hogy elvonatkoztatok a tévés Barry Allentől, de nem sikerült.

És ez nem Ezra Milleren múlt. Arról meggyőzött, hogy ő is remekül el tudná játszani a karaktert. A probléma az, hogy a tévés verzióhoz képest az ő karaktere egy totál balfasznak van megírva. Egy igazi lúzernek, a formálódó csapat futottak még (höhö) kategóriás tagjának.

Amiről még meggyőzött ez a film az annyi, hogy szerintem maximum még egy (de lehet, hogy zéró) Batman-szerepet fog vállalni Ben Affleck, akiért meg baromira kár. Amilyen lelkesedéssel vette bele magát a szerepbe anno, annyira unottnak és kiégettnek tűnt nekem most – és ezért nem is nagyon tudom hibáztatni, tetszettek volna jobban megírni ezt a karaktert is. Henry Cavill dettó, ő szerintem csak azért tud mosolyogni, mert közben arra gondol, hogy mennyi pénz fog érkezni a bankszámlájára, ha vége a forgatásnak.

Összességében véve persze nem akkora nagy katasztrófa ez a film, mint ahogy a fentiekből kiolvasható. Egész egyszerűen ebben a ligábani ez nagyon kevés. A sok negatívum mellett meg az itt-ott előforduló humoron túl nem tudok más pozitívumot felhozni – talán csak azt, hogy popcornnal és üdítővel tényleg fogyasztható. Talán nem a premierhétvégén, hanem valami kedvezményes szerda esti vetítésen.

A film a mozipénztáraknál nem fog megbukni – de ettől függetlenül a Warner fejeseinek biztos, hogy lesz min elgondolkodniuk a sorozat jövőjét illetően. Már ha van neki jövője.