Vásárhelyi Lajos cikkei
Kozmikus meskete – Turcsányi Ervin: Az ég bujdosói
Írta / Feltöltötte:
Hol volt, hol nem volt, egy közel-közeli galaxisban volt egyszer egy ember. Ez az ember egyszer elhatározta, mesét mond a népek szórakoztatására, no meg azért, hogy ő is jót mulasson. De az elhatározás nem volt elég – mert akkurátus ember lévén -, azt is megpróbálta kitalálni, milyen mesét is szeretnek az emberek, mit olvasnának, hallgatnának szívesen. Hagyományos meséhez nem volt kedve, a modernet nem szerette, ezért újat mondott. Nem olyant, ami volt, nem olyant, ami van, hanem olyat, ami majd talán lesz.
Hogy szavamat rövidre fogjam ez az ember tudományos-fantasztikus mesét mesélt.
– Vásárhelyi Lajos észrevételei Turcsányi Ervin Az ég bujdosói (egy hazánkfia elképesztő kalandjai a jövőben) című fantasztikus regényéről, amely a Püski kiadásban jelent meg tavaly, és Zsoldos-díjra jelöltek idén.
Szigethy András: Az Isten szeme – Más a kása, Mása!
Írta / Feltöltötte:
Itt az elején ki kell jelentenem, hogy a kása előttünk van, és velünk etetik. Azért Szigethy András könyvének van egy nagy és el nem hanyagolható jó tulajdonsága: rövid. Bár ezt olvasás közben nem nagyon lehet érezni.
Apró novellácskák egymásutánja sorakozik az oldalakon, megszokott történetekkel, megszokott hangulatokkal. Egy idő után a figyelmes olvasó észreveheti, hogy a szerzőnek valami célja van velük, de az a könyvecske végéig nem derül ki, mi is ez a cél.
– Vásárhelyi Lajos osztja meg velünk a Szépíró Műhely által tavaly kiadott, Szigethy András Az Isten szeme című könyvével kapcsolatos érzéseit és gondolatait.
Vélemény: Punnyadt Prométheuszok – Roger Zelazny: A Fény Ura
Írta / Feltöltötte:
Ha minden lehetséges, akkor már semmi nem érdekes. Ha bármit meg tudunk tenni, legjobb nyugton maradni, talán nem okozunk kárt. Ez még buddhista bölcsességnek is megtenné, de csupán ténymegállapítás.
Kimondottan fondorlatos sci-fi, vagy fantasy könyvet vehetünk a kezünkbe (mindenki döntse el, hogy hova sorolja, ez a könyv minőségén, olvashatóságán semmit nem változtat), izgalmas és fényes/látványos történettel. Bár az elején kapkodhatjuk a fejünket, mire rájövünk, hol és mikor vagyunk és kik vagyunk. A történet egyszerűnek is mondható, igazán a lassan kibontakozó „háttértávlatok” teszik izgalmassá és főleg bonyolulttá a históriát. Egyszerűen szemlélve A Fény Ura egy Prométheusz történet, ahol a hős elhozza az elnyomottak számára az isteni szikrát. Vagy Jézus a megváltás ígéretével: felszabadítja, megszabadítja az embereket. Esetleg Buddha, aki a saját megvilágosodásával fényt és türelmet visz a tömegek életébe. A választás fakultatív. Inkább az a probléma, hogy a hős maga is tudja, hogy amit cselekszik az hazugság! Kérdés, akkor az eszmék tiszták maradnak-e?
Vásárhelyi Lajos meglátásai Roger Zelazny A Fény Ura című regényéről, amely az Agave kiadó gondozásában jelent meg.
Tovább →
Vélemény: Fanyarú csoki – Szavak, megfelelő sorrendben
Írta / Feltöltötte:
“A címlapról egy ismert magyar csoki jut eszembe, talán a színösszeállítása miatt. Mintha a kis robotpásztor őrizgetné az ő Bocikáját, és közben – hogy az időt múlassa valamivel – olvasgat. Hiába, a műveltség nagyon fontos. De félre a rosszindulattal, a lap tipográfiája és színmegoldása nagyon tetszik. Szép és gusztusos, jó volna kézbe fogni.
Bár ez nem megy, letölteni azt lehet. Hát akkor fogom a virtuális újságot és belelapozok. Sajnos a csoki íze fanyar, fanyarabb, mint amit a szabvány megenged!
Mindent és mindenkit sorra veszek, nehogy sértődés legyen…”
Vásárhelyi Lajos meglátásai a Szavak megfelelő sorrendben című antológia írásairól.
A Kommunizmusgyártó Gép – A. E. van Vogt: A nulla-A világa
Írta / Feltöltötte:
Ha a világot meg akarjuk változtatni, az emberrel kell kezdeni, lehetőleg már a bölcsődében. De az is lehet, hogy akkorra már elkéstünk. Az ugyan közismert, hogy korán kellene kezdeni, de ennyiben is marad minden igyekezet.
A. E. van Vogt egy új, más világot ábrázol és ebben a világban az a legfontosabb, hogy mindenkit az ész vezéreljen, ezért oktatnak, nevelnek és vizsgáztatnak. A vizsgákat egy minden gyanú felett álló Gép végzi. A legjobbak a „mennyországba” kerülnek, akik pedig nem annyira jók, azok irányíthatják a földi társadalmat. A többiek tanulhatnak tovább, és majd ha a Gép újra meghirdeti a Játékokat, megint próbálkozhatnak.
Ám van egy másik, egy arisztotelészi világ, ahol az embereket nem az ész irányítja, hanem az ösztöneik, és ezért nem tudnak együtt dolgozni, csak versenyezni. őket rá kell vezetni, hogy működjenek együtt, és az eszüket használják. Mert a „nem A világa” a jövő, ezzel tudjuk meghódítani és legyőzni a kozmosz többi, ösztönből vezérelt faját. Tovább →
Világvége féláron – Lukács László: Nibiru a halálbolygó
Írta / Feltöltötte:
Egy jól kondicionált sci-fi őrült akár háttal állva is észreveszi, ha valami neki való dolog van a környezetében, de a szeme sarkából biztosan. Így jártam én is reggeli zsömlevásárlásom közben. A látóterembe óvakodott egy közepesen harsány könyvborító, aminek olyan sci-fis jellege volt. Elsőre arra gondoltam, talán tévedek, hiszen élelmiszerboltban vagyok. Aztán jobban oda néztem és kiderült, a szemem sarkának igaza van. Akadt a címlapon minden: bolygó kéken, sötét űr és még egy fenyegető kozmikus kődarab is. Minden, ami mostanság divatos. Azonnal le is tettem kis bevásárló kosaramat – hiszen a zsömlék várhatnak -, és kézbe vettem ezt a hivalkodó csodát.
Vásárhelyi Lajos kritikája az Anno kiadónál megjelent Nibiru, a halálbolygó című kötetről.
Tovább →
200. – Kritikai ismertető: „Válogat a kendermagban…”
Írta / Feltöltötte:
A kiadók döntik elénk a „kendermagot”. Van ilyen, van olyan, az egyik ocsús a másik tiszta, néha minden egyéb is belekeveredik, de azért ügyes válogatás után fogyasztható. A Metropolis Média előre kiválogatta számunkra a magot, és a csomagolásra rá is írta, ez a Kétszázadik csomag. Magunk elé öntjük és lehet benne szemezgetni. Az eredmény itt következik.
Isaac Asimov: Hatalomérzet
Kezdésnek nem rossz, főleg, hogy az írónak neve van. Ez teszi megbocsáthatóvá, hogy valami olyan dolgot írt, amit nem gondolt végig. Pedig érdemes lett volna. Van egy Petzvál József optikus egyetemi tanárról terjedő legenda. A híres objektívjét úgy számította ki, hogy a katonaságtól jól számoló embereket kért, akik a négy alapműveletet fejben jól tudták, és az emberekből számítógépet állított össze. Mindenki, amit kiszámított, átadta a másik katonának, és így haladtak végig a feladatokon. Egytől egyig csak részszámításokat végeztek. Tehát Petzvál kitalálta ezernyolcszáz-valahányban azt, amit Asimov itt leírt. Ám neki ez a számolgatás igen lassan ment, és el sem tudom képzelni, hogy ezzel a módszerrel hogyan lehetne irányítani az űrben egy csatacirkálót. Lehet, hogy az idegenek tényleg meg lennének lepve, ha működne. Hát igen, ha valaki híres, attól a szerkesztők sokkkk mindent elfogadnak! „Légy te is Asimov!”
Vásárhelyi Lajos novellákról szóló, egyedi hangvételű kritikai ismertetői olvashatók a Tovább után.
Tovább →
Hozzászólások