Reality horror – Antal József: Kód, Vektor
Jó volna megérni, amikor az író egy magyar Vészhelyzet forgató-könyvét írja, a királyi tv számára! Mert meg tudná csinálni, épp olyan jól, mint mestere, Michael Crichton. Pont azt a precíz nyelvet beszéli, és ugyanolyan jó, és olvasható a történet, ami kikerül a keze alól. El is gondolkodtam, hogy mi volna, ha a könyvet lefordítaná angolra, lehet, ott is nagy sikere lenne. Hiszen sf– körökben most úgy is az angol a divat!
Az első kisregény olvasása közben kiderül, hogy a science az biztos lábakon áll, a fiction pedig nem is annyira fikció. Engem leginkább Crichton mester Androméda-törzsére emlékeztet. Ugyanolyan precíz, és olvasmányos. Még egy jól megírt szerelmi szál is van benne, méghozzá modern romantikával, erotikával. Ügynökök és terroristák hemzsegnek, sokáig még az sem biztos, ki kivel van, és ki ellen.
Az embert a frász kerülgeti olvasás közben a lehetséges lehetőségektől. Kedvencem az állandóan ködös konténer város, ahol vámpír mászkál. És a főhőst is a frász kerülgeti – meg engem, az olvasót is –, mert egy rendes biológus akkor sem hisz a vámpírokban, ha minden objektív jel arra mutat, hogy vannak. Aztán találkoznak… Ám előtte még vannak kegyetlen terroristák, meg szuperkémkedés meg hírszerzés, és nagyon belevaló biológus csaj – a kettesszámú főhős –, aki szó szerint darabokra veri a fő terroristát. Hiába, kérem, a mi mostani világunkban még a gyengébb nemhez tartozó biológusok is, nagyon tökös csajok!
És alighogy kimászunk az egyik nagyon meleg helyzetből, már ott is a másik. A második kisregényben már egy ország a tét. A biológusaink belevetik magukat a történetbe, és akkor minden bonyolultabb lesz. Az író számára ismert helyszíneken és ismerős személyek között kalauzol bennünket. A szereplők mintha személyes ismerősei lennének, vagy valakikre nagyon, de nagyon hasonlítanak – bár a könyv elején ott a figyelmeztetés: hogy „minden hasonlóság….”, de akkor is nagyon élnek, és a helyszínek is igen jól elképzelhetők.
Sodró a történet, annak ellenére, hogy a biológiai, bakteriológiai, és virológiai problémákat az író a rá jellemző akkurátus precízséggel tárgyalja. Sajnos az én ez irányú képzettségem nagyon hiányos, de ez nem von le semmit a történet élvezhetőségéből. Esetleg csak szidhatom magam, hogy ha én is kapiskálnám kicsit a tudománynak ezt a részét, még jobban élvezném a dolgokat. Bár a könyv végén van egy nagyon precíz eligazítás, hogy mi micsoda, de isten látja vacak lelkemet, ebbe futólag kukkantottam csak bele, mert talán még jobban összekevert volna. Ám anélkül is magával ragadott a történet, a tudományt meg úgy vettem, mint az átlag sf-ben: azok a szavak számomra halandzsák, techno-bablák. Persze tudom, az író annál sokkal pedánsabb, hogy ezt megengedné magának. Itt minden és mindenki valóságosan gondolkodik és cselekszik, egyetlen vezérelve a tudomány. És már most – félvén a veréstől –, megkövetem az írót a „techno-babláért”!
Ami nagyon ritkán szokott előfordulni, és nagyon kevés írásban található, azok a különböző nyelvi szintek. Sajnos az általánosan megszokott, hogy mindenki ugyanazt a nyelvet beszéli, királytól a koldusig. Itt nem. Most nem a szakzsargonra gondolok, hanem ahogyan a hajléktalanok nudlizzák a szavakat, vagy a főhős átmegy tájnyelvbe. Élvezhető és élvezetes, nagyon üdítő. Nem az a hétköznapi, ha külföldi vagy akkor „megyek portugál”. Sokkal jellemzőbb és kifinomultabb. És az elvetemült terroristának is előkelő oxfordi a kiejtése, hiszen ott tanult. Persze azért a szándékai nagyon sötétek.
Fantasztikusan finom humora van Antal Józsefnek, nem erőlteti, jön az a helyzetekből. Mi magyarok is megkapjuk a magunkét, nem durván, de érthetően.
A végéig minden nagyon következetes és logikus, ám a nagy csavar úgy látszik, mintha logikátlan lenne, de nem az. Szó szerint fantasztikusan elemeli a cselekményt egy új dimenzióba, egy másik esetleges jobb, talán véresebb valóságba. És talán még a jók is elnyerik jutalmukat, ha a különböző bacik és elvetemült vírusok úgy akarják.
Itt a végén meg kell vallanom, kissé félve kezdtem az olvasásba, és ez nem a szokatlan formának (a két kisregény csak E-könyvben látott napvilágot) szólt, hanem annak is, hogy az írótól eddig hideg és kiszámított, kiszámítható történeteket olvastam. Meg kell vallanom, van olyan is, amit félbe hagytam. Ezt azonban nem tudtam letenni, és ez nem az E-könyvolvasó jósága miatt van. Mindenkinek csak ajánlani tudom. Amikor túljutott az utolsó betűn is, elgondolkodhat, mennyire szörnyű és horrorisztikus az a világ, amiben élünk, és sajna már nem a józan emberi ész kormányoz. Csak az egymásért való elszánás és kitartás, a másikhoz való ragaszkodás a megtartó erő. Legalábbis Antal József ezt sugallja. Mert ha ez nincs, akkor a világ „reality horror”!
Lajostol nem sokszor olvas az ember jo kritikat, de sajnos ugy vagyok vele is mint Junnal meg Szelesivel: ha ok ajanlanak vmit hogy mennyire jo, eszemben sincs megnezni mert tudom hogy borzalmas 🙂
Brod: ezért gyűlölöd pl. a Fireflyt is, ugye? 🙂
Brod, régi barátságunk ne tartson vissza attól, hogy egyszer jót is mondj rólunk 😛
A jo-t ugy ertettem, hogy pozitivan nyilatkozik egy murol 🙂 ami vagy azt jelenti, hogy a kezebe kerulo muvek szarok, vagy azt, hogy tul igenyes 🙂 en inkabb az elsore gondolok. Igy ertettem a jo kritikat, nem ugy hogy ahogy megirta az szar, azt mindig elismertem, hogy profi 🙂
“Az embert a frász kerülgeti olvasás közben a lehetséges lehetőségektől.” Amúgy az érdeklődésem fen van keltve, alkalomakadtával megvásárolom a könyvet.
Nem veszem meg. De:A világ a scizofrenia miatt ilyen zord. Meg a tudomány lassusága miatt.
Kedves Kocsis Tamás.
Köztünk az a lényegi különbség, hogy én a könyv elolvasása után írtam le a véleményemet, Ön pedig látatlanból ítélkezik. Gondolom Ön is érzi ez mekkora különbség. Csak arra kérem, ha majd veszi a fáradságot és ítéletét, mondjuk a könyv elolvasásával, próbálja pontosítani, kérjen az írótól bocsánatot, mert van miért. Előre is köszönöm.
solymosgyu: szerintem pedig a tudomány gyorsabban fejlődik, mint az ember, és ebből bizony rengeteg morális probléma fakadt és fakad ma is…
Már meg is vásároltam. Kíváncsian várom.
Kedves Lajos, az én kíváncsiságomat sikerült felkelteni az ajánlóval. Mindenképpen elolvasom a műveket.
Nagy gratula Tonynak! 🙂
Egyes teruletei csak.
Most végeztem a tárgyi írás(ok)al. Furcsa, hogy amikor VL kivételesen dicsér valamit, akkor nem értek vele egyet. A szerzőtől nem laza-maza strandkönyvet várnék el, de ez még annak sem oké. A post minden állításának az ellenkezőjét éltem meg. Ez valami „píjár” cikk?
Megdöbbentő az összehasonlítás Az Androméda-törzzsel. Cricthon végig a témára koncentrál (legalább is az Andromédában) és nem hülyéskedni el szójátékokkal, kínrímekkel és szakállas faviccekkel. Nem! És Nem!
A szerelmi szál borzasztó! Még ha paródiának van szánva, akkor is! Tapostam közben az e-book olvasót!
Ez lenne a különböző nyelvi szint? Angolszász környezetben beszélnek tájassan, eccerűen meg vagy fél tucat náció akcentusában magyarul leírva. Egy fordításnál még elviselem ezt, mert hát valahogy ültetni kell, de ez, így nekem nem jött át, meg be. Ez a verbálstilisztikai jópofáskodás a stand-upba való, de azt is csak hallgatni jó, olvasni nem!
Az alap szituáció egy bődületes klisé, még akkor is, ha előre jelezve van az előszóban. A szerző önkritikai hajlama sem tudta oldani a kellemetlen élményt: „Miért kerülök folyton olcsó orvosi krimikbe?”
Ezt sikerült a Justita és a Diagnózis után (részben előtt)?
Már csak az iDeal-ben van minden reményem.