TV

Almost Human – kritika


Vitaindító kijelentés, de azzal kezdeném, hogy szerintem a Firefly óta nem készült olyan angol nyelvű SF sorozat, amiért szívből lehetne rajongani (eltekintve persze a régebb óta futó szériák aktuális jobb-rosszabb évadjaitól). Ilyen körülmények között az IMDB mozi-adatbázisában 8,4-re értékelt Almost Human sorozatot részemről  nagy remények és még nagy elvárások övezték. Különösen, hogy a főszereplője a nagyon kemény arcú Karl Urban, producere meg J.J. ’Star Trek’ Abrams, még akkor is, bár a rendező-producer utóbbi tévésorozatai, a Revolution és a Fringe (Rejtély) nem igazán tudtak megragadni. Aztán november 17-én adásba került az Almost Human első epizódja, és mindenki nagy sóhajtással vehette tudomásul, hogy nem valami nagy hype-pal körülvett bóvliról van szó.

Az Almost Human világát pár mondatban össze lehet foglalni ezzel is kezdődik az első rész: „2048-at írunk, a technológia fejlődése ellenőrizhetetlenné vált, Ismeretlen drogok és fegyverek árasztják el az utcáinkat és iskoláinkat, a bűnözés 400 %-kal nőtt. A létszámhiányos és túlterhelt rendfenntartók új stratégiához folyamodtak, így minden rendőr mellé került egy fejlett, harcra fejlesztett android.” A felvezetésből kiderül, hogy az Almost human a Dredd bíróhoz és a Robotzsaruhoz hasonló filmek nyomdokain halad, ahol egy bűnözéstől sújtott, neonban úszó nagyvárosban kell rendet tartani, mindez nyakon öntve a Szárnyas fejvadász ember-robot problematikájával. Mivel ilyen cyberpunk jellegű sorozatból egyébként sincs sok, az Almost Human hiánypótlásként még akkor is értékelendő lenne, ha az erényei itt véget is érnének.

A történet alapja nem túl eredeti, John Kennex rendőr egy balul elsült bevetésen elvesztette a barátját (alakulatát?), és nem mellékesen a saját lábát is, majd amikor (két év kóma után!) felépülve újra visszamegy dolgozni, egy androidot kap maga mellé társnak. Csakhogy Kennex nyomozó nem rajong a szintetikusokért, így egy apró baleset után hozzá illően különc társat kap Dorian (Micheal Ealy) formájában. Utóbbi egy speciális szériájú android, amelyet őrült szériának is hívnak, mert ezek a robotok rendelkeznek érzésekkel. Ettől kezdve valahogy ki kell jönniük egymással, miközben a rosszfiúk sem tétlenkednek.

A zsarufilmek hagyománya szerint a két különböző karakter egymás mellé helyezése és egymásra hatása a sorozat fő mozgatórugója, a párbeszédek – jóval inkább szócsaták és villongások – meglepően viccesek, miközben felbukkan egy-egy remek mellékszereplő is, mint a kócos, őrült tudósnak látszó rendőrségi technikus. A színészeket jól választották meg, a kemény arcú Karl Urban az új Dredd bíró filmmel rákészült erre a szerepre, és jól is hozza a megkeseredett, cinikus fickót. Michael Ealy a Flashforwardban szerepelt, és csak annyiban robotszerű, hogy tágra nyílt szürkés-kék szemekkel, néha gyermeki naivitással tekintget körbe, miközben a világ összes információja a fejében van (vagy bármikor letöltheti…).

A klasszikus nyomozós sorozatokhoz hasonlóan az Almost Human minden részben van egy megoldandó bűnügy, amely nem bír Sherlock Holmes-i mélységekkel, de simán hozza az átlagos CSI sorozatok szintjét. Ezen felül, vagyis e mögött van egy az epizódokon átívelő háttérszál is, melyben Jack Kennex el akarja kapni azt, aki a társa haláláért felelős.

A nyomozások szintjéről egészen könnyen eltereli a figyelmet a futurisztikus világ: kivetített holografikus képernyők, Kennex műlába, a fejlett adroidok, ahogy a „robotboncnok” szétszedi őket, de a legkedvesebb a második rész apró robotzsiráfja.  A látványvilágra nem lehet panasz, külön pontot ér, ahogy Dorian arcán futnak a türkiz minták, bár szerintem, ha már a sorozat ilyen sötét képet fest a jövőről, elbírt volna kicsit sötétebb tónusokat az operatőri megoldások szintjén is.

A látvány és a nyomozgatás azonban még bőven kevés lenne ahhoz, hogy az Almost Human kiemelkedjen a sorozatok tengeréből, de ezen segít a Szárnyas fejvadászból ismert, mitől más a robot, mint az ember probléma felvetése. Mennyiben más kérdés egy kihallgatáson, hogy hol készítettek vagy hol születtél, ha Dorian arca ugyanúgy eltorzul egy android szétszedésekor, ahogy egy emberé egy boncoláson. Aki nem akar, annak oda sem kell figyelnie ezekre az apróságokra, van történés és poén e nélkül is épp elég. Szerintem viszont pont ezek miatt az apróságok miatt (lehet) ez a sorozat érdekesebb az átlagnál. Mert a legjobb robotos SF történetek valójában arról beszélnek, mitől ember az ember, és ha ezt a forgatókönyvírók is tudják, és ebbe az irányba viszik tovább a sorozatot, az Almost Human nagy kedvenc lehet.

http://www.youtube.com/watch?v=ns91hBJqsDM

Verdikt

Történet 80%
Világteremtés 90%
Karakterek 90%
Látvány 85%
Final Thoughts

Hiánypótló sorozat humán- és egy robotzsaruról párosáról némi Szárnyas fejvadászos beütéssel. Lehetne kicsit sötétebb és komorabb, de így is jobb, mint az utóbbi idők SF sorozatai.

Overall Score 86% Ajánlott
Readers Rating
11 votes
80