A Fox nyilván azt reméli, hogy az Alcatraz lesz a televíziózás következő Lost-kaliberű sorozata. Ehhez végülis minden adott: egy sziget, rejtély, ami valószínűleg valamiféle időutazásos/időtöréses csavarral van megfejelve, plusz Hollywood egyik legnépszerűbb alkotója, J.J. Abrams. Plusz egyik főszereplőként Jorge Garcia, hogy teljes legyen a kép. Ha azonban nem derül ki hamarosan, hogy ugyanazokból az alapanyagokból lehet tök mást sütni, akkor legfeljebb buktát tálalhatnak a fejesek következő mítingjén. Ígéretesen indul a széria, ahogy minden új, a Lost babérjaira törő sorozat: REJTÉLY! IZGALOM! MISZTIKUM! ÓVAJONMILEHETEZ? Dobjunk melléjük néhány „ők aztán tök átlagemberek”-típusú karaktert, lebegtessünk valami összeesküvésnek látszó szálat, oszt majd kajálják a népek. Vagy nem: legutóbb talán a The Event volt az, ami annyira túlhasználta az epizód végi cliffhanger eszközét, annyira minden epizódban meg akarta kavarni a nézőket, hogy akkorát bukott, mint az ólajtó. De lássuk az Alcatrazt: 1963-ban bezárták a világ leglegendásabb börtönét, az ott tartózkodó fegyenceket pedig az USA egyéb szigorú, de nem annyira legendás vendéglátó intézményeibe szállították át. Hivatalosan a pénzhiány és az elavult technikai feltételek vezettek az Alcatraz bezárásához. Mivel J.J. Abrams szállította a kreatív koncepcióját a sorozatnak, ezért persze biztosak lehetünk abban, hogy ez az egész kamu. Azon a bizonyos 1963-as napon ugyanis megérkezett két rendőr az Alcatrazba, amit töküresen találtak: a rabok és őreik mind egy szálig felszívódtak, nyom nélkül eltűnt mindenki. Snitt, jelen: Rebecca Madsen (Sarah Jones) egy bevállalós, vagány nyomozócsaj, aki egy „átlagosnak” tűnő gyilkosságban kezd el nyomozni. A probléma ott kezdődik számára, amikor figyelmen kívül hagy minden parancsot és figyelmeztetést, és nem száll le az ügyről. Elvégre ettől vagány, meg attól, hogy háztetőkön próbál ugrálni, mintha ő lenne Batman. Meg is jön egy lenyúlt bizonyíték elemzése, konkrétan sikerült rajta megtalálni a feltételezett gyilkos ujjlenyomatát. Aki elvileg nem lehetne a gyilkos, mert 1963-ban, az Alcatrazból történt elszállítása során sajnálatos módon elhalálozott… Mit tesz ilyenkor egy derék nyomozó, főleg ha a rendőrségi rendszeren pirosan villogó „szupertitkos, nem férhetsz hozzá, kérlek, lődd le magadat, annyira titkos, nyugodj békében!”-feliratot lát? Bevon egy civilt! Ő lesz Dr. Diego Soto (Jorge Garcia), aki az Alcatraz történelmének Daniel Jacksonja.Fejből vágja az összes elítélt nevét, bűnlajstromát, talán még az alsónadrág méretüket is. Soto karaktere ettől eltekintve amúgy tökugyanaz, mint a Lostban Hurley volt, reméljük a színész élvezi a skatulyát. A dokinak amúgy a bestseller(?) Alcatraz-kötetek írása mellett van ideje képregényboltot is vezetni, teljesen képregényrajongó, nem baj, még két-három ilyen sorozat, és tök menő lesz geeknek lenni. A duó egyébként teljesen működő-, és képernyőképesnek látszik, nagydarab, kedvelnivaló geek és helyes, vagány szöszi csajszi – az első két epizód alapján kissé kétdimenziós figura mindkettő, de pont így a jó. A fenének sincs szüksége a Lost „három évesen megnyúztam egy macskát, és azóta egy mélyen elásott bűntudatom van”– típusú karaktereire. Egy kérdéses jellemű, „nyihaha, én többet tudok mindenkinél, csak cseszek elmondani bármit is, mert akkor három epizódos lenne a szezon”-figura azért akad. Ő Emerson Hauser (Sam Neill), a helyi X-akták divíziótól, aki ’63 óta nyomoz – és aki nagy valószínűséggel számított az eltűnt bűnözők újbóli felbukkanására. És aki nem lepődik meg azon, hogy ezen visszatérő egyének egy percet sem öregedtek ’63 óta. És aki nem rúgja istenesen seggbe a két, valószínűleg nemzetbiztonsági ügybe belekotnyeleskedő egyént, a nyomozót nem helyezteti át Alaszkába vécét pucolni, és nem gyújtja rá a dokira a képregényboltját. Hanem inkább beveszi őket a buliba, nyomozgassatok csak gyerekek, mert nincs egy szál értelmes emberünk se, aki össze tudna adni kettőt meg kettőt. Ő az a karakter egyébként, akiről még az alkotók szándéka szerint nem lehet majd eldönteni egy darabig, hogy akkor: a., egy oltári nagy köcsög, akit fejbe kéne rúgni b., tényleg olyan dolgokat tud, ami miatt megbocsátható neki az is, ha megnyúz egy kiscicát, mert az is egy nagyobb jó érdekében történik. Az ilyen dilemmáknak egyébként általában az szokott a megoldása lenni, hogy tényleg tud olyan dolgokat, de ettől még istenesen fejbe lehet rúgni, mert megérdemli. Az első epizódban tehát megismerjük az alapszitut, hőseink 45 perc alatt elkapják az aktuális rosszfiút, ahogy azt egy normális krimisorozatban kell is. A második epizódban a zsaru és a geek immáron legálisan eredhet a következő aktuális rosszfiú nyomába, elfogására szintén 45 perc + reklámidő áll rendelkezésükre. Természetesen ezt is megoldják, de hogy valójában mi történik, arra a leghalványabb utalás sincs, csak az ilyen elejtett „húdenagyrejtélyvan, vazze!”-típusú utalások. Plusz – ahogy a Lost óta kötelező elem -, az epizód végén egy akkora csavar, hogy a fal adja a másikat. Amivel nekem egy ideje speciel tele is van a hócipőm: egy átlagos, jelen esetben detektíves sztoriszálba mixeljünk bele fél percnyi valamit, ami egy milliméterrel előrébb viszi a fő történetet. Az a karakter, aki tud valamit, az meg véletlenül se nyissa ki a pofáját, mert különben nem lesz ebből öt évados megrendelés. A szemétség persze az, hogy ennek ellenére meg fogom nézni a harmadik, a negyedik, meg az ötödik epizódot is, aztán azon veszem észre magamat, hogy végignéztem a komplett szezont. Még akkor is, ha az események lassú csordogálása, és az erőltetett újabb és újabb csavarok miatt már a falat fogom kaparni tőle. A jó kérdés az, hogy vajon az első szezont fogja-e újabb követni. Ha az 1 elkapott bűnöző / epizód arányt tartják, akkor persze kb. 15 szezonra elegendő anyag van az Alcatrazban; de ez a metódus nyilván nagyon gyorsan képes unalomba fulladni. Akkor is, ha a szintén a Lostban megszokott flashbackekkel dúsítják fel: itt a bűnözők 1963-as, börtönben töltött napjaikat láthatjuk, és nyilván a különböző visszapillantások előbb-utóbb ki fognak adni valamiféle nagyobb képet. A visszatérő szereplők egy részét (a börtönigazgatót például) is valószínűleg ezekben a múltbéli jelenetekben fogjuk látni, de úgy tűnik, az újraelkapott bűnözők sem feltétlenül csak egy epizódosak lesznek. Azzal, hogy elkapták őket a jelenünkben is, még nem íródnak ki automatikusan a sorozatból, legalábbis az első két rész alapján: egy új, szupertitkos-szuperbiztonságos létesítményben még vallathatók egy jó darabig. Előbb-utóbb azért nyilván lesz valamiféle változás a sorozat dinamikájában, sztorivezetésében, a kérdés az, hogy mikor. A Terra Nova is eloperált vagy háromnegyed szezonon keresztül átlag sztorikkal, hogy aztán az évad végén kezdje el felpörgetni a központi szálat. Csak ez aztán oda vezetett, hogy a magas előállítási költséget igazából nem indokolja a nézettségi mutató, és a Fox most vakargatja a fejét, hogy törölni merjen-e egy Spielberg nevével fémjelzett szériát. Lehet, ideje lenne már egy olyan sci-fi sorozatnak, ami olyan Doktor House / Bones / CSI-os módon NEM épül központi cselekményszál köré, nem akarja epizódról epizódra húzni a néző agyát, hanem egyszerűen csak szerethető. Ugyanakkor érdekes, izgalmas, nem átlagos, de önmagában is kerek epizódokból áll. Hja, és nem irtózik a sci-fi címkétől, mint a pestistől: manapság az ilyen fantasztikus ötletekre épülő sorozatok kétségbeesetten igyekeznek eltitkolni scifis gyökereiket, ettől remélve, hogy az „átlagnéző” is megnézi, mintha létezne ilyen laboratóriumi állatfajta. Az átlagnéző azonban pont azt akarja, amit a sci-fi rajongó: egy jó, nézhető, szerethető sorozatot. Az Alcatrazban benne van a jó is, a nézhető és a szerethető is, de bizony ezt még meg kell mutatnia.

]]>