Vásárhelyi Lajos kritikája Dan Simmons Káli dala című könyvéről. Olvashatjuk keserű irodalmi paródiának is, hogy mit meg nem tesz egy segédszerkesztő még az intelmek ellenére is azért, hogy szeretett költőjének versei megjelenjenek a lapban. A végén még a költő meggyilkolását is vállalja. Aminek rettenetes ára lesz. De hát figyelni kellett volna az intelmekre, hogy India nem egy jó hely, Kalkutta pedig maga a pokol. Vagy egy igazi vacogtató horror! Élő halottakkal, véres istenekkel és az ő szolgáikkal. Szeméttel, sötéttel, kiszámíthatatlansággal. Leprás hullák, nyúzott halandók jelennek meg és tűnnek el, és a gonosz különböző igéző képekben, formákban kísérti a főhőst. És mikor az megtagadja önjelölt istenét, hatalmas árat fizettet vele az engedetlenségért. Hősünk azonban kitart, még imádott költőjének is segít végleg meghalni, bár ebben a világban már semmi nem biztos. Láztól gyötört látomásaiban Kalkutta pusztulása, és a bűn sötét bugyrainak kiégetése jelenik meg, akár úgy is, hogy a városra atombomba hullik. Esetleg Bobby elindul, mint Kafkánál K mérnök, hogy eljusson valahová, talán a kastélyba, vagy máshová. Bejár egy rettenetes, iszonyatokkal teli utat, mert találkozni akar egy emberrel, aki már nincs is, egyes hírek szerint már régen halott, vagy talán soha nem is élt. De Bobby hisz benne, mert olvasta a verseit, és szeretne tőle újabbakat kapni. Aztán megtudja milyen az, ha valaki a gonosz szolgálatába szegődik. Az elején még nem is szörnyű, mert ha egy gyönyörű nő van az ember ágyában, az még akkor is jó, ha a hős egyébként házas, és szereti a feleségét. Hiszen minden csak álom. Ám ez az álom lassan átváltozik rémes valósággá, amiből csak hatalmas áldozatok árán lehet menekülni, ha egyáltalán lehet. Vagy a bizonytalanság odüszeiája. Mert amikor hősünk visszatekint áldozatokkal és megpróbáltatásokkal teli útjára, akkor derül ki, hogy semmi nem volt igazi. Nem létezik a fogadóbizottság, nem létezett az útikalauz, és senki azok közül, akikkel beszélt, még az indiai írószövetség sem. Talán csak a véres istennő a hatalom meg szállottja/megtestesítője, Káli volt valóságos! De az meg lehetetlen, hiszen az ember racionálisan gondolkodik, ezek a dolgok pedig az álmok világába tartoznak. Legfeljebb turistalátványosságok egy templom belsejében. Viszont a veszteségek nagyon is valóságosak, amivel meg kellett fizetni ezt a hihetetlen utat. Ezért érzi hősünk, hogy a várost egy atombomba erejével kellene elhamvasztani, vagy csak azzal lehetne. Mert nehezen tudja elfogadni, hogy a fénnyel együtt él a sötétség is. A végső számadásnál kiderül, csak veszteségei valóságosak, minden egyéb bizonytalan. Ha egy könyvnek ennyi olvasata lehetséges, akkor nem pazaroltuk feleslegesen az időnket, amit megismerésére, elolvasásásra fordítottunk. Nagy, és sötét kaland. És a sötétség is tud magával vonzani. Főleg ha az író olyan jól tudja a mesterségét/művészetét, mint Dan Simmons. Komor, de tartalmas szórakozás, és még magunkból is megismerhetünk valamennyit. Nem a technikai vonalához tartozik az sf-nek, de lebilincselő. Ha valaki arra kíváncsi, az író hogyan alkot az science-fiction hagyományos témáiban, területein, olvassa el egy későbbi könyvét, a méltatlanul mellőzött Hyperiont. Többkötetes, de megéri a fáradságot, mert az író a mesterség teljes fegyverzetében áll az olvasó elé. Egészen egyszerűen fogalmazva, „aki tud, az tud”. Bevezetőnek pedig nagyon jó a 1986-ban írt Káli dala, ami önállóan is teljes értékű, de nem hagyományos sci-fi.]]>