ZsP-díj bírálat – László Zoltán: Keringés

---

A 2008-as évi Zsoldos Péter-díj két zsűritagjának, Sárdi Margitnak és Mandics Györgynek az értékelése László Zoltán Keringés című regényéről.

Hirdetés
A regény érdekesen és egyénien kapcsolja össze az időutazást és a földi ökológiai változásokat. Ez az ötlet itt az összeesküvési dimenziók kiterjesztését szolgálja: maga a cselekmény merényletelőkészítésből és grandiózus üldö-zésből tev?dik össze. A profitéhes, amorális globális vállalkozás intrikái, a bizonyíték eltussolása, tanúk elhallgatta-tása, személyek föláldozása, a nyilvánosság mint orvoslás túlságosan ismerős epikum, és csak küls? feszültséget kelt. Újszerő az emberiség széls?séges biológiai jövőjéről (firniták) való elképzelés, amely egyben szkeptikus válasz a különböző értelmes fajok kapcsolatfelvételének, kommunikációjának kérdésére.
A három szálon futó cselekmény eleinte nehezen követhet?, és lassan kapcsolódik össze, ez a cselekményt inkább szétdarabolja, mintsem növelné a feszültséget. Önmagában azonban mindhárom: jól kidolgozott, erőteljes epikum, a tetőponton nagy feszültségekkel, jól megszerkesztve. Jellemei az üldözéses kalandregények alaptípusai, következete-sen ábrázoltak, de nélkülözik a mélységet és összetettséget; némi kivétel a terrorista csoport néhány tagja és Baran, akinek lelki mélységet ad a medresze terén megtapasztalt gyermekhalál, bár ez a megrendülés valójában csak az epikumra hat ki, a jellem alakulására nem.
Nagyon kidolgozottak, ihletettek és nyugtalanítóak a jövőbeli Föld rajzai, akár Új-Budapestről, akár a jövőbeli Kairóról van szó. Gazdag és megragadó a kép az eszmei zsibvásárról, a technika jövőjéről, a színhelyek hangulatá-ról: ez valószínőleg a regény legmaradandóbb része.
Sárdi Margit

A magas szint? regényfelhozatal legjobb darabja számomra A keringés. A sors fintoraként témája mintha csak egyesítése lenne a következő két versenymű témájának: a „poszthumán döntés” telepatikus kaptár-utópiájának alternatívája a megvalósult rovarkolóniaszerő fejlődés az egyik keringés-szegmentum jövőjében, illetve a normál a másik keringés-szegmentumban; ugyanakkor az alternatív jövők párhuzamos valóságként is működnek, mint Nemere szigetvilága és Atlantisz-világa a Föld világa mellett.  A témakombináció azonban egyáltalán nem válik a regény hátrányára, mivel e m?vében László Zoltán íróilag jobb, mint vetélytársai. Bárhol ütjük fel a könyvet, 10-20 mondatot kell csak elolvasni – s belőle egy írói látvány alakul ki. Plasztikus, hangokkal és illatokkal teli, a valóság illúzióját kelt?. Leírhat egy jövő Budapesti Plázát, egy utat az eljegesedett Európán át vagy a Földközi tenger üres medrét – mindegy: a kép megragadó. A technikai leírások – az időalagutak – úgy hihetők, ahogyan leírja őket. A gyorsuló vonatokkal, a hatalmas gyűrűkkel vagy a jövő külvárosainak mocskával, szemetével. Mindegy, miről ír: egy kiszuperált énekesnőről, egy régészről vagy ügynökről – a gondolkodásmód árnyalt, a jellemrajz precíz, a regény vonalvezetése gondosan, jól kitervelt, s mégis meglepetésekkel teli.
Mandics György