Zsoldos Péter-Díj – regényértékelések (Mandics György bírálata)

Megérkezett az idei Zsoldos Péter-Díj regény értékeléseinek második köre is, ezúttal Mandics György véleményét olvashatjátok a mostani jelöltekről.

Brandon Hackett(Markovits Botond): Isten gépei

Tavalyi regényében Markovits Botond már feszegette e könyv alapkérdését: hogyan lehet meghaladni az ember-konstrukció lehetőség határait, hogyan juthatunk el a transzhumán szintre. Akkori művében két alternatíva között lehetett választani, jelen könyvében egy egész kísérlet sorozatot képzel el, amely végén a sikertelen átlépők megsemmisülnek. Új technológiákat alakít ki  mint az anyagmanipulációt, aminek segítségével egy adott anyagmennyiséget tetszőleges milyenségű, és struktúrájú anyaggá lehet alakítani, némiképp megvalósítva amit a századvég materializációs médiumainak vágyálmát: beszélő embereket élő állatokat, új tárgyakat hozva létre a médium testének teleplazmájából. Új elemek az omegáknak nevezett mesterséges intelligenciák, s végül új elemek a manipulátoroknak nevezett bolygóentitások, amelye Lem  Solarisa kései utódaiként  föl alá sétálnak az időben, bolygórendszereket alakítanak át, s a Föld bolygót több ezer másolatban hozzák létre különféle bolygó és csillagrendszerekben. Mi a cél ? A cél tudományos. Egy nagyon soktényezős változásfüggvény kimenő eredményeinek tanulmányozása, hiszen kiderül: a 2027-es Föld „másolatok” mind valami piciny tényezőben különböznek egymástól. De lehet, szabad-e kísérletezni nem csak az emberrel hanem az egész Földdel ?  Nyilván, annak aki a kísérlet alanya, más véleménye van erről, mint az aki a kísérlet eredményeit értékeli.

A kitalált helyzetek nagyságrendekkel múlják felül a hasonló sci-fik hasonló  elme-konstruk-cióit. A megírás célszerű, az ötletek birilliánsak, nem önellentmondók, s egy olyan helyzetet modelleznek, amely akár meg is történhetne velünk.

Nemere István: Időrabló

Nemere István új könyve egy időjáték. A jövőből térnek vissza időgéppel hogy megoldjanak egy bonyolult terrorista ügyet, ahol az elkövető a rokonát követeli, s a rokon pont ő, egy sci-fi író a múltból. Közben szerelmi szál: a sci-fi író beleszeret az időutazóba, de annak férje gyűlöli őt , bár már elváltak. A sci-fi író megküzd vetélytársával és legyőzi, mivel PK képességeket operáltak belé a jövőben. A hölgy a jövőből visszajön, mivel épp azáltal szüntet meg egy időanomáliát, hogy ideköltözik a jövőből. A történet szellemes, az időparadoxonok valamennyi formáját tartalmazza, s tartalmaz valamennyi ismert megoldást is. De mivel a sci-fi-íróban Nemere jórész önmaga szelíd karikatúráját is megírja, a könyv nem csak olvastatja magát, hanem kellemes humoros mozzanatok is tarkítják:Bionero professzort például Bio Nérónak aposztrofálja a regény csúcsjelenetében, amikor puszta kézzel harcol a lézerfegyveres professzor ellen az író. Jópofa a rendőri akció leírása a jövő technológiák ellen a regény elején, stb. Normális esetben ezt a könyvet 9-re kéne értékelni, ám Markovits Botond könyve annyival fölülemelkedett most a mezőnyön, hogy csak úgy tudom ezt a különbséget jelezni, hogy mindent alá pontozok eggyel.

Dörnyei Kálmán:A 26-szor klónozott Nordy Fox kalandjai

Egy regény, mely jobb mint a címe. Egy butának minősített kölyök, akit sikertelen vizsgái után a szülők állandóan újra klónoznak, hátha sikerül egy olyan gyermeket létrehozni, amelyik jobban végzi el a teszteket remek komikus alapszituáció, ám az író nem mélyíti el ezt a konfliktust, s nem a tanügy, s nem a család kikarikirozásának útját választja, hanem ehhez a komikus történethez hozzá varr egy nagy kalandregény, egyfajta modern lovagregényt, hosszú űrkalandok sorával. E részben a komikum inkább szünetel, s helyette ízelítőt kapunk az alkotó fantáziája sziporkázó lehetőségeiről. Az óriásfa és a növényi civilizáció leírása igazán bravúros úgy a sztori, mind a leírás szempontjából. Az ötletek is pompásak a robotok és az intelligens növények csatájáról, ám valahogy a két világ túl vékony szálakkal kapcsolódik, pont mint egy képregényben. Sajnálatosan elpazarolt sok jó novella lehetőség, s egy elpackázott ál-pikareszk űr regény is.

Uwine C.Summersgoal: Vénusz és Mars

A regény nagyszabású űroperett első kötete egy fordulatos, gördülékenyen megírt ambiciózus mű, rengeteg előre kigondolt technikával, mozzanattal, amolyan George Lucas stílusban. Én a műfajt nem szeretem, s be kell vallanom, gyakran élvezettel olvastam a kitalált kalandok sorába beépített szellemes rejtvényeket. De ezek sajnos nem tudták feledtetni az alapvető bajt:

a regény egésze irodalmilag gyenge, közhelyes mondatok, közhelyes hősök, közhelyes konfliktusok, közhelyes leírások. Az egyetlen szellemes dolog a Vénusz-fátyol, meg az intelligens meteoritnak álcázott űrhajók csatája. De itt is a leírás lapossága sokat elvisz a jó ötlet erejéből.