Watchmen kiegészítők

Minden idők talán legsikeresebb és legjobban elismert képregénye az Alan Moore író és Dave Gibbons illusztrátor nevével fémjelzett, 1986 és 1987 között kiadott Watchmen. A képregény népszerűsége miatt csak idő kérdése volt, mikor kerül a mozivászonra. A 2009-es Watchmen mozifilm hatalmas siker lett, sikerült visszaadnia a képregény hangulatát, legfőbb kérdéseit és karaktereit, ill. ez tekinthető talán minden idők leghűségesebb képregény adaptációjának.
Azonban a filmváltozat kénytelen volt kihagyni bizonyos, a képregényben fontos szerepet kapó jelenetet, cselekményszálat. Így maradt ki A Fekete Hajó meséi (Tales of the Black Freighter), mely egy magyarázó szerepű képregény a képregényben, illetve kimaradtak a Watchmen kötethez íródott kiegészítő szövegek is, bár utóbbiakból sok mindent beépítettek a filmbe, pl. a főcím képeit is ezek inspirálták. Azonban így is rengeteg érdekesség nem került bele a mozifilmbe, melyekből a Warner két külön filmet készített. Ezek mellett érdekes adalék lehet minden Watchmen kedvelőnek a film előtt készült Watchmen Motion Comic, mely az eredeti rajzok felhasználásával készült animációs sorozat.

Watchmen Motion Comic

A Warner, miközben javában folyt a Watchmen mozifilm készítése, egy érdekes ötlettel állt elő. 2008 májusában bejelentették a New York Times egyik interjújában, hogy egy animációs sorozatot készülnek bemutatni a képregényből. A tizenkét 22 és 26 perces rész a képregény egy-egy fejezetét dolgozza fel. Az első részt 2008. július 17-én mutatták be az Egyesült Államokban.
Az egész sorozat kuriózumértéke a megvalósításban keresendő. Az epizódok végig követik a képregényt, még a Fekete Hajó meséi sem maradt ki belőle. Az eredeti grafikák és rajzok felhasználásával készült animáció azt az érzetet kelti, mintha a kétdimenziós világban elevenednének meg a figurák. Láthatjuk a mozgást, de az mégsem úgy történik, mint egy normál animációs film esetében. A készítők mindenre ügyeltek: képesek a tér képzetét kelteni, emellett a mozgó hátterek és az apró elváltozások, mint Rorschach maszkja és az eső dinamikussá teszik az egész sorozatot. A szöveg egy az egyben átvétel a képregényből. Éppen ezért néhol kicsit megbicsaklik az előbb említett mozgalmasság, hisz a képnek ki kell várnia, míg elhangzik az adott szöveg, amit egyébként „szövegbuborékban” olvashatunk is. Az egyetlen nagyobb negatívum – bár hozzá lehet szokni, és idővel még meg is tetszhet a nézőnek – az a narráció. A „motion comic” narrátora Tom Stechschulte TV színész. Ő adja az össze szereplőnek a hangját, még a női szereplőknek is. Bár Stechschulte igyekszik játszani a hangjával, hogy mégse váljon egyhangúvá és felolvasásszerűvé a narráció, azért itt-ott nem tökéletes az összhatás. Azzal, hogy egy narrátort alkalmaz az egész sorozat, azt a hatást érték el, mintha tényleg egy „mozgó képregényt” látnánk, hisz minden képregénynek egy narrátora van: maga az olvasó.
A Warner a televíziós vetítés után – az utolsó részt 2009. február 23-án vetítették – az interneten is megtekinthetővé tette az epizódokat a watchmencomicmovie.com oldalon.

Tales of the Black Feighter

A már korábban említett Times interjú ugyan megjegyzést tartalmazott a Motion Comicra, valójában azonban a Watchmen mozit kiegészítő két filmről, a Tales of the Black Feighter-ről és az Under The Hood-ról szólt.
A Fekete Hajó története a Watchmen képregény szerves része, története, mely egy hajótörött matróz viszontagságairól, kétségeiről, szenvedéséről és bosszújáról szól, allegóriaként szolgál a nukleáris holokauszt felé sodródó Watchmen világához. A képregény és a fiktív képregény síkjain elhangzó szövegek kiegészítik, magyarázzák vagy átértelmezik egymást. Azonban bármennyire is fontosak ezek a részek a történet, de inkább a narráció szempontjából, a filmből kénytelenek voltak kihagyni. Mind a Warner, mind pedig Zack Snyder rendező azonban úgy gondolták, nem hagyhatják ki a hajótörött történetét. Ahogy megjegyezték, a Watchmen nem egy franchise: a film és a hozzá készülő két kiegészítő egy szerves egységet alkotnak. Így érthető, hogy a Fekete Hajóból is mozgóképet csináltak.

A fiktív képregényből azonban nem filmet, hanem rajzfilmet készítettek. Eredetileg Snyder szerette volna belevinni a filmbe a történetet, de az így több mint három órás lett volna, ezért kihagyták, és az animáció mellett döntöttek. Ezt jó döntésnek nevezhetjük, ismerve a történetet. A Fekete Hajó nem nélkülözi a néhol gyomorforgatónak nevezhető naturalizmust, ami sokkal gyengébb erejűnek hat, mint ha élőszereplős filmben látnánk. A történet narrátorának, a hajótöröttnek a hangját Gerard Butler – Snyder korábbi filmjének, a 300-nak a hőse, Leonidas – adja. Azok a változtatások, amiket Snyderék alkalmaztak nem lógnak ki a történetből, sőt, még azt is mondhatjuk, hogy ezek csak hozzásegítettek, hogy az értelmezési keretéből kiragadott sztori élvezhető legyen. Bár egyes kritikusok szerint Snyder – ismét – túlzásba viszi a hullák és belsőségek ábrázolását.

Under the Hood

A másik „kiegészítő” azokat az információkat dolgozza fel, amelyeket Moore-ék külön a Watchmen füzetek mellé írtak. A lepel alatt (Under the Hood) az egyik álarcos igazságtevőnek, Hollis Masonnek, az első Éji Bagolynak (Night Owl) az önéletrajza, és az első álarcosokról, a Percrekészekről (Minutemen) szól.
A kisfilm egy képzeletbeli riportfilm, a The Culpeper Minute egyik epizódja. A filmben beszélgetést folytatnak Masonnel, az első Selyem Kísértettel (Silk Spectre), Moloch-kal, a hajdani szuperbűnözővel, és más, a Watchmen-ből visszatérő figurákkal. Sőt, még a Komédiás is kap lehetőséget a szereplésre. Fiktív híradófilmeket láthatunk a ’40-es, ’50-es évekből, újságcikkeket, sőt, még adaléknak fiktív reklámokat is beillesztettek a filmbe. A megvalósításra nem lehet panasz: a filmben feltűnő szereplők itt is jól hozzák a karakterüket, persze itt inkább az elbeszélésen van a hangsúly, nem a szereplőkön. A vizualitásra is ügyeltek az alkotók: igyekeztek a képeket az adott kor színvonala szerint átalakítani, és ez a kontraszt jól is mutat a filmben. A felmerülő kérdések, mint hogy miért lesz valaki álarcos hős, van-e joguk az önkényes igazságtételhez, hogyan befolyásolják a mindennapokat és kik is ők valójában a maszkjaik alatt. Főleg azonban inkább érdekességnek tekinthető a film, ettől függetlenül is érthető a Watchmen fő cselekménye.

Jól látható, hogy mindhárom film elkészítéséhez elég sok energiát fektettek be, és mindegyik szórakoztató a maga módján. Azonban mindháromnak változó a megítélése, többek szerint felesleges volt a Black Feighter és az Under the Hood elkészítése. Mindazonáltal Watchmen rajongóknak érdekes darabok lehetnek, kihagyhatatlan a rajongók számára.