Hozzászólás: Vámpírromantika, mint korjelenség

Szerző: Relax » Összegző, avagy hol lábatlankodtam a hazai sf terén

Relax » Összegző, avagy hol lábatlankodtam a hazai sf terén — Sat, 02 Jan 2010 07:58:46 +0000

[...] // A hó végén még egy cikket összehoztam az sfportalra a vámpírromantika, mint korjelenség [...]

Szerző: onsai

onsai — Thu, 03 Sep 2009 16:39:17 +0000

Blasius, szerintem ez a kor már nem hisz sem a jóban, sem a rosszban. Igazából az lesz az érdekes, hogy mivé fog még változni ez a karakter.

Sheenard, nézz romantikus filmeket, ott nem komorok a pózőrök.

Szerző: sheenard

sheenard — Thu, 03 Sep 2009 08:07:21 +0000

Ez is érdekes meglátás…

Nem lehet, hogy arról van szó, hogy a brutális szörnykép már nem elégíti ki az olvasói / mozis közönséget? Másrészt a 21. század eleje mintha a komor-pózőrség bűvöletében élne…

Szerző: blasius

blasius — Wed, 02 Sep 2009 20:35:02 +0000

Érdekes az írás megközelítése, már én is gondoltam hasonlóra a témában.
A legérdekesebb számomra – bár nem vagyok valami nagy vámpírológus – hogy mekkora utat tett meg maga a vámpír, mint szereplő az elmúlt száz év során. Először volt a Bram Stocker-féle Drakula, magának az ősgonosznak a megtestesítője. Ez a 20. század első éveiben mélyen belevette magát a köztudatba a filmek és a jobb-rosszabb könyvek által.

Aztán valamikor a század második felében a nagy társadalmi változásokkal együtt szép lassan változni kezdett a vámpír megközelítése is. Először már nem a Sátán maga, “csak” emberfeletti hatalmú gonosz lény, majd szép lassan humanizálódott (már ha a vámpírra szabad ezt a szót használni), így pl. Annie Ricenál már nagy hatalmú, halhatatlan, de esendő lényeket látunk, akik megpróbálnak belesimulni a társadalom szövetébe, néha még interjút is adnak…

Aztán valahol az ezredforduló környékén ez a kép még inkább az emberi oldal felé tolódott, és a mai vámpírok már leginkább kirekesztett, elidegenedett, magányos lényeknek vannak ábrázolva, akik a saját szörnyű és furcsa létezésüknek a foglyai. A régi hatalmuk már csak nyomokban található meg, bár erősek, bölcsek, de néha inkább szánnivalók, mint félelmetesek. (Erre a típusra a legszebb példa mostanában az Engedj be c. film a mozikban.)

Persze minden korban voltak és vannak kivételek, de ez a trend, ahogy a szörnyetegből esendő lény válik legalábbis érdekes, és sokat elárul a modern kor emberéről is. Talán egy nálam hozzáértőbb ember ennél hosszabb elemzést is fog készíteni erről a témáról.

Szerző: Nihil

Nihil — Sun, 30 Aug 2009 17:02:06 +0000

“Nihil, a filmes Mary Jane-re gondoltam. A régi képregények nagyon jók, de a film mélyrepülés volt.”
Ebben mélységesen egyetértek, ahogy azért is találtam fontosnak megjegyezni ezt, mert azért kimondottan haragudtam, hogy ezt a szerencsétlen karaktert hogy visszabutították, miközben sokszor lelkileg erősebb is volt Peternél.
(A filmekben amúgy az sem tetszett, hogy visszatérő plot device volt, hogy “rabold el a hős szerelmét, miközben az sikítozik”. Jó, egyszer még oké, másodjára… még azt mondom, elmegy, de hogy a harmadikban is ezt lövik el, és hogy kettejük kapcsolata köröket ír le…)
Elnézést az Offért! :bűnöm-bánom:

Szerző: onsai

onsai — Sun, 30 Aug 2009 15:10:13 +0000

Nihil, a filmes Mary Jane-re gondoltam. A régi képregények nagyon jók, de a film mélyrepülés volt.
Adeptus, egyszerűbb lenne, ha konkrétan kérdeznél. Ha az általánosságokat nézzük, nagyrészt ennyit akartam mondani.

Szerző: adeptus

adeptus — Sun, 30 Aug 2009 08:39:04 +0000

Jó írás, nekem is feltűnt már a Moszkva téri horrorpanoptikum, és lám, még a Galaktika is a vámpírokkal akarta eladni az Utolsó őrséget, pedig akadtak abban más érdekes figurák is.

Szívesen venném, ha bővebben is kifejtenéd a témát.

Szerző: Nihil

Nihil — Sun, 30 Aug 2009 06:57:09 +0000

“mint Pókember Mary Jane-jét.”
Jó a cikk, de egy kis belekotyogás: nem mindegy, hogy melyik Mary Jane-ről beszélünk, a filmbeliről, vagy a képregényesről. Az előbbi egy tipikus “damsel in distress”, míg a másik az egyik legönállóbb képregényes női karakter, aki, ha úgy adódott, kelt már szerelme segítségére egy szupergonosszal szemben. Jó, persze a lényeg nem itt volt a Charlie Angyalai összehasonlítással, de a képregényben van egy kölcsönösség, ami szvsz a filmben nem jött át.
Hamár szuperhősök…

Szerző: solymosgyu

solymosgyu — Sun, 30 Aug 2009 02:53:23 +0000

őnekik törékeny a lelkuk. Nem ajánlom nekik sem.

Szerző: onsai

onsai — Sat, 29 Aug 2009 19:54:06 +0000

De nem is vagy lány. Van pár jó szuperhős film, valóban.

Szerző: solymosgyu

solymosgyu — Sat, 29 Aug 2009 18:54:16 +0000

én semilyen korulmények között nem támogatom a vámpíros történeteket. Ajánlom helyette a szuperhősoket.