Vámpírromantika, mint korjelenség

Pesten, a forgalmasabb metróállomásokon szinte lecsordulnak a falakról a különböző vámpír-könyvek reklámjai. Rengeteg film is épül a témára. Sokat változtak a nők, a női szerepek az elmúlt két-három évtizedben, és ez meglátszik a romantikához való viszonyban is.

A nyolcvanas évek kamaszlánya még a Rabszolgasorsot bámulta; és drukkolt a Szívhang újságbeli nővérkéknek, akik fölnéztek a sármos orvosokra. A Júliákban passzívan epedtek a főhősnők egészen a menetrendszerű „nagy fordulatig”, amelyben főleg őket mentették meg.

A mai lányok ezeket a meséket unják, nem tudnak azonosulni velük. Részben mert mindennapossá vált az ezoterika – az érdekesség cukormázával leöntve a filmipart. Részben mert megváltozott a női ideál. Föl nem foghatják, hogy Isaura, miért nem késelte meg Leonciót vagy szervezett lázadást. És egyáltalán? Hogy lehetett félni egy olyan gonosztól, aki 163 részen át nem képes megerőszakolni a saját rabszolgáját?

A nők kiválóan képesek alkalmazkodni. Megteszik ezt a korhoz is, amelyben élnek.

A mai lány nem arról álmodozik, hogy majd őt jól megmentik. Önállóság, némi vadság, humor, szabadság. A karcsú test kevés, ha átlagos. Legyen erős, és persze szép. Az „erotikus” mint fogalom összekapcsolódott a fejekben a dominanciával; Charlie angyalait jobban kedveli, mint Pókember Mary Jane-jét.

Igen ám, de van, ami nem változott. Melyik kamaszlány vágyik pipogya, örökké megmentésre szoruló fehérlovas hercegre? A Vágy Tárgyára fel akar nézni. Legyen keményebb legény, de úgy, hogy a hatalma ne értékelje le a nőét. A sorozatokban sokszor rivalizálást látunk némi romantikus felhanggal (JAG), vagy más szakterületet és tiltást (Csillagkapu), de ezekben nem tud kibomlani a romantikus mellékszál, sőt el is rontaná. Sokkal jobb, ha a különbség nem a megtanulható dolgokon múlik, hanem eleve elrendeltetett. Isten, sors, genetikai beavatkozás – mindegy.

A vámpír kielégíti a misztikusság iránti igényt. Kevésbé szőrös, mint egy vérfarkas, de jobb bőrben van, mint egy szellem. Lehet titokzatos és üldözendő, vagy borzongató, amikor ő az üldöző. A vérivás az a gyengeség, amely esendővé teheti, ilyenkor megmenthető. A nő – egy-két korty erejéig – föl is áldozhatja magát érte, bizonyítva a szerelmét. A halhatatlanság el is mélyítheti a történetet, még több játéklehetőséget adva a fantáziának.

A vámpírromantika nem véletlenül van felfutóban, korjelenség. A női szerepek önmagukkal vannak ellenmondásban, és a valós életben nem összeegyeztethetőek. De egy vámpírral szemben akár a kemény szinglilány is bűntudat nélkül védtelen lehet.