Dragon György sci-fi regénye, az Űrcsilliárdos mellé egy fullos játék is dukál, ha már egy gamer újságíró kötetéről van szó. Ami teljesen ingyenesen letölthető a szerző honlapjáról, a www.dragongyorgy.hu-ról, mindössze egy e-mail cím megadásával. Ingyenes játékként nyilván nem állt a háta mögött Starcraft-kaliberű fejlesztési büdzsé, de így is egy élvezhető cuccot sikerült összeraknia a fejlesztő Goblin Lunaticsnak. Lássuk. 10 perces űrstratégia címmel is hivatkoznak a körökre osztott játékra, mely teljes mértékben a 4x (explore, expand, exploit, exterminate) jegyében készült. A tízperces jelző talán egy kissé túlzás, de tényleg egy meglehetősen rapid játékról van szó – persze ez függ a különböző beállításoktól is, mint a térkép mérete és az ellenfelek száma. Kis térképen sok ellenfél például rendkívül gyors mészárlást eredményez. A játékmenet ötvözi a Galactic Conquest-típusú játékok egyszerű menetét a Rizikóéval. Pofonegyszerű ugyan megtanulni, de azért örültem volna egy tutorial módnak – bár tény, hogy ennek hiányában sem okoz kihívást az alapok megtanulása. A pálya beállítása, és a fajunk kiválasztása után (mely különféle módosítókat ad) egy random helyszínen indulunk egy darab bolygóval – innét kiindulva kell az egész galaxist elfoglalnunk. A kezdőbolygók három épülettel indulnak: gyár, kutatóközpont és város – ezen felül pedig építhetünk még katonai bázist vagy bombázó gyárat is a későbbiekben. A kezdőbolygónak van egy üres területe, így rögtön a játék elején építhetünk egy extra épületet. A gyárak építik a vadászgépeket, amik a flottánk gerincét fogják alkotni. A bombázó gyárak bombázókat gyártanak értelemszerűen – a két űrhajótípus között alapvető különbségek vannak. A vadászok jelentik az ütőerőt, ők képesek megsemmisíteni az ellenséges vadászokat, bombázókat és kolonizációs hajókat; viszont nem képesek bolygókat elfoglalni, csak az őket védő többi vadászt tudják lelőni. A bombázók nem tudnak harcolni az ellenséges vadászgépekkel – kizárólag a bolygók bombázására használhatók. Egy ellenséges bolygó elfoglalásához tehát az kell, hogy a vadászainkkal töröljük le az ellenséges vadászokat, majd a bombázókkal redukáljuk nullára az ott található épületeket és népességet. A bombázóink számától és hatékonyságától függően ez akár több körig is eltarthat. Ha sikerült kiirtanunk az ellenállást, akkor odaküldhetünk egy kolonizációs hajót, és betelepíthetjük oda a saját népességünket. Kolóniahajók olyan bolygókon építhetők, ahol van város, és megfelelően nagy a népessége is ahhoz, hogy telepeseket biztosítson. A kolóniahajók elfoglalhatnak üres bolygókat, letelepítve az első lakosokat – vagy a világűrben átalakulhatnak űrbázissá, hogy valami extra bónuszt adjanak a környéken: támogatást a harcokhoz, logisztikai hátteret (hogy gyorsabban repülhessenek a flottáink), gyártókapacitást a közelben lévő bolygóknak. A katonai bázisok segítik egy-egy bolygó védelmét, valamint a számuk meghatározza, hogy mennyi vadászunk lehet összesen; a kutatóbázisok pedig – minő meglepetés – a technológiai kutatásokban segítenek. A technológiai fejlesztésekkel lehetnek erősebbek vagy gyorsabbak a flottáink, gyorsulhat a gyártás, ésatöbbi. urcsilliardos-06 Elsőre kicsit sok vagy kaotikus? Valójában nem vészes, fél óra alatt meg lehet tanulni az alapokat. Olyan ez, mint a sakk – a rendszer maga egyszerű, könnyen megjegyezhető, a finomságok játék közben jönnek elő. Bizony-bizony meg kell gondolni, hogy mikor és hova irányítjuk a flottáinkat, egy elfoglalt bolygóra milyen épületeket akarunk felhúzni, betámadjuk-e egy szomszédunkat vagy hagyjuk, hadd szenvedjen egy másik ellenféllel, hogy aztán nevető harmadikként avatkozzunk be egy konfliktusba. A játékrendszer pont annyira bonyolult, hogy gond nélkül észben lehessen tartani a lehetőségeket, anélkül, hogy elvesznénk a részletekben. Cserébe nagyon jól élvezhető az Űrcsilliárdos. Hibái azért vannak, még ha ez szerencsére nem is megy az élvezhetőség rovására. Már említettem a tutorial mód hiányát. Bár van súgó, ami elérhető, érdemes lett volna csinálni egy bemutató pályát a játéknak. Már csak azért is, mert a kezelés viszont nem eléggé intuitív, ezen érdemes lett volna még egy kicsit dolgozni. Ahogy a felületen is: és itt most nem szépészeti, hanem áttekinthetőségi szempontokra gondolok. Gyakran nehézséget okoz például a számok leolvasása: az egy életbevágó fontosságú információ, hogy a közelben ólálkodó ellenséges flotta hány vadászgépet tartalmaz, és gyakran erőltetnem kellett a szememet, hogy ezt kibogarásszam. Főleg, ha mondjuk meg akarok támadni egy ellenséges bolygót, ahol épp állomásozik valamennyi vadászgép, valamennyi bombázó, meg esetleg egy kolóniahajó is… és mondjuk a bolygó neve is tartalmaz számot, meg az ikonja alatt olvasható a népesség jelenlegi állása is. Ebből a zsufiból nehéz kibányászni a hasznos infót. Ami ezen felül még eszembe jutott, az az, hogy feltétlenül muszáj volt-e ennek letölthető programnak lennie. Nem nagyon látok benne olyan grafikai vagy technológiai megvalósítást, amit ne lehetne HTML5-ös alapokon, webböngészős játékként megoldani. Ez pedig lehetőséget adna például arra is, hogy multiplayer üzemmódban játszhassunk mások ellen – ami igazából hosszútávon megadná a savát, borsát a játéknak.]]>