Tudomány

Tudományos felfedezéshez vezetett az Interstellar forgatása


Amióta vannak sci-fi regények és filmek, azóta folyamatosan inspirálják a tudósokat az írók által kitalált megoldások. Gondoljunk csak például a Star Trekre: alig találunk a NASA-ban olyan munkatársat, akit ne az Enterprise vitt volna a tudományos pályára. Az viszont nem mindennapos, hogy egy sci-fi film forgatása valódi tudományos eredményhez vezetett volna: Christopher Nolan Interstellarja ilyen.

Bár a történetről továbbra sem lehet sokat tudni, remekül titkolják a film cselekményét, annyi azért már kiderült az előzetesekből, hogy egy fekete lyuk is központi szerepet kap benne. A filmben Gargantua névre keresztelik azt a fekete lyukat, ami közel fénysebességgel pörög – ez okozza azt, hogy a különböző szereplők számára majd különböző sebességgel fog telni az idő.

Az Interstellar tudományos munkatársa Kip Thorne, CalTech elméleti fizikusa volt, aki korábban például a Carl Sagan regényéből készített Contactban is segédkezett. Most többek között a vizuális effekteket készítő csapatot is segítette – méghozzá egyenletekkel.

A számítógépes animációkat készítő szakemberek az ő tudományos egyenleteit használták fel arra, hogy maximálisan élethű fekete lyukat hozzanak létre a vásznon. Egy év és 30 szakember munkája, egy új szoftver megírása, meg ezernyi számítógép teljesítménye kellett hozzá, 800 terabyte adat keletkezett mindeközben – az eredmény pedig magát Thornet is meglepte. Bár a munkálatok során létrehoztak egy-két egyszerűbb demót, egészen addig, amíg készen nem lettek a rendereléssel, ők sem tudták, hogy pontosan milyen lesz a fekete lyuk.

Felismerte, hogy az így létrehozott modell lényegében tudományosan annyira realisztikus, amennyire csak lehet: lényegében az derült ki, hogy a valódi fekete lyukak nagyjából úgy nézhetnek ki, mint ahogy az Interstellarban láthatjuk majd. Egy fekete lyuk így hajlítja meg maga körül a teret és a fényt, és meglepő módon, ilyen glóriát képez maga körül, mint a filmben. Legalább két tudományos folyóiratban is meg fognak jelenni tanulmányok az Interstellarhoz létrehozott fekete lyukról – így Nolan filmje valódi tudományos felfedezéshez vezetett.

 

 


1 hozzászólás on Tudományos felfedezéshez vezetett az Interstellar forgatása

  1. Han Solo

    Néhány apró észrevétel ehhez a sok okossághoz:
    1. A fekete lyuk nem látható. Filmvásznon ábrázolni ezért roppant könnyű. Csak ki kell kapcsolni a vetítőgépet. Ami látható, az a körülötte áramló és befelé spirálozó anyag, becenevén akkréciós korong. Ezt persze nem igazi sík korongként kell elképzelni, inkább vaskos, középen kidudorodó és befelé sűrűsödő galaxisformának, így a fekete lyukat nem egy síkban veszi körül, hanem a térben (befedi), tehát bárhonnan nézzük, nem látunk a korong közepén egy fekete lyukat, mivel az benne van.
    2. A fekete lyukak nem hajlítgatják maguk körül a teret, hanem már eleve görbült teret keltenek maguk köré, mint minden tömeg. A tér nem egy lepedő, amit gyűrni meg hajlítgatni lehet.
    3. A fekete lyukak nem hajlítgatják maguk körül a fényt. Legfeljebb deformálni tudják a fénykvantumok forrásrendszerét, de mivel ez pontszerű, nincs jelentősége. A fény által megtett útvonalat sem hajlítják el, viszont kívülről és messziről nézve a görbült tér miatt valóban úgy tűnik, mintha a fény útvonala elgörbülne. De valójában egyenesen halad a görbült térben.
    4. Mindezek miatt a fekete lyukak sajnálatos módon nem igazán filmvászonra való objektumok, az SF rajongók nagy bánatára. Ezért kell mindenféle kamu látványeffekteket kitalálni hozzájuk, hogy legyen mit eladni. Az üres vásznat nézni nem ülnek be a népek a moziba.

Leave a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük