Negyedik nap

A búcsú napja szokások szerint tartalmaz még nagy csattanásokat, idén is volt jó pár olyan panel, amelyre érdemes volt elmenni. Én úgy számoltam, hogy a napomat a nagyteremben töltöm, ha megoldható akkor megszakítások nélkül.

Richard Dean Anderson & Paul Watson – Sea Shepherd

Azért benéztem a kisteremben RDA és Paul Watson paneljére, ahol kizárólag a Sea Shepherd-ről volt szó. RDA több éve támogatja az alapítványt (előző nap is ugye nekik gyűjtöttek pénzt az aukcióval), ezért nem volt meglepő, hogy népszerűségét itt is kihasználja támogatás szerzésére.  A Sea Shepherd feladatául a tengeri állatok és növények megmentését tűzte ki, a mottójuk az, hogy “a halnak nincs szüksége az emberre, de az embernek szüksége van a halakra”, úgymint egy beteg tengervilág felborítja a környezetünket és belepusztulhat az emberiség, de a halak ezt is túl fogják élni – ha nem is mind.

Mi itt, a szárazföldön, a legtöbbet a tudatos vásárlással tehetünk a tengeri életért: figyeljünk oda, hogy honnan származik a hal, amit eszünk, esetleg milyen módszerrel halásszák (pl. ne olyan nagyüzemi halászat legyen, aminek során akár delfineket is megölnek) és végül gondolkozzunk el azon, hogy bármennyire finom is a tonhalas konzerv, egy macska vs. tonhal küzdelemben a macska maradna alul (mondjuk az én macskám nem is szereti … ).

A tudatos vásárlás egyébként is fontos szerepet játszik környezetünk megőrzésében, de ezt Ti mind tudjátok, ezért nem is evangélizálok tovább.

Anthony Amendola

A nagyteremben újra megnéztem Tony előadását, bár más kérdések voltak, de lényegében ugyanarról volt szó, mint előző nap. Bevallom én is csak azért ültem be, hogy a hátralevő előadásokra jó helyem legyen, ugyanis ha megtelt a terem, akkor a press-jegyeseket felküldték az emeletre, onnan meg nem a legjobb fotózni.

Lance Henriksen

Ha Lance Henriksen, akkor szerintem Millenium, az “első” paranormális sorozatok  egyike  (van-e eredendő gonosz stb), egyébként volt egy crossover az X-Aktákkal is, bár gondolom a többség inkább Charles Bishop Weyland-ként ismeri az Alien filmekből. Megjelenése – mint a filmjei többségében – egyszerre laza és tiszteletet parancsoló, pláne ha megszólal érces hangján.

Bár szerepel az imdb triviában, de számomra ismeretlen tény volt, hogy Lance gyerekként annyit lógott az iskolából, hogy végül nem is tudtak arról, hogy neki oda kellene  járnia. Így történt meg az, hogy nem tanult meg olvasni, ami – bár még mindig nagy számban vannak analfabéták a fejlett országokban is – szinte elképzelhetetlennek tűnik. Aztán huszonévesen színházban járt és rájött, hogy ez az, amit csinálni szeretne: neki kevés az az egy élet, ami mindenkinek megadatott a Földön, viszont a színészettel számtalan életet tud megélni, átélni. Kezdetben magnókazettára mondatta fel a szövegkönyvet és kívülről megtanulta az egészet, hogy ne tűnjön fel hátránya.

30 éves korára aztán megtanult olvasni és azóta érti, hogy miért okoz oly sok embernek élvezetet a könyvolvasás.

Ha Anthony Amendola üzenete a nyelvtanulás volt, akkor Lance üzenete szerintem az olvasás fontossága volt.

Természetesen nem utasíthattam vissza az SFportal kérését, miszerint tegyek fel egy MassEffect rajongói kérdést, így lámpalázamat leküzdve a mikrofon elé álltam.  A kérdést és Lance válaszát a MassEffect rajongói oldalon olvashatjátok.

Ps: az a sorozat, amiben  szerepelni fog és a számítógépek (robotok) az emberek ellen törnek – csak nem az új Battlestar Galactica lesz?

Ps2: Valószínűbb az új Tron sorozat, ami már az imdb-n is szerepel és remélhetőleg 2012-ben jön.

Dirk Benedict

Szépfiú és Starbuck a két legnagyobb szerepe volt a ma is sármos Dirk Benedictnek, bár az évek rajta se múltak el nyomtalanul. Rengeteget mesélt életéről, apja haláláról, rákbetegségéről, néhány szóban a macrobiotic diétájáról, ami meggyógyította és megrázóan írta le, hogyan találkozott 25 év után fiával. Lebilincselő, vibráló előadásmódjával sose tudtad, hogy épp a színpad melyik részén lesz, mindenhez volt egy kis anekdotája, mint az a sokat megélt, sokat olvasott emberek sajátossága.

A legégetőbb kérdések persze azok voltak, hogy mit szól az A-Team film elkészítéséhez, és mit gondolt, amikor megtudta, hogy Starbuckból nő lesz?

Az A-Team-nél egy mini szerepe is volt, annak forgatását rettentően élvezte, szerinte elég jól eltalálták a sorozat hangulatát, mind a filmen, mind a háttérben, a forgatások alatt.

Starbuckról alkotott véleménye fent van már régóta az imdb oldalán:

On “Battlestar Galactica” (2003): Women are from Venus. Men are from Mars. Hamlet does not scan as Hamletta. Nor does Han Solo as Han Sally. Faceman is not the same as Facewoman. Nor does a Stardoe a Starbuck make. Men hand out cigars. Women ‘hand out’ babies. And thus the world, for thousands of years, has gone round.

A nők a Vénuszról jöttek, a férfiak a Marsról. Hamlettből nem lehet Hamletta, ahogy Han Solo-ból se lesz Han Sally. Mind Faceman, mind Starbuck egy machó figurát alakít, akik nem tudnak ellenállni a gyengébbik nemnek, isznak és szivaroznak. Gondolta is előre, hogy ebből baj lehet a huszonegyedik század politikailag korrekt filmjeiben, de azt azért nem sejtette, hogy emiatt még a karakter nemét is képesek megváltoztatni. Ha választania kellene Faceman és Starbuck között, akkor – sok perces gyötrődés után –  végül Starbuckot választaná, mert annak a karakternek mélységei vannak, véleménye és üzenete az életről magáról.

Véleménye szerint Katee Sackhoff végül elég jól hozta – a forgatókönyv lehetőségeihez képest – a figurát, ami – lássuk be – nem kis elismerés a részéről a fenti, írókkal szemben alkotott kritikája után.

Idézetek Dirktől:

A Battlestar Galacticáról és Starbuckról: mi nem beszéltünk annak idején a kapcsolatokról, csak amennyi ahhoz volt szükséges, hogy a nő ágyába bejussunk.

A nőkről és a beszélgetésekről: Voltak gyors kapcsolataim, de beszélgetésekre több idő kell.

Richard Dean Anderson

Az előző napi aukciós jópofizása után nem tudtam vele mit kezdeni, de kellemesen csalódtam. Kicsit bohókás, nagyon O’Neill-es RDA a találkozó egyik nagy élménye lett.

A kérdések – természetesen – MacGyver és Stargate-beli szerepeire szorítkoztak, amit igazán nem vethetünk a sci-fi kedvelő közönség szemére. Így aztán megtudtuk azt is, hogy otthon nem egy igazi MacGyver, de a kerékcserét férfimunkának tartja, ezért természetesen elvégzi. Azért okozott neki pár vicces percet, amikor a mosógép szerelő mindenáron át akarta neki adni a terepet. Ha pedig egészen pontosan akarnám a bevezetőt megfogalmazni, akkor nem RDA volt O’Neill-es, hanem O’Neill-ben volt nagyon sok RDA-ból: ahogy az ezredes értetlenül nézett a technoblablára, úgy nézett ő maga is. Néhány improvizációs alkalom elég volt ahhoz, hogy a technikához nem értő, de a kemény döntéseket a vészhelyzetben gond nélkül meghozó karakter olyanná váljon, aminek megszerettük.

Távozása a Stargate sorozatból részben annak köszönhető, hogy producerként anyagilag stabil hátteret sikerült családjának biztosítania, ezért már nem látta szükségességét, hogy egyenruhát húzzon magára. Fontosabbnak tartotta, hogy egyedülálló apukaként – ha már megteheti – akkor minden idejét a tinédzser lányával töltse, amíg még teheti. S mert a lánya leginkább pasta-t eszik vacsorára, így a “papaszerepben” fel is szedett pár kilót.

Végül megtudtuk azt is, hogy a saját tervei alapján épített házát az egyik amerikai építészeti lap is bemutatta, s bár még mindig nagyon büszke a végeredményre, ha újra csinálná, akkor jobban megkötné az építész kezét: a ház ugyanis lényegesen nagyobb lett, mint azt ő eredetileg eltervezte.

Robert Duncan McNeill & Garrett Wang

Miután 2003-ban Kate Mulgrow lefegyverzett remek előadásával a hageni FedConon, könnyű szívvel mondtam igent a pár hónappal később megrendezett londoni találkozóra is. Az ott történtek ma már a történelem részei, azonban Robert Duncan McNeillre és Nana Visitorra a mai napig szívesen emlékezem.

Ők voltak az egyetlenek, akik a fotósok kedvéért a színpad három pontján is “beálltak” – no persze ezt se lehetett komolyan venni, ahogy azt a képek bizonyítják   Robbie egyébként nem szerepre készül, ez a rendezői álcájához tartozik.

A panel után hatalmas tisztelettel emeltem kalapot a Voyager készítői előtt: nem lehetett könnyű dolguk, ha ez a minden lében két kanál srác egy szetten dolgozott, márpedig elég sokat szerepeltek együtt. Ők maguk is elmondták, hogy előszeretettel poénkodtak mindennel, amivel lehetett. S ha már meséltek róla, néhányat ezek közül meg is mutattak – s itt kell sajnálatomat kifejeznem az egész találkozóra vonatkozó videós tiltás miatt, mert sem szavak, sem képek nem tudják visszaadni mindazt, amitől fél órán át a könnyem csorgott a nevetéstől.

Garrett részletesen megmutatta nekünk, hogy a különböző tisztek miképp kezelték a LCARS panelt:

• Janeway óvatosan, mint akinek nem adták oda a használati útmutatót és attól fél, hogy valamint elront
• Chakotay izomból, mintha a suli legjobb sportolója használná
• Seven of Nine úgy, mint aki a manikűrösnél volt és még nem érhet hozzá a felülethez
• Tuvok mint egy zongoraművész, suhanó ujjakkal
• végül Tom Parris, csak így egyszerűen, szavak nélkül:

Természetesen szóba került Geneviève Bujold, aki első választás volt Janeway szerepére, majd pár nap forgatás után maga döntött úgy, hogy ez a szerep nem neki való. A történet érdekessége az, hogy Bujold a kezdetektől fogva egy sokkal természetesebb Janewayt akart, ám a producerek nem engedték: szerintük a kapitánynak mindig tökéletes frizurával és sminkben kellett megjelennie. Végül Mulgrow bár a producerek elképzelésének megfelelően kezdte a karaktert játszani, évadról évadra lett természetesebb a haja és a sminkje is. Végül is érthető, a delta kvadránsban nem olyan könnyű hozzájutni a kedvenc hajlakkhoz.

Felelevenítették közös emléküket arról, amikor az egyik rajongó Garrett-től azt kérte, hogy játsszon a klarinettjén. Bár Harry Kim szenvedélye a klarinét, ugyanez nem mondható el Garrettről, aki az ominózus Voyager jelenet óta kezébe se vette a hangszert. Mivel Robert sikeresen feltüzelte a közönséget, nem volt mit tennie, mint próbálkozni a hangszerrel, ám a függöny mögötti gyakorlás után is csak levegőt jött ki, hang azonban nem. Garrett sem maradt rest, ha már ő ilyen kínos helyzetbe került, akkor Robert se úszhatja meg könnyen:  addig lelkesítette a közönséget, amíg mindenki a polója nélkül akarta őt látni. A történetet követően a női közönség jelentős része (s pár férfi rajongó is) skandálni kezdte a “Robbie, Robbie”-t, de se vetkőzést, se klarinét szólót nem kaptunk.

Kaptunk viszont jó pár kellemes történetet, sok-sok nevetést és jókedvet, amitől emlékezetes maradt ez az óra is.

Marina Sirtis & Wil Wheaton

Egy vallomással kell kezdenem: amióta olvasom Wil Wheaton blogját és könyveit (a Memories of Futurecast-ot ajánlom minden kedves Star Trek rajongó figyelmébe), kimondottan megkedveltem ezt a kocka srácot. Ettől Wesley továbbra sem a kedvenc karakterem, de a Memories… óta tudom, hogy ez nem a színész hibája volt.

Épp ezért ettől a paneltől vártam a legtöbbet, s ettől tartottam a leginkább is: ha nem úgy sül el, ahogy képzeltem, hatalmas csalódás fog érni. Ehhez képest viszont rettentően élveztem, tökéletes lezárása volt ennek a két nagyszerű napnak. S talán itt az ideje, hogy bevalljam, pont miattuk sajnálom a legjobban, hogy az első két napról lemaradtam.

Wil sokszor írt arról, hogy mennyire sajnálja, hogy a sorozat forgatása idején egy pubertáló kocka volt, akire inkább kellett vigyázni, semmit egyenrangú partnere lehetett volna a felnőtt szereplőknek. Viszont ahogy azt Jonathan Frakes egy másik találkozón mondta: miközben ő csak meghízott, Wil felnőtt, így végre együtt mókázhat kedvenc színészeivel.

Jól látható volt a színpadon is, hogy Wil egyenrangú partnere Marinának. Az ugyanis egy percig se volt kétséges számomra, hogy Marinát imádni fogja a közönség: mindig is szerettük őt a tanácsadó szerepében. Ők ketten pont olyan összeszokott párosnak tűntek (miközben csak alig pár napja találkoztak sok-sok év után először), mint Garrett és Robert.

Persze anekdotázással kezdtek ők is, úgymint Wil milyen kis taknyos volt, bezzeg most már felnőtt és apuka is, végre beszélgetni is lehet vele, nem csak pesztrálni stb. Szó volt a zsebek nélküli egyenruhákról – erről eddig minden Star Trek színész utálkozva nyilatkozott, no és persze meséltek Gene-ről és Majelről, akik nélkül a Star Trek nem lett volna Star Trek.

A két – számomra – legemlékezetesebb kérdésből az egyik azt firtatta, hogy a TNG színészei hogyan fogadták az Enterprise sorozatot. Marina erre elmesélte, hogy annak idején az “ős” Star Trek rajongók rettentően utálták őket: hogy van képük egyáltalán a hős Kirk nyomába lépni, nem kell ide több sorozat, ez az egy mindent elmondott, amit el lehetett mondani, stb.

A másik kérdés (igazából több kérdés is volt ebben a témában) Gene és Majel Roddenberry-vel volt kapcsolatos. Marina épp arról mesélt, hogy mennyire izgultak, amikor Majel megnézte őket a forgatáson (fúú jön a főnök felesége), míg Wil számára, aki a forgatási szünetekben minden időt a fiúkkal, Rod-dal töltött, csak “Rod mamája” jött el.

Természetesen szóba került az is, hogy mekkora űrt hagyott Gene maga mögött főleg Marina számára, akit a Roddenberry család szinte adoptált a forgatás idejére: minden családi programot együtt töltöttek, hogy a Londonból származó színésznő ne érezze magát annyira egyedül.

And personally – really the Roddenberrys kind of adopted me when I came to the States. I mean I was literally fresh of the boat when I got “Star Trek the Next Generation” (1987), and they made sure that I had somewhere to go on the holidays, and that I wasn’t sitting on my own in my apartment at Christmas. So…I actually used to call her “Mom”. And when my own mother died, and I saw Majel soon after, I said to her “You know, you have to take care of yourself, because you’re the only mom I’ve got left now…” So, it was very sad when I lost my other mom, too.

Ahogy Marina már korábban is elmesélte, édesapja halála után személyes veszteségként érte őt Gene halála, majd mikor az édesanyja is elhunyt, Majel volt gyászában támasza. Időközben – részben a vendégeskedésnek, de nagyobb részben azért, mert Majel Deanna Troi anyját játszotta – “anyunak” szólította őt, így amikor édesanyja elhunyt, a lelkére kötötte, hogy nagyon vigyázzon magára, mert ő az egyetlen anya, aki neki megmaradt. Talán nem meglepő, hogy Marina hangja három év elteltével is elcsuklott és a könnyeivel kellett küzdenie.

Talán nem csoda, hogy pont ezek a megható, személyes pillanatok maradnak meg legtovább az ember emlékezetében, s nem a számos, nevetéssel töltött pillanat.

Ahogy korábban említettem Nicole beszámolója a DS9 forgatásáról meglepően száraz volt – ő ezt azzal magyarázta, hogy 6 év után a színészek valószínűleg már kiélték magukat. Marina egy teljesen más történetet mesélt el: mivel a DS9 forgatása a TNG-vel párhuzamosan zajlott, s mert ő és Terry Farrell (Jadzia Dax) országos barátnők voltak, a saját forgatási szüneteit szívesen töltötte a DS9-on. Meglepődve tapasztalta azonban, hogy a TNG nyüzsgő légkörével szemben, mennyivel hűvösebb és halkabb a DS9 szettje – amíg ő meg nem jelenik. Ezt pedig – látva a műsort – másodpercnyi kétkedés nélkül hiszem el neki.

Végszó

Ahogy a bevezetőben mondtam, egy élvezetes conventionhöz elengedhetetlen, hogy a színészek is jól érezzék magukat, valamint képesek legyen (ez sem kis feladat!) a nézők bevonására, szórakoztatására. A XX. FedConon ez nem egyszer, de majd minden egyes, általam látott panelnél sikerült.

Scott Bakula, Marina Sirtis, Wil Wheaton, Robert Duncan McNeill, Garrett Wang, Paul McGillion és Dirk Benedict kedvéért újra és újra elmennék egy FedConra (ahogy Nana Visitor, Sir Patrick Stewart és Kate Mulgrow kedvéért is), pláne, ha többen is jönnek. Ez nem azt jelenti, hogy a többiek nem voltak jók: ez azt jelenti, hogy ők kiemelkedően szórakoztatóak voltak.

Pont ezért sajnálom rettenetesen, hogy az első két nap paneljeiről (Bakula első panelje, Sirtis, Wheaton, McNeill önálló panelje) lemaradtam.

Már csak az a kérdés, hogy jövőre ott leszek-e: ha időben meg tudom oldani, akkor mindenképp.

Te is jössz?

Martina élő közvetítésének összefoglalója a Geeklányon olvasható.

Wil Wheaton összefoglalója a WWdN: In Exile blogon olvasható.

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Élő találkozó a sci-fivel – XX. FedCon, 3. nap Szerintem egy jó sci-fi találkozóhoz két dologra van szükség: ismerd a sorozatokat és a benne lévő színészeket, valamint a meghívott előadónak legyen egy jó napja:...
2. FedCon 2008 – A sajtótájékoztató Múlt hét végén zajlott a FedCon elnevezésű rajongói rendezvény, amelynek helyszíne a németországi Bonn volt. Tizenhetedjére került sor erre az eseményre, amelyen eddig is számos...
3. FedCon 2008 – A legenda újjáélesztése „Bevallom, hogy gyermekkoromban akárhányszor adták a Star Trek filmeket a tévében, mindig tátott szájjal néztem őket. Elámultam az elképzelt jövőn, Spock hegyes fülén, és még...

Sajnos logisztikai okok miatt csak az utolsó két napra tudtam elmenni, amit azóta is nagyon bánok…

Az alábbiakban pár mondatban megpróbáltam összefoglalni az élményeimet, szigorúan szubjektív alapon, hiszen a rajongást nem lehet objektívan kezelni.

Harmadik nap

Find more photos like this on SFport.net

Délelőtt autogramok begyűjtése és fotózkodás volt, helyette inkább felmérem a terepet, elvégre először (s remélhetőleg nem utoljára) vagyok a düsseldorfi Maritimben. A szervezéssel kapcsolatos egyetlen panaszom a helyszínválasztást illeti – legyen bármilyen remek is a Maritim – a reptéri helyszín csak azoknak jó, akik a városból, repülővel esetleg vonattal jönnek és a hotelben szállnak meg, viszont van az a távolság, ahol kedvezőbb az autó, mint a vonat a 23,50€-s parkolódíj ellenére is. Ettől függetlenül kisebb szívinfarktust kaptam, amikor a reptéri parkolók árát megláttam – még jó, hogy felhívtam a hotelt, hogy hova is kellene beállnom.

A rend kedvéért a kereskedők termeivel kezdtem: itt maximum kevesebb merchandise lesz a nap végére, de sok minden nem fog változni. Bögrék, aláírások, fotók, pólók, űrhajók és kosztümök, minden ismertebb sorozathoz és filmhez – a szokásos képet mutatta, s ha nem fix büdzsével érkeztem volna, hanem szabadjára engedett bankkártyával, akkor biztos nem hagyom ott azt a fél méteres Enterprise NCC-1701-D-t, amivel fél órán át szemeztem.

A helyismeretet az aláírásra és a fotózásra várok kilométeres sorainak követésével sajátítottam el: statisztikailag idén is a legtöbben Star Trek, Stargate és Star Wars kosztümökbe öltözködtek, de volt igényes Na’vi jelmez is és feltűnt néhány Babylon 5 rajongó is. A legcukibb díjat megosztva kiosztottam Qui-gon Jinn és Anakin Skywalker kettősének, valamint a Darth Maulként pózoló apa és fia párosra, különdíjat pedig a reggeliző Lando Molari és Leeloo kapott.

Nicole de Boer

Miután bekukkantottam a “mi van már most jelen a Star Trek technológiából” előadásra (elég sok), Nicole de Boer következett, akit leginkább a DS9-ban játszott Ezri Dax-ról kérdeztek, de azért jött pár kérdés a 6 évadot megélt Dead Zone-nal és a Cube (A kocka) c. filmmel kapcsolatban is. Amit esetleg kevesebben tudnak, hogy a William Shatner írta Tek War-ban is játszott egy epizódot, valamint volt egy Stargate Atlantis forgatáson is. Ez utóbbit szívesen megismételte volna, mert igazán élvezte a munkát, amit nem csodálok.

Nicole kedves volt, sokat mosolygott, szívesen válaszolt a kérdésekre, valamint alig változott az alatt a tizenkét év alatt, de sajnos a DS9 forgatásáról nem igen voltak elmesélésre méltó pletykák és kulisszatitkok (ezekről később Marina Sirtis is említést tett). A legjobb sztori az volt, ahogy a DS9-hoz került: amikor a válogatásra ment, akkor egy autóból épp a talpig Seven of Nine-nak öltözött Jeri Ryan szállt ki, ő pedig arra gondolt, hogy “Mi a fenét keresek itt? Az emberek nem engem akarnak, ők Jeri Ryant akarják, nekik egy ilyen nő kell, nem én.” – aztán persze megkapta a szerepet.

Sean Maher

Joss Whedon scifi és fantasy sorozatai szinte kivétel nélkül kult státuszba kerültek, amiket a stúdiók valamiért mindig idő előtt vettek le a képernyőről. Így volt ez a Firefly-jal is, ahol Sean a dokit játszotta. A baj az, hogy annyira régen néztem a sorozatot, hogy alig van emlékem, ami a bevezető szerint ugye megnehezíti az érdeklődés lekötését. Igazából szívesen megtudtam volna, hogy mit szól Nathan Fillion azon tweetjére, hogy ha megnyerné a lottó jackpotot, akkor megvenné a Firefly jogokat, pl. szerepelne-e benne, de a bátorságom az inamba szállt, úgyhogy ez titok marad addig, amíg a twitteren meg nem keresem. Sean ugyanis lelkesen twitterezik, míg a facebook nem köti le annyira, sőt igazából a technikai újdonságok se annyira. Annyit azért megtudtam, hogy annak idején egy nagy család voltak és a felvételeken meg a kulisszák mögött is állandóan poénkodtak.

Anthony Amendola

Tony volt az első, akire azt mondhatom, hogy érdemes volt eljönni a FedCon-ra. Master Bra’tac-tól sok bölcsességet kaptunk, amire az életre tanít bennünket, pl. hogy tanuljunk nyelveket, mert az jó. Mesélt a színpadi szerepiről is, amiről kevesebbet tudni, mesélt arról, hogy a maszkmester szerint tökéletesen nézett ki Bra’tac szerepére és semmilyen változtatásra nem volt szüksége. Néhány kulisszatitkot is végre megtudhattunk: pl. szó volt arról, hogy Christopher Judge-dzsal remekül megértették egymást; az Ori-kat a 9/11-es események hatására írták a történetbe; Michael Shanks nem a pénz miatt hagyta ott a sorozatot, hanem azért, mert “levegőhöz kellett jutnia”; illetve színpadi tapasztalatai ellenére sem adott kéretlenül tanácsokat.

Sokan kérdezték őt a CSI-ban nyújtott szerepeiről is. A CSI:Las Vegasban írásszakértőt, míg a CSI:New Yorkban Bonasera nyomozó professzorát alakította. Többen kérdezték, hogy a görög prof szerepében azért volt-e annyira jó, mert jól beszél görögül, de sajnos ezt a nyelvet nem beszéli – ezért is biztatott bennünket annyira a nyelvtanulásra.

Visszatérő téma volt a karakterhalál, amit Bobby óta tudunk, hogy nem kell komolyan venni, és Daniel is ügyesen visszatért a Stargate be, ennek ellenére mindig örömmel vette, ha egy-egy epizódot, egy-egy évadot túlélt a karaktere. A CSI:NY-ban még maguk az írók is szomorkodtak a karakter határán, sokáig szó volt arról, hogy netán visszaemlékezésekben visszatér.

Paul McGillion & Kate Hewlett

Ha csak egy mondatot írhatnék minden panelről, akkor azt írnám, hogy bolondozás a köbön. Paul egy fél percre se tudott komoly maradni, Kate remek partner volt ebben és teljesen mértékben bevonták a közönséget is.

A helyi Stargate klub atlantisi, SG-1-es tiszteknek valamint wraith-nek öltözve tette tiszteletét a színpadon, az apropót sajnos nem jegyeztem meg, viszont rettentő jól mutattak, ahogy ez a képeken is látszik (itt még az előadóterem előtt állnak vigyázban).

Az előadásuk fénypontja volt, amikor az egyik kérdező Kate kezébe nyomott egy gitárt, hogy ugyan adja elő azt a számot, amit valamelyik tévéfilmben énekel. Ugyan hivatalosan tilos volt videózni, mi azért megszereztünk egy videót, ahonnan meghallgathatjátok az előadást.

Persze szóba került Dave Hewlett is, szó volt Rodney és Carson kapcsolatáról (lásd fényképünket) és a forgatáson elsült viccek mennyiségéről, ami miatt sok méternyi filmet kellett kivágni vagy újravenni. Végül pedig Kate örömmel osztotta meg a német (és düsseldorfi) közönséggel, hogy e pár nap alatt nagy rajongója lett a hely sörspecialitásnak, az Alt-Bier-nek.

Sea Shepherd aukció és Richard Dean Anderson

Richard Dean Anderson több éve támogatja a Sea Shepherd alapítványt, akik a tengeri élővilág megóvását tűzték ki célul. Az aukció keretében Stargate és egyéb relikviák kerültek kalapács alá, a bevétel teljes egészében pedig az alapítványt támogatta. Így került meghirdetésre egy 30 perces kávézás RDA-val, ami végül 950€-ért kelt el, bár valószínűleg nem fizetett volna érte ennyit a nyertes, ha tudja, hogy ezt az élményt többször is meghirdetik.

Az ilyen aukciók tudják a fan-ek szélsőségeit a legjobban megmutatni – és a legjobban elrettenteni azokat, akik ‘csak’ élvezettel néznek egy sorozatot. Klasszikus történet az, amikor a master of ceremony egy amerikai Con-on villámgyorsan meghirdette az influenzás John de Lancie maradék vizét, amit az aukciót megnyerő rajongó azonnal megivott majd örömmel közölte: “megkaptam a Q vírust!”. Ha nem is ennyire extrém, de mindenesetre sokak számára furának tűnhet, hogy több száz euróért kelt el egy Sea Shepherd dzseki, csak azért, mert RDA 10 percig izzadt bele.

Kosztüm verseny

Rövid szünet után a kosztümök felvonulása következett. Voltak amatőrök, fél-profik és profik, volt egy srác, aki fogadásból 40 kilót fogyott, hogy Vin Dieselként pózolhasson (és megnyerte a fogadást), volt aki csak a ruháját mutatta meg és volt aki műsorral is készült. Számomra mindig fura az ilyen versenyeken, hogy azok, akiket az előtérben fotóztam (és pl. akiknek a legcukibb kosztüm díjat megítéltem) nem jelentkeztek a versenyre.

Sarlacc Survivors

A hivatalosan negyed órára meghirdetett koncert végül egy órán át tartott – eszméletlen hangulattal, őrjöngtünk, mintha Lady Gaga személyesen látogatott volna meg minket. A Youtube-on sajnos csak egy nagyon gyenge videót lehetett találni (http://www.youtube.com/watch?v=KMPdEkYVpCQ) ezért a inkább összedobtam az állóképekből egy videót nektek.

Scott Bakula

A nap fénypontja természetesen Scott Bakula panelja volt, miatta érdemes volt egy órát várni, miatta érdemes volt kétszer 100 kilométert vezetni, miatta érdemes volt a parkolásért és a belépőért fizetni. Ehhez hozzá tartozik az is, hogy Scott rajongó vagyok, amióta először láttam a Quantum Leap sorozatot, valamikor a 90-es évek közepén. A kérdések fele-fele arányban szóltak mindkét sorozatnak, s miközben a lebilincselő válaszokat hallhattuk, megtudhattunk jó pár dolgot arról is, hogy Scott hogyan vélekedik az életről és a minket körülvevő világról.

Scott ideális jelölt volt a Dr. Sam Beckett szerepére. Az iskolában többféle sportot is űzött, de érdekelte őt a zene is: nem csak az akrobatikát igénylő feladatokat tudta ellátni, de gond nélkül eljátszhatta a vak zongorista szerepét is. A sorozat kihívása és élvezete pont ebben a sokféleségben rejlett: minden egyes epizódban egy másik személybe (többször női karakterekbe) ugrált úgy, hogy közben csak részben tarthatta meg a saját karakterének tulajdonságait. A sorozat adta a kérdéseket: kinek az életébe ugrana be, milyen eseményt szeretne megmásítani, ha megtehetné? Sokan kérdeztek a Quantum Leap végéről is: se a szereplők, se az írók, de még a producer se tudta, hogy miként fog a stúdió dönteni, így egy olyan epizódot írtak, amely egyfelől lezárás, másfelől lehetőséget biztosít a folytatásra.

Persze a rajongók kíváncsiak voltak az Enterprise végének okaira is: egyrészt mert ez sokkal inkább egy TNG epizód, másrészt mert ez volt az első alkalom, hogy egy főszereplő elhunyjon a fináléban. Scott természetesen elégedett volt a fináléval, hiszen ennek a feladata – többek között -, hogy egy sorozat hosszú időn keresztül megmaradjon az emberek emlékezetében. Ezt az Enterprise már elindulásával is teljesítette, vegyes fogadtatása és a Kirk-féle idővonal felborítása megosztotta a rajongókat.

Végül, de nem utolsó sorban eme panel résztvevői is ízelítőt kaptak zenei tudásából és a kedvenc dalát elénekelte nekünk.

Miközben a panel végét jelző füst felszállt, a kijelző hatalmas betűkkel jelzett: ne menjetek el, meglepetés jön!

A meglepetés pedig nem volt más, mint hogy Captain Jonathan Archer sok-sok esztendő után – megérdemelten – kinevezte Harry Kimet hadnaggyá.

A negyedik napról a következő bejegyzésben emlékezek meg.

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Élő találkozó a sci-fivel – XX. FedCon, 4. nap Düsseldorfban jártam, a 2011-es, XX. FedCon utolsó két napján. A harmadik nap eseményei után következzen az utolsó nap összefoglalója. (...)Teljes bejegyzés: Élő találkozó a sci-fivel...
2. FedCon XVI. Jövőre immáron – a sorszámnak némiképp ellentmondva – tizenötödik alkalommal rendezik meg Európa egyik legrangosabb scifi eseményét, a FedCont. Tavaly elköltöztek a megszokott helyszínről Fuldába,...
3. FedCon XVII – Az elveszett világ The Lost World alcímmel kerül megrendezésre 2008. áprilisában Európa egyik legnagyobb rajongói találkozója, a FedCon. Míg a legelső ilyen rendezvény inkább csak a trekkereknek kínált...

A Stargate Universe-t búcsúztató kritikánkban említettünk egy, a Gateworld szerkesztősége által jegyzett cikket, amiben – szerintünk jogosan – kritizálják a Syfy-t. Ennek a cikknek a fő motívuma az volt, hogy a Syfy az elmúlt hónapokban össze-vissza pakolgatta a különféle sorozatait, köztük az SGU-t is, a sci-fi tartalom kárára pedig a péntek esti műsorsávba pankrációt pakoltak. A Syfy Digital alelnöke, Craig Engler egy nyílt válaszlevélben világítja meg a csatorna döntésének hátterét, Joe Malozzi ezekből néhány pontra reagál.

Craig Engler azon kevés tévés nagykutyák egyike, aki nem bújik a csatorna PR osztálya mögé, hanem hajlamos direktben kommunikálni a nézőkkel, akár Twitteren, akár pedig különféle hosszabb cikkekben bemutatni a rajongóknak a tévézés világát és a döntések okait. Nem csoda, hogy hajlandó volt az igencsak morcos Stargate rajongók elé is odaállni és megmagyarázni az okokat.

A Gateworld cikkét mi így foglaltuk össze a múlt héten:

Emlékszünk arra, hogy mikor volt a legnézettebb az annak idején még Sci-Fi Channel néven futó adó? Amikor volt olyan, hogy Sci-Fi Friday. A legerősebb nézettséget akkor hozták, amikor egymás után leadták a legfrissebb Battlestar Galactica, SG-1 és Atlantis epizódokat – péntek esténként. Ha lenne itthon Syfy csatornánk, akkor a péntek esti idősávban mit látnánk?

Pankrációt.

Imagine greater! My ass!

Az, hogy a pankráció az épp olyan távol áll a valóságtól, mint mondjuk a Star Wars űrcsatái a valódi űrhajózástól, az még nem azt jelenti, hogy feltétlenül a Syfy-ra való. De ettől még persze mehetne – ha ez nem ártana pont a sci-fi sorozatoknak. A Gateworld szépen végigveszi a főbb sorozatokat, amiket addig-addig pakolgattak össze-vissza a fejesek, míg mindegyik csúnya nézőszám csökkenést volt kénytelen elszenvedni. Az egyetlen kilőhetetlen és stabilan a helyén maradó műsor a Syfy-on az a pankráció, péntek este, amikor igazából a legjobb sorozataik legújabb részeit kéne bemutatniuk. A konklúzió: maga a Syfy gyilkolja a sci-fi sorozatokat a pankrációval.

Engler a válaszlevelében konkrét nézőszámokat és az ezekből kiolvasható trendeket hozza, előbb azonban biztosítja a rajongókat arról, hogy náluk csak egyetlen nagyobb támogatója volt a Csillagkapu sorozatoknak, ez pedig az MGM. Megemlíti, hogy annak idején az MGM döntött úgy, hogy az Atlantis érjen véget az ötödik évaddal, mivel amúgy is jön az SGU. Malozzi válaszában azt írja, hogy annak idején, amikor az esetleges hatodik évadról tárgyaltak, akkor szóltak az Atlantis ellen érvek – mint például az, hogy emelni kellett volna a büdzsén. Ugyanakkor szóltak mellette is érvek: méghozzá pont az SGU kapcsán gondolták azt, hogy egy párhuzamos sorozat jó felvezető lenne az új szériának. (Szerkesztői megjegyzés: amiben volt is ráció, hiszen az Atlantis indulásának nagyon jót tett, hogy párhuzamosan futott az SG-1.)

A Syfy alelnöke szerint azt, hogy bíztak az új sorozat sikerében, a legjobban az támasztja alá, hogy két évados szerződést írtak alá az SGU-ra – ami igencsak ritka a televíziózás iparában. Persze a szerződésben voltak kikötések, bizonyos mérföldköveket el kellett érnie a sorozatnak ahhoz, hogy tovább mehessen. Ez azt jelenti, hogy mielőtt még bármilyen anyag elkészült volna, mielőtt egyetlen színész fel lett volna véve, mi már tudtuk, hogy 40 epizód el fog készülni – írja Engler.

Ez utóbbi mondatot nyugodtan minősíthetjük PR szövegnek, Malozzi ennél finomabban reagál rá – az ördög a részletekben rejtőzik ugyanis: mint Engler is írja, bizonyos feltételek teljesülése esetén mehetett tovább a sorozat. Ha ezek nem teljesültek volna, akkor nem lett volna semmi garancia arra, hogy megrendelik a második évadot.

A hosszas felvezető után Engler végül belemegy a számokba, lássuk alant a grafikont, aztán a kifejtést:

(A grafikon ún. Live + 7 számok alapján készült, melyek tartalmazzák azokat a nézőket, akik élőben nézik a műsort, és azokat is, akik 7 napon belül DVR-en nézik meg.)

A show 2009. október 2-án startolt, 2 779 000 nézővel – ami jó, de nem kiemelkedő nézettséget jelentett. Engler megjegyzi, hogy annak idején az Atlantis négymillió nézővel debütált, tehát az SGU 25%-al kevesebbet hozott, mint az előző sorozat. Csakhogy így összehasonlítani a két számadatot nem túl fair: mint Malozzi írja, fontos különbség, hogy az Atlantis nyári időszakban indult, míg a Universe a sokkal kompetitívebb őszi szezonban. Emellett pedig ez alatt az öt év alatt jelentős mértékben eltolódtak a nézői szokások a DVR használat és a netes letöltések irányába. Azaz, kevesebben ülnek le akkor és ott a tévé elé, amikor a csatorna lead egy műsort, és jóval többen vannak azok, akik utólag nézik meg a DVR-en felvett anyagot.

Kapcsolódó bejegyzések:

1. A Syfy elégedett a Stargate Universe nézettségével A Csillagkapu-franchise legújabb sorozata, a Stargate: Universe erősen megosztotta a rajongókat. Egyeseknek nem tetszik a távol az otthontól alapkoncepció, sokan csak Battlestar Voyager-ként emlegetik a...
2. Jól nyitott a Stargate Universe – Nézettségi adatok Annyira jól, hogy a Dollhouse aktuális epizódját is megverte, igaz, a Smallville azért előtte végzett a rangsorban. A 25-54-es korosztályban 1,32 millió néző volt kíváncsi...
3. Stargate Universe és Sanctuary: mehet tovább A Stargate: Universe 2,6 milliós és a Sanctuary 2,2 milliós átlagnézettsége elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy a Syfy újabb 20 epizódot rendeljen mindkét sorozatból. A Universe...

A magam részéről szép reményeket fűztem a Stargate Universe indulásához, nekem bejött az indítás. Valóban kissé BattlestarGate-jellegű volt a sorozat eleje, ahol megvalósították azt, amit Ronald D. Moore hiányolt például a Star Trek: Voyagerből (de megcsinált a Battlestar Galactica-ban): távol az otthontól, ráadásul egy eléggé öreg hajón vannak alapvető problémák, úgymint kaja, víz, levegő. És hát persze meg is kellett kavarni a karakterek belső viszonyait, úgy tűnik, a mai televíziózásban már nem lehet a legénység egy szép, nagy boldog család.

A készítők hibája talán az volt, hogy egy kicsit mesterkéltek voltak ezek a negatív előjelű belső viszonyok. Vagy ha nem is annyira mesterkéltek, túl sokat foglalkoztak velük, több volt a szenvelgés a karakterek kapcsán, mint amit az átlag sci-fi rajongó gyomra bevesz. És ez nem az átlag rajongót minősíti – inkább annak a jele, hogy elment a televíziózás egy vakvágányra. Hiába nyitott jól az SGU, volt egy negatív hatás, amit a készítőknek le kellett vetkőzniük. Ez pedig szerintem nem más, mint a Lost nagyon rossz hatása a televíziózásra.

Talán nem a Lost találta fel a spanyolviaszt, de tény, hogy annak sikere után szaporodtak el azok a sorozatok, ahol karakterépítés-fejlődés címén egyfelől, maga a történet gurul nagyon lassan. Ahol annyira bele akarnak veszni a készítők a karakterek lelkivilágába, annyira azt akarják, hogy a szereplők belső konfliktusai vigyék előre a sorozatot, hogy az a történetnek árt. Ennek köszönhetően aztán teljesen mesterségesen kreált szituációkba viszik bele az írók a karaktereket: akik ha leülnének fél órára sörözni egyet, és átbeszélnék a problémáikat, félelmeiket egy minimális őszinteséggel… nos, akkor nem lenne konfliktus közöttük. Ennek az iskolának egy másik eklektáns példája a The Event, ahol meg minden epizód cliffhangerrel ér véget, minden héten kell egy elképesztő fordulat, ami az első szezon végére azt váltotta ki belőlem, hogy dögöljön meg az összes karakter, lehetőleg még ma. Annak a sorozatnak is az volt az alapvető célkitűzése, hogy “csináljuk meg a saját Lostunkat”.

Ebben a betegségben azért az SGU eleje is szenvedett, a BSG mellett érezhetően a másik befolyásoló tényező a Lost volt. Sajnos.

A készítők nyilván úgy érezték, hogy az SG-1 és az SGA bevált receptjét nem folytathatják tovább, megváltozott a nézők igénye. Ebben lehet, hogy igazuk is volt. Ugyanakkor visszanézve néhol kicsit görcsösnek tűnik az erőlködés, hogy “csináljunk úgy, mint a Lostban… csináljunk úgy, mint a BSG-ben”. Hollywoodnak meg kell tanulnia, hogy egy Lost elég volt (még sok is volt belőle), és nincs igény egy BSG 2.0-ra sem – az úgy volt kerek egész, ahogy volt.

A metódus azonban félig-meddig mégiscsak működött, szép számmal hozott új nézőket is a franchisenak – csakhogy ezzel párhuzamosan a régi Stargate rajongók közül rengeteget elidegenített magától. Akárcsak annak idején a Star Trek Enterprise – a fiatalabb, új rajongók imádták, míg a régebbi sorozatok rajongói ki nem állhatták.

Az is érződött, hogy most szépen, lassanként, tégláról-téglára akarták felépíteni a főbb cselekményszálakat – amivel nincs is semmi baj, csak emellé akkor kellettek volna rövid, apró, egy-két epizódos valódi történetek is. Ennek a jó iskolapéldája továbbra is a Babylon 5 – az első másfél-két szezonban a semminél éppencsak valamivel többet tudunk meg a két fő cselekményszálról: az Árnyháborúról és a földi polgárháborúról. Eközben azonban valódi, mai szemmel is tökéletesen helytálló egy epizódos gyöngyszemekkel van tele a sorozat.

Arra, hogy kell egy irányváltás, arra viszonylag gyorsan rájöttek az alkotók – az első szezon második felében azért már elkezdték felpörgetni a dolgokat, a második évad pedig kimondottan jó és izgalmas lett, néhány feledhetőbb epizódot leszámítva. Kimondottan tetszett a Lucian Szövetséggel kapcsolatos szál – ahogy elkapunk egy-egy fontosabb mozaikdarabot, és csak kapkodjuk a fejünket, hogy mi történik otthon, mi ez az egész, és hogyan lehet befolyással lenni az eseményekre jópár galaxissal odébbról. A második évadra azért helyrerázódtak a karakterek is, a hajó üzemeltetésével kapcsolatos problémákat is a helyére tudták rakni: az már nem főtéma, hogy akkor hogyan lesz nekünk levegőnk, meg energiánk, hanem akkor hozakodnak elő a dologgal, amikor a történet szempontjából van relevanciája. A szezonvégi alternatív idővonalas duplarész is kimondottan ütős volt. A mesterségesen generált belső konfliktusok helyére is valódi problémák kerültek, kiderült az is, hogy a karaktereknek nem muszáj csak úgy l’art pour l’art köcsögöknek lenniük egymással, hanem tenni hajlandóak egymásért.

A második évadra tehát kifaroltak a zsákutcából, és elindultak egy jó irányba az SGU-val, amikor persze kellett, hogy jöjjön a második pofon - amiről egy komplett véleménycikket összehozott a Gateworld, a legnagyobb nemzetközi Stargate honlap főszerkesztője.

Emlékszünk arra, hogy mikor volt a legnézettebb az annak idején még Sci-Fi Channel néven futó adó? Amikor volt olyan, hogy Sci-Fi Friday. A legerősebb nézettséget akkor hozták, amikor egymás után leadták a legfrissebb Battlestar Galactica, SG-1 és Atlantis epizódokat – péntek esténként. Ha lenne itthon Syfy csatornánk, akkor a péntek esti idősávban mit látnánk?

Pankrációt.

Imagine greater! My ass!

Az, hogy a pankráció az épp olyan távol áll a valóságtól, mint mondjuk a Star Wars űrcsatái a valódi űrhajózástól, az még nem azt jelenti, hogy feltétlenül a Syfy-ra való. De ettől még persze mehetne – ha ez nem ártana pont a sci-fi sorozatoknak. A Gateworld szépen végigveszi a főbb sorozatokat, amiket addig-addig pakolgattak össze-vissza a fejesek, míg mindegyik csúnya nézőszám csökkenést volt kénytelen elszenvedni. Az egyetlen kilőhetetlen és stabilan a helyén maradó műsor a Syfy-on az a pankráció, péntek este, amikor igazából a legjobb sorozataik legújabb részeit kéne bemutatniuk. A konklúzió: maga a Syfy gyilkolja a sci-fi sorozatokat a pankrációval.

Az SGU tehát hiába kezdett el erősödni, izgalmasabbá válni, tanulni az első évad hibáiból – a Syfy adott neki egy pofont azzal, hogy a pankrációt fontosabb műsornak ítélte, mint az eddigi zászlóshajójukat.

Lehet, hogy ennek ellenére alakulhattak volna jobban is a dolgok, ha közben nem dől be az MGM, és a kármentés mellett kisebb gondjuk is nagyobb annál, semmint ilyen szubkulturális izékkel foglalkozzanak, mint egy sci-fi sorozat.

Mindenesetre ez a három tényező sok volt a Csillagkapunak: a feleslegesen elnyújtott indítás, a Syfy töketlensége és az MGM megborulása kivégezte a Stargate Universe-t. Olyannyira, hogy senki, semmilyen alternatív megoldásra nem volt nyitott – legyen az egy plusz, a lezárásra szánt szezon, vagy egy tévéfilmes befejezés, mint az SG-1 esetében. A készítők korrigáltak a második évaddal, de az MGM és a Syfy is erőteljesen szégyellheti magát – 17 évadnyi Stargate sorozat, plusz a milliónyi rajongó kitartása és támogatása ennél többet érdemelt volna.

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Stargate Universe kritika – A Destiny végre megy valahová Félúton a Stargate Universe második évada, amely jócskán felpörgött az elsőhöz képest, de lehet, hogy ezzel együtt is a kaszás várja a sorozatot. © SFportal...
2. Jól nyitott a Stargate Universe – Nézettségi adatok Annyira jól, hogy a Dollhouse aktuális epizódját is megverte, igaz, a Smallville azért előtte végzett a rangsorban. A 25-54-es korosztályban 1,32 millió néző volt kíváncsi...
3. Stargate Universe kritika hegyek – az új sci-fi sorozatról Gyors egymásutánban 3 kitűnő meglátást is kaptunk a friss Csillagkapu sorozatról, a Stargate Universe bemutató duplarészének kapcsán – Maróthy László, Freevo és Dzséjt billentyűzetéből is....

“A [három sorozat] elemeinek kombinálása tűnt az egyetlen megoldásnak, amiben el tudtam volna képzelni egy hosszabb történetsorozat összetömörítését” – mondta el Brad Wright a TVSquadnak. Egy grandiózus, nagy Csillagkapu sztorit képzelt el.

David Blue nem csak színészként közelíti meg a Stargate-et, de nagy rajongója is mindhárom sorozatnak. “Úgy érzem, hogy mindegyik sorozat rajongóinak jókora része boldog lett volna – amit ebből a sorozatból hiányzott” – célzott arra, hogy bizony az előző két sorozat rajongótáborának jókora része sajnálatos módon elutasító volt a Universe-el kapcsolatban. “Utálom azt látni, hogy szakadás van a rajongótáboron belül, de úgy tűnik, egyre több ilyen történik napról-napra… Jó lenne azt látni, hogy mindenki megdermed és összejön egy valami támogatására.”

Brad Wright büszke arra a 14 esztendőre és összesen 17 évadnyi Csillagkapu sorozatra, amivel karrierje jelentős részét eltöltötte. “De hazudnék, ha nem mondanám ki, hogy szégyen az SGU törlése. Megérdemelt volna legalább egy lezáró szezont, és ahova tartottunk a történettel, az nagyon jó volt”. Hogy mi lesz a Stargate jövője, azt ő sem tudja. “Az MGM tulajdona, én csak egy résztvevő voltam. Ha visszahozzák, nem vagyok benne biztos, hogy szeretnék visszahozni azt, aki az utolsó sorozatot készítette, amelyiket töröltek”.

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Vége a Stargate franchisenak? A Stargate Universe második évadának végével sajnos hosszabb kényszerpihenőre vonul a teljes Csillagkapu világ – ezt Brad Wright producer jelentette be a hétvégén egy vancouveri...
2. A Stargate Universe főszereplői Már megkezdődött a harmadik Csillagkapu sorozat, a Stargate Universe folytatása, melyet még idén bemutatnak – talán magyarul is, hiszen az AXN már tavaly elkezdett tárgyalni...
3. Stargate Universe – Comic Con 23-án debütált a Stargate Universe új trailere, majd tegnap a színészek és producerek kaptak szót, hogy megosszanak néhány információt a rajongókkal. (...)Teljes bejegyzés: Stargate Universe...

A Stargate Universe stábjának a tagjai szombaton tudták meg a szomorú hírt, mely szerint egy egész estés tévéfilmes lezárásban sem nagyon reménykedhetnek már, Wright állt ki a gyászjelentésnek is beillő hírrel vasárnap a rajongók elé. A probléma, hogy ez nem csak az SGU-t, hanem a teljes franchiset érinti.

Az MGM ugyan korábban készített két SG-1 filmet, és az Atlantis kapcsán is szó volt ilyesmiről – de aztán a stúdió csődközeli helyzete felülírt minden korábbi tervet, a zászlóshajónak tekintett James Bond mozifilmeket is évekkel vetette vissza az MGM komoly pénzügyi krízise. Úgy tűnik, a Stargate, hiába a világ egyik legsikeresebb sci-fi sorozata, teljes mértékben másodlagossá vált az egyéb problémák mellett. A jelen bejelentés nem csak az SGU filmre, hanem a tervezett SG-1 és Atlantis filmekre is vonatkozik – egyikből sem lesz egy jó darabig semmi, az Atlantis díszleteit már több, mint egy éve le is bontották. Wrightnak volt egy elképzelése a három sorozat gárdáját összevonó filmre is, de ebből sem lesz semmi.

Brad Wright “hiába küzdött hosszan és keményen” – mondta el a rajongóknak Brian J. Smith a Twitteren, egész egyszerűen “zsákutcába futott”. Szerinte ez nem azt jelenti, hogy “a Stargate nem térhet vissza valamikor”, de ez nem a közeli jövőben várható. Az MGM jelenlegi átalakítása mellett egész egyszerűen a közeljövőben nincs esélye semminek – sem egy másik csatornán való visszatérésnek, sem a jogok átruházásának, sem pedig DVD-filmeknek.

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Jól nyitott a Stargate Universe – Nézettségi adatok Annyira jól, hogy a Dollhouse aktuális epizódját is megverte, igaz, a Smallville azért előtte végzett a rangsorban. A 25-54-es korosztályban 1,32 millió néző volt kíváncsi...
2. Stargate Atlantis 4. évad – spoilerek Fennállása óta először fordul elő a Stargate Atlantis sorozattal, hogy nem fut mellette párhuzamosan másik Csillagkapu sorozat. Talán ennek is köszönhet?, hogy a Sci Fi...
3. Hullámzik, de jó a Stargate Universe nézettsége Korábban mi is megírtuk, hogy az új Stargate sorozat, az Universe igen jó nézettségi adatot produkált a premier napján. Az Air című trilógia első két...

Mark Savela, a vizuális effektekért felelős supervisor és Ken Kabatoff produkciós asszisztens írja az Echoes alapötletét, de az SGU stábjának nagyjából 80%-a csatlakozik a produkcióhoz. Így Joel Goldsmith zeneszerző, Will Waring rendező, és a színészek közül is páran, mint Jen Spence (Dr. Liz Park) és Mike Dopud (Varro).

És miről szólna a sorozat?

Az idegenek jöttek, láttak, levertek minket, és nagyjából kiirtották az emberiséget – mindezt a közeljövőben. Poszt-apokaliptikus sci-fit terveznek tehát, a túlélők küzdelmeit láthatjuk majd, ha tényleg beindul a sorozat. A csavar a történetben az, hogy nem egy, hanem két idegen faj is szerepel benne, és nem szándékosan gyilkolták le az emberiséget – a Föld mindösszesen két tűz közé szorult, a két idegen faj háborújának vétlen áldozata.

A főszereplő Jennifer Spence lenne, aki két évvel a háború után vezeti át csapatát az Egyesült Államok maradványain. Mint Savela elmondta, alapvetően az ő utazásáról szól a sorozat, ahogy egy félénk lányból egy Sarah Connor-stílusú túlélővé válik.

Ha minden igaz, az elmúlt hétvégén egy vancouveri stúdióban forgattak le egy 15 perces előzetest az Echoesból – vágás és effektezés után ezzel fognak a stúdióknál házalni majd a következő hónapokban.

Kapcsolódó bejegyzések:

1. A Stargate Universe főszereplői Már megkezdődött a harmadik Csillagkapu sorozat, a Stargate Universe folytatása, melyet még idén bemutatnak – talán magyarul is, hiszen az AXN már tavaly elkezdett tárgyalni...
2. Jól nyitott a Stargate Universe – Nézettségi adatok Annyira jól, hogy a Dollhouse aktuális epizódját is megverte, igaz, a Smallville azért előtte végzett a rangsorban. A 25-54-es korosztályban 1,32 millió néző volt kíváncsi...
3. A Syfy elégedett a Stargate Universe nézettségével A Csillagkapu-franchise legújabb sorozata, a Stargate: Universe erősen megosztotta a rajongókat. Egyeseknek nem tetszik a távol az otthontól alapkoncepció, sokan csak Battlestar Voyager-ként emlegetik a...

Február 25-én 21:00-kor mutatja be az AXN Sci-Fi magyarul a Stargate legutolsó egész estés tévé/dvd filmjét, a Continuum-ot. Bár a főbb szereplőket az SG-1 utolsó szezonjainak csapatának tagjai adják, azért egy rövid időre visszatér Jack O’Neill is. Az időutazós kavarásban az SG-1 lehetőséget kap, hogy végre leszámoljon Ba’al-al, aki hosszú-hosszú ideje keserítette az életüket.

Ennek a történetnek az adja a különlegességét, hogy a szereplőink emlékeznek a megváltozott idővonalra, tudják, honnan jöttek. Pontosan ilyen időutazós sztoriról álmodtam mindig. Ahogy a cselekmény halad előre, és Baal tervére is fény derül, úgy válik egyre fontosabbá az a tény, hogy akik átléptek a kapun, azoknak az emlékei nem vesznek el.

Brad Wright

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Stargate SG-1 és Atlantis az AXN Sci Fi műsorán Immáron a Stargate SG-1 nyolcadik évada következik az AXN Sci Fi műsorán – és ezzel párhuzamosan vetítik a Stargate Atlantis első évadát is… ahogy ezt...
2. Stargate Atlantis és Lost márciusban az AXN műsorán Márciusban az AXN műsorán továbbra is ütős sorozatok várják a sci-fi rajongókat: tripla epizódokkal indul el a Stargate Atlantis, és érkeznek a Lost összefoglaló epizódjai,...
3. Stargate Atlantis az AXN Sci-Fi műsorán! A legeltökéltebb sci-fi rajongóknak igazi csemegét kínál novembertől az AXN SCI-FI. Azok, akik függővé váltak a Csillagkapu-tól, november 7-étől enyhíthetik elvonási tüneteiket, ugyanis hétfőnként, szerdánként...

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Stargate SG-1 és Atlantis az AXN Sci Fi műsorán Immáron a Stargate SG-1 nyolcadik évada következik az AXN Sci Fi műsorán – és ezzel párhuzamosan vetítik a Stargate Atlantis első évadát is… ahogy ezt...
2. All-in-one Stargate filmet terveztek Idő előtt ért véget a Stargate Universe sorozat, és egy jó darabig nem is látunk újabb filmes vagy tévés alkotást a Csillagkapu világában. Holott tervek...
3. A Stargate Universe főszereplői Már megkezdődött a harmadik Csillagkapu sorozat, a Stargate Universe folytatása, melyet még idén bemutatnak – talán magyarul is, hiszen az AXN már tavaly elkezdett tárgyalni...

Ez a találkozó 1992 óta szinte minden évben otthont ad a fantasztikum hódolóinak. A pár napos rendezvény során a rajongóknak lehetőségük adódik találkozni kedvenc sorozatuk hőseivel, sztárjaival, akik előadásokat tartanak, lehetőség adódik kérdezni tőlük, autogramokat osztanak, sőt lehet velük közös fotót is készíteni.

A szervezők idén is szeretnének gondoskodni arról, hogy a rajongók ízlését, igényeit kiszolgálják és nemcsak a sztárokkal, hanem az egész napos partyval vagy a kiállításokkal és a azzal a börzével, ahol a hőn áhított relikviák beszerezhetők a rajongók számára.

Olyan sztárok látogatnak el 2011-ben, mint Richard Dean Anderson, Jeremy Bulloch, aki a magyar rajongókat is ámulatba ejtette egy Átjáró Találkozón. Az évfordulós találkozó ceremónia-mestere a Star Trek Voyager egyik főszereplője, Garrett Wang lesz.

Magyar rajongók elindítottak egy szerveződést, melynek a célja, hogy közösen, nagyobb számban látogassanak el a FedConra.

Mindegy hogy melyik sorozat rajongója vagy, a fontos hogy megmutassuk azt, hogy igenis vannak magyar sci-fi rajongók, akik szívesen utaznak akár külföldre is, hogy találkozhassanak kedvenceikkel.  Célunk az, hogy összehozzunk olyan embereket, akik szeretnének egy jó hangulatban és közösségben kiutazni és együtt mulatni egy közös rendezvényen. Ha már úgyis mennénk, akkor menjünk együtt, érezzük jól magunkat, és közösséget alkotva szórakozzunk együtt a 2011-es találkozó otthont adó városában, Düsseldorfban. Jövőre jubileumi rendezvény lesz. Elérkeztünk a 20. évfordulóhoz. Ennyi vendéget még sosem hívtak meg egyszerre, éppen ezért idén először nem három, hanem négy napos rendezvényre készülhetünk. Mindenkinek ajánljuk figyelmébe, akit egy kicsit is érdekel a sci fi, és szeretné a sztárokat testközelből megismerni, és úgy látni őket, ahogy még korábban sohasem. Felvállaljuk a teljes szervezést az indulástól a szálláson át egészen a hazaérkezésig. További információt a csatolt linken találhatók. Az információkat folyamatosan frissítjük.

Élménybeszámoló a 2010-es utazásról.

Szeretnék beszámolni nektek a 2010-es találkozó élményeiről a saját szemszögemből, mivel volt lehetőségem kiutazni a tavaly.  Egy olyan élményben volt részem, melyre mindig szívesen fogok visszaemlékezni. Találkozhattam olyan sztárokkal, amelyeket azelőtt csak a TV-ben láttam. Három nap önfeledt bulizás volt. Rengeteg országból találkoztam rajongókkal, akik kiváló társaságot nyújtottak. Még brazil látogatóval is összefutottam. Egy nagy szálloda adott otthont mindennek. Nagyon sok árussal találkoztam, és bármit beszerezhettem volna. Ennek csak az szabott határt, hogy mennyit tudtam költeni. 

Mind péntek, mind szombat este lehetőségem nyílt bulizni a rajongókkal, sőt még a sztárok is lejöttek közénk szórakozni.  Nem is gondoltam volna, hogy ilyenben lehet részem, Jövőre jubileum lesz, ezért is szeretnék ismételtem visszautazni, ezúttal már szervezett formában.

Bővebb információ a Star Trek Baráti Társaság Facebook-oldalán, e-mailben pedig a fedcon2011@hotmail.com címen lehet érdeklődni.

Az SFportal korábbi FedCon élménybeszámolói és galériái

FedCon XIX hangulatvideó

FedCon XVIII – jelmezes rajongók

Kapcsolódó bejegyzések:

1. FedCon XVIII – Európa legnagyobb Battlestar Galactica, Star Trek, Stargate találkozója Star Trek, Battlestar Galactica, Stargate és még sok egyéb tévésorozat sztárjai, főszereplői fordulnak meg évről-vére a bonni FedCon rendezvényen. Ez Európa legnagyobb sci-fi találkozója, alkalmanként...
2. FedCon XVI. Jövőre immáron – a sorszámnak némiképp ellentmondva – tizenötödik alkalommal rendezik meg Európa egyik legrangosabb scifi eseményét, a FedCont. Tavaly elköltöztek a megszokott helyszínről Fuldába,...
3. FedCon XVII – Az elveszett világ The Lost World alcímmel kerül megrendezésre 2008. áprilisában Európa egyik legnagyobb rajongói találkozója, a FedCon. Míg a legelső ilyen rendezvény inkább csak a trekkereknek kínált...

A Destiny útja véget ér a második évaddal, aztán bezárul a csillagkapu. A gyatra nézettség és a rajongók igencsak megoszló véleménye után nem is meglepő a lépés. Ezzel 2011 lesz az első olyan év 1997 óta, amikor nem kerül a képernyőre új Stargate évad. Hogy a kapu örökre bezárult, vagy csak pihenőre megy, és esetleg pár év után visszatér majd egy új sorozatban, esetleg végre elkészülnek a beígért DVD filmek, az még  a jövő zenéje. A fennmaradó tíz részt tavasszal még leadja a SyFy.

Kapcsolódó blogbejegyzés:
A Destiny végre megy valahová

Kapcsolódó bejegyzések:

1. A Stargate Universe főszereplői Már megkezdődött a harmadik Csillagkapu sorozat, a Stargate Universe folytatása, melyet még idén bemutatnak – talán magyarul is, hiszen az AXN már tavaly elkezdett tárgyalni...
2. Jól nyitott a Stargate Universe – Nézettségi adatok Annyira jól, hogy a Dollhouse aktuális epizódját is megverte, igaz, a Smallville azért előtte végzett a rangsorban. A 25-54-es korosztályban 1,32 millió néző volt kíváncsi...
3. Stargate Universe kritika – A Destiny végre megy valahová Félúton a Stargate Universe második évada, amely jócskán felpörgött az elsőhöz képest, de lehet, hogy ezzel együtt is a kaszás várja a sorozatot. © SFportal...

Kapcsolódó bejegyzések:

1. A Stargate Universe főszereplői Már megkezdődött a harmadik Csillagkapu sorozat, a Stargate Universe folytatása, melyet még idén bemutatnak – talán magyarul is, hiszen az AXN már tavaly elkezdett tárgyalni...
2. Kaszát kapott a Stargate Universe A Destiny útja véget ér a második évaddal, aztán bezárul a csillagkapu. A gyatra nézettség és a rajongók igencsak megoszló véleménye után nem is meglepő...
3. Stargate Universe kritika hegyek – az új sci-fi sorozatról Gyors egymásutánban 3 kitűnő meglátást is kaptunk a friss Csillagkapu sorozatról, a Stargate Universe bemutató duplarészének kapcsán – Maróthy László, Freevo és Dzséjt billentyűzetéből is....

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Stargate Universe 3. trailer Az MGM Stargate aloldalának megújulását mellett új trailer is érkezett az október 2-án induló Stargate: Universe sorozatról: © dzsejt for SFportal Sci-Fi Magazin, 2009. |...
2. Stargate Universe 2. évad trailer A Comic Conon bemutatták a Stargate Universe második évadának trailerét, sőt, még az is kiderült, hogy az új szezonban két Atlantisos crossover is lesz, méghozzá...
3. Stargate Universe Comic Con trailer Új Stargate Universe trailer érkezett a San Diegoban most futó Comic Conra – nézd meg Te is!(...)Teljes bejegyzés: Stargate Universe Comic Con trailer © dzsejt...

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Stargate Universe 3. trailer Az MGM Stargate aloldalának megújulását mellett új trailer is érkezett az október 2-án induló Stargate: Universe sorozatról: © dzsejt for SFportal Sci-Fi Magazin, 2009. |...
2. Stargate Universe Comic Con trailer Új Stargate Universe trailer érkezett a San Diegoban most futó Comic Conra – nézd meg Te is!(...)Teljes bejegyzés: Stargate Universe Comic Con trailer © dzsejt...
3. Stargate Universe trailer Via Dzséjt Még több Stargate videó © Merras for SFportal Sci-Fi Magazin, 2009. | 13 hozzászólás | Kategória: Mozi - TV | Címkék: Csillagkapu, Stargate,...

Július 5-től az AXN csatorna legnépszerűbb sorozatainak szereplői kilépnek tévénk képernyőjéből és meg sem állnak egészen a siófoki Coke Club AXN Kertmozijáig. A vetítések között olyan népszerű filmeket találunk, mint a Hellboy, a Szellemirtók 2, vagy a Csillagkapu: Az igazság ládája c. film, illetve olyan sorozatokkal találkozhatunk, mint például a Hatalom hálójában. A sorozatok és filmek kavalkádjában a szervezők három műsort is a nézők figyelmébe ajánlanak. A kiemelt vetítések során találkozhatunk a fanyar és cinikus humoráról ismert Doktor. House 4. és 5. évadjának epizódjaival, az NCIS sztárjaival, illetve a CSI:NY New Yorki-i helyszínelők gyönyörű Bonasera nyomozójával, és kollégájával Mac Taylorral is.

A vetítések időpontjai:

Július 5. A hatalom hálójában
Július 12. NCIS
Július 19. CSI:NY
Július 25. Hellboy
Július 26. Csillagkapu: Az igazság ládája
Aug. 2. Csillagközi romboló
Aug. 9. Dr. House 4. évad
Aug. 15. Szellemirtók 2.
Aug. 16. Dr. House 5.évad

A július 12.-i vetítés előtt, az AXN csatorna nyereményjátékkal is megörvendezteti az odalátogatókat, hiszen egy hostesz-promóció keretén belül, ha valaki helyesen megválaszolja a hosztesszek által feltett kérdést, akkor hasznos AXN emblémás ajándékokkal lehet gazdagabb. Az AXN, a Sony Pictures Entertainment akció- és kalandcsatornája tehát idén nyáron is kiérdemelte az egyik legszórakoztatóbb és legeredetibb csatornának járó címet, hiszen egyedülálló módon szórakoztat még a Balaton partján is.

Kapcsolódó bejegyzések:

1. FedCon XVIII – Európa legnagyobb Battlestar Galactica, Star Trek, Stargate találkozója Star Trek, Battlestar Galactica, Stargate és még sok egyéb tévésorozat sztárjai, főszereplői fordulnak meg évről-vére a bonni FedCon rendezvényen. Ez Európa legnagyobb sci-fi találkozója, alkalmanként...
2. Jól nyitott a Stargate Universe – Nézettségi adatok Annyira jól, hogy a Dollhouse aktuális epizódját is megverte, igaz, a Smallville azért előtte végzett a rangsorban. A 25-54-es korosztályban 1,32 millió néző volt kíváncsi...
3. Stargate SG-1 és Atlantis az AXN Sci Fi műsorán Immáron a Stargate SG-1 nyolcadik évada következik az AXN Sci Fi műsorán – és ezzel párhuzamosan vetítik a Stargate Atlantis első évadát is… ahogy ezt...