Kapcsolódó bejegyzések:

1. 2012-ben a Star Wars új dimenzióba lép Immár hivatalos, 2012-ben újra moziba megy a Star Wars, immár 3D-ben. Már régóta csiripelték a madarak, hogy Lucas szeretné térhatásúvá varázsolni a Saga epizódjait, és...
2. Star Wars 3D bemutató 2012. február 10-én A cím nagyjából lefedi a hírt – most már van hivatalos bemutató időpontja a Csillagok Háborúja sorozat 3D-s változatának, és ráadásul kevesebb, mint egy évet...
3. Előkészületben a Star Wars tévé sorozat? Ausztráliában forgathatják az élőszereplős Star Wars tévésorozatot, legalábbis a Sci Fi Channel (azaz mostantól a SyFy) ausztrál honlapjának információi szerint. Ausztrál stúdiókból származó információk szerint...

Mint korábban már megtudhattuk, a Csillagok Háborúja tévésorozat központi szereplői bűnözők, gengszterek lesznek – afféle “Boardwalk Empire a messzi-messzi galaxisban” az, amit el tudunk képzelni. A magát Danielnek nevező forrás szerint az első epizódok egyikében egy bűnbanda ráteszi a kezét egy technológiára, amellyel képesek lennének időutazásra. A céljuk pedig nem más, mint visszautazni a múltba, és Darth Vader létezésének eltörlése…

Ahogy az Ain’t It Cool felhívja rá a figyelmet, az időutazás léte a Star Warsban nem is akkora újdonság, mint elsőre hihetnénk – a kiterjesztett univerzumban (ahova a játékok, regények, képregények, egyebek tartoznak) ugyanis ritkán ugyan, de volt példa ilyesmire. A legtöbb eset a Csillagok Háborúja régmúltjában, a Régi Köztársaság korai idejében történt, de a Star Wars Wiki szerint például maga Mace Windu is részese volt egy időutazásnak. Nem ez az egyetlen olyan sci-fi technológia azonban, ami váratlanul megjelent a Csillagok Háborúja univerzumában: a Star Wars: The Old Republic játékban ugyanis egy ősi faj által hátrahagyott eszközre lehet rábukkanni, ami két távoli állomás közötti teleportációt tesz lehetővé.

De tény, a mozifilmekben sem az időutazás, sem a teleportáció nem jelent meg – hogy a sorozatba bekerül-e, azt majd sokára fogjuk meglátni. Egy kommentár szerint az epizód szólhatna arról, hogy a bűnszövetkezet egy gyilkos robotot küld vissza a múltba, hogy megöljék Darth Vader anyját, mielőtt megszüli Anakint, de a Birodalom visszaküldhetne egy magányos harcost, aki megvédi őt…

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Darth Vader a Törzsasztalban Szerdán 15 órakor az Index Törzsasztalának vendége David Prowse, aki azeredeti Csillagok háborúja-trilógiában Darth Vadert alakította.Faggassa Ön is a sötét nagyurat!(...)Teljes bejegyzés: Darth Vader a...
2. Darth Vader kép a sötét nagyúr mondásaiból “Én vagyok az apád!”, “Igen, mester!”, “Tanítványodként hagytalak ott, s most én vagyok a mester!” – rengeteg klasszikussá vált idézetet köszönhetünk Darth Vadernek. Egy Evan...
3. HungaroCon – Most már biztos Darth Vader látogatása A világ legismertebb fekete lovagja, Darth Vader elfogadta az Avana Egyesület és az Átjáró SF Magazin meghívását, és nyáron hazánkban tölt egy hetet – az...

Kapcsolódó bejegyzések:

1. District 9 – hogyan kellett volna végződnie? A 2009-es év legújszerűbb sci-fi filmje kétségkívül a District 9 volt. Vannak, akik viszont úgy gondolták, a film végét fel lehetne kicsit turbózni – és...
2. Star Wars – A Jedi visszatér forgatási fotók A Jedi visszatér forgatására már elég nagy rajongás övezte a Star Wars sorozatot, így George Lucas és stábja mindent megtett azért, hogy minél inkább titokban...
3. Zeneletöltés: Ez a divat – Jedi Jazz Roxx Egy igazi ínyencség esett be az SFportal levelesládájába – a magyar Ez a divat együttes legújabb, ingyenesen letölthető promószáma, mp3-ban. Star Wars rajongóknak kötelező darab!...

Az interjúban megismételte azt, amit már korábban lehetett tudni a tervekről: egy, a harmadik és negyedik epizód közé ékelődő szériáról van szó, a Clone Wars-al ellentétben azonban nem könnyed délutáni matinét, hanem inkább felnőtt nézőközönségnek szóló sztorikat ígérnek. A főszereplők alapvetően gengszterek, bűnözők, politikusok lesznek, egy formálódó Birodalomban, ahol az élet nyilván nem fenékig tejfel. Ebből már meg is van 50 db, egy órás epizódnyi forgatókönyv, és nyilván valahol a Skywalker Ranch széfjében őrzik őket a császári testőrség vörösruhás tagjai.

Hogy mikor lehet ezeket elővenni, azt viszont még George Lucas és Rick McCallum sem tudják – ez ugyanis a tévé iparág változásának és a technológia fejlődésének függvénye. Öt millió dollárnál többet nem akarnak ugyanis epizódonként költeni, egy Star Wars történet viszont értelemszerűen elég sok speciális effektet igényel, még akkor is, ha remélhetőleg nem lesz benne több digitális Jar-Jar Binks. Ez azonban csak az érme egyik fele – az előállításé. A terjesztés már egy másik kérdés: lehetne persze hagyományos módon, előfizetéses kábeltévén vagy országos (amerikai) hálózaton adni a sorozatot, ez azonban kompromisszumok megkötésével járna: Lucas pedig ebben a tekintetben nem a kompromisszumok embere, nem szeretné, ha bárki másnak beleszólása lenne a végeredménybe. Éppen ezért nem valószínű az sem, hogy például az HBO-val közösen készítenék el. A digitális letöltések vagy netes megtekintések pedig egyelőre nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket: sem az iTunes, sem pedig a Netflix (a legnagyobb amerikai online filmszolgáltató) nem termel annyi pénzt vagy nincs annyi előfizetője, hogy megérné egy ilyen drága sorozatot kiadni.

Úgyhogy a Lucasfilm kivár, így mi sem tehetünk mást, mint várunk.

Kapcsolódó bejegyzések:

1. George Lucas a Star Wars 3D-ről és az élőszereplős sorozatról Már 50 órányi anyag elkészült az élőszereplős Star Wars sorozathoz, de évek óta a polcon porosodik – Lucasék ugyanis kivárnak, amíg jelentősen olcsóbbá nem válik...
2. Star Wars: Underworld – időutazók Darth Vader ellen? Az Ain’t It Cool híreiről sosem lehet eldönteni, hogy valós információt hordoznak-e vagy csak szórakozni akar a világgal egy magát belsősnek beállító forrás. Egy darabig nem...
3. Sorozatajánló: Star Wars – A klónok háborúja A tavaly egy mozifilmmel útjára indult sorozat a múlt héten a második évadába lépett. S mint idén annyi más sorozat, ez is lendületből duplaepizóddal nyitott....

Az Electronic Arts jóvoltából egy második, hosszabb beta körre is meghívást kaptunk, ahol több idő volt alaposabban kitesztelni a Star Wars: The Old Republic MMORPG-t. Hogy mennyire magával ragadott a játék, arról már áradoztam egy sort az október végi SWTOR teszt-ben, most viszont alaposabban sikerült megismerni a játékmenetet is. Jöjjön tehát a második felvonás.

Októberben egy Jedi Consular karakterrel kezdtem el játszani, mert a teljes játékból ennek a sztorija érdekel a legjobban. Éppen ezért a mostani fordulóban direkt nem Jedi karaktert választottam, azért, hogy ne lőjem le idő előtt saját magamnak a poénokat. Végül a csempészre esett a választásom, paradox módon azért, mert az érdekelt a legkevésbé. És míg a consulart olyan jófiúként igyekeztem kijátszani, ahogy az a nagy könyvben meg van írva, addig a csempészt kicsit lazábbra, kicsit “a cél szentesíti az eszközt” figurára igyekeztem venni.

Kellemes meglepetés volt, hogy végül a csempész története ugyanolyan érdekfeszítővé tudott válni a számomra, mint a Jediké; határozottan érdekel a folytatás, bár erre a részemről szerintem vagy egy évig nem fogok sort keríteni. A pozitív élményhez az is hozzátett, hogy viszonylag kényelmes tempóban, de pont a tesztelés végére sikerült befejeznem vele az első fejezetet, és ráadásul két fontos flashpoint-tal (csapatban teljesíthető küldetéssel) megkoronázni: a Taral V – Maelstorm Nebula küldetések baromira epikusak, és állati fontosak a TOR fő történetének szempontjából. Spoilerezni nem akarok, mindenesetre a három játékostársammal egyetértettünk abban, hogy a két küldetés a beta teszt méltó megkoronázása volt.

A karakter

Ahogy már említettem, a csempészt igyekeztem volna minél szürkébbre kijátszani: ne legyen olyan jólelkű, mint egy ideális Jedi lovag, de azért ne legyen egy véglegekig önző, csak a saját céljainak élő szemétláda sem. Nos, ezt végülis nehezebb volt megvalósítani, mint elsőre gondoltam volna, a végeredmény tulajdonképp a Fireflyból ismert Malcolm Reynolds egy csúnyán elhízott, és bunkóbb kiadása lett. Nagyon sok esetben “rákényszerültem” arra, hogy a “helyes” megoldást válasszam, mert a negatívabb opciót meg túlságosan “gonosznak” éreztem. De legalább lehetőség nyílt néhány vicces / cinikus párbeszéd opcióra is, le merném fogadni, hogy a csempész dialógusai a legjobbak a játékban. Amikor egy-egy “jótékony” küldetést elvállal, akkor is gyakran sikerül úgy megmagyaráznia a döntését, hogy “nah, legalább akkor láthattok egy igazi hőst akcióban”. És persze nagyon vicces egy csempész nézőpontjából látni ezeket a kenetteljes, fénykarddal hadonászó Jediket, meg ezeket az ostoba Sith-eket, akiknek láthatóan totál elgurult a gyógyszerük, és leginkább egy kényszerzubbonyra, meg egy jól őrzött gumiszobára lenne szükségük. A Jedi Tanács aktuális vezetőjével, Satele Shannal csempészként flörtölni pedig megfizetethetlen élmény, néhány beszólásra a sokat látott nő is nehezen talál szavakat.

Szóval, gyakran nagyon viccesek a csempész dialógusai, és üdítő, hogy az ő nézőpontjából nem kell annyira komolyan venni a Galaxist. Nem úgy, mint azt a köcsögöt, aki a játék elején se szó, se beszéd ellopja a hajónkat, mert azt bizony szitává kell lőni a többiek okulására. Mindettől függetlenül viszonylag nehéznek éreztem szürkévé tenni ezt a karaktert: bár néhány “cél szentesíti az eszközt”-döntést sikerült meghozni, és néhány NPC-t különösebb lelkiismeret-furdalás nélkül ki is lehet végezni (akiknek ezek a szentfazék Jedik biztosan megkegyelmeztek volna), sok-sok olyan pont van, ahol bizony kiderült: Mcallyster nem szőrös-, hanem vajszívű néhanapján. Csak az alvilág meg ne tudja, mert körbe fogják röhögni. Úgy a 20-25. szint környékén igazából rájöttem, hogy önzés ide, önimádat oda, kreditvadászat meg amoda, igazából nem is csempész ez, hanem a Köztársaság szabadúszó ügynöke. Miközben a Sithek mindenféle kísérleteket végeznek, egész bolygók sorsát teszik tönkre, kavarnak jobbra és balra, egész egyszerűen nem lehet jó szájízzel bűnözni se már. Mondjuk ez legalább lehetőséget ad rengeteg lövöldözésre és robbantásra anélkül, hogy lelkiismereti problémát kéne ebből csinálni.

Harcmodor

Olyan probléma még nem volt, amit egy jó pisztollyal ne lehetett volna megoldani. Kettővel meg pláne. És persze az úgy egészséges, ha ez a megoldás tisztes távolságból, fedezék mögül történik. A fejlődés során a Gunslinger karakterosztályt választottam: a Scoundrelnek sokkal több piszkos kis trükk van a tarsolyában, amik hasznosak lehetnek, de most inkább valami egyszerűbbre vágytam. A Gunslinger két pisztollyal nyomul, és a sebzésosztásra kihegyezve brutális erejű lövésekkel irtja az ellent. Míg a Jedi lovagok szökdécselnek, mint valami mutáns nikkelbolha, addig tisztes távolságból lelőjük az ellent – gondoltam naivan.

Nos, ez szépen hangzik, de mégsem annyira egyszerű dolog. Egy-egy lövéssel tényleg akkora sebzést ki lehet osztani, amire még egy Sith Lord is csak elismerően csettinthet (amennyiben túléli az említett lövést); a gond az, hogy ezekhez fedezékbe kell vonulni. A Charged Bolt nevű támadás során egy picit várni kell, amíg a normálisnál magasabb szintre töltenek a pisztolyaink, de az eredmény egy tényleg ütős találat. Az Aimed Shot valamivel nagyobbat sebez, de sokáig kell hozzá célozni. A Trickshot is komoly sebzést visz be, de önállóan nem lőhető el – csak egy Charged Bolt/Aimed Shot-ot követően.

Azaz, a csempész egész egyszerűen lassú: egy akcióba kerül az, amíg fedezékbe vonul, aztán sokáig tölt vagy céloz, amíg lő egy komolyabbat, és aztán tudja ezt megkoronázni még egy hasonlóan erős, de gyors lövéssel. A fedezékrendszerrel pedig vannak gondok: kétféle fedezék létezik ugyanis.

A “természetes” fedezékek, a területen megtalálható mindenféle ládák, emelvények, egyebek. Ha egy fedezéknek használható dolog közelében vagyunk, akkor egy zöld, stilizált emberalak mutatja, hogy a fedezék-gombot megnyomva odahúzódhatunk. És van egy “hordozható” fedezékünk is, egy gombnyomásra bekapcsoló mobil pajzs, ami mögé bekucoroghatunk. Elég gyakran sikerült emiatt rosszul fedezékbe húzódni – a csempész automatikusan egy láda mögé bukfencezett be, holott én nem oda akartam volna menni.

PvE-ben (azaz, amikor mi vagy a csapat nem játékos karakterekkel küzd), ez a lassúság viszonylag kevesebb gondot okoz; bár rengeteg olyan ellenfél van, aki vagy ide-oda cikázik a csatában, vagy valami miatt nekünk kell mozognunk sűrűbben. Ez utóbbival az a gond, hogy a csempész viszont “lábon”, szaladgálva a területen kevés képességből gazdálkodhat: és nem mindig opció a fedezékbe húzódás, ami viszont előfeltétele a komolyabb sebzésű támadásainak.

Ez a probléma viszont a PvP warzone-okban jött ki erőteljesen: simán beismerem, hogy én vagyok totálisan béna a más játékosok elleni harchoz, de ezen még rontott ez a fedezékrendszer. Egy szabadabban mozgó Jedinek vagy rohamosztagosnak sokkal jobb lehetőségei vannak, mint a csempésznek.

Néhány közelharci fogás azért jutott a csempésznek is, de érthető módon nem ebben a legerősebb: inkább csak arra jó, hogy ha közel jön valaki (pl. egy ilyen pszichiátriára utalandó Sith), akkor pár másodpercre lebénítsa, és az időt kihasználva arrébb meneküljön. Így a pisztollyal is megsuhinthatjuk ellenfelünket, vagy épp bele is rúghatunk egy jót. Közepes, kb. 35. szinten én megtaláltam ennek a szórakoztató faktorát is: ha rohamozik egy Sith, semmi gond, lőjük, ahogy a csövön kifér. Amikor a közelbe ér, addigra az esetek egy jelentős részében már annyira kevés életereje maradt, hogy egy sima tökönrúgással kivégezhető… Ennyit a fénykardos bohóckodásokról meg az ilyen Erős babonákról…

Fejlődés

A karakter fejlesztése során sikerült némi időzavarba kerülnöm: teljesen véletlenül ugyan, de sikerült sokkal gyorsabban fejlődnöm vele, mint terveztem, a 33. szint környékéig úgy hasítottam előre, mint fénykard a vajban. Ez utólag visszanézve egy valaminek volt köszönhető: az űrcsatáknak, amiről írtam az előző tesztben. Az SWTOR-ra jellemző, hogy lehet persze csak úgy natúrban gyakással is fejlődni, de sokkal inkább a különböző küldetések elvégzését díjazza. Gyorsabban lehet fejlődni a küldetések megcsinálásával, mint a harcmezőkön való gyilkolászással. Az űrcsaták viszont küldetésekként vannak megcsinálva, ergo… a beta teszt első hetében nagyon szép XP mennyiséget hozott nekem. Bár továbbra is tartom, hogy az űrhajózás jelentős finomításra szorul, ilyen öt perces minijátéknak egyáltalán nem rossz. Olyannyira, hogy kicsit rá is kattantam, és pihenésképp viszonylag többször meg is csináltam ezeket – amik jelentős XP mennyiséget hoztak.

No, ezt az utolsó hétvégére némileg finomították a Bioware-nél: bevezethettek valamiféle szint korlátozást a rendszerbe, mert alig-alig kaptam XP-t. Nem csak az űrcsatákban, hanem a sima küldetésekben is azt tapasztaltam, hogy ha öt, esetenként akár tíz szinttel is meghaladom az adott kaland ajánlott szintjét, akkor mindössze 5 tapasztalati pontot kapok. Logikus lépés egyébként, bár néhol némi polírozásra szorul: az alderaan-i küldetések során például már jócskán magasabb szintű voltam, mint ami ajánlott a bolygóhoz, ugyanakkor volt néhány izzasztóbb küldetés így is, amiért viszont nem kaptam normális XP-t.

Mondjuk annyira nem érdekelt a dolog: a korábbi tesztem azon megállapítása, hogy alapvetően nem a plusz szintekért játszunk SWTOR-t, az továbbra is érvényes. A sztori a lényeg.

Az első fejezetet megcsinálva megnyílik a Legacy opció: egyrészt, választhatunk egy “vezetéknevet” a karakterünknek: az adott szerveren az összes többi karakterünknek ugyanaz lesz a “vezetékneve”. Az idézőjel nem véletlen: nehéz elképzelni, hogy mondjuk egy Miraluka Jedi, egy tisztavérű Sith és egy ember csempész ugyanabba a családba tartozik. Inkább valamiféle kis klán, valamiféle régi közös örökség kötheti össze ezeket a karaktereket, semmint a közös vérvonal. Emellett jár Legacy XP is innentől kezdve a tevékenységünkért, ahogy az utolsó nap megfigyeltem, a normál XP kb. ötödét kapjuk meg ilyen formában. Ami jónak hangzik, hogy a Legacy XP-t minden, azonos szerveren játszott karakterünk közösen gyűjti, lehet Legacy szintet lépni, amiért újabb jutalmak járhatnak.

Flashpointok és warzone-ok

Olyannyira, hogy alacsonyabb szintű flashpointokat teljesen egyedül is sikerült megcsinálnom – minimális XP-ért ugyan, de a sztori kedvéért. A flashpointok ugyebár négy főre méretezett kalandok, komoly kihívásokat jelentenek az adott szinten. A mostani beta tesztre jellemző volt, hogy két szálon hívtak meg tesztelőket: sok-sok rajongónak és újságíróknak, bloggereknek adtak lehetőséget hosszabb távú tesztelésre, ebbe a csapatba tartoztam én is; ugyanakkor hétvégente, részben stresszteszt, részben hypegenerálás céljából a fél világ SWTOR-t tesztelt. Emiatt a betában szétnyílt az olló: találkoztam 50. szintű Jedivel is a szerveren, de a teszt végére elért 38. szintemmel eléggé felsőkategóriásnak számítottam.

Emiatt alacsonyabb szintű flashpointokra kerestek sokan játékostársat – olyanokra, amiket már nem volt kedvem csapatban megcsinálni, mert egyedül is röhögve végig tudtam vinni addigra. A magasabb szintű flashpointokra (mint a bevezetőben említett Taral V-ra) viszonylag nehezen találtam társakat emiatt. Mivel a magasabb szintű játékosok spammelése nem az én stílusom, ezért viszonylag sokáig kellett keresni, amíg összejött a csapat. Ez a probléma nyilván nem lesz jelen a végleges változatban, ugyanakkor egy másik gondra rávilágított.

Méghozzá arra, hogy állatira nagy szükség lenne jobb csapatkereső megoldásra a játékban. Jelenleg ugyanis két és fél módszerrel lehet megfelelő szintű / karakterosztályú társakat találni.

Egyrészt, a General chaten, amivel a gond az, hogy aktuális helyszínenként van egy chatszoba. Azaz külön van a bolygóknak, pl. Coruscant, és külön a köztársasági flottának, ahonnét a flashpointok indulnak. Nincs egy “Galactic” nevű chatszoba – bár valószínűleg azért, mert egy szerverszintű megoldás meg áttekinthetetlen lenne.

A másik társkereső lehetőség a /who lista: ez kilistázza, hogy az adott helyszínen kik találhatóak meg, és kik keresnek csapatot. Azt vettem észre, hogy baromi kevesen veszik a fáradságot, hogy ezen a listán beállítsák az LFG jelzést. A plusz feledik módszer az az, hogy erről a listáról szemezgetve az ember privát üzenetekkel zaklatja a többieket, hogy van-e kedve csatlakozni – ez viszont nekem egy picit már spam kategóriás.

Kellene valami gyűjtőfelület a játékba, ahol küldetésenként kilistázódnának azok a játékosok, akik ugyanoda keresnek társakat.

A PvP Warzone ilyen szempontból gyorsabb, fájdalommentesebb és randomabb. Akárhol vagyunk, beállíthatjuk, hogy szeretnénk meglátogatni egy háborús övezetet – és ha elég sok játékos összegyűlt Birodalmi és Köztársasági oldalon is, akkor indul a csata. Egyelőre három warzone-nal találkoztam, ezekbe random rakja be a játékosokat a rendszer. Viszonylag egyszerű mindegyik, de a saját bénaságom és a csempésszel kapcsolatos nyűgjeim miatt viszonylag kevéssé is élveztem őket. XP gyűjtésre viszont kiváló lehetőség. Elég részletes statisztikákat is kapunk a csata végén, a társak pedig szavazhatnak arról, hogy melyik tag volt az, aki a legtöbbet tette a célok eléréséért – ő gondolom, kap extra jutalmakat is, nekem ilyenben nem volt részem.

A flashpointokkal kapcsolatban amit még változtatnék szívem szerint, a group dialog rendszer. Jelenleg ugyebár úgy működik, hogy ha a küldetés során a csapatnak beszélgetnie kell egy NPC-vel, akkor mindenki gyorsan ad egy választ, és egy random dobás eldönti, hogy kinek a válasza alapján megy tovább a beszélgetés. Sokszor bele lehet futni olyan döntésekbe is, hogy például kinyitjuk-e a légzsilipet abban a raktérben, ami tele van ellenséges mandaloriakkal – a nyitás értelemszerűen az ő halálukkal, egy jó adag Sötét Oldal ponttal, meg a probléma gyors rendezésével jár. Ami engem zavar, az a rendszer totális randomsága: logikusnak érezném, hogy a Jedi Consular és a Smuggler is kapjon valamiféle bónuszt az ilyen döntéseknél. Elvégre egy Jedi tanácsadónak pont az lenne a szerepe, hogy meggyőz másokat a saját véleményéről, a csempész meg kvázi mindenkinek lyukat beszél a hasába. Kapunk mondjuk a beszélgetések után Social pontokat, de ezeket inkább mindenféle tárgyakra lehet elszórni, nem pedig valamiféle szociális képességet fejleszteni belőlük.

Ugyanakkor Mcallyster a szerencsének köszönhetően többször is tudott változtatni a multiplayer beszélgetések dinamikáján… egyszerűbben fogalmazva, beleköpni a levesbe. Ragyogóan tudta ellensúlyozni a mindenféle kenetteljes Jedik nyálasan tisztelettudó válaszait a saját cinikus megjegyzéseivel. Vagy épp sikerült kicsiholnia fájdalmas, de célszerű és egyszerű döntéseket. Mint a mandalori martalócok kivágása a légzsilipen. Az mindenképp pozitívum, hogy ugyanarra a helyzetre, ugyanarra a döntésre a Bioware szövegírói képesek voltak karakterosztályonként eltérő válaszokat írni – alapos munka, szórakoztató végeredménnyel.

Zárszó

A Star Wars: The Old Republic második nekifutásra is megerősítette bennem, hogy jó ötlet volt előrendelni a játékot, és a karácsonyi szünetben bizony ez lesz a fő program. Kicsit tartottam tőle, hogy második (és majd karácsonykor a harmadik) nekifutásra a kezdeti pályákat unni fogom; ez valószínűleg Coruscantra igaz is lesz félig-meddig, de amúgy karakterosztályonként tényleg van annyi egyedi tartalom, hogy még ez sem zavaró. Ugyanazokon a bolygókat, amiket Jedivel és csempésszel egyaránt végigjártam, teljesen más célból kellett meglátogatni. És bár a bolygókon értelemszerűen nagyon sok a közös, általános, helyszínhez kötődő küldetés, mégis más és más élményt nyújtott a dolog. És ahhoz képest, hogy a csempész kevésbé érdekelt, tudom, hogy egyszer végig fogom játszani az ő történetét is: igaz, nem a közeljövőben.

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Star Wars: The Old Republic beta teszt   Az SFportal stábja is azon szerencsés öt hazai magazin egyike, akik meghívót kaptak egy mindenre kiterjedő tesztjátékra a Star Wars: The Old Republic világába....
2. Ingyen Star Wars: The Old Republic könyv letöltés – Lost Tribe of the Sith A Suvudu.com kínálatában egy komplett Star Wars-széria tölthető le teljesen ingyenesen – a Lost Tribe of the Sith nyolc kötetéből immáron a hatodik epizódnál járunk....
3. Jelentkezz a Star Wars: The Old Republic béta tesztjére! Már ha elég jól tudsz angolul, fut a gépeden a játék, és képes vagy egy olyan pillanatot kifogni, amikor a szerver működik. Mert a tegnap...

Drew Karpyshyn

KOTOR 2.5 - írom a címben, mert ez írja le legjobban a regényt. A legnagyobb baja az írásnak az, hogy… írás. Hogy regény formában született meg az, ami egy Knights of the Old Republic 3 játékba kellett volna bekerülnie. A sztori, amit kapunk, egy fél sztori, amit egy játékban kellett volna megvalósítani, nem pedig regényben. A történet vége olyan, mint A Birodalom visszavág-é: csak itt nem Luke Skywalker veszíti el a fél kezét, és tudja meg a szörnyű titkot, és nem egy befagyasztott Han Solo várja, hogy elkészüljön a folytatás. És azt is sejthetjük, hogy nem egy folytatás regényben jön a megoldás – ha minden igaz, akkor a The Old Republic játékban tehetünk pontot az ügy végére. A Revant tehát semmiképpen sem regényként érdemes olvasni: inkább egy irodalmi formában megírt játékkiegészítő. Éppen ezért az átlag Star Wars rajongónak nem is ajánlanám: csak azoknak, akik játszottak mindkét KOTOR játékkal, és egyébként tervezik, hogy befizetnek a decemberben induló MMO-ra.

Az alábbi ajánló igyekszik spoiler mentes lenni, ugyanakkor feltételezi, hogy az olvasó játszott a KOTOR első és második részével, és ismeri annak minden, “én vagyok az apád!” típusú fordulatát.

És boldogan éltek, míg meg nem haltak - gondolhattuk a KOTOR első részének végén: üdvrivalgás, tüzijáték, kitüntetések, a karakterünk győzött, és még a nőt is megszerezhette. Mivel szerepjáték volt a KOTOR, persze volt alternatív befejezés is, mely szerint térdre kényszerítettük a Köztársaságot, és meghódítottuk a Galaxist.

A KOTOR2 elején persze azzal szembesülhettünk, hogy nem így történt: Revan – így vagy úgy -, de győzött ugyan, hogy aztán pár évre rá titokzatos útra induljon és mindörökre eltűnjön a Köztársaságból. Karakterünk – az Exile, Száműzött ahogy őt ismerik -, legyőzi ugyan az összes Sith Lordot, de érzékeljük: ez csak az út eleje volt, és az igazi győzelemhez valószínűleg meg kell majd járnunk a poklot, és meg kell ismernünk Revan sorsát.

A szerzőre az a hálátlan feladat várt, hogy amit éveken át KOTOR3-ként vártak a rajongók, azt megírja egy regényben. Ráadásul úgy, hogy be sem fejezze, hiszen a befejezés ismételten a játékosokra vár – majd a The Old Republic-ban.

Hálátlan, mert többszörösen lehetetlen jó regényt írni ebben a szituációban.

Kezdjük a karakterekkel: bár a regény címe “Revan”, három főszereplőt igyekszik mozgatni a szerző, emiatt viszont paradox módon Revan sokkal súlytalanabbá válik, mint kellene. Az egyik főszereplő a “sose hallottunk róla, ki a …szom ez?” kategóriából kell, hogy felküzdje magát arra a szintre, hogy az egész Galaxis sorsára legyen kihatással: ő Lord Scourge (~ostor), egy Sith Lord, a Köztársaságtól jókora távolságban rejtőzködő Sith Birodalom egyik nem is olyan prominens tagja. Sithból van, tehát egyedül a saját hatalma, meg azok a feladatok érdeklik, amik a még nagyobb hatalom útjában állnak. És bár Sith Lord a titulusa, ez igazából nem sokat jelent a regény túlnyomó részében: a Császárral a sztori legvégéig nincs közvetlen kapcsolata, hanem végig egy Lord Nyriss nevű Sith nő szolgálatában áll, aki az Uralkodó egyik tanácsosa. Scourge természetesen arról álmodik, hogy egyszer majd ő is tanácsnok lesz.

A másik két főszereplő természetesen nem más, mint a két KOTOR-játék két karaktere: Revan és az Exile. Két olyan karaktert kell mozgatni, akiket korábban a játékosok irányítottak, egy-egy olyan játékban, ami elhitette velük, hogy nem csak a billentyűzet és az egér urai, hanem a Galaxis sorsának urai is. Olyan játékokban, ahol játékos és karakter között kialakult egy kapocs: ahol a játékos 1000%-ban belehelyezte magát a karakter helyzetébe, döntéseket hozott, érzelmi reakciói voltak a felmerült szituációkkal kapcsolatban. És ahol a játékosi habitustól függően teljesen más válaszokat adott a karakter ezekre a helyzetekre, más és más okból.

Nos, ezzel nem tud mit kezdeni semmilyen író sem. Más regényeknél vagy filmeknél is felmerülhetne az, hogy “de én itt úgy csináltam volna, hogy…”; egy számítógépes szerepjáték folytatásaként írt regény esetében ez százszorosan előjön, hiszen korábban valóban mi irányítottuk a kérdéses karaktert.

Erre kétféle megoldása van a regénynek, és egyik sem felemelő.

Egyrészt, a Star Wars esetében mindenképpen kanonizálni kellett bizonyos dolgokat: a Lucasarts korábban is azon az állásponton volt, hogy minden játékukban a “világos oldali”, azaz a pozitív befejezés a hivatalos. (Ami persze igazából semmit nem ér, hiszen tulajdonképpen amúgy is csak a mozifilmek számítanak “hivatalos” Star Wars történetnek.) Ennek megfelelően Revan és az Exile összes, a két játék során meghozott döntése “jó”, pozitív, a világos oldalt útjának megfelelő.

Persze ezzel még nem zárult le minden kanonizáció, a regényhez (illetve a The Old Republic játékhoz is egyébként) kőbe kellett vésni még néhány tényt. Ennek megfelelően, Revan férfi (a játékosok férfi és női karaktert is indíthattak eredetileg), az Exile viszont nő. Revan visszatérítette Bastila Shan-t a világos oldalra, mitöbb, feleségül is vette, sőt, gyereke is lett tőle.

A kanonizáció mellett viszont Revan és az Exile karaktere is viszonylag színtelenné vált: szerintem az író nem mert túlságosan erőteljes érzelmi reakciókat és túl sok személyes motivációt beleírni a regénybe. Mert akármit is csinál, olyan, mintha rólunk írna valaki egy regényt – úgy, hogy egyáltalán nem ismer minket, és emiatt totális hülyeségeket írna rólunk. Egy profi írónak valószínűleg a halál az, amikor úgy kell regényt írnia, hogy valójában nem ismeri a karaktereket – és hát itt a két főszereplő nem tud igazán élő lenni, mert a játékok során mi tettük élővé ezeket a szereplőket.

A játékok színes és gazdag karakter kavalkádjából nem mutat be sokat egyébként a regény: Bastila, T3-M4, és Canderous Ordo azok, akik megjelennek benne, a többiekre csak utalgatnak benne a szereplők. Bastila-nak sem túlságosan aktív a szerepe, néhány beszélgetésre szorítkozik mindösszesen, T3-nak legalább jut némi akció, és Canderous-nak is viszonylag jelentősebb szerepe van – a regény első felében legalábbis.

A regény címe Revan ugyan, mégis, talán ha a regény harmada foglalkozik vele, és inkább csak az elején aktív, központi szereplő – egy újabb feketepont a műnek. A regény egyébként három főbb részre bontható: az elsőben Revan megpróbálja kideríteni a múltját; a másodikban az Exile próbálja megtalálni Revant; és aztán jön a végjáték.

Egy olyan végjáték, amit meg inkább félbehagy a szerző: nem is tehet mást, hiszen a The Old Republic csavarjait meg nem lőheti le itt. Mintha kezet ráznék Chuck Norris-szal, majd váratlan fejberúgna – nagyjából ilyen a befejezése a regénynek.

Bár egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy lehet regénynek nevezni ezt az írást. Sokkal inkább tűnik egy jó drága DLC-nek a cucc, egy letölthető játékkiegészítőnek. Egy olyan promóanyagnak, amiért fizettem – de amúgy nem bántam meg sem a pénzt, sem a ráfordított időt. A Revan valahol félúton van a regény, mint irodalmi műfaj és a szinopszis között: egy nagyon alapos történet leírást kapunk a szerzőtől. Nyilván a KOTOR3-ra szánt forgatókönyv egy része van játékfejlesztés helyett átírva regény formátumba – és ez érződik is rajta.

Mindezen problémákért egyébként nem a szerzőt minősíteném, inkább a helyzetet. Mert Karpyshyn végig gúzsba kötve próbál táncolni – a lehetőségekhez képest jól oldja meg a feladatot, de a lehetőségek nagyon erőteljesen korlátozzák.

Ha regényként, Star Wars regényként kellene értékelnem a Revant, akkor egyes kapna a mű. A KOTOR1-2 folytatásaként egy közepest tudok megajánlani neki: a sztori baromi jó, le a kalappal a Bioware fejlesztőstábja előtt, de ennek a sztorinak a formátuma nem regény, hanem egy játék. (Legalábbis egy játék fő történet szála.) A Star Wars: The Old Republic előzményeként olvasva meg csillagos ötös.  (Az Amazonos értékelések egyébként nagyjából tükrözik ezt a trendet: akik nem annyira járatosak a játékok világában, iszonyatosan lepontozzák, akik meg már várják az MMO indulását, esetleg már tesztelték is azt, azok maximális pontot adnak rá.)

A Revant olvasva még jobban várom az MMO indítását, még jobban érdekel, hogy mi lesz a játék átfogó története, kíváncsi vagyok rá, hogy mit fognak tudni kinyomozni a karaktereim az eseményekből.

Karpyshyn egy valamit beváltott a regénnyel – elmondta, hogy mi történt Revannal és az Exile-al. Megtudtuk, miért úgy indult a KOTOR2, hogy az Ebon Hawk teljesen lestrapálva bukdácsolt ki a hipertérből. Arra is választ ad, hogyan lett Canderous Ordo a mandalore-iak vezetője, sőt, arra is, hogy Revan és Malak miért tért át a sötét oldalra. (HK-47 viszont fájóan hiányzik a regényből, a KOTOR2 második legizgalmasabb kérdése az volt, hogy a protokolldroidnak álcázott orgyilkosrobottal tulajdonképp mi is történt.) A sztori baromi jó – és tényleg csak azt tudom sajnálni, azt viszont nagyon, hogy ez nem játékként készült el. A picit savanyú értékelésbe az is bejátszik, hogy nagyon sok idő telt el a KOTOR2 óta: 2005-ben jött ki a játék, és mindenki azt hitte, hogy 2-3 éven belül jöhet a folytatás. A Revan egy nagyon jó példa arra, hogy sztori tekintetében mekkora királyok a Bioware írói; viszont ezt nem egy regényben kellett volna ellőni, lehetetlen kondíciók mellett. Aki játszott a KOTOR-ral és fog játszani az SWTOR-ral is, annak kötelező irodalom; egyéb sci-fi / Star Wars rajongók viszont tartsák távol tőle magukat.

Megvásárolható az Amazon.com-on e-book és hardcover formátumban

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Star Wars: The Old Republic – hivatalos megjelenési dátum A Bioware ma végre bejelentette, hogy mikor érkezik a régóta várt Star Wars The Old Republic, a Csillagok Háborúja filmek előtt pár ezer évvel játszódó...
2. Star Wars MMO: Böngészőben támadnak a klónok? Egy évadot már letudtunk, és október 2-án indul a második évad is az animációs Klónok háborújából. A rajongókat megosztja ugyan, de a sikere és népszerűsége...
3. Star Wars kritika a 80-as évekből Via Bigyóblog via kelt Kapcsolódó blogbejegyzés: Star Wars kritika a 70-es évekből © Merras for SFportal Sci-Fi Magazin, 2009. | 9 hozzászólás | Kategória: Mozi...

A polcokon landol a Millennium Falcon, a Twilight, a USS Enterprise, de felsorakozakk a Boonta esti fogatverseny ismert képviselői, a klón sereg és a birodalmi rohamosztag, és akár egy Lázadó bázis is berendezhető. A könyveket és DVD-ket Jedik és Sithek védik; a polcokon annyi fénykard sorakozik, hogy Grievous tábornok elsárgulna az irigységtől. A falon pedig olyan komoly fegyverarzenál gyűlik össze, hogy azzal a goa’uld, lidérc és ori egyesített inváziós flotta is visszaverhető lenne.

S mindez egyetlen szobába összezsúfolva. De most egyetlen napra a Star Wars lego sereg, a USS Enterprise, az alien horda, a gremli vezérek és egy predator a CsK-1 fegyvereivel kísérve kiköltözik a Sci-Fi Napra.

Kapcsolódó bejegyzések:

1. A Dzséjt-gyűjtemény [Blogajánló] Háromrészes bejegyzés-sorozatban dolgozta fel szerkesztőnk igazán impresszív, irigylésre méltó sci-fi gyűjteményének jelentősebb darabjait… azt nem értjük teljesen, hova fér el mindez, hacsak nem a TARDISban...
2. Asgard űrhajó – LEGOból A világ egyik legnagyobb LEGO-űrhajóját építette meg egy Michael Z nevű fanatikus, írta meg a DVICE. A Stargate SG-1 sorozatban láthattuk az asgard anyahajót, a...
3. Magyar Star Wars-művész képe esélyes a Guinness-rekordra Mi a közös hazánk egyik szülöttében, a Star Warsban és a Legoban? Hát az, hogy az angliai Dorling Kindersley könyvkiadó – mely hosszú kapcsolatot ápol...

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Jön a Star Wars Saga Blu-ray Steve Sansweet, a Lucasfilm stúdió rajongói ügyekkel foglalkozó vezetője a C2E2 expón meglepő bejelentést tett: a nem túl távoli jövőben megjelenik a Star Wars Saga...
2. Régi európai Star Wars plakátok [Blogajánló] Egy időben Európában divat volt saját filmes plakátokat készíteni, nem pedig csak úgy átvenni a központ terveit – ezekből szemezgetett Chelloveck. © SFportal for SFportal...
3. Star Wars játékok 2011 A Blastr összeszedte, hogy az American International Toy Fair nevű játékkiállításon milyen Star Wars témájú játékokat mutattak be a különböző gyártók. Vannak köztük jópofák, érdekesek...

Az SFportal stábja is azon szerencsés öt hazai magazin egyike, akik meghívót kaptak egy mindenre kiterjedő tesztjátékra a Star Wars: The Old Republic világába. Tényleg ez lesz az a játék, ami el fogja rabolni a karácsonyi szünetet, és lehet, az újévi partit is egy csomóan inkább a Coruscanton fogják tölteni: az indulás folyamatos halogatása abszolút megérte. A non-disclosure agreement miatt sem képernyőmentéseket, sem játékvideókat nem közlünk, illetve a sztoriról meg egyébként sem akartunk volna sokat mondani – inkább a hangulat, a játékmenet áll a teszt fókuszában.

Single Player MMO

A magam részéről állatira nagy rajongója voltam a Knights of the Old Republic első részének, nagyon bírtam a második részt is, csak sajnáltam, hogy a fejlesztőknek össze kellett csapniuk a sztori végét. És bizony én azoknak a sorában voltam, akik eléggé húzták a szájukat, amikor kiderült, hogy nem lesz KOTOR 3, hanem ehelyett inkább egy MMO-ba vág bele a Bioware. Igen, vagyunk egy páran, akiket nem kapott el a “játszunk mindent online”-feeling, akik kimondottan a single playerre kihegyezett dolgokat szeretjük – eklektáns példája ennek a játékoscsoportnak a Mass Effect rajongók egy jókora része, akik már azért is morognak, hogy az ME3 egyáltalán kap multiplayer opciót is. Attól félnek – szerintem alaptalanul -, hogy ez a single player rovására megy.

Szóval, kifejezetten ferde szemmel néztem, ahogy jöttek az első hírek a The Old Republicról, én sima folytatást akartam a félbemaradt sztorihoz, nem MMO-t. És hitetlenkedtem, amikor a fejlesztők azt mondták, hogy egyébként ez egy állatira karakter-, és sztoriközpontú, akár single playerként is játszható cucc lesz.

Bár játszottam már MMO játékokkal, nem vagyok egy kimondott guruja a témának – úgyhogy a teszt folyamán is inkább olyan szemmel néztem a dolgokat, hogy egy kezdő, vagy inkább csak single player játékos vajon mennyire élvezheti a dolgot. Jelentem, ilyen szempontból is jól sikerült az SWTOR.

A Bioware legjobb döntése volt az, amikor úgy döntöttek, hogy az SWTOR-hoz lenyúlják házon belül azt a két dolgot, ami hozzájárult a Mass Effect sikeréhez is: a játék 100%-os szinkronizálását és a tárcsás párbeszédrendszert. Ez persze egyáltalán semmit nem érne, ha sztoriírás tekintetében nem hozták volna a szokásos Bioware-minőséget.

A “karakterosztályonként 100 óra egyedi tartalom”, bár közelében sem járok a 100 órás játékidőnek, egyáltalán nem tűnik kamunak. A magam részéről egy Jedi Consular karaktert indítottam, akin keresztül valószínűleg az SWTOR világának a legmélyebb, az Erő természetét és a Jedi Rend történetét is érintő titkait is kinyomozhatjuk. Remélhetőleg előbb-utóbb tényleg ki tudjuk deríteni, hogy mi történt a KOTOR és az SWTOR közötti időszakban, mi történt Revannal és az Exile-al, mert egyelőre bizony ez meglehetősen homályos.

A választott karakterosztálytól függően más-más indulóbolygóra helyez minket a játék, Jedik esetében a Tythonon indulunk – de ez bizony nem azt jelenti, hogy csak a bevezető küldetések lennének különbözőek. Egy komplett történetszál indul el amikor néhány ősi holocront kell megszereznünk – a titkok a Jedi Rend alapításának idejébe nyúlnak vissza.

Már az első néhány küldetéssel és a szépen kitalált környezettel is abszolút mértékben megalapozzák a hangulatot – a Sony-féle megbukott Star Wars MMO-nak ezt több napos játék után sem sikerült megtennie. A “nah, csak még egy küldetést!” típusú gépszíj pedig nagyon gyorsan elkapja az embert: és nem azért, mert “ha ezt még megcsinálom, akkor újabb szintlépés jön!”, vagy “kapok egy plusszos fegyvert, amivel könnyebb lesz gyakni”, hanem a sztori miatt. Ha a többi karakterosztály sztorija is ilyen jól fel van építve, mint ahogy kinéz a Jedi Consular esetében, akkor az kis túlzással élve nyolc különböző játékot jelent.

Mint említettem, kimondottan single player szemmel tesztelgettem: végig lehet-e vinni úgy az adott karakterosztály küldetéseit, hogy nem érdekel, van-e valaki a közelben. Alapvetően igen, de némi zavar azért van az Erőben, bár megszokható.

A küldetések javarésze meghatározott területeken zajlik, például a bevezető küldetésben X területen kell összegyűjteni Y darab holocront. Általában minden területen kapunk egy bónusz küldetést is, hogy például az itt-ott szétszórt ketrecekből szabadítsunk ki N darab elfogott padawant, és/vagy gyilkoljunk le Z darab támadót, hogy biztonságosabb legyen a környék. A holocrongyűjtés a fő küldetés, azt kell a sztori továbbgörgetéséhez megoldanunk.

Nomármost, a területen nagy valószínűséggel nem leszünk egyedül, hiszen vannak más játékosok is, hasonló Jedi karakterekkel, akiknek szintén ugyanez a küldetésük, vagy csak épp ugyanerre van dolguk. A holocron egy olyan objektum, amit ha megtaláltunk, akkor látjuk, hogy rá lehet kattintani, és be fog jönni egy átvezető videó / párbeszéd. A gondot az jelenti, hogy ha egyszerre ketten csináljuk ugyanazt a küldetést, és a másik gyorsabban odaér, és felveszi a holocront (mert például én épp egy harccal voltam elfoglalva), akkor bizony pár percre inaktívvá válik az objektum – azaz, várnom kell, amíg én is felvehetem a holocront. A kiegészítő küldetéseknél ugyanez van: ha sokan vagyunk egy területre (sok az eszkimó, kevés a fóka), akkor várni kell a respawnra – azaz, amíg újragenerálja az ellenfeleket és egyéb objektumokat a rendszer, mint például a kiszabadítandó Jediket.

Ezzel a várakozási idővel amúgy nem volt különösebb baj, nem akasztotta meg annyira a játékot azokon a küldetéseken, amiket végigvittem – gyanítom, a respawn ideje egyébként még azért finomhangolásra kerül a beta alapján.

A “nagy közös” világból azért vannak kihasított szeletek is: olyan elzárt területek, ahova csak és kizárólag az adott karakterosztály tud bekommandózni, akkor is csak abban az esetben, ha a küldetése oda szólítja. Mások akkor tudnak oda bejutni, ha részei az adott karakter csapatának. Itt viszont nincs olyan interferencia, mint amit a fentiekben említettünk, amikor a karakterünk belép egy csak rá vonatkozó területre, akkor ott ő mászkál egyedül. (Ha pl. több Jedi Consular is egy időben csinálja ugyanazt a küldetést párhuzamosan, akkor is teljesen különállóan kezeli a rendszer a dolgokat.)

Bazinagy messzi-messzi galaxis…

A bejárható területek egyébként óriásiak. Néha már túlságosan is nagynak tűnnek, néha csak a kinézet, a design kedvéért. Tythoon még viszonylag pici is volt – ez a “piciség” is jócskán felülmúlta bármelyik KOTOR-helyszín nagyságát, viszont viszonylag gyakran voltak taxiállomások: gyakorlatilag checkpointok, ahonnét 10-20 kreditért bármely más, az adott bolygón már felfedezett checkpointra el lehet jutni bérelt légisikló vagy légirobogó segítségével. Odáig sajnos nem sikerült eljutnom, hogy legyen saját földi járművem, de egyébként nem leszünk mindig a taxiállomásokra utalva.

A Tythonon viszonylag közel voltak a küldetéshelyszínek ezekhez a taxiállomásokhoz, nem kellett olyan sokat gyalogolni. A Jedik kezdővilága gyakorlatilag egy estés program, minden mellékküldetéssel együtt is viszonylag gyorsan teljesíthető a bolygó. Nem úgy, mint a sorban második Coruscant, ami valami brutálisan nagy. Legalábbis elsőre annak tűnik, főleg, ha azt vesszük, hogy amíg a szenátusi épületet végigsétálja a karakterünk az elejétől a végéig, az alatt mi is besétálhatnánk bármelyik hazai plázát.

Ha a Coruscant nagynak tűnt, és tele küldetésekkel, akkor ez még mindig semmi a Tarishoz képest, ahol a szituáció a KOTOR2 történései óta sem tudott érdemben javulni: ha Coruscant nagynak tűnt, akkor Taris gigászi. Ráadásul itt aztán nincsenek is olyan sűrűn drosztok, baromi sokat kell kutyagolni az amúgy szépen megcsinált tájakon.

… plusz világűr

Ha megnézzük, a Bioware nagy gyengéje a KOTOR és a Mass Effect esetében is az űrcsaták kezelése volt: a KOTORban egy minijátékban ugorhattunk be a fedélzeti ágyúk mögé, a Mass Effectben pedig csak az átvezető videókban láthattuk harcolni a Normandyt. Az SWTOR esetében a fejlesztők – egyelőre – megmaradtak a minijátékos vonalnál. Az adott karakterosztályra jellemző második főküldetés teljesítése után megkapjuk a hajónkat, amivel akár azonnal mehetünk űrcsatázni.

Ahogy a videóelőzetesekből már látszódott, külső nézetből látjuk az űrhajónkat, és sajnos alapvetően csak a fedélzeti ágyút irányíthatjuk: a hajót a számítógép irányítja. Minimális manőverezési lehetőségünk van, nagyjából annyi, mint Luke Skywalkernek a Halálcsillag csatornájában. Ez elég lehet arra, hogy néhány lövés elől kitérjünk, de alapvetően mindig azt kell lőnünk, ami épp a szemünk elé kerül. Az űrcsatákért ugyanúgy kapunk jutalmakat és XP-t, bár nem ez a lényeg. Az űrcsata használhatóra, élvezhetőre, jópofára sikerült – a maga arcade-stílusában legalábbis. Egy-egy földi küldetés után akár jó kikapcsolódás is lehet néhány űrhajót lerobbantani az égről, de azért várom, hogy a Bioware mikor és mire cseréli le a jelenlegi rendszert.

Küldetések…

De térjünk vissza a földre: az óriási méretű területekhez arányos mértékben rengeteg küldetés tartozik. Már a kezdőbolygó is rendkívül gazdag tartalommal várja a játékosokat, Coruscant és Taris viszont már brutális mennyiségű kalandot kínál. Mivel a karakterosztály főküldetéséhez általában állati nagy területeken kell átvágni, ezért mindenképpen bele fogunk futni egy csomó olyan kalandba, amit már csak azért is érdemes megoldani, mert épp arrafelé járunk. Nomeg persze XP, treasure, artifact is jár ezzel, de ami azt illeti, az SWTOR esetében nem éreztem azt a kényszert, hogy mindenképpen muszáj állandó jelleggel gyűjtögetnem. A mellékküldetéseket inkább a sztori, a világ jobb megismerése végett érdemes elvégezni, mert érdekfeszítőek.

Apropó, gyűjtögetés, az egy nagyon jó lépés volt, hogy a kísérőinket elküldhetjük egy-két mini-missionre: ezek pár perces kis kalandok, amikben mi nem veszünk részt, csak az eredményéről értesülünk. A magam részéről minden játékban utálom, amikor kényszeresen gyűjtögetnem kell minden bizbaszt – a kísérőink viszont elküldhetők, hogy ők gyűjtsék ezeket a bizbaszokat. Mivel amúgy is csak egy kísérő jöhet velünk a kalandozásra, a többieknek ki lehet osztani ilyen gyűjtögetős vagy gyártós küldetéseket – akár egyébként a játékból való kijelentkezést megelőzően is: elmegyek aludni, de legalább a kísérők dolgoznak picit addig is.

Közben mi foglalkozhatunk a lényegesebb, akciódúsabb dolgokkal. Például a galaxis sorsának alakításával.

… és döntési helyzetek

Sok-sok olyan döntési pont van, mint a KOTOR-ban és a Mass Effectben megszokhattuk, egyének és kisebb-nagyobb csoportok életére komoly kihatással bíró válaszaink lehetnek bizonyos problémákra. Meg persze hatással vannak ezek a döntések a Dark Side / Light Side pontjainkra is, amik az Erő sötét vagy világos oldalához fűződő viszonyunkat fejezik ki. Arra kíváncsi leszek, hogy – a Mass Effecthez hasonlóan -, lesznek-e kihatásai ezen döntéseinknek a későbbi történésekre: például a Coruscanton az egyik szenátor múltjának megkérdőjelezhető darabját nyomozhatjuk ki, a küldetés végén pedig dönthetünk, hagyjuk-e tovább tevékenykedni az illetőt, vagy színvallásra kényszerítjük. A magam részéről remélem, hogy a játék későbbi szakaszában az itteni döntésnek lesz kihatása a Köztársaság politikájára, esetleg más küldetésekre.

Az, hogy egy döntésünk a Sötét vagy a Világos oldal eszköztárába tartozik-e, az a legtöbb esetben egyértelmű: megöljük-e a lefegyverzett, kegyelemért könyörgő NPC-t, vagy átadjuk-e az illetékes hatóságnak. A tárcsás beszélgetőrendszernek köszönhetően előre látjuk, hogy Dark Side vagy Light Side pontot kapunk egy döntésért cserébe – ez viszont néha nem annyira jó. A fentebb említett szenátorügyben például játékosi ízléstől függően felsorakoztathatóak olyan érvek, hogy hosszútávon egyébként miért “jó” döntés inkább titokban tartani a terhelő adatokat. Csakhogy a döntést befolyásol(hat)ja az, hogy előre látjuk, milyen pontokat fogunk kapni érte.

Csapatok

Bár azt mondtam, hogy alapvetően egyjátékos szempontból tesztelgettem az SWTOR-t, azért persze nem lehet kihagyni némi csapatos kalandozást sem. PvP-t nem teszteltem, mert általában a PvP-k rövidtávon sem jelentenek nekem kielégítő élményt (lúzer vagyok ebben a műfajban, na); egyelőre azért sem nagyon láttam értelmét a dolognak, mert a karakterosztályokat és a képességeiket még most is optimalizálják, javarészt a beta tapasztalatai alapján.

PvE kalandokat viszont csináltam. Alapvetően három különböző célból verődhetnek össze csapatok: a legszimplább az, hogy közösen gyakják végig a különböző területeket, amiket amúgy egyénileg is végig lehet tolni. A második mód az szintén a fő területekhez kapcsolódó mellékküldetéseket jelenti: vannak ugyanis olyanok, amiknek nem nagyon érdemes egyedül nekivágni, hacsak nem vagyunk állati ügyesek / magas szintűek, mert állati erős ellenfelek várnak minket. Ezek a Heroic küldetések, ahol egy számmal van jelölve, hogy hány fős csapatoknak ajánlják. Eleddig 2-4 fős kalandokat sikerült találni, ezekre már a bétában is viszonylag gyorsan sikerült társakat találni.

A Heroic kalandoknak viszont van egy nagy bajuk: ahány csapattag van, annyiszor kell végigrongyolni rajtuk, már amennyiben mindenki teljesíteni akarja a küldetést. Coruscanton egy bajba jutott cégtulajon kellett például segíteni, akit egy helyi banda kiebrudalt a saját üzletéből: viszont meg kellene szereznie néhány iratot az épületből. Gyorsan összeverődött egy négytagú csapat, amivel még gyorsabban kiiktattuk a bandatagokat. Viszont az iratot csak az egyikünk tudta megszerezni és leadni – ahhoz, hogy az én karakterem is teljesíthesse a küldetést, még egyszer vissza kellett menni az épületbe, és még egyszer kinyírni mindenkit, és még egyszer előkaparni az iratokat. Viszont ezek a küldetések, legalábbis úgy a 20. szint alattiak elég gyorsaknak és egyszerűeknek tűnnek, és az ismétlés ellenére sem tűnnek unalmasnak – ellenben a további tápolásra kiválóak.

A flashpointok viszont valóban közös kalandok, ilyen például az, amikor a kezdőbolygóról a Coruscantra nem a kényelmes és biztonságos űrhajóval megyünk el, hanem a rizikósabb utat választjuk, aminek során megtámadja járművünket a Sith birodalom, és átdob néhány katonát, hogy elfogjon valakit.

Tápolda

Nos, mint minden RPG-ben, itt is lehet tápolni ezerrel, ugyanakkor más MMO-khoz képest nem nagyon éreztem ezt a kényszert. Magamat ismétlem, de a sztoriközpontú küldetések annyira gazdagok és annyi van belőlük, hogy ez elviszi a hátán. A harcok meg néha jelentenek kihívást, és ha sikerült is meghalni bennük, azok általában a saját figyelmetlenségemből adódtak, mintsem az eltúlzott nehézségtől. Ami inkább sürgetőleg hatott rám, az inkább két momentum volt: hadd szerezzem meg már végre a fénykardomat, valamint az űrhajómat. A KOTOR1-2-höz hasonlóan ugyanis Jedi lovagunk nem kap automatikusan fénykardot, hanem meg kell küzdenie érte, ki kell érdemelnie azt. És ugyanígy, az űrhajó birtoklásához is el kell jutni egy pontig a sztoriban.

Aki tápolni akar Aki viszont szeretné, ha gyorsan fejlődne a karaktere, az nyilván meg fogja találni a lehetőségeit – a sima XP és pénzgyűjtés a gyakran respawnoló ellenséges csapatoknak köszönhetően viszonylag könnyű. Gondolom, hogy az artifactok begyűjtése, tárgyak fejlesztése is viszonylag egyszerű lesz, de – hacsak nem PvP-re akarunk gyúrni, hanem megelégszünk a PvE sztorikkal -, nem lesz létfontosságú az SWTOR világában.

A Jedi Tanács ítélete

A Star Wars: The Old Republic beváltja azt a sztoriközpontúságot, amit a fejlesztők megígértek, és amiben a Bioware hagyományosan verhetetlen. Inkább casual játék, mintsem egy hardcore MMORPG: ha kihagyunk néhány napot, urambocsá, hetekig nem logolunk be, attól még élvezhető lesz a folytatás is. Sok, nagyon sok küldetés van, de mindegyik elég rövid ahhoz, hogy ha csak egy-két órát akarunk játszani munka után, akkor is jó élményt ad, de nem rabolja el túl sok időnket. De persze elég intenzív is ez az élmény ahhoz, hogy ne akarjunk kilépni, hanem “csak még egy küldetést” megcsináljunk. Hamisítatlan Star Wars hangulatot ad az első másodperctől kezdve, ami az elmúlt években szerintem állatira hiányzott a játékfrontról.

Csak megerősíteném, hogy akik idegenkednek az online játékoktól, azoknak is mindenképpen érdemes egy próbát tenniük a The Old Republic-kal, mert az idegenkedésük fénysebességgel fog eltűnni a hipertérben.

A beta teszt hatására a magam részéről azonnal előrendeltem a Digital Deluxe változatot, ami azt hiszem, mindent elmond a pozitív tapasztalatokról.

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Jelentkezz a Star Wars: The Old Republic béta tesztjére! Már ha elég jól tudsz angolul, fut a gépeden a játék, és képes vagy egy olyan pillanatot kifogni, amikor a szerver működik. Mert a tegnap...
2. Star Wars: The Old Republic – Smuggler/Gunslinger teszt Az Electronic Arts jóvoltából egy második, hosszabb beta körre is meghívást kaptunk, ahol több idő volt alaposabban kitesztelni a Star Wars: The Old Republic MMORPG-t. Hogy mennyire...
3. Star Wars: The Old Republic – E3 hírek (összefoglaló) Múlt héten lezajlott az E3, amin a Bioware nem csak a Mass Effect 3-mat, hanem első MMO játékukat, a The Old Republicot is kivitték. A...

Az SFportal legolvasottabb cikkei

1. Amazon Kindle 3 teszt
2. Amazon Kindle GYIK
3. Megvalósult sci-fi: Valóra válhat Asimov pszichohistóriája?
4. 45 éves a Star Trek – infógrafika
5. Trónok harca – második évad
6. Fénysebességnél gyorsabb neutrínók?
7. Megfilmesítik Isaac Asimov: Acélbarlanok – The Caves of Steel regényét
8. Star Wars: The Old Republic – hivatalos megjelenési dátum!
9. Amazon Fire – eljut-e Magyarországra?
10. Ingyen lesz a Star Trek online játék

Az SFblogs legolvasottabb blogbejegyzései

1. Ami a Portal Press pályázati felhívásból kimaradt @ Merras
2. Amikor osztom az eszet @ Chelloveck
3. Magyar sci-fi = Jun és bandája @ Merras
4. Magyar Mese Ünnepe @ lnpeters
5. A hét beszólása @ Sheenard
6. Az ember könyve megjelenése @ Hackett
7. Novella az utolsó íróról @ Hackett
8. Komolytalan banda @ Sheenard
9. Peter Montgomery, az ifjú varázsló @ Chelloveck
10. Becsúszott egy közönségdíj @ Dzséjt

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Top10 sci-fi hír és blogbejegyzés – 2011. augusztus Pörgős egy nyarat tudhatunk magunk mögött, a sikeres Valóraváltó pályázat mellett túlléptük az 5000-es taglétszámot az SFportal Facebook oldalán is – de emellett azért jöttek...
2. Top10 Sci-Fi hír és blogbejegyzés – 2011. október Az SFportal legolvasottabb cikkei 1. Világvége 2011 reloaded – október 21-én jön az Ítélet Napja (nem jött el – a szerk.) 2. Amazon Kindle 2011...
3. TOP10 sci-fi hír és blogbejegyzés – 2011. február Az év második hónapjában is egyre több látogató olvassa az SFportalt, és a Facebook oldalunk taglétszáma is erőteljes emelkedésnek indult – már 3000 rajongó kíséri...

Ingame Features

The Great Hyperspace War

Companion Characters

Combat Gameplay Commentary

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Star Wars: The Old Republic – hivatalos megjelenési dátum A Bioware ma végre bejelentette, hogy mikor érkezik a régóta várt Star Wars The Old Republic, a Csillagok Háborúja filmek előtt pár ezer évvel játszódó...
2. Star Wars: The Old Republic villáminterjú Az E3 második napján Gabe Amatangelo-t kapta el a GTTV stábja, hogy a Star Wars: The Old Republic játékról faggassák ki – nem túl sok...
3. Ingyen Star Wars: The Old Republic könyv letöltés – Lost Tribe of the Sith A Suvudu.com kínálatában egy komplett Star Wars-széria tölthető le teljesen ingyenesen – a Lost Tribe of the Sith nyolc kötetéből immáron a hatodik epizódnál járunk....

A Bioware ma végre bejelentette, hogy mikor érkezik a régóta várt Star Wars The Old Republic, a Csillagok Háborúja filmek előtt pár ezer évvel játszódó MMORPG. Kíváncsiak vagyunk, hogy hány rajongónak fogja a karácsonyi szünetre tervezett programjait átírni a megjelenés – mindenesetre az Egyesült Államokban 2011. december 20-án indul a játék, míg Európában 2011. december 22-én startolhatnak a Jedi lovagok és a Sith-ek.

Érdemes előrendelni a játékot, ugyanis az előrendelők egy picivel korábban indulhatnak, valamint szerezhetnek egy különleges fénykard kristályt is. Előzetes összefoglalónk a játékról ITT olvasható, alant pedig két frenetikus trailer az E3-ról.

Star Wars: The Old Republic – E3 trailer

Star Wars: The Old Republic – Cinematic trailer

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Star Wars: The Old Republic villáminterjú Az E3 második napján Gabe Amatangelo-t kapta el a GTTV stábja, hogy a Star Wars: The Old Republic játékról faggassák ki – nem túl sok...
2. Ingyen Star Wars: The Old Republic könyv letöltés – Lost Tribe of the Sith A Suvudu.com kínálatában egy komplett Star Wars-széria tölthető le teljesen ingyenesen – a Lost Tribe of the Sith nyolc kötetéből immáron a hatodik epizódnál járunk....
3. Jelentkezz a Star Wars: The Old Republic béta tesztjére! Már ha elég jól tudsz angolul, fut a gépeden a játék, és képes vagy egy olyan pillanatot kifogni, amikor a szerver működik. Mert a tegnap...

Kattints a képre a teljes mérethez!

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Szexi Star Wars képek, avagy miért érdemes a Birodalomhoz csatlakozni A Star Wars Episode 3 – Revenge of the Sith egyik concept artistja, Feng Zhu publikált néhány képet arról, hogy miért is érdemes inkább a...
2. Sci-fi céltáblák és spoiler póló – vicces képek Két humoros képpel is megörvendeztetett minket a megújult SCI FI Wire: az egyik egy Olly Moss nevű grafikus alkotása, aki úgy döntött: unalmasak a lőtereken...
3. Star Wars kritika a 80-as évekből Via Bigyóblog via kelt Kapcsolódó blogbejegyzés: Star Wars kritika a 70-es évekből © Merras for SFportal Sci-Fi Magazin, 2009. | 9 hozzászólás | Kategória: Mozi...

Most azonban a Kepler űrtávcső segítségével sikerült egy olyan bolygót találni, aminek a felszínéről két nap is látszódik – igaz, maga a bolygó lakhatatlan.

A Kepler-16b nagyjából 200 fényévnyire található a Földtől, tömege a Szaturnuszéhoz hasonló, és 229 nap alatt kerüli meg központi csillagát, melynek tömege 69%-a a mi Napunkénak, a kisebbiké mindössze 20%. Így bár a bolygó sokkal közelebb kering ezekhez a csillagokhoz, mint a Föld a Naphoz – kb. a Vénusz távolságának megfelelő a Kepler-16b pályája -, a klíma mégsem a Tatuint idézi: meglehetősen hideg van arrafelé, -70 és -100 Celsius közötti a hőmérséklet, ami hidegebb, mint a Hoth átlaghőmérséklete.

A második, kisebb méretű nap közelebb kering a központi csillaghoz, mint a Kepler-16b, így 20,5 naponta a két csillag egy pontból látszódik a bolygóról, aztán idővel különválnak. Emiatt bizony a kettős naplemente arrafelé átlagos esemény.

Alan Boss, a kutatás vezetője meglepőnek nevezi a felfedezést, és valóra vált sci-fiként jellemzi azt.

Az alábbi videó bemutatja a Kepler-16b-t, és hogy milyen is lehet onnét nézve a napnyugta.

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Hatalmas üreg a Holdon – bázisnak ideális Az Indiai Űrkutatási Szervezet a Chandrayaan-1 űrszonda felvételeit elemezve egy hatalmas üregre bukkant a Holdon – ugyanez az űrszonda volt az, amelyik vizet is talált...
2. Fapados űrrepülő a Marsra? Őrült, és valószínűleg megvalósíthatatlan ötlettel állt elő Eric Knight feltaláló és üzletember – bevallása szerint azzal a céllal, hogy felrázza a tudományos közéletet, hátha új...
3. Star Wars sitcom? Bár néhány nappal túl vagyunk már április 1-én, elsőre akkor is beugratásnak tűnik a Variety által lehozott hír. Eszerint a Clone Wars folytatása mellé újabb...

A Jedi visszatér forgatására már elég nagy rajongás övezte a Star Wars sorozatot, így George Lucas és stábja mindent megtett azért, hogy minél inkább titokban tartsák a produkciót. A sivatag közepén hivatalosan a Blue Harvest című filmet forgatták, de ezzel sem lehetett megtéveszteni a rajongókat. Annyira nem, hogy voltak, akik fogták magukat és fényképezőgépüket, kisétáltak a sivatagba, és saját képeket csináltak a forgatásról. Alant ezeket nézhetitek meg Ti is.

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Star Wars hírek Star Wars rajongóktól Star Wars rajongóknak Kevesen vannak, akik nem ismerik valamilyen szinten az egyik – már hosszú évtizedek óta –, a legnépszerűbb sci-fik között számon tartott űreposz, a Star Wars...
2. Zeneletöltés: Ez a divat – Jedi Jazz Roxx Egy igazi ínyencség esett be az SFportal levelesládájába – a magyar Ez a divat együttes legújabb, ingyenesen letölthető promószáma, mp3-ban. Star Wars rajongóknak kötelező darab!...
3. Star Wars kritika a 80-as évekből Via Bigyóblog via kelt Kapcsolódó blogbejegyzés: Star Wars kritika a 70-es évekből © Merras for SFportal Sci-Fi Magazin, 2009. | 9 hozzászólás | Kategória: Mozi...