Kapcsolódó bejegyzések:

1. Új Dragon Age 2 kihívás – “Of Things Not Lost” A Dragon Age demo letöltés a hivatalos számláló szerint elérte a célul kitűzött egymilliós számot, úgyhogy a Bioware újabb, ezúttal a Facebookra koncentráló kihívást állít...
2. Dragon Age: Redemption websorozat Felicia Day (The Guild) januárban új sorozatot forgatott, melynek témája a Bioware nagysikerű szerepjátéka, a Dragon Age, melynek március 11-én jön a második része. A...
3. Dragon Age Journeys A Dragon Age: Origins című RPG rövid idő alatt hatalmas sikert aratott mind a játékosok, mind a kritikusok körében. Ezt a sikert a Bioware igyekszik...

Pár hete jelent meg a Bioware új üdvöskéje, a kis hazánkban Dragon Age: Vérvonalakra keresztelt RPG. A fejlesztők öt éves munkája ért révbe, amely alatt a csillagokat is leígérték az égről. Állításuk szerint e játéknak kell lennie a 2000-es évek Baldur’s Gate-ének (szintén Bioware). Hogy így lett-e vagy sem, azt döntse el ki-ki maga. Az viszont biztos, hogy minőségben ez a játék sem marad le elődeitől, beleértve a Baldur’s Gate 1-2-t is. Vegyük hát górcső alá, mit tartogat nekünk a Vérvonalak.

Kapcsolódó: Dragon Age Origins regény részlet az SFportalon

A Sárkány Kora

A Mass Effect után a Bioware újra saját világot alkotott, ám ezúttal az űr mélységeiből egy fantasy világ bugyraiba lépünk át. Egy olyan világba, ahol az elfek csak másodrendű polgárok, a törpék közül egyedül a kitaszítottak járják a felszínt, a mágusok a Káptalan bábjai, a korlátlan hatalom az embereké, a legnagyobb veszélyt pedig az éjfattyak jelentik. Eme teremtmények időről időre hatalmas hordákban söpörnek át a különböző birodalmakon, ezt nevezik Veszedelemnek. Most újra eljöttek, s ezúttal is csak a Szürke Kamarások, egy különböző fajokból verbuvált elit hadsereg állíthatja meg őket. Hogy megfutamítsák az éjfattyakat, meg kell ölni a vezetőjüket, a sárkány képében randalírozó Vezérdémont. Igen ám, csak azt még senki sem látta, így a Szürke Kamarások kivételével mindenki bizonytalan abban, hogy ez tényleg egy újabb Veszedelem lenne.

Itt lépünk mi a képbe. Válasszuk bármilyen fajt, bármilyen eredetet, végül oda fogunk kilyukadni, hogy Szürke Kamarássá válunk. Ez persze nem azt jelenti, hogy máris velünk van az Erő, vagy fekete lyukakat teremthetünk a biotikával. Nem, Szürke Kamarásnak lenni nem sokkal több, mint mezei katonának születni. Az egyetlen speciális képesség az, hogy képesek vagyunk megérezni az éjfattyak közelségét, illetve ők is minket, ám ennek a játék folyamán nincs effektív jelentősége, inkább csak történeti érdekesség.

Nos tehát, a Szürke Kamarás lét nem nagy dolog, ám mégis sok minden zúdul a nyakunkba. Le kell taszítanunk egy árulót a trónról, össze kell fogni az embereket, a mágusokat, a törpéket és az elfeket, elő kell keríteni a Vezérdémont, és persze, ha már úgyis belelendültünk, véget kell vetni a Veszedelemnek. Ehhez pedig be kell járnunk a földalatti törpevilágot, Orzamart, az éjfattyaktól hemzsegő Mélyutakat, a Mágustornyot, Ferelden fővárosát, Denerimet, egy kis falut, Redcliffet, a rengeteget, romos helyőrséget és sok-sok egyéb helyszínt, ahol éjfattyak, démonok, sárkányok, élőholtak, valamint számos egyéb rémalak várja, hogy a fejünket vegye. Részünk lesz tiltott mágiában, politikai acsarkodásban, részt vehetünk nyílt csatákban, illetve olykor döntenünk kell, kiben bízunk, ki éljen és ki haljon meg, vagy el kell határoznunk, két jelölt közül ki legyen a király. Egyszerű, nemde? Döntésből pedig akad elég, amit különösen érdekessé tesz, hogy nem mindig a helyes döntés a jó is.

Ezt a világot ráadásul legalább olyan részletesen megismerhetjük, mint a Mass Effect univerzumát, ugyanis ezúttal is gyűjtögethetjük a jegyzeteket. Ezekből megismertjük a világ minden apró részletét, a teremtéstől kezdve a törpék harci technikáján át a tünde zárványok kultúrájáig. Rendkívül aprólékosan kidolgozták a hátteret, erre egy szavunk sem lehet.

Talán egyetlen dologra vethetünk csak ferde pillantást: már megint a „világmegváltó őrültség” áll a történet középpontjában, még ha azt azzal is próbálták palástolni, hogy csak egyetlen ország van veszélyben. Ráadásul eme sablonhoz hozzácsapták a szokásos Bioware sémákat, aminek köszönhetően a történet kiszámítható, néhol pedig kifejezetten lagymatag lett. A végigjátszás folyamán sokkal jobban szerettem a mellékküldetésekkel foglalkozni, minthogy a főszálat vigyem előbbre, mert úgy voltam vele, hogy úgyis tudom, mi lesz a vége. Ráadásul nincs is olyan áll leejtő fordulat, mint a KotOR-ban vagy a Jade Empire-ben, sőt, az egyiket én személy szerint kifejezetten logikátlannak találtam. Szóval nem a történet az, ami beszippantja a játékost, hanem inkább a világ és az abból áradó hangulat.

Alig jöttünk el hazulról, máris a királlyal és a Szürke Kamarások vezérével bratyizunk.

Eredet
A játék talán legérdekesebb része az első, gyakorló pályaként is szolgáló eredettörténet. Míg más RPG-ben a karakter előéletét vagy a játék alatt mesélik el, vagy leírva elolvashatjuk, a Dragon Age-ben eljátszhatjuk. Ez pedig komolyabb kihatással lehet a játékra, pláne, ha homlokegyenest más karaktert választunk. Bölcs, megfontolt nemesi származású ember férfiként nagy tisztelettel bánnak velünk az uraságok, ám az alantasabb népségek inkább megvetnek. Felvágott nyelvű, harcias, városi tünde nőként azonban majdnem mindenhol, még saját fajtársaink közötti is megvetés fogad, s bizony Fereldenben igencsak meg kell azért dolgozni a gyengébbik nemnek azért, hogy tiszteljék.
Ezek az eredettörténetek szerencsére csöppet sem unalmasak, ráadásul anélkül vezetik be a játékost a világba és az irányításba, hogy túlságosan a szánkba rágnák. Bár aki játszott a Knights of the Old Republickal, netán a Jade Empire-rel, annak nem igazán lesz szüksége oktatásra, ugyanis a játék mechanizmusa, beleértve a kezelőfelületet, szinte teljesen megegyezik azokéval. Persze azért csiszoltak rajta, itt-ott kiegészítették – például a tatyónk nem feneketlen, de a kereskedőktől vehetünk új táskát, amivel nő az elraktározható cuccok száma -, ám alapjában véve nem nagy a különbség.
Na de vissza az eredetre. A játék kezdése ezeknek hála mindig más és más, igaz nem kimeríthetetlen. Kezdetben három, majd később még három eredettörténet nyílik meg. Ezt kombinálva a három fajjal és a három kaszttal (harcos, mágus, szerencsevadász), no meg a két nemmel, láthatjuk, hogy meglehetősen sokféle formában járhatjuk végig a játék történetét.
Ennek köszönhetően nem csak eredetből, de lezárásból is hat áll a rendelkezésünkre, mely, ha figyelembe vesszük a Mass Effect 2-t, talán majd hatással lesz a Dragon Age 2-re (igen, lesz, sőt, a harmadik rész is tervbe van véve), ha esetleg a folytatásban lehetőséget kapunk a mentéseink átemelésére.

Azt a fűzfán fütyülő rézangyalát, mekkora tűzifa!

Hű társak a bajban
Természetesen ezúttal sem egyedül kell vállunkra vennünk a világ megmentésének terhét. Egy csapatra való különböző figura csapódik mellénk, ha akarjuk. Márpedig nem árt, ha akarjuk, mert lényegesen megkönnyítik az életünket, ugyanis a játék nehéz (bár az első patch könnyebbé teszi, de én személy szerint nem javallom a telepítését).
Kérem, itt van mindenféle fajta szarka: nyámnyila Szürke Kamarás, kétszínű boszorkány, kalandvágyó vén mágus, szűkszavú kúnári gyilkos, részeges törpe, orgyilkos tünde, hithű ex-kém papnő, de még harci kutyánk is lehet, akit kedvünkre elnevezhetünk. Sőt, ha telepítjük a The Stone Prisoner című DLC-t, akkor még egy embergyűlölő gólemet is kapunk a nyakunkba. Természetesen a Bioware-tól megszokott kapcsolatépítés sem maradhat el, így sok beszélgetéssel és a megfelelő ajándékok szétosztásával barátságba kerülhetünk társainkkal, akik ezt új küldetésekkel honorálják. Eme kis kitérők igen változatosak, van, ahol csak el kell intéznünk, hogy haverunk hajdani barátnője újra szimpatizáljon vele, máskor pedig egyenesen sárkányölésbe kell fognunk.
Természetesen, ha a Bioware neve és a társakkal történő kapcsolatteremtés szóba kerül, minden rutinos játékosban felmerül a kérdés: van szex? Van, ezt már tudni lehetett a trailerből is, ám a szexjelenetek (ha elég ügyesen kavarunk, akár két társunkkal is sátorba bújhatunk) a Mass Effect után meglehetősen prűd, kicsit talán nevetséges is. Bár lehet, jobb, hogy nem próbálkoztak többel, amilyen a grafika… Erről később.
Mindez szép és jó, ám azért akad itt egy nyúlfarknyi probléma. Hiába a karakterekkel való erőlködés, hogy legyenek velünk a legnagyobb barátságban, ha a történet úgy kívánja, az egészet sutba dobja a játék. Hogy ne lőjem le a poént, annyit mondhatok, akár 100%-os a barátságjelzőnk, akár nem, a döntéseink nyomán több csapattag is faképnél hagyhat minket, amikor elérünk a történet fordulópontjaihoz. Ez pedig azért kicsit bosszantó, főleg, ha az ember sok időt tölt a dumcsizással, meg az ajándékok kiválogatásával. Ugyanis az ajándéktárgyak esetében is először ki kell deríteni, ki mit szeret, mert a barátságjelző csak úgy ugrik nagyot, máskülönben 1%-os emelkedést mutat. Mondanom sem kell, így az örökkévalóságig eltarthat elérni a 100%-ot, pláne, ha beszélgetés közben becsúszott egy-egy nem tetsző válasz is, amik igencsak nagyot tudnak rúgni a csúszkába, természetesen negatív irányba.

A sárkányölő álomcsapat.

Grafika, hangok, MI
Először jöjjön az akusztika. A zene remek, első osztályú, kiváló. Talán a játék legerősebb része. Megfelelően epikus, ami igen magasztossá teszi a nagyjeleneteket, sőt, a játék egy pontján az egyik társunk még dalra is fakad, ami igencsak feldobja a pillanatot. Először azt gondoltam: „ez minek?” De aztán rájöttem, hogy ez jó ötlet volt, ilyet még nem sűrűn láthattunk. Ráadásul a kis betétdal nagyon hangulatos.
A többi hang is lazán megüti a mércét, mint a szörnyek morgása, a kardok csattogása, a világ zörejei. A szinkronhangok szintén kiválóak, különösen a Morrigant szinkronizáló Claudia Black (Stargate SG-1, Farscape), de az anyjának, Flemeth-nek hangot adó Kate Mulgrew (Star Trek: Voyager) is hátborzongatóan jó boszorkány. Ám egy olyan színész mellett sem mehetünk el, mint a Rendon Howe-ot szinkronizáló Tim Curry (Kongó). A többi karakter hangja is telitalálat, és semmivel sem játszanak rosszabbul, mint híresebb kollégáik.
Egyetlen negatívum az, hogy hősünk Gordon Freemanhez hasonlóan szótlan. Nyögdécsel ugyan, sőt, néha reagál a parancsainkra, de a párbeszédek alatt csak némán pislog. A fejlesztők szerint erre azért volt szükség, mert szerintük így a játékosok jobban bele tudják élni magukat a történetbe, de én mint játékos nem nagyon osztom a véleményüket. A KotOR-ban még elment, ám az után, hogy a Mass Effectben Shepard megszólalt, inkább már nevetséges.
S akkor jöjjön a grafika, ami finoman szólva is hagy némi kívánnivalót maga után. Őszintén szólva, nem éri el a 2007-es Xbox360-on megjelent Mass Effect szintjét (arra már a bátorságot sem merem venni, hogy a feljavított PC-s verzióhoz hasonlítsam). Ami az elmúlt két év fejlődését, és az öt éves fejlesztést figyelembe véve, több mint ciki. A karakterek persze szépek, bár a Mass Effectben sokkal szebbek, de még ezek lettek a legjobbak. Ám a talaj, a falak, az erdő… Oké, az erdők is elmennek még, de a falvak és barlangok tényleg csúnyák. Minden szögletes, alultextúrázott, aluleffektelt. A legkiábrándítóbb a karakterek háta mögött lebegő pajzsok és kardok, de a székekben ácsorgó törpék látványa sem töltött el lelkesedéssel, hát még mikor átzuhantam a lépcsőn. Az is bosszantó, mikor nem tudunk átmenni egy utca közepén terpeszkedő tócsán, így meg kell kerülnünk (mellesleg, a tócsák úgy festenek, mintha a T-1000-es terült volna el, a folyók pedig nagyjából a KotOR-ban látott folyamok szintjén állnak). Könyörgöm, ilyesmiket utoljára valami kis csapat gagyi játékában láttam. Ez viszont a Bioware, a nagyok egyik legnagyobbika, és ilyen amatőr hibákat ejtettek?

Senkinek nem tűntek fel ezek a nem éppen apró bakik? Szóval a grafika nem szép. Néha kicsit olyan érzésem volt, mintha a játék alá a KotOR grafikáját tették volna, persze feljavítva (amit igazolni látszik az a tény, hogy a mű több ponton is hasonlóságot mutat elődjével).
Hála istennek az MI-vel már nincsenek gondok, sőt, meglepően jól sikerült. Társaink okosak, néha talán túlságosan is, így hajlamosak kiadott parancsaink ellenére önállóan cselekedni, ha ők azt látják jobbnak. Gyógyítanak minket, elvonják róluk az ellenség figyelmét, bevetik különleges képességeiket, a helyzethez illő fegyvert használják. Ennek köszönhetően, ha jól válogatjuk össze csapatunkat, verhetetlenek lehetünk. Ténykedési mechanizmusukat ráadásul a végletekig lecsiszolhatjuk a taktikai képernyőn, ahol minden apróságot beállíthatunk.
Az ellenségek sem éppen félkegyelműek. Előszeretettel kerítenek be minket, a nyilasok örömmel keresnek olyan pozíciókat, ahol ránk lőhetnek, de mi csak nehezen tudjuk elérni őket. Olykor csapdákat is állítanak, szintén bevetik különleges képességeiket, és lehetne még sorolni. Ezen a téren nagyon jól teljesít a játék, éppen ezért is nehéz már normál fokozaton is.

Legalábbis a játék végéig, mert az utolsó csata elkészítésekkor valami történhetett a fejlesztőkkel: hirtelen szuperharcossá avanzsálódik hősünk, aki egy csapással öli meg a legnagyobb éjfattyakat is, már ha a játék úgy akarja. Ugyanis a végső csatában csak azokat tudjuk megölni, akik már „felfogták”, hogy ott vagyunk. Ha támadnak, levághatjuk őket, de amíg csak állnak az indulási ponton (ahol általában csak úgy megjelennek a semmiből), addig hiába csapkodunk. Szóval a végső csata ebben a formában több, mint érdekes, ami az addigiakat figyelembe véve még érthetetlen is. Vajon mi vezette a készítőket, hogy az addigi kihívásokkal teli küzdelmeket egy csapásra kiherélték, a remek MI-t meg mintha kikapcsolták volna?

A szépség és a szörnyetegek. Bár kérdéses, hogy melyik melyik.

Na most akkor RPG-csoda vagy sem?
A grafika nem szép, és a játéknak végig van egy enyhe KotOR utóérzete. A történet sem olyan fordulatos, magával sodró, mint ahogy azt elvárná az ember. Mindezek mellett a főhős néma, a karakterekkel való bíbelődést pedig agyoncsapja a történetvezetés némelyik iránya. Viszont, a hangulat magába szippantó, a zene és a szinkronok kiválóak. A KotOR végeredményben jó játék volt, és az abban lefektetett alapok itt is működnek, ráadásul még csiszoltak is rajta. A történet egyik-másik fordulata még így is képes lökést adni, de ha mégsem, a mellékküldetések meglehetősen élvezetesek, amik miatt a társakkal is érdemes foglalkozni. És persze minden tocsog a vérben, ami mondjuk néha inkább megmosolyogtató, de vérszomjunkat kielégítheti.
Mindezek mellett pedig nagy pozitívuma az eredettörténetek, illetve az, hogy első nekifutásra is 90-100 órába telik kijátszani, ami már önmagában is lenyűgöző a mai játékidő-trendeket látva. Természetesen elsőre lehetetlenség elérni a 100%-os végigjátszást, így érdemes újra nekiülni egy másik fajú, nemű, kasztú és múltú hőssel, hogy előcsalhassuk a többi végigjátszási lehetőséget.
S ha mindez nem elég, kérem, van még két olyan DLC, ami új küldetéseket ad, nem csak páncélt (ez utóbbi a harmadik DLC, a Blood Dragon Armor). A már említett The Stone Prisoner, melyben Pala, a gólem is csapatunk tagja lehet, amellett, hogy ellátogathatunk egy éjfattyúk által feldúlt faluba. A másik a Warden’s Keep, amiben a Szürke Kamarások egy rég elhagyatott, szellemjárta erődjét kell kitakarítanunk, hogy aztán támaszpontként használhassuk.
Összességében tehát a Dragon Age: Origins egy jó RPG lett. Sokkal inkább szerepjáték, mint a Mass Effect, bár itt is éppen eleget fogunk kaszabolni. Vannak hibái, szóval csodának, megváltásnak egyáltalán nem nevezném, sőt, talán nem is ez a Bioware legjobb RPG-je. De azért ott van a szeren, s ha másért nem, hát a világért érdemes végigjátszani.

Kapcsolódó: Dragon Age Origins regény részlet az SFportalon

Hát nem tündibündi?

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Dragon Age: Origins áttekintő November 5-én érkezik egyszerű, gyűjtői és digitális kiadásban a Bioware új üdvöskéje, a Dragon Age: Origins, mely a fejlesztők szerint a híres-neves Baldur’s Gate lelki...
2. Dragon Age 2 teszt videók A szerencsésebb – amerikai – újságírók már kipróbálhatták a Dragon Age 2-t, míg mi, egyszerű halandók egyelőre a február végén megjelenő demot várhatjuk. Szerencsére többen...
3. Dragon Age Origins: Az elorzott trón – regény részlet A Tuan kiadó gondozásában jelent meg az év legjobban várt számítógépes szerepjátékához, a Dragon Age: Origins-hez kapcsolódó fantasy regénye. A Dragon Age: Az elorzott trón,...

A Dragon Age: Origins című RPG rövid idő alatt hatalmas sikert aratott mind a játékosok, mind a kritikusok körében. Ezt a sikert a Bioware igyekszik maximálisan kihasználni, és annyi mindent dobál ki a játék mellé, amennyi mindent csak lehet. Könyv – mely immár hazánkban is megjelent -, figurák, DLC-k és nem utolsó sorban a Dragon Age Journeys, mely egy böngészőben játszható flash alapú RPG. Kezelőfelülete nagyrészt megegyezik az Originssal, így egyrészt, akik azzal nem játszottak, belekóstolhatnak, másrészt, aki már játszott vele, annak ismerős lesz. A játékban három epizódot kell végigvinni, miközben különböző hőstetteket hajtunk végre. S ha az EA-s accountunkat használva játsszuk a játékot, kapunk három extra cuccot, amiket felhasználhatunk az Originsban. Ehhez nem kell mást tenni, mint a Journeys-t végigjátszva visszalogolnunk az Originsba, és máris ott lesz a tatyónkba mindhárom kütyü. Természetesen ezek egyaránt felhasználhatók a PC-s, az Xboxos és a PS3-as verzióhoz is.

Kapcsolódó: Dragon Age Origins regény részlet az SFportalon

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Új Dragon Age 2 kihívás – “Of Things Not Lost” A Dragon Age demo letöltés a hivatalos számláló szerint elérte a célul kitűzött egymilliós számot, úgyhogy a Bioware újabb, ezúttal a Facebookra koncentráló kihívást állít...
2. Dragon Age 2 teszt videók A szerencsésebb – amerikai – újságírók már kipróbálhatták a Dragon Age 2-t, míg mi, egyszerű halandók egyelőre a február végén megjelenő demot várhatjuk. Szerencsére többen...
3. Dragon Age: Redemption websorozat Felicia Day (The Guild) januárban új sorozatot forgatott, melynek témája a Bioware nagysikerű szerepjátéka, a Dragon Age, melynek március 11-én jön a második része. A...

A Tuan kiadó gondozásában jelent meg az év legjobban várt számítógépes szerepjátékához, a Dragon Age: Origins-hez kapcsolódó fantasy regénye.

A Dragon Age: Az elorzott trón, a BioWare, napjaink egyik legismertebb szoftverfejlesztőcége által megalkotott Dragon Age: Vérvonalak című számítógépes szerepjátékának előzménye

Miután édesanyját, a szeretett Lázadó Királynőt elárulják és meggyilkolják saját hitetlen földesurai, az ifjú Maric egy rebellis sereg vezérévé válik, amely egy idegen zsarnok uralmától szeretné megszabadítani az országot. Népe rettegésben él, parancsnokai tapasztalatlan zöldfülűnek tartják, csak két szövetségese van. Loghain a nyers modorú zsivány, akinek az életét köszönheti, és Rowan a páratlan szépségű harcos amazon, akit születése óta neki szántak. Kémekkel és árulókkal körülvéve, Maricnak meg kell találnia a módot arra, hogy nem csak életben maradjon, de be tudja teljesíteni sorsának legkeményebb próbatételét: Ki kell vívnia Ferelden szabadságát, és vérvonalát újra trónra kell emelnie.

Regényrészlet a Tovább után.

– Menekülj, Maric!
És ő menekült.

Anyja elfúló szavai korbácsütésekként érték. A szörnyű gyilkosság képei szinte beleégtek az agyába. Maric megpördült, és a tisztás széli fák közé fúrta magát. Ügyet sem vetett az arcába csapó és köpenyébe kapaszkodó ágakra, csak tört előre vakon az aljnövényzetben.

Erős kezek ragadták meg hátulról. Talán anyja egyik embere vagy valamelyik áruló lehetett azok közül, akik kitervelték az asszony halálát? Maric inkább az utóbbira hajlott. Felmordulva csapott hátra, hogy kiszabadítsa magát, de csak újabb ágakat kapott az arcába, s a levelek még jobban elvakították. Az ismeretlen kezek megpróbálták visszarángatni a tisztásra, s Maric igyekezett csizmája sarkát megvetni a földben, a göcsörtös gyökerekben. Megint hátravágott egyet, s ekkor könyöke valami keményet talált… Vizenyős roppanás és döbbent fájdalomkiáltás kíséretében azonnal engedett a szorítás, és Maric előrevetette magát. Köpenye azonban elakadt és visszahúzta. Maric vadul rángatni kezdte, mint egy vergődő, csapdába esett állat, amíg valahogy ki nem szabadította magát. A köpeny jókora foszlánya maradt a faágon.

Maric visszafojtott lélegzettel tört utat magának a sötét rengetegben, anélkül, hogy akár egyetlen pillantást is megkockáztatott volna a háta mögé. Az erdő sűrű volt és sötét, a tömör lombkoronán csupán néhány halovány sugár hatolt át. Ahhoz nem volt elég, hogy látni lehessen, épp csak arra volt jó, hogy ijesztő árnyak és körvonalak labirintusává változtassa a vadont. A hatalmas, árnyas tölgyek roppant őrszemekként homálylottak előtte, s a bozót feketéllő mélyén akármi rejtőzhetett.

Maricnak fogalma sem volt, merre tart; a menekülés puszta ösztöne vezette. Meg-megbotlott a földből kimeredő göröngyös gyökerekben, és kemény fatörzsekbe ütközött, melyek mintha a semmiből termettek volna előtte. Nehéz volt a haladás a vizes, sáros talajon. Olyan bizonytalanul tudott csak egyensúlyozni, mintha a föld bármelyik pillanatban beszakadhatna alatta. Teljesen elvesztette a tájékozódási képességét. Akár körbe-körbe is mehetett, azt sem vette volna észre. Hallotta az erdőbe behatoló üldözők kiáltásait és a vad tusakodás zaját. Acélpenge csattant acélpengének, emberek pusztultak el végső halálhörgéssel ajkukon – az anyja emberei, akik közül sokat születése óta ismert.

Ész nélkül rohant tovább, fejében kuszán örvénylettek a képek. Néhány perccel ezelőtt még a hideg erdei tisztáson didergett, és meg volt győződve róla, hogy jelenléte a titkos megbeszélésen mindössze puszta formalitás. Szinte egyáltalán nem figyelt oda az eseményekre. Az anyja korábban elmondta, hogy ezeknek az új embereknek a támogatásával a lázadás végre igazi erővé válhat. Ezek az emberek hajlandók elhagyni orlesiai gazdáikat, mondta az anyja, ami sokévnyi menekülés és rejtőzés után kihagyhatatlan lehetőséget jelenthetett számukra. Maricnak semmi kifogása sem volt a megbeszélés ellen, az pedig meg sem fordult a fejében, hogy veszélyesre is fordulhat. Anyja a hírhedett Lázadó Királynő volt; ő indította el a felkelést, s egyedül vezette a sereget. Mindig ő harcolt, sosem Maric. Maric soha még csak nem is látta nagyapja trónját, fogalma sem volt róla, a családja micsoda hatalommal rendelkezett az orlesiaiak hódítása előtt. Élete mind a tizennyolc évét lázadótáborokban és isten háta mögötti kastélyokban töltötte, örökösen úton, mindig az anyja nyomában. El sem tudta képzelni, milyen lehet másképpen élni; a gondolat teljességgel idegen volt számára.

Most viszont az anyja halott.

Maric elvesztette az egyensúlyát, és lebucskázott egy nedves levelekkel borított sötét domboldalon. Vaktában kúszni kezdett, és keményen beleverte a fejét egy sziklába. Feljajdult. Elhomályosult előtte a világ.

Messziről üldözői fojtott kiáltása hallatszott. Meghallották őt.

Maric ott feküdt a homályos rengeteg mélyén, és a fejét fogta. Úgy érezte, lángol a koponyája, s ez a tűz elemészti a józan eszét. Átkozta magát ostobasága miatt. Tiszta szerencséből sikerült az erdőben egérutat nyernie, és erre most elárulta a hollétét. Ujjaira ragacsos folyadék tapadt. A vér végigfolyt a fülén, a nyakán – sűrű volt és meleg a hideg erdei levegőben –, s a hajába száradt.

Egy pillanatra megremegett, és felzokogott. Talán legjobb lesz fekve maradni, gondolta. Jöjjenek csak, és öljék meg őt is. Az anyjával már végeztek, megszolgálták a bőkezű jutalmat, amit a bitorló valószínűleg megígért nekik. Mi másra is lenne ő jó, mint hogy porhüvelyét ugyanúgy elpusztítsák, mint anyja magával hozott valamennyi emberét? Aztán megdermedt: szörnyű felismerés hasított a tudatába.

Ő a király.

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Dragon Age: Az elorzott trón kritika Néhány héttel ezelőtt meglepve olvastam, hogy a Tuan kiadja a Bioware új játékához íródott előzménykönyvet. Az ilyen kiadványok a filmekhez még hazánkban sem szokatlan, na...
2. Dragon Age: Origins áttekintő November 5-én érkezik egyszerű, gyűjtői és digitális kiadásban a Bioware új üdvöskéje, a Dragon Age: Origins, mely a fejlesztők szerint a híres-neves Baldur’s Gate lelki...
3. Dragon Age: Origins teszt Pár hete jelent meg a Bioware új üdvöskéje, a kis hazánkban Dragon Age: Vérvonalakra keresztelt RPG. A fejlesztők öt éves munkája ért révbe, amely alatt...

Ezúttal újra egy klasszikus fantasy világban kalandozhatunk, a Sith-eket és a geth-eket felváltják a mágusok és trollok, a lézerstukkereket az íjak. S persze a legfontosabb, hogy a Dragon Age sokkal inkább lesz RPG, mint a Mass Effect. De valóban felér majd a Baldur’s Gate-hez? A négy-ötévnyi fejlesztés után újra egy remekmű kerül ki a Bioware kezei közül? Ennek próbáltunk meg utána járni. A „tovább” mögött szokásosan hiteles és meg nem erősített információkat, pletykákat, egy képgalériát és természetesen, az elmaradhatatlan videókat találjátok.

Ismerős új világ
A Dragon Age világa nem a már megszokott, megszeretett (és talán lassan kicsit megunt) Dungeons & Dragons világra és szabályrendszerre épül majd, bár mutatni fog némi hasonlóságot. Viszont annál sokkal komorabb, sötétebb lesz. Talán a legkönnyebben úgy írhatnánk le, mintha Sapkowski Witcherjéhez hasonlítanánk.

A történet színhelye Ferelden, egy középkori ország, ahol mindenféle földi és földöntúli lények élnek. Ahol ilyen színes társaság zsúfolódik össze, ott biza hamar felüti a fejét a gyűlölködés (faji, vallási, terület miatti stb.), és ez természetesen háborúval jár. Kalandozásaink során Ferelden kilenc helyszínét látogathatjuk meg, úgymint a fővárost, Denerimet, a Mágus Tornyot vagy a Korcari Vadont, hogy csak párat említsek.

Aktuális hősünk a Grey Warden (Szürke Harcosok) nevű rend tagja, mely különféle fajokat gyűjt magába, hogy a világ legerősebb mágusait, legjobb harcosait képezze ki és küldje őket csatába a gonosz erői ellen. A gonosz pedig újra eljön, és naná, hogy megint a világot akarja. Szóval ezúttal sem szabadulunk a Bioware játékokra jellemző „világmegváltó őrültségektől”.

Az sem újdonság, hogy ezúttal is testre szabhatjuk karakterünket. Arc, szemszín, ajakméret, tetoválások, hajstílus, annyi mindent alakítgathatunk, hogy talán még önmagunk digitális képmását is létrehozhatjuk. Persze a külső nem minden, arról is döntenünk kell, melyik fajba, azon belül melyik kasztba tartozzunk, és ezek mellett milyen háttértörténetünk legyen. Lehetünk elfek, törpék vagy emberek. Fajuk szinte pöcre megegyezik a legtöbb D&D fantasy-ban feltűnő társaikkal. Az emberek sokan vannak, de megosztottak, csak akkor fognak össze, ha nagyon nagy a baj. A tündék kevesen vannak, nyomorban, elnyomásban élnek, kivéve egy kis csoportjukat, akik az ősi hagyományokat követik. A törpék pedig kasztosodva, tradícióikat megrögzötten őrizve élik földalatti mindennapjaikat, ahol folyton háborút vívnak az éjfattyakkal.

Ha a faj megvan, jöhetnek a kasztok. Szám szerint három: harcos, mágus, szerencsevadász. Itt sincs semmi új a nap alatt, a harcos piszok jó katona, a mágus (mely a törpék számára nem elérhető) varázsol, a szerencsevadász pedig afféle tolvaj-orgyilkos keverék.

Az igazi ínyencség a háttértörténet, mely ötvözve a főszál előtt végigjátszható eredettörténettel (rövid, pár órás oktatópálya szerűség, erre utal az Origins alcím), az egész játék történetére kihathat. Legalábbis állítólag, mert néhány ember szerint, akik már látták mozgásban a játékot, ez csak papíron van így, a valóságban a végeredményt nem igazán befolyásolja. Igaz, ők sem játszottak még az egésszel, csak egy részletével, szóval, még bármi lehet. Az viszont már biztos, hogy ha mást nem, hát a karakterhez való viszonyulást mindenképpen befolyásolni fogja a háttér. Tehát városi elfként, akit az emberek faji alapon rühellnek, nem biztos, hogy szép szóval bejutunk oda, ahová egy nemesemberrel lazán besétálunk. Ez persze nem a spanyolviasz, hanem csak alapkövetelmény egy mai RPG-ben, de még mindig ez adhatja a legnagyobb lökést a sokadik újrajátszás felé.

A lényeg, hogy a következő hátterek közül válogathatunk:
Nemesember: gazdagság, hírnév, a legjobb iskolák, ilyen az élet a felső tízezerben. Ám mindez hiába, ha bátyád háborúba vonul, atyád házában pedig egy áruló tevékenykedik.
Mágus: a nagy hatalom nagy felelősséggel jár, pláne, ha az ember vagy tünde legalább olyan veszélyes magára, mint másokra. Elzárva a világtól tanultál a Mágusok Körében, zord lovagok felügyelő tekintetével körülvéve. Ha eljön a végső próba, sikerrel kell járnod, vagy halálnak halálával halsz.
Pagonyelf: az utolsó „igazi” elfek. Az ősi tünde hagyományokat magáénak valló kaszt nomád mód él az erdőkben. Azonban a néped egy ősi ereklyéje mindent felborít szeretett életedben.
Városi elf: az emberek által leigázott tündék leszármazottai bár mára már szabadok, még mindig elnyomottként élnek a városok nyomornegyedeiben. Így nem is csoda, ha egy nemesember úgy dönt, élni kíván az első éjszaka jogával, és ehhez a te arádat szemeli ki.
Közrendű törpe: kaszton kívül egy olyan népben, ahol a rang mindennél többet ér? Az ilyen törpék nem tehetnek mást, mint, hogy bűnbandákhoz csatlakoznak. Legalábbis addig, míg esélyt nem kapsz, hogy bebizonyítsd, a törpe értékét a tettei határozzák meg, nem a születése.
Nemes törpe: a törpekirály kedvenc gyermekeként a büszkeséged határtalan, ám hiába a parancsnoki poszt, rá kell döbbenned, hogy vezetőid intrikái bármilyen csatamezőnél rosszabbak.

Ha kiválasztottuk a nekünk tetsző lehetőséget, már nincs is más hátra, mint meghatározni a szokott tulajdonságokat (erő, ügyesség, akaraterő, mágia, dörzsöltség, egészség), no meg a képzettségeket (méregkeverés, harci gyakorlat, gyógynövénytan stb.), valamint képességeket (harcos, íjászat, kétkezes harc stb.) s uccu, már indulhat is a kaland. Azaz az eredettörténet, majd a fősztori végigjátszása.

Természetesen ehhez nyolc társat is kapunk, akik útközben csapódnak majd mellénk. Lesz köztük kutya, boszorkány, varázslónő, kémkedéssel vádolt bárd leányzó, orvgyilkos tünde, Grey Warden harcos, egy quanari börtöntöltelék, meg egy törpe is. A csapattagok felett akármikor átvehetjük majd az irányítást, ami rengeteg taktikai lehetőséget rejt magában.

Szex, erőszak, hujujuj
A Bioware RPG-k egyik állandó jelleggel visszatérő motívuma a szerelmi szál. Valamint az a tény, hogy egyre messzebbre mentek. A Knights of the Old Republicban még csak annyi volt, hogy hőseink nagy nehezen bevallották érzéseiket, aztán jött a sötét kép. Viszont a Mass Effectben már egész pikáns videót kaptunk a szerelmes pár (akár lány-lány felállásban is) légyottjáról. Ennek vonzata az, hogy a Bioware körülbelül a Jade Empire óta (ahol meg édes-hármast lehetett összehozni) kiveri valamelyik prűdebb szervezetnél a biztosítékot, de ez nem különösebben hatja meg őket. Sőt, ellenkezőleg, a tendenciát látva, egyre lelkesebbek és merészebbek.

A Dragon Age-ben elvileg mindennél messzebb mennek, s ez lesz a Bioware legerőszakosabb egyben legnaturálisabb játéka. Na azért senki se gondolja, hogy egy fantasy-pornót kapunk RPG-be csomagolva, de ezúttal már nem csak szemlélői, hanem mini-játékok folyamán résztvevői is leszünk az erotikus jeleneteknek.
Az egészben az érdekes (és kicsit baljós), hogy míg eddig a Bioware megvárta, hogy a híradó szétkürtölje a dolgot, most a reklám részévé tette. Külön trailert kaptunk a szexről és az erőszakról, amiből meg is tudhatjuk, hogy meztelenkedés azért nem lesz, viszont a vér az literszámra fog folyni. Az aggasztó az egészben, hogy mikor ilyennel szembesül az ember, a vállán lévő kisördög sugdosni kezd: „te figyelj, csak nem azért csinálják, mert a játék szerintük nem lesz túl nagy durranás, és így akarják eladni?” Reméljük, hogy a kisördögnek nincs igaza, és ez a reklámfogás csak ráerősít az amúgy is remek játékra.

A fekete leves és némi örömködés
Fentebb már taglaltam néhány baljós előrejelzést, amik felmerültek a játékkal kapcsolatban, de van egy, ami már nem előrejelzés, hanem kész tény. A játék a képek, videók és sok újságíró szerint, akik már kipróbálhatták a majdnem kész verziót, nem túl szép. Egyszerűen nem éri el a 2007-es The Witcher szintjét sem, ami elnézve az elmúlt két év grafikai teljesítményeit, szégyen. Oké, egész jól festenek a karakterek, a szörnyek meg egyenesen gyönyörűek, viszont az emberek hol vannak a Mass Effect figuráihoz képest? Mimikájuk szegényes, animációjuk akadozó. Ég és föld a minőségbeli különbség. S akkor még nem is említettem olyanokat, hogy állítólag a hős hátára vetett kard csak úgy lebeg.

Az a hír sem túl örömteli, hogy az általunk irányított hős néma lesz, mint Gordon Freeman. A fejlesztők szerint azért, mert így a játékosok jobban bele tudják élni magukat a játékba, de ezt a véleményt a játékos társadalom nagy része egyáltalán nem osztja. Mindenesetre a játék karakterszerkesztőjében választhatunk hangot a figuránkhoz, úgyhogy talán mégsem kell elkeresztelnünk Néma Leventének, bár az is lehet, hogy csak a nyögések, kiáltások, csata közbeni megjegyzésekhez használják majd ezt a hangot.

További vészjósló előjelek, hogy állítólag a karakterek eléggé sablonosak, mindenkiről azonnal tudni, hogy milyen szerepe lesz a történetben, aminek legnagyobb átka, hogy megöli a történeti fordulatokat. Ami mellesleg a hírek szerint nem valami nagy was ist das, sőt, kezd kifejezetten elcsépelt lenni a Bioware által lassan unalomig ismételgetett formulának hála. Nevezetesen kezdjük egyszerű, de nagy dolgokra hivatott emberként (amnéziás Erőérzékeny kiskatona, ígéretes harcos tanítvány, FANTOM-jelölt közkatona), majd jön az arculcsapás (menekülés a Sithek elől, oskolánkat lerombolják, támogatónkat kinyírják). Utána kiképeznek, esetleg más úton elérjük szupercsávó kvalitásunkat (Jedi lovag, Jade harcos, FANTOM), aztán kis keresgélés a világban a gonoszok után (Galaxisban, Jade Birodalomban, Tejútrendszerben). Amikor végre megvan, és szembekerülünk a legfőbb főgonosszal, jő a nagy fordulat (mi vagyunk a legfőbb főgonosz, a mesterünk a legfőbb főgonosz, van egy legeslegfőbb főgonosz is). Ezalatt persze hősies önfeláldozással odavész egy társunk. Mindezt a nagy összeborulás, csatára készülés követi (általában ide kerül a szex), amit végül lezár az epikus csata a gonoszokkal és a vezérükkel. Állítólag eme formula alól a Dragon Age sem kivétel, ami valóban kicsit unalmassá teheti.

De azért akad itt olyasmi is, aminek lehet örülni. A fejlesztők nagy hangsúlyt fektettek az RPG elemekre, úgyhogy a játék a Mass Effect ellentéte lesz, a szerepjáték rajongók nagy örömére. Természetesen az akciók ezúttal sem maradnak el, sőt, az ígéretek szerint intenzívebbek lesznek, mint valaha. Ráadásul nem csak a már megszokott váll felett lebegő kamera szemszögéből terelgethetjük emberünket, hanem – a Baldur’s Gate-es időket idézve – egy laza görgőmozdulattal kizummolhatunk majd madártávlatba, hogy a jó öreg klikkelgetős módszerrel irányítsuk hőseinket (csendben megjegyzem, hogy erre a The Witcher is képes volt).
Ami még szintén biztos, hogy a játék nehézségével nem lesznek gondok. A mezei hurlockok sem egyszerű esetek (főleg nagy számuk miatt), na de ha betipeg a képbe egy sárkány, akkor komoly taktikázásra és több percnyi ütleg-váglakra kell felkészülni.

További erőssége lehet a hangulat, melyről egyelőre nem sokan nyilatkoztak pozitívan, de a kész játékot lehet végül ez menti majd meg. Elvégre mégis csak egy középkori világban barangolhatunk, melyben elnyomás, rasszizmus, valamint háborúk dúlnak, mindezt megspékelve nem kevés fantasy-val. Ez az ötvözet hatalmas ütőkártya volt a Baldur’s Gate-nél, meg a már többször említett The Witchernél is. Mert hát melyik fantasy rajongó nem szeret ilyen világokban barangolni?

DLC-k plusz gépigény
A mai trendnek megfelelően a Dragon Age: Origins sem maradthat DLC (Downloadable content), azaz letölthető tartalom nélkül. Ám a Bioware kicsit furcsa árukapcsolásos módot választott. A megjelenés napján azonnal elérhetővé válik három DLC: egy pénzért, egy félingyenesen, egyet pedig ingyért.

Az első a Warden’s Keep, melyben a Grey Warden egykori, mára elátkozott erődjében bolyonghatunk. Kapunk benne hat új képességet, halomnyi cuccot, meg egy bázist, ahol eladhatjuk az összeszedett felesleges holmikat. Ez a kiegészítő nem része semelyik kiadásnak sem, hanem 7 dolcsiért tölthetjük majd le.

A második DLC a The Stone Prisoner, melyben csapatunkhoz egy Shale nevű kőgólem csatlakozik, akinek nemhogy saját háttértörténete lesz, még állandó jelleggel kommentálja is az eseményeket, helyszíneket. Ez a kiegészítő a félingyenes DLC, ugyanis benne lesz mindegyik dobozos és digitális verzióban (az előbbieknél letöltő kódot kapunk), de aki később akar hozzájutni, annak már ki kell köhögnie 15 dollárt.

A harmadik DLC tejesen ingyenes, ami nem csoda, ha azt vesszük, hogy csak egyetlen páncélt kapunk benne, méghozzá a Blood Dragon Armort. Ez a kis vértezet azon túl, hogy egy híres sárkányölő keze által készült, s sárkányvérrel lett megbűvölve, szintén DLC formájában fel fog tűnni a Mass Effect 2-ben is.

No, egy huszárvágással térjünk rá a gépigényre. Itt nincs mit ragozni, önmagáért beszél:
Minimum konfiguráció — Windows XP:
- Operációs rendszer: Windows XP SP3
- CPU: Intel Core 2 1.4 GHz vagy AMD X2 1.8 GHz, illetve ezeknél jobb
- RAM: 1 GB vagy több
- VGA: ATI Radeon X850 128 MB vagy NVIDIA GeForce 6600 GT 128 MB, illetve ezeknél jobb
- HDD: 20 GB

Minimum konfiguráció — Windows Vista:
- Operációs rendszer: Windows Vista SP1
- CPU: Intel Core 2 1.6 GHz vagy AMD X2 2.2 GHz, illetve ezeknél jobb
- RAM: 1.5 GB vagy több
- VGA: ATI Radeon X1550 256 MB vagy NVIDIA GeForce 7600 GT 256 MB, illetve ezeknél jobb
- HDD: 20 GB

Ajánlott konfiguráció:
- CPU: Intel Core 2 Quad 2.4 GHz
- RAM: 4 GB (Vista) vagy 2 GB (XP)
- VGA: ATI 3850 512 MB vagy NVIDIA 8800GTS 512 MB, illetve ezeknél jobb
- HDD: 20 GB

Mindent összevetve
A játék ígéretesnek tűnik, hiszen klasszikus RPG lesz a Baldur’s Gate mintájára, ami egy önálló, de ismerős fantasy világban játszódik majd. Nem mellesleg a Bioware készítette, eme név pedig általában garancia a minőségre. Azonban nem mehetünk el a vészjelek mellett sem. A grafika hagy némi kívánnivalót maga után, gyanús, hogy ennyire reklámozzák a szexet és az erőszakot, valamint akik eddig kipróbálták, azokat nem vágta földhöz se a játékélmény, se a karakterek, a történet meg aztán végképp nem.

Lehet, ez lesz a XXI. század Baldur’s Gate-je, de az is előfordulhat, hogy a Bioware első nagy bukása. November 5-én elválik, hogy az élmény képes-e feledtetni a játék gyengeségeit, már ha egyáltalán tényleg benne lesznek a kész alkotásban ezek a hiányosságok. Hamarosan elválik.

Addig is, már letölthető a játék karakterszerkesztője, amellyel már előre elkészíthetjük hősünket, így a játék kézhez vétele után ezzel már nem kell szöszmötölni. Ráadásul az apró kis program teljesen magyar nyelvű (a játék is kap magyar feliratot). A letöltésért ide tessék kattintani: Dragon Age: Origins karakterszerkesztő

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Dragon Age: Origins teszt Pár hete jelent meg a Bioware új üdvöskéje, a kis hazánkban Dragon Age: Vérvonalakra keresztelt RPG. A fejlesztők öt éves munkája ért révbe, amely alatt...
2. Dragon Age Origins: Az elorzott trón – regény részlet A Tuan kiadó gondozásában jelent meg az év legjobban várt számítógépes szerepjátékához, a Dragon Age: Origins-hez kapcsolódó fantasy regénye. A Dragon Age: Az elorzott trón,...
3. Dragon Age 2 – áttekintő 2009-ben jelent meg a Bioware ősi időkbe kalauzoló Dragon Age – Origins című RPG-je, mely bár nem lett az új Baldur’s Gate, szép sikert aratott....