Facebook, twitter, youtube, okos telefonok, GPS, szélessávú internet, konzolok, e-könyv olvasók. Mindennapos használati eszközök, melyeket a hatalmas cégeknek köszönhetünk. Fejlesztik és adják őket, mi meg megvesszük és használjuk őket, mert tetszenek és megkönnyítik az életünket. De mi lenne, ha mindez a fejünkbe kerülne? Mármint szó szerint. Születésünk után elvégeznek rajtunk egy rutinműtétet, megkapjuk a Dark 6 kódnevű chipet és innentől kezdve fejben telefonálhatunk, nézhetjük a youtube-ot, olvashatjuk a twittert és oszthatjuk meg mindennapi eseményeinket facebookon. Nem kellenek eszközök, csak egy gondolat, és máris a neten szörfölhetünk. A február 24-én megjelenő Syndicate ezt a jövőt vizionálja a maga brutális módján. A Syndicate ugyanis egy FPS, aminek a története 2069-ben játszódik. Ebben a jövőben hatmilliárd ember él a Dark 6 chippel, melyből valakik nagyon meggazdagodtak. Ezek a valakik a Szindikátusok urai, a Szindikátusok pedig a világ urai. A kormányokat a multicégek irányítják, a háború nem erőforrások és ideológiák okán folynak, hanem a piaci elsőbbségért. A Szindikátusok próbálják kigolyózni a riválisokat, hogy az ő frissítéseiket és szolgáltatásaikat töltsék le és fel az emberek. E cél érdekében lopnak, csalnak, rabolnak, fenyegetnek és ölnek. A játékos Miles Kilo bőrébe bújhat bele, aki a Földet uraló Szindikátusok egyikének, az EuroCorpnak az ügynöke. Természetesen benne is van chip, csak neki a katonai verzió. Vagyis Miles a szabadnapján megrendelheti vele a pizzáját, a munkában pedig betörhet más emberek koponyájába és kicsit átrendezheti ott a kábelezést. A Syndicate fő extrája ez lesz. A harcok közben – mely az ígéretek szerint alapjáraton is szidhatóan nehezek lesznek – meghackelhetjük az ellenségeinket, így maguk vagy társaik ellen fordíthatjuk fegyvereiket, vagy elérhetjük, hogy a pajzsok áteresszék a golyókat. Ami igen kellemetlen, ha az ember azt hiszi, hogy golyóálló. Természetesen ezek a képességek nem kifogyhatatlanok, használatuk után meg kell várni, míg újratöltődnek. Ezt nehezítendő a készítők mindegyik alkalmazásnak más-más pihenőidőt szabtak meg, így ügyeskedni sem árt majd. A chipünk ezek mellett rendelkezik még egy úgynevezett Dart Vision móddal, melyet talán a Batman: Arkham… játékok detektív módjához lehetne hasonlítani. Ezzel például megláthatjuk a falak mögött lapuló rosszfiúkat, és megjelölhetjük a hátsójukat nyomkövetős fegyvereinknek. Mert bizony a jó ügynöknek lőfegyver is dukál. Csak a szokásos: pisztoly, géppisztoly, shotgun, lángszóró, gauss gun, rakétavető, gránátok. Tizenhét gyilokeszköz várja, hogy kilyuggassuk, felrobbantsuk, elégessük, cafatokra cincáljuk a konkurenciát. Ráadásul ezek fejleszthetők és még alternatív tüzelési formájuk is van. Írnom sem kell, ezek mind igen látványosak és némelyik (például a sarkon beforduló golyók) igen trükkösek. A lőfegyverek mellett pedig a kézitusát is szépen kidolgozták, így lehetőségünk lesz például arra, hogy becsúszó szereléssel leverjük az ellenfelet a lábáról, majd ahogy talpra szökkenünk, kitörjük a nyakát, esetleg egy késsel leszoktassuk a levegővételről. Mint látszik, a fejlesztők célja egy igen kemény és brutális FPS összehozása. Ezt a célt jól szolgálják, mert egy pillanatnyi időt sem adnak majd arra, hogy békés megoldást választhassunk. Hiába hasonlít a világ a Deus Ex 3-ra, ebben a játékban nem lesz lopakodás. Mint korábban írtam, a nehézségi szintet is megemelték az átlagos mai FPS-ekhez képest (hurrá!), amit nem alattomos módszerekkel, hanem az MI-vel értek el. Legalábbis ezt reklámozzák, aztán majd elválik. Mindesetre, ha lehet hinni a készítőknek, az ellenfelek nem fogják merő jóindulatból kidugni a fejüket a fedezék mögül, vagy nyílegyenesen felénk rohanni. Ragaszkodnak az életükhöz, de a miénket szívesen eldobnák. Nagy öröm, hogy a játék az MI mellett a kézfogást sem fogja erőltetni, vagyis nem lesz az, mint a Crysis 2-ben, hogy mutatta, merre van a cél, mit csináljunk, hová bújjunk a lövedékek elől. Vagyis: nem lesz minden a szánkba rágva. A játék egyszer megmutatja, aztán csókolom. De még kicsit térjünk vissza az ellenfelekre. Leginkább a konkurencia biztonságijaival, Mileshoz hasonló ügynökökkel fogunk majd összeakaszkodni a Los Angelest és New Yorkot érintő történet alatt. Mellettük pedig azokkal a kevesekkel, akik nem kapták meg a chipet. Na, ellenük megint más stratégiát kell majd alkalmazni, hiszen őket nem hackelhetjük. Ráadásul ezek a jámbor lelkek nem a gazdagabb negyedekben élnek, hanem a megapoliszok alsóbb rétegeiben. Mikor fegyvert ragadnak, az nem csak puska lesz, hanem kés, villa, olló, kasza, kő, husáng. Ezek a népek ugyanis kicsit ingerlékenyek lesznek, ha egy chipes gyilkos szivárog a soraik közé. A történet részleteiről és a feladatokról momentán még nem sokat tudni. Ha az első, 1993-as Syndicate-et vesszük alapul – ez annak afféle remake-je –, akkor kijelenthetjük, hogy semmi hősies. Abban ugyanis bérgyilkolászni, emberrabolni, szabotázskodni kellett, és nem válogathattunk az eszközökben. Hogy ezt most, tizenkilenc évvel később bemerik-e vállalni, az majd kiderül a játék alatt. Az biztos, hogy Miles Kilo a játék elején egy Szindikátusnak dolgozik, és az ellenfeleiből sok vér fog távozni a találkozáskor. A grafikára nem lehet majd panasz a videók alapján, igazán látványos lesz. Jól elkülönülnek a gazdagabb és szegényebb negyedek egymástól, ezzel garantálva a változatosságot. A karakterek is jól néznek ki első pillantásra. Az egyjátékos mód mellé multi társul majd, így például lehetőségünk lesz a négyfős co-op módban ritkítani a konkurenciát. Mindez összességében jól hangzik. Ha a nehézség és brutalitás mellett a történetre is odafigyeltek, és nem lesz négy óra alatt végigjátszható, a Syndicate egy remek FPS lehet. Február 24-én kiderül, PC-n, PS3-on és XBOX 360-on.]]>