Egyébként szép monológ volt

Ami a dolog másik részét illeti: fölösleges a magyartanárodat előrángatnod, mert egyrészt fogalmam sincs, ki volt a te magyartanárod, másrészt meg nem is mérvadó a véleménye. Anélkül is generálhatsz értelmes vitát, hogy ismeretlenül és igazságtalanul próbálnál meg távanalizálni embereket (vagy éppen a végzettségedre hivatkoznál; én sem tettem). Én például nagyon szívesen folytatom majd még ezt a beszélgetést, örülök is, hogy egy kissé felpezsdült itt az élet.

Nyilván nem tényeket közlök, csak vélemény. A szerintem szócska felesleges tölteték, magyartanárom mondta mindig: “hát persze, hogy szerinted!”. A “tényeket” meg lehet cáfolni, viszont az embereket csak jobb belátásra bízni. Abszolút az érzelmeimről szólt a komment, eléggé fel voltam háborodva, nem akartam meggőzni senkit, csak érvelni, értelmes vitát generálni. Senkinek nem akartam a lelkébe gázolni, de tudom -magamból kiindulva- hog derékba töri egy film ázsióját a körülötte lévő hype lenyugvása. A Baljós Árnyak első vetítésén fel sem tűnt, mennyit veszített a SW a fílingből. A Mátrixot, mikor először láttam, a világ legjobb filmjének tartottam. Azóta mögöttem áll egy filmszak az egyetemen, és hát, hm… A mozivarázs gyakran egyszeri élményre szól. Szerintem ez a film sokat veszít majd a jelentőségéből , mert nem jó, és idővel belátjuk. Mondom ezt úgy, hogy én is röhögtem rajta, én is élveztem. Csak elég volt utána végiggondolni. Van akinek órák kellenek, másoknak évek. Ld. imdb effektus. Egy film jelentőségét egy vagy két eltelt évtized után mérhetjük fel, ld. A vadász éjszakája – annak idején hatalmas bukás volt, ma benne van a TOP 5 amerikai filmben, a kánon szerint.

A paranoia-effektus dolgában meg nem szorulok okításra, nagyon jól tudom, hogy működik a sci-fi műfaja – amit a múlt hétvégi Plan 9 rendezvényen sokan hajlamosak voltak elfelejteni – , de azt is tudom, hogy Hollywood, a történetmesélős filmek fellegvára mennyire sután és nehezen integrálja a szimbólumait, metaforáit akár vizuálisan, akár cselekmény szintjén a film “szövetébe”. Erről tanulmány hegyeket lehetne írni, de ezt most csak úgy szvsz: szerintem a Star Trekben egyáltalán nem működött a 9/11-es paranoia effektus, nem volt létjogosultsága, mert ostoba és szemét dolog így elbánni az egyetlen népszerű sci-fi univerzummal, ami nem hordja magán állatorvosi lóként az utópiák gagyi gyermekbetegségeit, mint a külsődleges és élhetetlenül filozófikus megközelítésmód, és nem inváziós tematikájú, nem poszt-apokaliptikus vagy diktatórikus antiutópia. A jelen kicsinyességével sikerült szétszedni a jobb jövőről és jobb emberiségről szóló egyetlen igazi utópiát, és ez szerintem legalábbis felháborító, amennyiben fennáll a 9/11 paradigma. Lehet a filmet szeretni, senkit nem vetek meg érte, de gondolkozzatok el ezen, aztán egy kicsit később azon, hogy miért szerettük annyira a Star Treket. Mert én első sorban a humánus és pozitív szemlélete miatt. Megcsinálta a lehetetlent: pozitív jövőképet adott az emberiségnek a hidegháború kellős közepén, de közben elkerülte a propaganda lehetőségét és nem is csinált hülyét magából.

Ezzel együtt azt mondom: ideje volt eltörölni a múltat és megnyitni egy új világot.

Nagyon ideje volt. A régi Trekben már nincs erő és a régi trekkerekben sem. Én sem építenék rá sem üzleti modellt, sem jövőt.

@chelloveck nagyjából leírta azt, amit a film előtti partyról le lehetett írni.

A fura az, hogy épp amúgy pont belenéztem egy TOS epizódba újból, és megerősített engem abban, hogy J.J. Abrams nagyon jól áthozta az értékeket belőle az új filmbe. A TOS sem volt se több, se kevesebb annál a 60-as években, mint amilyen a mostani Trek film. Egy nagyon jó, szórakoztató, karakterközpontú, humoros és olykor-olykor elgondolkodtató tévésorozat volt, a kor színvonalán nagyon jól megcsinálva. Az elgondolkodtató / társadalomkritikai részek azért a TOSnak sem a 100%-át teszik ki, a mostani film pedig egy kitűnő felvezető, ami képes új rajongókat megfogni a Treknek. Ez egy szórakoztató film lett, amilyen mondjuk a TOSban a maffiás epizód.

Ööö. Az amcsi filmek?
Ha átgondolod a leírtakat, és a véleményedet még mindig fenntartod, hozhatok példákat néhány amcsi film szimbólumrendszeréből, meg abból, mennyire tartja tiszteletben a karakterformálást és a cselekményt a burkolt mondanivaló. Amit te írsz, az lenne a normális eljárásmód, naná, de az amerikaiak gondolkodása egy kissé másként működik, és aki elég amerikai sci-fit látott (ami nem könyvadaptációt, hanem saját forgatókönyveset), minden bizonnyal érzi is ezt.

„Ti meg csak azért istenítitek, mert szerveztetek köré egy jó kis partit, és nem meritek magatoknak -sem- bevallani, hogy a film nem érte meg a belé fektetett hype-ot.”

Ne haragudj, de ez elég bizonytalan vélemény – konkrét (és valótlan) tényként beállítva, amit (a többiek nevében persze nem beszélve), a magam részéről határozottan visszautasítok. Akár a kedvenc filmjeimről vagy könyveimről, akár az évtizedeken keresztül hallgatott kedvenc zenekaromról van szó, ha fost csinálnak, azt azonnal beismerem magamnak is, és nem félek kimondani rajongótársaim előtt sem. Nagyon sokszor jártam már így, konkrétan a Depeche Mode vagy az Erasure legutóbbi jónéhány albumát a saját ízlésvilágomba és elvárásrendszerembe beilleszthetetlennek tartom, a régebbi albumaikat ettől függetlenül önfeledten hallgatom. Hasonló a helyzet pl. a Star Wars előzménytrilógiával is, de még sorolhatnám a példákat a végtelenségig, mert az én türelmem sem birkából van, és ha valamiről úgy érzem, hogy felháborítóan gyatra, sohasem rejtem véka alá a véleményemet. Az, hogy a vetítés előttre szerveztünk előadásokat, nem nevezném akkora hype-nak, hogy amiatt magamat kellene megtagadnom, ha ismernél, nem feltételeznél rólam ilyet. A többieket persze nem tudom. Én idegbeteg voltam azóta, hogy megtudtam, hogy készül, pláne, hogy ez a hülyeparanoid Abrams, és főleg, hogy reboot, de teljesen őszintén mondom azt, hogy az előzetes várakozásaihoz képest egy-két (de lehet, hogy sok) apróbb kifogástól eltekintve kellemes csalódás és megkönnyebbülés volt a film. A saját oldalamon sem nyilatkoztam másként. Jó lenne, ha a légből kapott elméleteidet tényleg úgy próbálnád megfogalmazni, hogy azok csak elméletnek tűnjenek; erre akár egy „szerintem” szócska beszúrása is megfelel.

Ennek ellenére, mint motívum, védhető amit mondasz, ezzel csak az a baj, hogy az amcsi filmek általában nem dolgoznak ilyen átható metaforákkal, vagy ha igen, akkor sem teszik félre a józan észt, a karakterformálást, sőt a plot ok-okozatiságát egy erős társadalompszichológiai metafora kedvéért. Különben is: a puskaporukat már 2001-ben ellőtték. A Pókember októberi fekete kiadásánál szebb, gondolatibb és lelkiismeretesebb alkotás azóta sem született a témában, Michael Moore, Heroes, Sarah Connor Chronicles vagy Oliver Stone és társai ide vagy oda… Lejárt lemez.

Abrams ábrázolásában Nero a meggyőzhetetlen, fanatikus, szélsőséges terrorista, aki akár ártatlanokat is kész feláldozni bolygóstul-mindenestül elvakult dzsihadja során. A bosszúvágytól vezérelve elintézi a Vulkánt, egyszerűen, mint az ikertornyokat, és menne neki a Földnek is. Sokan kritizálják a mozinézők közül jellemének nem túl bonyolult voltát; márpedig ez az egyszerűség az én elméletet igazolja.
Abrams direkt azért, hogy ez a motívum politikailag ne legyen sértő és túl egyértelmű célzás, mintegy ellensúlyozásként rakta be Faran Tahirt a USS Kelvin kapitányának; persze a sajtó terelésként ezt úgy tálalja, hogy anyám, ezt a fasza igazi sztártrekes multikulti legénységet nézzétek, igazi roddenberryi értékek és elvek, most már arab is van a fedélzeten, micsoda mérföldkő, ráadásul kapitány, ez az Abrams aztán megmutatja, hogy nem is gyűlöli a közel-keletieket… holott ezzel Abrams csak azt akarja elérni, hogy ne hagyjon magán támadási felületet, mivel utálja őket, mint a szart.

Jaj, csak nehogy az Al-Kaida elolvassa ezt a kommentet, mert lehull a lepel, oszt annyi lesz Abramsnek, mint Soósnak, az én lelkemen fog száradni, ha mégis vérdíjat tűznek ki a fejére, szegény éppen ezt akarta elkerülni.

A film hemzseg a következetlenségektől, indokolatlan fordulatoktól vagy egyszerű badarságoktól. Vannak kisebbek – ha a Szaturnusz környéki mágneses torzulástól a hajó nem látszik, hogy működhet a transzporter? – és vannak nagyobbak – mi a tökömért hiszi azt Nero, hogy feltétlen bosszút kell állnia a Föderáción? Spocknak bőven lett volna ideje javaslatokat tenni – a Vörös Anyagot biztonságba helyezni a Romuluszon, a technológia és az időpont adott, HA MÁR A MÚLTBAN VANNAK, könyörgöm, lehetőség van mindent meg nem történtté tenni. Elpusztul a Vulkán egy ilyen bagatell, idióta antagonista ostobasága miatt? Jézusom…

Örültem Nimoy-nak a filmben, de aztán csak szántam hogy képes volt a nevét adni ehhez… A többi sirámom csak címszavakban: Quinto olyan volt, mint egy arrogáns, gonosz kis óvodás, Scottie-tól a frászt kaptam, az egyébként zseniális Simon Pegg képes volt idiótát csinálni belőle, mert minden ezermesternek hülyének kell lennie a vásznon (wtf?)… Csekov egy gyökér, Uhurában semmi sincs a blaxploitation idők erős fekete nőfiguráiból, és ha már Uhura – mi ez Spockkal? Jééézusom… A vérfrissítés, a reboot és az alternatív univerzum gondolata jó, bevált már sok helyen (pl. Terminátor, vagy -részben -Alien-sorozat), de ehhez a produktumnak is fel kell nőnie a kívánalmakhoz.

Abrams jó rendező a szó technikai értelmében, de ars és techné ugyebár nem ugyanaz, ő meg a tálentumát szándékos hülyeségre kárhoztatja. Kár érte. A Star Trek szerintem csupán egy jól sikerült blöff, a tinik beeszik, a rajongók közül is jónéhányan – SW-effektus- , Ti meg csak azért istenítitek, mert szerveztetek köré egy jó kis partit, és nem meritek magatoknak -sem- bevallani, hogy a film nem érte meg a belé fektetett hype-ot. Bár lehet csak én vagyok naiv és a ST eleve a dilettánsok játszótere volt mindig, a Wise-féle első moziváltozatról például alig szól a fáma, pedig Trek a javából, a 2. rész meg klasszikus lett, pedig csak egyszerű Gyalogkakukk-történet az űrben.

Lehet magyarázni és palástolni, vagy szépíteni akárhogyan, de ez így is úgy is az eredeti ST univerzum szíven szúrása marad. Pláne így… Azért a Vulcan-t kiiktatni nem volt valami szép húzás! Sőt a Vulcan volt az eddig ismert Trek univerzum második legfontosabb bolygója, szóval nem is értem, hogy akarnak ezek után folytatásokat gyártani.
Csak, hogy a Star Wars fanok is átérezzék a problémámat, ez kb olyan mintha George Lucas is nyomna egy reboot-ot a Star Wars franchise-nak, időben valahol Baljós Árnyak történései előtt, és mondjuk kezdi azzal, hogy felrobbantja a Tatooine-t vagy akár Corussan-t.
A magam részéről köszönöm és elhatárolódás, és az meg csak a mese, hogy nem lehetett volna még folytatni a történetet Picard-ék vonalán, mondjuk egy totális Borg Wars-zal…
Lássuk be a digitális trükkök és vizuális effektus számára ma már nincs lehetetlen, ellenben a történetírók komoly válságban szenvednek, egyszerűen kifogytak az ötletekből, ezért látunk mostanában már csak is csupa látványosabbnál látványosabb remake-t, mert kifogytak a jó ötletekből, és csak azt képesek leporolni ami már régebben jól bevált.

“Baszki! Uhura fekete?” /Family Guy/