kézbe veszek a Kindle-re kerül egy-egy érdekesebbnek tűnő Star Trek regény – legutóbb három éve a Destiny trilógia. Ezúttal egy érdekes próbálkozást sodort utamba a sors: az Articles of the Federation ugyanis a Bolygók Egyesült Föderációjának politikai oldalát próbálja megfogni. Articles_of_the_FederationA Star Trek sorozatok és filmek során nem sok politikussal találkozhattunk – itt-ott pár kósza szenátor, valamivel nagyobb számban nagykövetek, de valójában a Föderáció politikai berendezkedéséről nem sokat tudhatunk meg. Elvégre nem létezhet akkora nagy gond, amit az aktuális Enterprise, esetleg a DS9 vagy a Voyager legénysége meg ne tudna oldani, minden más pedig nyilvánvalóan uncsi lenne. Keith R.A. Decandido arra vállalkozott, hogy ezen a szitun változtasson. Regényének főhősei nem csillaghajó kapitányok, Csillagflotta tisztek mutatóban jelennek meg, mellékszereplőként – mert a főhősök bizony kőkemény politikusok, méghozzá a regnáló elnök és stábjának tagjai. Nanietta Bacco az előző elnök váratlan lemondását követően nyeri meg a választásokat – az elnöknő azon kevesek egyike, akik tudnak arról, hogy milyen dicstelen, a Föderáció értékeihez méltatlan események láncolata kényszerítette erre elődjét. A kötet az ő elnöklésének első esztendejét követi végig – 2380-at írunk, alig egy évvel a Nemesis eseményei után járunk. Shinzon praetor lázadása egy destabilizált Romulán Csillagbirodalmat hagy maga után – ha pedig a romulánokkal gond van, akkor az nyugtalanságot okoz az egész Alfa Kvadránsban. A remanok a romulánok igáját a klingonok gyámkodására kénytelenek cserélni. A Romulán Csillagbirodalom feletti uralmat az a Tal’Aura szerzi meg, aki a Nemesisben egy thalaronsugárzó segítségével kiirtja a szenátorok többségét – preatornak nyilvánítja magát azon az alapon, hogy ő a kevés túlélő szenátor egyike. Ezt azonban nem fogadja kitörő lelkesedéssel a Birodalmi Flotta, sőt, Donatra nyíltan szembe is száll vele. A külpolitikai helyzet mellett a belügyek sem festenek túl rózsásan, napi szinten a legváltozatosabb konfliktusokkal kell szembenéznie a Bacco adminisztrációnak – a kötet végére nyilvánvalóvá válik, hogy sikeres elnöknek az tekinthető, akinek regnálása alatt nem esik szét a Föderáció. A kötet emiatt nem egyetlen összefüggő sztori, hanem több kisebb-nagyobb konfliktus sorozata. Vannak szálak, amik átívelnek több epizódon keresztül is – például a kötet végefelé létrejövő Klingon-Romulán-Föderációs csúcstalálkozót már viszonylag korán elkezdik szervezni. A történetvezetéshez, a karakterek felépítéséhez, a szereplők közti dinamika kialakításához a mintát egyértelműen a The West Wing – Az elnök emberei című tévésorozat ihlette. Épp ezért vágtam bele amúgy az olvasásba, Az elnök emberei az egyik kedvenc nem SF témájú sorozatom. Sajnálatos módon az áthallások túlságosan hangsúlyosak. A Föderáció politikai felépítése a mintának köszönhetően egy az egyben az USA politikai berendezkedését követi, pedig ha belegondolunk, az EU működése talán élethűbb alapanyagot szolgáltathatott volna egy különböző fajta népek együttműködésének nehézségeit bemutató sztorihoz. De sajnos a karakterek is túlságosan a sikeres tévésorozatot idézik: Nan Bacco például hiába nő, néha annyira sikeresen hozza Bartlet elnök stílusát, hogy a lelki szemeim előtt Martin Sheen játéka jelent meg olvasás közben; de például a személyzeti főnök is egy az egyben hozza C.J. Cregg stílusát. Ezeket az áthallásokat néha megszakítja a kötet külső nézőpontokkal – leginkább azzal, hogy bemutat néhány epizódszereplőt, akik a Föderáció valamelyik bolygóján az Illuminating the City of Light című, beszélgetős politikai műsort nézik. Az átlagpolgár képet alkot a műsorról, ami képet alkot a Föderációs politikáról… Az egyes műsorokban egyébként néha megjelennek kimondott nagyágyúk is, mint például Janeway admirális. Nem tűnnek fel ilyen szereplők túl gyakran egyébként, de azért nem is ritkák – egy romulán krízissel kapcsolatos szálban például megjelenik maga Spock. Egy másik történetben Nan Bacco részt vesz egy bizottsági ülésen, ami B4, a Nemesisben megtalált Soong-prototípus jogait hivatott tisztázni – B4 védője érdekes módon az a Maddox parancsnok, aki a TNG-ben még kísérleti célból szét akarta szedni Data-t, és az általa hívott koronatanú nem más, mint a Doktor a Voyagerről. Ezekkel az érdekességekkel együtt is sajnos csak közepesre értékelhető a könyv: lennének benne nagyon jó lehetőségek, de sajnos nélkülöz minden eredetiséget. Tényleg nem szól másról, mint két tök különböző sorozat összevegyítéséről: működni működik a dolog, még érdekes is, de ahhoz, hogy valóban ütős legyen, nem elég az amúgy korrekt iparosmunka. Addig ne álljatok fél lábon, amíg legközelebb Star Trek regényről írok, viszont NocadLee kollega már így is elég sok Trek-könyvön rágta át magát, nézzétek meg a blogját.]]>