Spock ‘n’ Roll! – A Star Trek a popzenében

Az S.P.O.C.K nevű svéd formáció 1988-ban alakult; tavaly ünnepelték fennállásuk 20. évfordulóját. Már a nevük hallatán is felmerülhet a gyanú, megjelenésüket látva viszont (Csillagflotta-egyenruhák fellépőruhaként, felfújható Enterprise-ok színpadi díszlet gyanánt) biztosak is lehetünk benne, hogy Star Trek rajongókkal állunk szemben. Először Mr. Spock volt a nevük. A kezdet kezdetén kedves levelet írtak a Paramount filmstúdiónak, amelyben érdeklődtek, hogy használhatják-e a Mr. Spock nevet, mire a csúnya paramountos bácsik a következőt írták vissza: „Ez sokba fog kerülni, gyerekek.” Ezek után vették fel a Star Pilot On Channel K nevet, amelynek a rövidítését használják: filmstúdió legyen a talpán, aki ebbe beleköt… Kollárik Péter róluk adott elő a Star Trek XI hazai premierjén, ezt az előadást olvashatjátok most.

Az eredeti felállás: Android & Cybernoid

Az eredeti felállás: Android (Alexander Hofman), Cybernoid (Finn Albertsson) és Captain Eddie B. Kirk (Eddie Bengtsson). Az elején Eddie nincs jelen a színpadon, csak dalokat írt, az első lemezt követő turnék után válik hivatalosan a banda tagjává, innentől trióról beszélünk. Cybernoid kiválása után sokáig dolgozott velük Plasteroid (Johan Billing). Android, Crull-E (Christer Hermodsson) és Yo-Haan (Johan Malmgren) a jelenlegi felállás. Mint látható, csak Hofman maradt a bandából, a két másik fiú kisegítő zenészként kezdett koncerteken. Androidnak, aki énekel, dalszöveget ír és a zenekar ügyes-bajos dolgait is intézi, Mr. Data címmel szólóprojektje is van, ennek hatása sok S.P.O.C.K számon is érződik. Furcsa figura, az interjúkban is androidként hivatkozik magára.

A második felállás: Android, Captain Eddie B. Kirk, Plasteroid

Öt év zenélgetés után jelent meg az első nagylemezük, amely a találó Five Year Mission (magyarul Ötéves küldetés) címet kapta, s ezt több stúdióalbum is követte. (Alien Worlds, A Piece of The Action (válogatáslemez), Assignment: Earth, S.P.O.C.K 1999 majd végül a 2001 – A S.P.O.C.K Odyssey.) A The Original Series a kedvenc sorozatuk, csakúgy, mint nekem, remélhetőleg J. J. Abrams új filmje ezért újra megtöri a stúdiójuk táján régóta honoló csendet.

A jelenlegi felállás: Android, Crull-E és Jo-Haan

Kezdetben házibulikon majd kisebb klubokban léptek fel, majd állandó vendégei lettek a legkülönfélébb Star Trek conventionöknek és Depeche Mode fesztiváloknak, így fokozatosan egyre nagyobb ismertséget, népszerűséget, tiszteletet vívtak ki szakmai berkekben; még a nagy zenei példakép, a DM is elismerően nyilatkozott róluk.

1994-ben a svéd médiában fölröppent a pletyka, miszerint a NASA szponzorálni készül a fiúkat, hogy az övék legyen az első élő koncert a világűrben. Ha ott nem is, egy-két jelentős helyen azért nagy sikereket arattak.

1998-ban például a legnagyobb európai Trek találkozón, a VI. FedConon álltak színpadra Bonnban! Itt személyesen is megismerkedhettek Nichelle Nicholsszal azaz Uhurával. A színésznőnek nagy élvezettel nézte végig a fellépést. Android megjegyzése: „A legjobb pillanat azóta, hogy lekerültem a gyártósorról”.

1999-ben Amerikában is bizonyíthattak az évenként megrendezésre kerülő Grand Slam Star Trek Conventionön. Itt történt, hogy a rendezvény házigazdájának nagy megrökönyödésére táncra perdültek a vendégek: temérdek borg, klingon és egyéb földönkívüli ropta egyszerre! A műsorvezető, meg is jegyezte, hogy sosem látott még trekkie-ket táncolni”. Itt vált valóra egy másik nagy álom: a S.P.O.C.K megismerkedett William Shatnerrel azaz Kirk kapitánnyal! Közös fotó is készült a rendkívüli eseményről, Android pedig lelkesen nyilatkozott: „Sohasem felejtem el, ahogy megrázta a kezem!”

A közös fotó Shatnerrel

Gyakorlatilag akár mellékes is lehetne, milyen stílusú zenét játszanak – bár a futurisztikus-szintetikus hangzás bennem mindig is sf-hangulatot kelt –, hiszen csupán a dalszövegeik miatt is megérdemlik a figyelmet.

Több neves sci-fi film is megihlette a fiúkat, mint például a Csillagok háborúja (The Stormtrooper – A rohamosztagos), az Alien-filmek (In Space No One Can Hear You Scream – Az űrben nem hallatszik a sikoly) vagy akár az E.T., a földönkívüli (E.T. Phone Home – E.T. hazatelefonál).

Vannak aztán saját kútfőből merített ötletek is: ilyen az egykori kozmikus szépségkirálynő történetét elregélő Astro Girl (Csillaglány – a leányzó végül a galaxis piroslámpás negyedében, egy lepattant űrkricsmiben végzi pultoslányként) vagy a Last Man On Earth (Az utolsó ember a Földön – a végén szellemes fordulattal, a radioaktív sugárzás ugyanis egyúttal halhatatlanná tette hősünket…)

Az All E.T:s Aren’t Nice (Nem minden E.T. kedves) arra hívja fel a figyelmet, hogy a kapcsolatfelvétel nem feltétlenül lesz olyan romantikus, mint sokan hiszik, ezért nem árt csatlakozni az ARM-hez (Alien Resistance Movement – létező mozgalom!); míg a Search The Sky (Kémleljük az eget) című dalukban lelkes ifjoncok fürkészik az égboltot, hátha megjelenik valami (és lőn!).

Az elvontabb merengés sem maradhatott ki: az Edge of Forever (Az örökkévalóság peremén) az idő természetét boncolgatja, míg a Take Me To The Stars (Vigyél el a csillagokba) ill. a Beam Me Up (Sugározz fel) az emberiségtől megcsömörlött és a jövőt félő ember segélykiáltása.

A dalok nagy része természetesen Star Trek témájú: némelyikben általános trekkes témákat dolgoznak fel: Romulan Ale (Romulán sör) – a cím magáért beszél; Dr McCoy – a refrén természetesen arról szól, hogy orvos ő, nem kőműves; Neutral Zone (Semleges zóna) – romulán felségterületre téved a csapat; Never Trust A Klingon (Soha ne bízz egy klingonban) – a legnagyobb slágerük, Kirk hangja is hallható benne a hatodik mozifilmből. Néhány nóta pedig konkrét epizódok történetét meséli el: Charlie X; Mr Spock’s Brain (Mr. Spock agya); All The Children Shall Lead (A megkísértés); Wolf in The Fold (Farkas báránybőrben); Space Seed (Az alvó oroszlán); Trouble with Tribbles (Szőrös veszedelem) vagy a személyes kedvencem, a Mirror Mirror (Tükröm, tükröm) című rész sztoriját elregélő Mirror World (Tüköruniverzum).

Angolul egy kicsit is értőknek hálás darab, a gyakran fölöslegesen hangsúlyozott határozatlan névelők ellenére is remek kiejtéssel valamint a svédekre jellemző tökéletes nyelvtannal, a Past Perfect Tense, a feltételes módok vagy az igeidő-egyeztetések értő, hibátlan használatával, tehát nyelvtanulóknak is ajánlott. Zenéjük a legtisztább, naiv, őszinte elektronikus űrpop, precíz ritmusokkal, kedélyes dallamvezetéssel, főként Korg hangszerek használatával. A frontembernek a szinti-pop bandákra jellemző hangszíne a közönség számára könnyen énekelhető, és bizonyítja, hogy nem okvetlenül szükséges nyolc oktávos hangterjedelem a kellő hangulathoz; a lelkesedés a lényeg, abban pedig ennél a zenekarnál ugyancsak nincs hiány.

Kollárik Péter