Sci-Fi Filmek

Sorrendben a negyedik – filmbeszámoló


Megmondom őszintén, hogy úgy ültem be A negyedik (I Am Number Four) című filmre, hogy semmi mást nem tudtam róla, csak annyit, hogy valami ifjúsági sci-fi-szerűség lesz, ami egyesek szerint hasonlít a Jumperre (Hipervándor). Ez utóbbi információ kicsit nyugtalanító volt, de „popcornhoz jó lesz” felkiáltással, optimista hangulatban vártam a filmkezdést. Szerencsére nemcsak a pattogatott kukoricához, volt meglepően jó, de még a gyömbériszogatáshoz is kellemes élményt nyújtott.

A történet szerint, egy távoli bolygóról – amit leigáztak a csúf-gonosz Mokkok – védelmezőikkel karöltve elmenekül kilenc fontos gyerkőc, és pont a Földet nézik ki búvóhelyül. Az ellenség ezt persze nehezményezi, és módszeresen gyilkolni kezdi őket számozásuk szerinti sorrendben, és amikor a harmadikkal is végeznek, főhősünk – aki tudja magáról, hogy a négyes sorszám tulajdonosa –, rádöbben, hogy ő lesz a következő. Miután ily módon matekból jelesre vizsgázott – nem hiába erősködik óvó védelmezőjének tanácsa ellenére, hogy szeretne iskolába járni – meg is kezdődik az üldözés, menekülés, gyilkolászás és szerelembe esés.

Röviden A negyedik pont azt nyújtja, amit várnánk tőle. Középsulis sci-fi kalandot egyszerű történettel, ami épp ezért sehol nem siklik ki és nem válik unalmassá. Persze a filmben szereplő összes ötletről fel lehet sorolni, hogy honnan nyúlták, és a legtöbb ijesztő vagy fordulatos jelenetet percekkel előre meg lehet jósolni, de valahogy mégis szerethető marad az elejétől a végéig. Amit hibának tudnék felróni, hogy egy kicsit talán túl komolyra vették a feelinget az alkotók. Én legalábbis nem találkoztam olyan poénnal vagy vicces jelenettel a majd két óra alatt, ami egy félmosolynál többet kicsikart volna belőlem és azért ez egy tini-kalandfilmnél gáz.

A színészi alakítással sehol nem volt túl nagy gond, persze azon a szinten, ami egy fiataloknak szóló kalandfilmnél elvárható. Timothy Olyphantot szeretjük és itt is remekül hozta a domináns mellékszereplőt – le is játszaná az egész stábot, ha nem szorulna háttérbe a forgatókönyv szerint. A főszereplő srácot még sehol sem láttam ezelőtt, de minden szögből másik karakteres színészre hasonlít, úgyhogy folyamatos deja vu érzéssel kellett küzdenem, ha épp vásznon volt, ami a jelenetek 90%-át jelenti. A főhős ellenkarakterére, Jake Abelre pedig jó lesz odafigyelni, mert annyira tehetségesen antipatikus itt is, hogy ha gyúr még egy kicsit az ellenszenvre, akkor – Gary Busey nyomdokaiba lépve – több száz antihőst személyesíthet meg még nyugdíjig.

A csajok sajnos felejthetőek voltak, annak ellenére, hogy próbálták ismert arcokká sminkelni őket. A Gleeből ismerős Dianna Agron, Jessica Alba és J Lopez fura hibridjének látszott leginkább, a Varázslótanoncban még szelíd Teresa Palmer pedig Shakirának sminkelve irtotta az ellent, mint a hatos számú földönkívüli tinédzser. Hát nem ’tom…

Összességében, a történet, a szereplők és a hangulat is hozza a szintet és bár nem fogom rögtön újranézni a blu-ray kiadásnál, mindenkinek ajánlom, aki könnyed, sci-fis kikapcsolódásra vágyik.

Annyit még lezárásképp, hogy ha véletlenül folytatják – a film végét direkt úgy alakították, hogy sorozat lehessen, mer’ már mér ne – akkor újabb problémáink lehetnek a számozásokkal. Hiszen az első film volt a negyedik, amiből megismerhetjük a negyediket és a hatodikat, és ha mondjuk a trendet folytatva a második filmnek az ötödik lesz a címe, ahol mondjuk az ötödiket ismerjük meg, akkor a hatodikban, ami a harmadik film lesz, már csak a hetediket ismerhetjük meg, hiszen a hatodikat a negyedikben már megismertük… és ez azért is jó, mert a folytatás ami a negyedik film lenne, nem lehet hetedik, mert ugye azt már Brad Pitték ellőtték. És ez még tovább bonyolódhat, ha előzményfilmeket is terveznek, de annak már nem merek utánaszámolni.


27 hozzászólás on Sorrendben a negyedik – filmbeszámoló

  1. vinitor

    hogyhogy milyen a könyv? hát el kell menni a moziba, aztán ott meg lehet tudni, hogy milyen a könyv, mert a mozi arra való, a filmbeszámoló meg arra, hogy megírják, milyen a könyv, nem is értem, ez hogy nem került bele az írásba, nahát o.O

    ehh, mindegy

Comments are closed.