Sorozatajánló: Defying Gravity
Íme, egy emberi sci-fi sorozat. Nincsenek lövöldözések, gumifejű idegenek, fénykardok, akár még jó is lehet! Az ABC augusztus másodikán vetítette a Defying Gravity című nemzetközi kooperációban készülő sorozat Pilot epizódját. Tizenhárom epizód már bizonyosan képernyőre kerül.
A történet 2052-ben indul. Hatéves küldetésre küldik az Antares űrhajót (a sorozat némiképp idézi látványvilágában a 2001-et, talán nem is véletlenül) nyolcfőnyi legénységével. A feladatuk, hogy meglátogassák a Naprendszer bolygóit a Vénusszal kezdve. Persze már a kezdő részben kiderül, hogy ez csak terv, a háttérben egész más indokok lapulnak.
Hirdetés
A cselekmény kényelmesen halad, vissza-visszatekintve tíz évre, öt évre, a kiképzés időszakára, igazi régi vágású sci-fihez illően. Időnként kicsit mintha túl lassú is lenne, de ez nem zavaró. A történetben az emberi sorsok is súlyozott jelentőséget kapnak: a kiképzés során nem csupán a feladathoz szükséges képességeket sajátították el az asztronauták, de egész életre szóló barátságok és szerelmek szövődtek.
Find more photos like this on SFport.net
A sorozat technikája első osztályú, remek trükköket láthatunk, amik távol vannak a pörgős-űrcsatás látványvilágtól, inkább szívbe markolóan szépek. A szereplők kevéssé ismertek, pár a teljesség igénye nélkül: Ron Livingstonra a hazai tévénézők a Szex és New York pár epizódjából emlékezhetnek, a sorozatrajongók a Túsztárgyalókból. A kanadai származású Christina Cox A bolygó neve Föld mellett rengeteg apró szerepet játszott sorozatokban, úgy, mint a Csillagkapu, Androméda, Dr. House, Dr. Csont, Dexter… Andrew Airlie a Reaperben alakította az apafigurát, de emellett szerepelt az Eurékában, a Supernaturalban, a 4400-ban, a Holtsávban és a Csillagkapuban is. Laura Harris pedig a Dead Like Me-ben (Haláli hullák) és a 24 második évadában nyújtott nagyobb szerepe mellett többek között megjelent a Jake 2.0-ban, a Csillagkapu Atlantiszban és a Holtsávban.
Röviden: láthattuk már őket, de nem kötődnek igazán más sorozatokban feltűnt karakterekhez. Remek választásnak bizonyultak, a sorozat pedig ígéretes azoknak, akik nem Androméda-szerű űrcsatákra vagy Star Trekkes maszkokra vágynak.
Kapcsolódó cikkek
Blogajánló: Defying gravity – Sheenard mondja
A Defying gravity sci-fi rajongóknak készült és nem éppen a nézettségi listák élén áll. Az ABC legújabb sorozata a félidejénél tart, így aztán már sok...
Sorozatajánló: Fringe (A rejtély)
2008 szeptemberétől fut Amerikában, Európába egy hónap késéssel érkezett, itthon pedig a sorozatokra ráerősítő RTL Klub fogja adni hamarosan: a különös bűnügyi történetek kedvelői őrülhetnek,...
Sorozatajánló: Warehouse 13
Íme egy kellemes, szórakoztató sf-misztikus sorozat, a Syfy csatorna nyári kínálatából, a meleg napok mellé. Indításként rögön egy kis Indiana Jones hangulat fogad: egy dél-amerikai...
Én még nem mertem megnézni az ajánlott sorozat egyetlen részét sem, mert mindenhol olyan rossz kritikákat kapott, hogy valószínűleg nem éri meg azt a háromnegyed órát sem.
Nekem tetszik. Mondjuk nekem tetszett a 2010 vagy az Apollo 13 is. Űrhajósok az űrben, ahogy kell. Nem lézerfegyverek és nem dübörgő űrhajók, meg droidsereg.
Innentől ízlés kérdése…
Én meg csak a tudományos műveket szeretem. Meg a lostot. Meg a tulvilági történeteket.
Az én érdeklődésemet felkeltette (meg a tény, hogy játszik benne Ron Livingston és Christina Cox; ő amúgy mindkét Stargate-ben szerepelt, más-más karaktert játszva). Bár kifejezetten örülnék már egy gumimaszkos-űrcsatás sci-fi sorozatnak, mert kezd kicsit sok(k) lenni nekem a csakemberekélnekazűrben felállásból, de ez kap egy esélyt.
Miért van egy olyan érzésem, hogy a sztorinak köze lesz (vagy lehet) Donald Allan Wollheim: Kilencedik bolygó titka, című kisregényéhez?
Nem tudom, csak egy érzés…aztán lehet, hogy tévedek.
Miről szól a kisregény?
Sheenard: Röviden arról, hogy egy csapat űrhajósnak, egy új fejlesztésű antigravitációs meghajtású űrhajón körbe kell járnia a naprendszer bolygóit és egyes holdjait, mert a tudósok észrevették, hogy csökken a nap a földre sugárzott energiája, azt ugyanis titokzatos idegen lények egy állomásrendszer segítségével elterelik. Ezeket az állomásokat kell valahogy a legénységnek kiiktatnia. Az elsőt a földön az Andokban kapcsolja ki a főhős. Aztán az utazás azzal kezdődik, hogy a Vénusz felé indulnak, csak egy navigációs hiba végett majdnem a napba zuhannak, csak szerencsére a Merkúr megmenti őket. Innen indul az “Odüsszeia”, amelynek az utolsó jelenete kifejezetten megindító.
Még valamikor a 80-as évek közepe-vége felé jelent meg a “Robur” című ifjúsági sf irodalmi magazinban.
Igaz a legénység abban csupa férfiből áll, de láttunk már máskor is olyant, hogy a forgatókönyvírók belebabrálnak az eredetibe.
Hát, így az ötödik epizód magasában nem sok látszik a fő sztoriból, de abból, amit tudunk, szerintem nem ez lesz.
Spoiler
Egyelőre úgy néz ki, az egész körbeutazás kamu. Egyetlen tényleges cél van: a Vénusz, ahol van “valaki”. Ez a Bétának nevezett valami képes befolyásolni nem csak az űrhajósokat, de az Antares rendszereit is.
Megnéztem a részeket, a 6. részt is. Érdekes sorozat.
A hajó viszont tudjátok melyikhez hasonlít jobban? Arra, amelyik a “Napfény” című filmben volt. Ezzel a nagy hőpajzs szerű tányérral az elején, a hosszú testtel és a forgókarokkal.
Igen, a Napfény mint filmes párhuzam nekem is eszembe jutott, és nem csupán az űrhajó forgókarjai miatt.
Nekem tetszik a sorozat eddig. A hajó tényleg nagyon hasonlít a „Napfény” űrhajójára, de ez nem zavaró. Kíváncsi vagyok mi lesz a poén mi a béta célja. Egyelőre bizakodom, lehet még nagy durranás a sztori. ja és jó hogy végre megint nincs hang az űrbe. Egyszer jó volna egy olyan űrcsatát látni ahol meg van az a néma igazi űr érzése.