HungaroCon

Sci-Fi történeti időutazás az Animecon jóvoltából


Szombaton tartotta a 10. éves születésnapját Magyar Anime Társaság – kissé retró hangulatban, hiszen a szervezők úgy döntöttek, visszalátogatnak ebből az alkalomból a Petőfi Csarnokba, ami a kezdeti időkben otthont adott nekik. Vagy mondhatnám, hogy nekik is – a magyar sci-fi történet egy jelentős szereplője volt a PeCsa. Belépve a kapun egyből megrohant valamiféle nosztalgikus érzés, ahogy megláttam azokat a falakat, amik 10 évvel ezelőtt is ugyanolyanok voltak, beléptem a termekbe, amik 10 év alatt nem változtak semmit – és ez igazából jó volt. Szerintem a PeCsát meg is kellene tartani ebben a retro szellemben, ahogyan a romkocsmák is pont attól menők, hogy nem flancosak, hanem… öööö… romosak.

Scifis szempontból az első fecskék annak idején a Magyar Star Trek Klub alapítói voltak: elképzelni is nehéz, hogy a társaság magja nem neten, pláne nem Facebookon szerveződött össze a 90-es évek első felében, hanem úgynevezett műsorújságok (ezek olyanok, mintha a Port.hu-t kinyomtatnánk papírra!) úgynevezett levelezési rovataiban feladott hirdetésekkel találtak egymásra a sorozat rajongói. Így 2013-ból nézve ez valami brutálisan macerásnak hangzik.

De érdemes megemlíteni, hogy a hazai szerepjáték szcéna is nagyjából a PeCsa berkein belülről indult. Annak idején a M.A.G.U.S. megalkotói nem pereskedéssel töltötték az idejüket, hanem az ott összeverbuválódott gamer és demoscene kultúra mellékhajtásaként szerepjátékoztak. Főleg a D&D volt a menő, ez elég erőteljesen vissza is köszönt aztán a M.A.G.U.S.-ban.

A trekkereket követték aztán egyéb rajongói csoportosulások is, mint például a Star Wars klub, ami sajnos a későbbiekben osztódással kezdett szaporodni különféle belső ellentétek miatt. A 2000-es évek elejére már egész jó scifis kínálatot lehetett a PeCsában találni. A klubok és a PeCsa viszonya néhol se veled, se nélküled színezetet öltött. A vasárnapi klubtalálkozók nyilván nem hoztak annyi látogatót, mint mondjuk a Michael Jackson fanclub, így sokszor éreztük magunkat kissé másodosztályú állampolgároknak – de az is tény, hogy azért a legnagyobb nehézségek közepette is volt hely, ahol sci-fi találkozókat lehetett tartani. Vagy épp nem volt gond, ha pár száz, papír alapú hírlevelet kellett postai úton kiküldeni, havonta egy-egy klub tagságának.

Persze a PeCsának sem volt egyszerű az élete, a fővárosi önkormányzat által fenntartott létesítményként: egyszerre kellett megoldania, hogy teret adjon a kulturális kezdeményezéseknek (mint amilyenek a sci-fi klubok voltak), meg szervezzen jól fizető koncerteket és egyéb műsorokat, piaci alapon. Úgy, hogy egyébként a 2000-es években folyamatosan a megszüntetés rémével kellett szembenéznie. Miközben az eszközparkja folyamatosan romlott lefele.

Egészen sokáig egy 9 vagy 12 darab tévéből összerakott tévéfalon mehettek a vetítések (és itt még a jó öreg, százkilós, nagy dobozos CRT tévékről beszélünk), az valami megváltás volt, amikor végre a kisteremhez is be tudtak állítani egy új projectort.

mindegyiknek más színhibája volt… Az ember lassan megtanulta, hogy az űrbeli jeleneteket a vízszintes egyes és függőleges kettesen nézze, a belsőket meg a vízszintes hármas és függőleges egyesen. @ NocadLee

De járta egy olyan legenda is, hogy egy turnén a Metallica gitárosa meglátta a PeCsás hangosítást – és ajánlatot tett a megvételére. Ugyanis neki hangtechnikai régiséggyűjteménye van otthon…

IV-SFNA klubok közösen szervezett Sci-Fi Napjai sem mentek zökkenőmentesen. Főleg, mert általában vasárnapra estek, délelőtt 10 órás kezdéssel. Ez valahogy mindig leamortizált állapotban találta a technikusokat, akik előző nap valami koncertet hangosítottak ugyanott. Így volt olyan eset, hogy másfél óra csúszással sikerült elindítani a napot, és mivel az egyetlen technikus szépen elszundított valamelyik ládában, ezért valamelyik Trek klubos arc kötött gyors ismeretséget a hangosítópulttal és a fényvezérléssel.

Egy másik pöpec esemény az volt, amikor kora délután egy bombariadó adott lehetőséget a programjaink rapid átszervezésére. Az, hogy a látogatóközönség egy jelentős része maradt, az köszönhető volt a rajongói kitartásnak, meg egy Szlovákiából átjáró klingonjelmezes párosnak, akik rögtönzött bath’let bemutató keretében verték szét egymást, igen látványosan. A fából készített fegyverekből pozdorja maradt, amit a jelenlévő gyereksereg olyan lelkesedéssel hordott szét, mintha Krisztus keresztjéből találtak volna egy szálkát.

Mindezen emlékek egy szemvillanás alatt rohantak meg, ahogy beléptem az Animecon területére. Éppen ezért én remek ötletnek éreztem, hogy a szervezők egy ilyen retro-cont csináltak, emlékezve arra, hogy az első MATos rendezvények szintén a PeCsában kerültek megrendezésre. Még akkor is, ha ez járt kényelmetlenségekkel – de túlárazott büfé, valamint a kistermek levegőtlensége az szintén alátámasztotta a retró hangulatot. Komolyan elgondolkodtam egy retro Sci-Fi Nap megszervezésén, kimondottan a PeCsába. 🙂

Érdekes amúgy, hogy 10 éve ez nagyjából a második kimondottan animés rendezvény, amire elnéztem – és az első, amin semmilyen szervezői funkciót nem kellett betöltenem, csak élvezni a társaságot. Az első az az Átjáró Találkozások rendezvénysorozatában volt a Sakura Party, 2006-ban. Akkor lepődtünk meg, hogy szűk három esztendő alatt mennyire megizmosodott a hazai anime élet. Szervezőként olyan 500-800 fő körüli látogatószámmal megelégedtünk volna – a kapunyitás előtt felhalmozódott, ezres nagyságrendű sor egy kissé meglepett minket. Sajnos nem csak minket – hanem a Millenáris beléptetőrendszerét is, ami iszonyatosan elhúzta a beengedést. Mindenesetre aznap mintegy 2000 animerajongó fordult meg az eseményen.

A 0. nap a 10 éve megrendezett HungaroCon volt, legalábbis a mi részünkről. Az akkor egy éves Átjáró Magazin fogott össze az Avana Egyesülettel az aktuális HungaroCon összehozására, ahol feltett szándékunk volt bővíteni az addig az írott sci-fire koncentráló palettát. Szélesi Sándor – Michaleczky Péter duó megtalálta a hazai animerajongók kemény magját, akiknek anno nem volt még semmiféle hivatalos szerveződésük, de már mozgolódtak. Nem mondhatnám, hogy a HungaroConra hozott animés programok zökkenőmentesen kerültek lebonyolításra – szerintem sokaknak örök emlék marad, amikor a salgótarjáni művház úgy döntött, hogy este 10-re már bőven elég volt a japán diszkóból, és ezt sikerült igen finoman a szervezőség értésére adni: lenyomták a biztosítékot.

Ha minden igaz, akkor a HungaroCon zárónapján került sor a Magyar Anime Társaság megalapítására: a jogi segítséget az egyesület bejegyeztetésére Sándorék hozták, én egy apróbb elemmel járultam hozzá: sikerült a japán nagykövetség akkori első titkárát, Abe Hiroshit megnyernünk az egyesület védnökének. Akit amúgy a tv2-nek köszönhetően ismertem meg: akkoriban ugyanis úgy vélte a csatorna, hogy tök jó ötlet Micuko címmel indítani egy viccesnek gondolt műsort. Amiben a viccfaktort az jelentette, hogy Stahl Juditot, karrierje egy kiemelkedő lépéseként japán csajnak maszkíroztak, aki aztán előadta az összes sztereotip baromságot, ami a köztudatban a japán életvitellel kapcsolatban megtalálható. Lelkes huszonévesként ezt egy, a nagykövetségnek és az ORTT-nek is CC-zett, morci hangvételű levéllel jutalmaztam. Ez speciel nem hozott eredményt – de pár hét múlva azért csak levették a műsort. Iparági pletykák szerint rájöttek, hogy mégse jó az, ha olyan pénzes hirdetők, mint a Suzuki, a Sony és társaik, amik történetesen japán cégek, elkezdenek gondolkodni azon, hogy a tv2 helyett hol lehet még reklámra költeni.

Azóta sok víz lefolyt a Dunán, a Micuko ment, a MAT megszületett és megélte a 10. évét. Boldog születésnapot!