Október 1-én mutatják be hazánkban Jonathan Mostow legújabb produkcióját, a Bruce Willis főszereplésével készült Hasonmást. A film az előzetes várakozásokat alulmúlva nyitott a múlt héten az USA-ban, a 15 millió dolláros bevételét felülmúlta a Derült égből fasírt című családi animációsfilm a maga második heti 24 milliójával. Tény, hogy a Surrogates kissé lecsúszott a nyári blockbuster-áradatról, valamint a kritikusoknak sem lett a szívük csücske, amit jól példáz a 35%-os átlagos értékelés, amelyet a Rotten Tomatoes kalkulált az eddigi recenziókból. Ennek ellenére IMDb-n elért 7.2 pont arról tanúskodik, a moziba járók elégedettek voltak a filmmel. A lapozás után minimális spoilerekkel olvashattok a történetéről, amelyhez érdekességeket szemezgettem a rendezővel készült interjúkból is. Megtekinthettek továbbá egy újabb előzetest, amely a Sötét lovag kampányának jegyében tévés álriport formájában tájékoztat olyan részletekről, amelyek nem biztos, hogy kiderülnek a filmből.
Amint arról már beszámoltam, a Hasonmás jövőbeli világában az emberek többsége, pontosan 98%-a alig mozdul ki az otthon nyújtotta biztonságból, helyettük a robot alteregóik járnak be dolgozni, szexelnek a (szintén robotra cserélt) partnereikkel, buliznak, élnek. A science fiction alapszabályaira fittyet hányva a film kevés magyarázattal szolgál arra, hogy honnan telik mindenkinek ilyen robotokra, illetve az emberek hogyan táplálkoznak, szaporodnak, hogyan nem sorvadnak el az izmaik a mozgáshiány következtében, ezért aki egy gondosan megmunkált jövőképért menne a moziba, annak nem Jonathan Mostow az embere.
A rendező, bár lenyűgöző látványvilágot és hangulatot teremtett a Surrogates számára, puszta eszközként kívánta felhasználni a robotok motívumát. A célja az volt, hogy a jelenkori információs társadalmat kiterjessze, továbbgondolja. Ma már gyakorlatilag bármihez hozzájuthatunk egyetlen okostelefon segítségével, árut rendelhetünk és szocializálódhatunk, egyes-egyedül dolgoznunk kell bejárni. A filmben már ez a probléma is megoldódott, ám Mostow nem arra a kérdésre kíván felelni, hogy mi történne, ha ilyen szintű technológia a rendelkezésünkre állna.
A film a jelenünk reflexiója, a kényelmet és jobb létet hajszoló emberiség metaforája. A maga kevesebb mint kilencven percével nem az alaposságra és a részletességre törekszik, csupán arra, hogy bemutassa, mit művel az emberrel, az indiciduummal az, ha ebben a fejlődési irányban haladunk tovább. Mindezt egy Mostowhoz illően látványos és letisztult thriller köntösében teszi, üldözésekkel, robbanásokkal és helikopterekkel.
A történetről nem szaporítom a szót, hiszen a film bemutatója gyakorlatilag a befejezést is elmeséli, a kritikusok többsége pedig éppen a gyönge forgatókönyvet emelte ki. Jonathan Mostow azt reméli, hogy a Surrogates képi világa és a robotok megjelenítése függetleníthető lesz a Terminator filmektől, amelyek közül a harmadikat ő rendezte; és bízik abban, hogy az üzenete is eljut majd a nézőkhöz. [caption id="attachment_4896" align="alignright" width="150" caption="A rendező, Jonathan Mostow"]
[/caption]
Az első jelek szerint Mostow nem ezzel az alkotásával fogja helyreállítani a folyamatosan csökkenő remonéját, amelyre az U-571 és A félelem országútján című filmekkel tett szert. Várhatóan legfeljebb olyan mélységeket fog szántani, mint Alex Proyas Én, a robotja, és meg sem próbálkozik azzal a gondolatisággal, amit az évtizedben Spielberg szállított az A.I. – mesterséges értelemmel és a Különvéleménnyel. Izgalmas látványmoziként biztosan versenyre kelhet majd Michael Bay túlvállalós transformereivel vagy J. J. Abrams lens flare-jeivel, hiszen Mostow decens, visszafogott iparosember, csak arra ne számítsunk, hogy olyan jól kombinálja majd a mondanivalót, a lélektant és a thrillert, mint a District 9. Korrekt szórakoztatóipari terméket várhatunk, amely után ha mind tíz ujjunkat nem is, de párat biztosan megnyalhatunk.]]>
