TV

17 hozzászólás on Reflexió: Trónok harca – első évad

  1. “. Ezt az érzést tovább erősíti az a tény, hogy a sorozatban sem idegen lényekkel, sem varázslatokkal nem fogunk találkozni.”

    A cikk utolsó képét ezek szerint nem te választottad. 🙂

  2. Pedig van a történetben mágia bőven, még ha az első kötetben/évadban ebből csak keveset láttunk. De a sárkányok mágikus lények, és a Mások is. Daenerys sem a jó immunrendszere miatt nem égett meg a tűzben 😉

    Én is először a sorozatot láttam, és annak ellenére, hogy az elején én is csak kapkodtam a fejem, hogy ki kicsoda, és többeket nem is tudtam azonosítani, amíg a könyveket is el nem olvastam, de engem teljesen berántott már az elején. Egy-két dolog engem is zavart, a könyvek ismeretében meg még annál is több, de azért viszonylag jól sikerült visszaadni a világot.

    A csatajelenetek hiánya tényleg fájó volt, ez gondolom, költségvetési döntés volt. Jaime Lannister elfogása még oké volt képernyőn kívül, de a másik csata egész más fénybe helyezte Tyriont, akinek a regényben sokkal több, és főleg, sokkal hősiesebb szerep jutott…

  3. szs: tulajdonképpen szinte mindet lecserélték, de ezek se rosszak. És azért mert a végén ki kel 3 sárkány, szóval lehet majd bedurvulnak az események, dee az első évadot egyáltalán nem ez jellemzi. Egyébként emiatt megint csak haragszok, mert az egész évadot is egy cliffhangerrel hagyták abba, épp akkor maikor már kezdett izgalmas-misztikus lenni.

    annatar: húsvétra tuti átrágom magam a könyvön is 😀 jah igen a Mások, hát ezzel sem tudtam eldönteni mit is akarnak, elvégre ezzel kezdődik az egész, de nyilván ez is majd a második, harmadik könyvben kap fontosabb szerepet. Másrészt amit eddig láttam a Másokból, simán lehetnek valami kannibál vademberek is.

  4. @Felagund:
    Ez tényleg találó 😀

    @Scal:
    Kannibál vademberek sem szoktak hullaként gyilkolászni. Te milyen sorozatot néztél? 😛

  5. Ja, amúgy a cliffhangerekre fel kell készülni a könyveknél is… Egy-két dologban még tovább is mentek a sorozatban, mint a regényben, hogy ne az összes karakter lógjon teljesen a levegőben egy évig.

  6. Nagyon sok mindent elmeséltek a részekben, csak épp azt nem kik lennének a Mások, úgyhogy ennyiből nem lehet egyértelműen belőni mit is akartak velük. Meggyilkoltak pár embert, gyorsak, meg koszosak. A feltámadt hullák meg akár még valami vudu észét is képezhették, de mondom ez nyilván majd kiderül a következő részekből.

    Könyvben azért a cliffhanger nem lehet ilyen durva, mert azokból egyelőre csak öt van. Itt néha úgy éreztem magam mintha egy Alias részt néznék, abban csinálták ezt. Összességében abban sem voltam biztos, hogy akkor ez így lefedi-e az első könyvet, mert Jackson is tovább ment valamicskével a GYU első részében.

    Egyébként a leginkább ez a Drogo-s szál idegesített. Nem értettem, hogy Viserys hogy lehet ennyire hülye, hiszen az esküvő már az első részben megköttetik, aztán meg semmi más nem történik, minthogy mennek, mindenféle rituálékon vesznek részt, meg Drogo dömöcköli az asszonyát, szóval minden van csak éppen készülődés a harcra, nah az nincs. Ha ez a Viserys komolyan gondolta volna ezt az egészet, már a mézes hetek alatt le kellett volna lépjen mert egyértelművé kellett volna váljon, hogy számára itt babér nem sok terem. Egyébként az ő karakterét sajnálom, szerintem Martin belőle sokkal többet kihozhatott volna.

  7. A sorozatban egyébként összemosódtak a Mások és az élőhullák, a könyvben valamivel egyértelműbb, hogy mi a helyzet. Ez valamelyest szándékos is lehet, mivel a Mások többezer éve nem zargatták az embereket, mindenki elfeledkezett róluk…

    A cliffhanger még durvább a könyvben. Ne várj kerek egész sztorikat kötetenként, mert folyamatos az egész, és mindegyik karakter története idegesítően szakad félbe mindegyik végén.

    Pont az volt a dolog lényege, hogy Viserys egy ostoba, elkényeztetett kölyök, aki azt hiszi, hogy övé a világ, de magától semmit nem tud megtenni, még az esküvőt is Illyrio intézte el neki.

  8. na jó, de ha ők száműzetésben éltek már ki tudja hány éve, annyira már nem lehettek elkényeztetve, nyilván nélkülöztek, stb, szóval így Viserys tényleg csak ostobaságokat halmozott egymásra, kicsit reménykedtem benne, hogy olyasmi lesz belőle, mint Arthasból a WarCraft 3-ban

    hát, akkor ha belegondolok, hogy van öt könyv, ebből nálunk még az utolsót ki se adták, és még lesz kettő, szurkolni kell hogy mindenki megtudhassa mi lesz a vége

  9. Ezt én akartam megírni, a francba. Csak veled ellentétben én elolvastam a regényeket, de a sorozatot még nem volt időm megnézni. A négy regény hosszáról annyit, hogy kb egy hónap minden olvasási idejét elvitte…

    A gondom is az, hogy egyben olvastam mindet, és nem igazán emlékszem, hol vannak a kötetek határai, szóval van benne mágia, vannak mágikus lények, csaták, csak ki kell várni.

    Tyrion nekem is a kedvencem, de a regényben sokkal elevenebb és szellemesebb, legalábbis az elején…

    A dagályossággal viszont vannak gondjaim. A negyedik kötet olyan szinten túlírt, hogy az minden képzeletet felülmúl, főleg Daenerys fejezetei. Amikor két fejezeten keresztül azon vitáznak, hogy vegyenek-e rabszolgát, és hogy az erkölcstelen-e vagy sem, akkor azért eldobtam az agyam.

    De ettől eltekintve van hangulata a műnek, legjobb olvasmányélményeim között tartom számon.

  10. hát így jártál 😀 esetleg írj valamit a regényekről, vagy nézd meg a sorozatot és te meg írhatsz egy összehasonlító elemzést, úgyis áprilisban fog tetőzni a hisztéria

    tudtommal Martin műve az első három regény után lett igazán felkapott és elképzelhető, hogy emiatt lett a negyedik olyan amilyen

  11. Dustman

    Nem értem, miért kell egy fantasy sorozatban erőltetetten keresni a misztikus lényeket, varázslatot, vérgőzös és epikus csatákat, ahol a jók fehér, a rosszak fekete palástban ugrándoznak. Nem tudom más hogy van vele, de szerintem épp ezek a tipikus tucat-fantasy alkotóelemei. Csak azért, mert fantasy sorozatnak van aposztrofálva, még nem kell tolkieni [apropó, kedves szerző, ezt kötőjel nélkül szokás írni] “képzeletgazdag fantáziával” [képzavar] alkotott mesevilágot várni tőle. Persze, ha a szerző ezt várta tőle, akkor jogában áll leírni, ám ezt ne állítsa be negatívumként! Az pedig, hogy a női szereplők a szerző szerint ostobák, jelentéktelenek, és épp ezért helyettesíthetők lennének, furcsa elképzelés. Tehát egy jó irodalmi műben vagy televíziós sorozatban nincs helyük ostoba, idegesítő karaktereknek, akkor sem, ha azok szándékosan olyanoknak lettek teremtve, mert a történet szempontjából olyanoknak kell lenniük?
    Félre ne értsen senki, nem a sorozatot akarom védeni, mert szerintem is vannak hibái! Nekem csak a szerző hozzáállásától áll fel a szőr a hátamon, amiért nem magát a sorozatot próbálja objektíven vagy szubjektíven kritizálni, hanem egy sor fantasy sztereotípiához viszonyítja a Trónok harcát. Kedves szerző, nem minden sztori lehet annyira mély, kidolgozott és sokatmondó, mint Arthas története… Csak hogy a kommentekre is reagáljak.
    Végül pedig felhívnám a figyelmet az írásban szereplő helyesírási hibákra és elírásokra is, melyeket egy átolvasás után maga a szerző is bizonyosan kijavított volna. Például nem Lancester, hanem Lancaster ház harcolt a Rózsák háborújában, a Fal pedig elképzelésem sincs, miért szerepelt többször is csupa nagybetűvel.

  12. Ha már a női karakterek szóbakerültek, Sansa nem síkhülye, hanem naiv, a királynő sem ostoba, hanem számító, Catet én sem a sorozatban, sem a könyvekben nem láttam hárpiának, bár az tény, hogy egyfajta keménység van benne. A legérdekesebb női karakter pedig ki is maradt a felsorolásból, igaz, ő még gyerek: Arya. Amúgy pedig a szereplők megítélésénél figyelembe kell venni a környezetet is, amelybe az író helyezte őket. Majd a könyvet olvasva, Scal, talán te is rájössz, hogy a maga módján mindegyik női karakter igenis erős, és szerintem a szereposztás is jól sikerült.

  13. Dustman: az a helyzet, hogy vedd el a fantasyból a mitikus lényeket, varázslatokat, és akkor azt máris úgy hívják, hogy történelmi regény. Akár tetszik, akár nem, ez a fantasy egyik alapvetése. Én a GYU-ban is elleneztem azt a visszafogottságot amivel Tolkien a mágiát ábrázolta, de még ott is jóval többet kaptunk mint itt. Bár már elhangzott hogy a későbbiek során beindul, de hát ez a cikk az első évadról szólt.

    Hogy nem voltak csaták? Ha azt az egyet normálisan megcsinálják meg se szólalok. Csupán bosszantó volt ahogy sejtettek valamit, aztán meg hopp “frappánsan” megoldották hogy semmit ne lássunk belőle. És sehol nem említem, hogy ez negatívum lenne, ez csupán attól lesz az, hogy olyan mérhetetlenül hosszú pofázásoknak lehetünk tani, hogy néha nem ártott volna ezt kompenzálni. Mennyire hihető például amikor Kisujj két prosti előtt vázolja hozzáállásának mozgatórugóit? Teljesen hiteltelen, nyilván a könyvben le volt írva, itt meg kellett egy újabb profán jelenet. De kérdezek valamit, ha leülsz megnézni egy fantasyt, anélkül, hogy ismernéd azt amiből készítették TE mire számítasz? Hogy tíz részen keresztül dumálnak, politikai és egyéb ármánykodások okán?

    Azon, hogy egyik másik szereplő helyettesíthető, leírom mit értek. Mindenki hőbörgött, hogy Frodót Arwen menti meg a Gyűrűlidércektől, nem Glorfindel. Nekem semmi baj nem volt vele, hogy egy hangsúlyosabb szereplő kapta meg ezt a szerepet, aki Aragorn szerelme és a függelékben van róla két mondat. Vagyis ennyi alkotói szabadsággal nekem semmi bajom, pedig a könyvet is nagyon szeretem.

    Itt is ott van Robb, szinte semmit nem csinál ameddig nem kezd sereget gyűjteni. Használható lett volna. Nyugodtan betehették volna Cat helyére, aki alig akarja elengedni urát, két nap múlva utána megy, úgy beszél a férje fiával mint egy kutyával, elkapja Tyriant teljesen fölöslegesen. Majd ismét találkozik a Robbal. Mindezt csinálhatta volna Robb is, Cat meg maradhatott volna hímezni, meg paprikást főzni, vagy mit tudom én, csak minél kevesebbet lássuk. Erőszakos, fontoskodó, = hárpia a karaktere, pedig nem is Stark, hanem Tully.

    Arthas karaktere az egyik legjobban kidolgozott a WarCraft világában, nincs szükség semmi gúnyra itt. A Blizzard pont abban alkot nagyot, hogy semmi eredeti ötlete nincs soha, csupán a sablonokat használják úgy, hogy azokat egymás mellé pakolva mégis nagyszerűen mesélnek el máshol már látott történeteket.

    Végül pedig felhívnám a fegyelmed, hogy a SZERZŐ nem javít helyesírási hibákat, mert nem akarja elvenni a kenyeret a korrektorok szájából. (Mindezek ellenére, a Lancaster baki tényleg súlyos, kösz hogy szóltál.) A FAL azért szerepel csupa nagy betűvel, mert akár hiszed akár nem, néha szeretek valamit hangsúlyozni, lám Te is hogy észrevetted.

    Annatar: Cat számomra abszolút ellenszenves volt, az egész sorozatban a mélypont, amikor nem is “gonoszt” játszik, bár a nővére még eséllyel indulhat ezért a címért.

    Sansa ha valóban naiv akkor nem sokáig fog élni, bár a sorozat végén megcsillant egy reménysugár, amit valszeg továbbvisznek, de azért elég durva hogy ehhez az kellett, ami történt. Ez nálam már régen túllépi a szimpla naivság határait.

    A királynő, hát hát, olyan nagy számítót nem láttam benne, a saját fia kijátssza, és az igazi sakkjátékosok itt a Tanács tagjai. Nah őróluk keveset beszéltem, de talán az idézetből kiderült, hogy ők a kedvenceim.

    De még egyszer elmondanám, amiről az itt hozzászólók nagy része úgy látszik elfeledkezik. Miszerint nekem mondhatjátok, hogy a könyvben így, meg úgy. Nem. Én a sorozatot néztem, és a könyveket nem olvastam. Úgy ahogy nagyon sokan mások is, és azt akartam leírni amit ÍGY tapasztaltam. Minthogy a neten nagyon sok olyan leírás kering amit rajongók írtak, és ebből kifolyólag ez az írás még mindig az objektívebbek közé tartozik. ha elolvasom majd a regényt, bizonyára sok mindenben magammal sem fogok egyetérteni, de egyelőre ez így felemás.

  14. Én is úgy láttam a sorozatot, hogy nem olvastam a könyvet. Mégsem vártam el tőle, hogy sablon fantasy legyen, hanem elfogadtam annak, ami: egy történelmi családregénynek, ami egy alternatív világban játszódik 😉 Egy olyan világban, amelynek furcsa természeti törvényei vannak, és az emberek mellett bizonyos mágikus lények is lakják. Ha téged untatott, akkor a regénysorozathoz se fűzz túl nagy reményeket.

  15. Én sem azt vártam tőle, hogy sablon legyen. De egy háborús filmben gyakran robban akna, egy westernben van csehó, egy fantasyban meg mágia és lények. A GYU sablon lenne? A Legenda sablon lenne? Nem attól lesz valami sablon, hogy jól ismert paneleket használ, hanem ha rosszul alkalmazza őket és elcsépeli azokat. Majd meglátjuk, nagy reményeket ugyan nem fűzök hozzá, de merem remélni, hogy hozzátesz a sorozathoz.

  16. Az a baj, hogy ha címkét biggyesztünk valamire, akkor attól elvárjuk, hogy az adott címke szabályainak megfeleljen. Pont azt mondom, hogy ne ragaszkodj a fantasy címkéhez 😉 Az egész történetre persze ráillik ez a címke is, több más mellett. A Trónok harcában vannak lények, és van mágia is, már az első kötetben/évadban is, de azért nem hangsúlyos, mert a világ, amelyet megismerünk, főleg emberekről szól. A Mások többezer éve eltűntek, alig emlékeznek rájuk, a sárkányok kihaltak pár száz éve, a varsafák nagyrészét kivágták, a mindennapi életben nincs helye a mágiának, megmaradtak a mesék számára. Itt vesszük fel a történet fonalát, amikor minden elkezd változni: jön a tél, visszatérnek a Mások, és újjászületnek a sárkányok…

Leave a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük