Közösség

82 hozzászólás on Ray Bradbury akcióban

  1. sheenard

    Hát Magyarországon is felvállalhatná valaki a könyvtárak ügyét… Akár egyesével is… Itt sem olyan rózsás a helyzet.

  2. Az anyagi gondokon túl az is gáz, hogy a tizenévesek egy része nem is tud a könyvtárakról. Bátyámnak már többször kellett diákjának elmagyaráznia, hogy azért, mert egy könyv nincs meg otthon vagy online, és boltban sem lehet kapni, azért van mód a beszerzésére.

  3. Ha könyvtár, akkor e-book és internet, szerintem. Pont az internet a megfelelő platform arra, hogy megmentsük az értékes tartalmat, és a későbbi generációkkal is megszerettessük az olvasást.

  4. sheenard

    Iiigeeen… Képernyőn olvasni a legjobb dolog a világon. (Legalábbis addig, míg minden nyolc évesnél idősebb gyereknek és embernek nem lesz e-bookja)

  5. “Ha könyvtár, akkor e-book és internet, szerintem. Pont az internet a megfelelő platform arra, hogy megmentsük az értékes tartalmat, és a későbbi generációkkal is megszerettessük az olvasást.”

    Na persze, csak előbb be kell digitalizálni mindent, ami fontos lehet, és oly módon hozzáférhetővé tenni, hogy a leghülyébb olvasó is megtalálja.

    No és amíg nincsenek olcsó és megbízható ebookok, megette a fene az egészet, mert elég erőst kényszert kellene velem szemben alkalmazni, hogy egy 600 oldalas regényt képernyőről elolvassak. Aki nem szeret olvasni, azzal szemben még erősebbet.

    Friss műszaki vagy természettudományi szakirodalomban a net a nyerő, de szépirodalomban és humán tudományokban még nem. Márpedig szépirodalom nélkül nem fog elkezdeni olvasni a gyerek.

  6. Azért azt gyanítom, költséghatékonyabb digitalizálni és netre vinni a tartalmat, mint veszteségesen üzemeltetni az offline könyvtárakat.

  7. Ja hát, ha csak nyereségben meg veszteségben gondolkodnánk, akkor nem sok kulturális intézmény maradna.

  8. Nem nyereség / veszteség alapon elsősorban. Hanem cél / befektetés alapon. Digitalizálni és megosztani szintén nem feltétlenül két filléres befektetés, viszont ha a kultúra, tudás megőrzése a cél, akkor nem biztos, hogy az offline könyvtárak a nyerők.

  9. sheenard

    Offline könyvtárak – halálra röhögöm magam. A könyvtárak “A” könyvtárak.

    Azt pedig megnézem, hogy a digitális tartalom megmarad-e az örökkévalóságnak.

    Megnézném, ha most végigsöpörne egy második világháborúhoz hasonló katasztrófa a földön, mi maradna meg a digitális tartalmakból. Na meg ha jön a skynet…

    😛

  10. Azt meg már láttuk, hogy mi történik akkor, amikor papír alapra helyezünk mindent, vö. Alexandria. Adatot menteni sokkal hatékonyabb digitálisan.

  11. sheenard

    Hát, Alexandria azért rossz példa, mert azokból az iratokból alig pár darab volt az egész világon – tudniillik a nyomtatás feltalálása előtt bizony kézzel másolták papírról papírra vagy papiruszról papiruszra a dolgokat, és nem volt belőlük ezer meg ezer, sőt tízezer, százezer, millió példány. Ma már nehéz lenne például a Harry Potter összes kiadott kötetét megsemmisíteni, nemde Merras, 😛

    Aztán meg ott célzott pusztítás történt, amit semmi nem élne túl. Nem járulékos veszteség vagy csak az idő vasfoga…

    Hány DVD-m van meg vinyóm, amit már nem tudok olvasni, így az adatok odavesztek…

  12. @sheenard:

    OK, odavesztek DVD-id, vinyóid – de ha pl. filmről, már megjelent könyvről, vagy bármi egyéb, hozzáférhető adatról van szó, akkor az valahol, valakinél megvan, felhajtható. Nem vesztek el végleg.

    A Harry Pottert azért is nehéz megsemmisíteni, mert valszeg valamennyi kiadás fent van a neten, kismillió szerveren, valamint pár csilliárd user számítógépén, vinyóján, dvd-jén, ebook olvasóján, etc. 🙂

    De ha belegondolsz, akár csak 20-40 éve kiadott könyveket is rohadt melós megszerezni bármiféle antikváriumból, ezek a kötetek olyanok, mintha nem is léteznének. Pl. Carl Sagan Contactja, ami nekem nagy kedvencem, azt jól lenyúlták tőlem – megszerezhetetlen kötet, pedig nincs 20 éves. Ez csak egy azon könyvekből, amik kvázi csak a neten, digitális formában beszerezhetőek.

    Ha a könyvtárnak – feltételezem – az a célja, hogy legyenek benne könyvek, részt vállaljon a kultúra terjesztésében, könnyű hozzáférést biztosítson az olvasóknak a könyvekhez, úgy, hogy minél jobban kiszolgálja őket… nos, akkor a digitalizáció a járható út.

    És nem Széchenyi-könyvtáras módszerrel, ahol első nap bemegyek, kérek digitális kópiát lejárt jogdíjú könyvből, kicsengettetnek érte nagyon sok zsetont… majd ha másnap bemész Te, akkor ugyanúgy kicsengettetik a digitalizálás munkadíját, miközben csak copypaste-elni kell a vinyóról. Szvsz.

  13. A Kapcsolatot én épp egy könyvtári példányból olvastam el, szóval azért totálisan beszerezhetetlennek nem nevezném.

    Nyilván szükség van digitalizálásra, de az még nem holnap lesz, amikor nyugdíjba lehet küldeni a “hagyományos” könyvtárakat. A Google elég masszív apparátussal szkennelteti a könyveket, mégis borzalmasan rossz minőségű a végtermék, és miután a könyvtárak 99%-ban közvetlenül vagy közvetve állami fenntartásúak, aligha lesz egyhamar pénz arra, hogy akkor most digitalizáljatok mindent.

    Arról már ne is beszéljünk, hogy nem minden könyv csak a benne lévő karakterek miatt értékes, hanem mert első kiadása a műnek, különleges kötése van, vagy mert dedikált.

  14. adeptus, az értékes első / díszkötéses / dedikált példányokat nagy valószínűséggel nem fogom könyvtárban megszerezni. Már csak azért sem, mert aminek ilyen szempontból értéke van, azt könyvtáros nem fogja kiadni.

    De nem csak ezért. Létezik-e olyan könyvtár Magyarországon, ahol akár csak az elmúlt 3 hónap teljes könyvtermése meglenne? Vagy akár csak a sci-fi fantasy elmúlt 3 hónapjának termése? Gyanítom, a Széchenyi sem ilyen, pedig oda elvileg köteles példányokat kéne küldeni.

    Amikor könyvtárról beszélünk, akkor a felhasználók 99,9%-nak bizony-bizony a _karaktemennyiséget_ akarjuk továbbadni. Nem díszkötést, vagy dedikált példányt, vagy egyéb exkluzív dolgot. És bizony ha feltétlenül Mátyás-kori Corvinát akarnék eredetiben lapozgatni, akkor engem körberöhögnének, és kidobnának a könyvtárból.

  15. A nagyközönség kiszolgálása nem az egyetlen feladata a könyvtáraknak, az értékes dokumentumok megőrzése és kutatók számára hozzáférhetővé tétele is fontos.

    Nyilván nincs ilyen könyvtár, de ez nem kis részben a könyvkiadók felelőssége is, mert azokat a bizonyos kötelespéldányokat nem juttatják el a megfelelő helyre, ennek szankcionálására pedig nincs mód. Egyébként a köteleseken kívül további példányokat kedvezményes áron is fel kéne ajánlaniuk, na az meg pláne nem megy.

    Ugyanakkor az internetre sem kerül fel minden új könyv, és elég nagyot kell fejlődnie az ebook-piacnak, hogy tényleg minden új kiadvány hozzáférhetővé legyen.

    Nem esett még szó a minőségről. A jelenleg online megtalálható irodalom nagy részét amatőrök szkennelték be és töltötték be, ezért hemzsegnek a hibáktól. Ez hosszú távon nem lehet megoldás.

    Mj.: a Széchényi Könyvtár két “é”-vel írja a nevet, mert Sz. Ferencét viseli, ő meg így írta.

  16. @adeptus:

    “A nagyközönség kiszolgálása nem az egyetlen feladata a könyvtáraknak, az értékes dokumentumok megőrzése és kutatók számára hozzáférhetővé tétele is fontos.”

    Nézd, nyilván vannak olyan esetek, amikor nagyon fontos, hogy a papír alapot is megőrízzük, ezt elismerem. Ugyanakkor továbbra is tartom, hogy egy normális informatikai háttérrel megtámogatott elektronikus könyvtár sokkal jobban megőrzi az információt, valamint sokkal hatékonyabban hozzáférhetővé is teszi azt.

    Ami a könyvkiadókat illeti, őket igazából nem csak a 3 köteles példányra kellene kötelezni, hanem arra is, hogy digitális változatot is adjanak.

    Abban egyetértek, hogy nagyot kell fejlődnie még az ebook piacnak. Mitöbb, el kellene kezdődnie itthon az ebook piacnak. 🙂

  17. Ja, amúgy ami az “amatőrök által szkennelt cuccok” című részt illeti a kommentedből… háááát, spec. én láttam olyan “amatőr” ebook változatot, ahol a hivatalos papírkiadás gépelési, korrektúrázási hibái javarészt javítva voltak.

  18. Igen, ezen a kiadói digitális példányon kéne dolgozni, hiszen sokkal egyszerűbb azt a megfelelő formára alakítani, mint szkenneléssel szenvedni. A régebbi könyvekkel így is elég sok meló lesz, és nem szeretnék azok helyében lenni, akik arról döntenek, mi marad meg csak papíron – mert könnyen lehet, hogy az örökre elveszik.

  19. “Nem esett még szó a minőségről. A jelenleg online megtalálható irodalom nagy részét amatőrök szkennelték be és töltötték be, ezért hemzsegnek a hibáktól. Ez hosszú távon nem lehet megoldás.”

    Ez rövid távon sem megoldás. Egyfelől a jóminőségű változatokat zárt civil(!) projektek készítik, akiknek nem a torrent az elsődleges terjesztési formátuma. És hidd el, jelenleg a magyar e-könyvek nem egyszer felülmúlják a papírminőséget a tartalmat tekintve. (Pl. láttál te már DeltaVision kiadványt normálisan lektorálva? Mert papíron biztos nem.)

    A másik, hogy az angol nyelvterületen simán szivárognak a kiadók is, láttam én már “gyárból” kiesett Pratchett kötetet full extrás html-ben.

    Szóval azért mert Te nem látod, vannak nagyon nagyon igényes cuccok a hálón. Csak jó helyre kell nézni. A kiadók tanulhatnának.

  20. “Hát, Alexandria azért rossz példa, mert azokból az iratokból alig pár darab volt az egész világon – tudniillik a nyomtatás feltalálása előtt bizony kézzel másolták papírról papírra vagy papiruszról papiruszra a dolgokat, és nem volt belőlük ezer meg ezer, sőt tízezer, százezer, millió példány”

    Na ja. Ha jól sejtem, te azért vágod a mai magyar könyvterjesztést. Szerinted hány pédányt tartanak a polcon 4-5 évnél régebben kiadott kötetekből ezek a “plázabányák”?? Vagy, az elmúlt 20 év megjelent könyveiből mennyi került a többség által elérhető könyvtárakba?

    Most komolyan, a technológia tök régen megérett rá, hogy kicsit elmozogjunk, a “ha én olvasom akkor te nem olvashatod” paradigma felől, ami a papírkönyv (és papírkönyvtár) egyik – mostanra már szerintem vállalhatatlan – hátránya.

  21. Oké, biztos vannak jó elektronikus források, be kell valljam, ritkán keresek olvasnivalót neten.

    Azért azt is meg kéne oldani, hogy az ebookok nyilvánvaló helyekre kerüljenek, például a különböző nagyobb elektronikus könyvtárakba, lehetőleg szépen megcímkézve tartalom szerint, hogy könnyű legyen őket megtalálni.

    A kiadók alighanem be vannak tojva, hogy még azt a kevés olvasóukat is elveszítik, aki most van, és bizony ez egy reális veszély. Elvégre olyan hozzám hasonló őrült is kevés van, aki képes audio CD-t vásárolni.

  22. @adeptus

    Igen, a cél az lenne, hogy könnyen megtalálható legyen – de amíg a jogi környezet miatt csak underground módon tud működni a dolog, addig ez van.

  23. Szép új világ, persze.

    Egy könyvtár annyival sokkal jobb tudnal lenni villanyon, az ezerféle lehetséges rendszerezésével, a teljesszöveges kereséssel, a végtelen kereszthivatkozásokkal. És nem pénz hanem elhatározás kérdése. A civilek a legális mennyiség sokszorosát digitalizálták már (és ez nem olyan szimla ügy, mit egyCD legrebbelése, elhiheted), saját erőből. Ehhez képest az össszes állami projekt pitiáner pénzmosoda.

    A könyvkiadók meg paráznak? Nem parázni kéne, hanem fölépíteni az új terjesztési és másolási paradigmákra egy új üzleti modellt. Ugyanezt éli át a zeneipar (CD eladások), vagy a nyomtatott sajtó. Aki nem találja meg a helyét az új világban, annak reszeltek. És ez így van jól.

    Ha már sci-fi Robert Heinlein Life-Line című elbeszélésének egy részlete vág ide. Ez a bíró záróbeszéde azután, hogy nem hajlandó továbbra is megtiltani Dr. Pineronak az emberek halála időpontjának 100% pontosságú megjövendölését pusztán azért, mert ez rontja a biztosítók üzletét. Sajnos csak angolul van meg:

    “Before we leave this matter I wish to comment on the theory implied by you, Mr. Weems, when you claimed damage to your client. There has grown up in the minds of certain groups in this country the notion that because a man or corporation has made a profit out of the public for a number of years, the government and the courts are charged with the duty of guaranteeing such profit in the future, even in the face of changing circumstances and contrary public interest. This strange doctrine is not supported by statute nor common law. Neither individuals nor corporations have any right to come into court and ask that the clock of history be stopped, or turned back, for their private benefit. That is all.”

  24. sheenard

    Merras: egy könyv elérhetősége és fennmaradása két különböző dolog. Te arról beszélsz, nehéz elérni. Rendben, de ott van, és kézzelfoghatóan megmarad.

    Aztán azt írod: “OK, odavesztek DVD-id, vinyóid – de ha pl. filmről, már megjelent könyvről, vagy bármi egyéb, hozzáférhető adatról van szó, akkor az valahol, valakinél megvan, felhajtható. Nem vesztek el végleg.” Ollé, csak nem az offline kiadásokra hivatkozol??? 🙂

    Írod még: “A Harry Pottert azért is nehéz megsemmisíteni, mert valszeg valamennyi kiadás fent van a neten, kismillió szerveren, valamint pár csilliárd user számítógépén, vinyóján, dvd-jén, ebook olvasóján, etc.”

    Igen, de ha holnap egy vírus elpusztítaná az emberiséget, vagy valamiféle sugárzás, hát biza ezer év múlva a Harry Potter nem vinyókon, szerveren, DVD-n lesz meg, hanem könyvekben. Mert az a tartósabb…

    Dworkyll: Igazad van, kutathatóság meg rendszerezés szempontjából a digitalizált szöveg jobb. De van még valami: ha csak digitalizált változatban léteznének könyvek, könnyedén át lehetne írni, terjeszteni, mint az eredetit, aztán döntsd el, miután elolvastad, hogy az író szövegét vagy egy kissjóska által átbarmolt verziót olvasol. Lesznek még itt érdekes dolgok…

    Másrészt írod: “A könyvkiadók meg paráznak? Nem parázni kéne, hanem fölépíteni az új terjesztési és másolási paradigmákra egy új üzleti modellt. Ugyanezt éli át a zeneipar (CD eladások), vagy a nyomtatott sajtó.”

    Nem ezt éli át pontosan a zeneipar. A zenész megy és koncertezik. Abból van bevétele. Szerinted én menjek el felolvasóesteket tartani, ha az e-bookeladások nem hozzák a formát, mert helyette a jónép letölti ingyen? Szerinted ki töltene meg felolvasóesttel egy syma rendezvénycsarnokot?

    Közel nincs a zeneipar és a könyvkiadás azonos helyzetben.

  25. @sheenard:

    “Ollé, csak nem az offline kiadásokra hivatkozol???”

    Nem. Hanem arra, hogy ugyanaz a film, sorozat, letöltött könyv, vagy bármi egyéb, ami a vinyódon / DVD-n volt, az még pár csilliárd embernél ugyanúgy megvan digitális formában.

    A papírkönyv is úgy éli túl, hogy sok, nagyon sok példány van belőle. A digitális változat könnyebben terjed, könnyebben sokszorosítható, több embernél meglehetnek ugyanazok a bitek -> nagyobb túlélési esélye van. Sokkal nagyobb, mint egy 2-3 ezer példányban kiadott scifi, fantasy könyvnek.

  26. @sheenard:

    “A zenész megy és koncertezik. Abból van bevétele. ”

    Meg a merchandisingból, mint pólók, exkluzív kiadások, és 10001 fasság, amit a merchandiging ipar ki tud izzadni magából a Darth Vaderes fogkefétől kezdve a Spock mintás pizsamáig.

  27. sheenard

    Ezért is más a könykiadók-írók helyzete, mint a zenészé, zeneiparé.

    A másik viszont. egymilliárd DVD-ből ötven év múlva kevesebb marad, mint 100 könyvből 😛

  28. sheenard

    Merras: maradt fenn az ókorból DVD? Ugye, hogy nem.

    Papiruszok és iratok viszont igen.

    😛

  29. @sheenard

    1. Hülye vagy. 🙂
    2. Ha Daniken kommentezne nálunk, akkor bebizonyítaná, hogy márpedig maradtak fenn DVD-k Atlantisról. 😀
    3. Te folyamatosan a tárolási formátumról beszélsz, nem pedig az adatról. 2000 év múlva a Star Warst nyilván nem DVDről fogják megnézni azok, akiket egyáltalán érdekelni fog ez a sorozat akkoriban, hanem az akkori kornak megfelelő eszközről. Tökmindegy, mert a Star Warst leíró adat az digitális formátumban könnyen másolható, átalakítható az új szabványoknak megfelelően – és pontosan ez a könnyű másolás, konvertálás az, ami miatt túlélhet nagyobb időszakot.

    Nem azt mondom, hogy az adatvesztés nem egy reális veszély, komoly cégek vannak, akik abból élnek, hogy adatokat mentsenek. De speciel Szélesi Sándor A beavatás szertartása című regénye elektronikus formában biztos, hogy tovább meg tud maradni az utókornak – ellentétben egy pár ezer darabos szettel, amit ma egy scifi kiadó kinyomtat.

  30. Ahhoz, hogy a digitális adatok ténylegesen szükség van valami intézményrendszerre, amely gondoskodik róla, hogy mindig az aktuálisan használt adathordozóra kerüljenek a művek. A könyvtárak most is tele vannak bakelitlemezekkel meg audiókazettákkal, csak a kutya se használja őket, a digitalizálásukra meg nincs kapacitás.

    A folyamatos rendelkezésre állás biztosításához a leglogikusabb választás a könyvtár, de meg kell fontolni, hogy mit tároljunk, mert a tárolókapacitás véges, a könyvek száma meg óriási. Ami most érdekes, nem biztos, hogy 20 év múlva is az lesz, ami 20 év múlva még érdekes, lehet, hogy 100 év múlva már nem lesz az.

    Jelenleg Magyarországon leginkább a muzeális értékű kiadványokat digitalizálják a könyvtárakban, erre van támogatás, meg itt nem kell jogdíjakkal vesződni. Nem igazán köztudott, de a MEK sem igazi digitalizáló műhely, inkább korábban digitalizált könyveket vesz fel az állományába.

    Azt hiszem, a kiadóknak és a könyvtáraknak együtt kellene kidolgozni valami koncepciót, de ez még mindig csak az új megjelenések problémáját oldaná meg. Az Europeana könyvtári oldalról jó kezdeményezés, de még gyerekcipőben jár.

    A sarkalatos pont a pénz: legyen pénz digitalizálásra, feldolgozásra és közzétételre, illetve ne essenek el a kiadók sem a nyereségtől.

  31. @sheenard

    “Nem ezt éli át pontosan a zeneipar. A zenész megy és koncertezik. Abból van bevétele. Szerinted én menjek el felolvasóesteket tartani, ha az e-bookeladások nem hozzák a formát, mert helyette a jónép letölti ingyen? Szerinted ki töltene meg felolvasóesttel egy syma rendezvénycsarnokot?”

    Ne legyél már ilyen földhözragadt. 500 évvel ezelőtt sem tartottak volna el a fizető olvasóid, akkor a mecenatúra volt a menő. Ma még lehet próbálkozni olyannal, hogy a “végfelhasznaló” finanszírozzon (hozzáteszem az írót finanszíroznám is, de a plázaboltot, ahol nincs a könyve, csak azért mert hét éve jelent meg, már nem), de ez a hajó megy elfele.

    Szerintem két dobásod van. 1. csinálj olyat, amit nem lehet ilyen egyszerűen digitalizálni, pl. magas -értékes- grafikai tartalmú cuccokat, meg merchandise-t ezerrel. Játékok, bögrék, plüss- és ólomfigurák stb. 2. keress más finanszírozási modellt, szponzort, mecénást stb.

    A “csak szöveg” témában a papír egyszerűen már szuboptimális.

    Merras egyébként helyesen világított rá, hogy folyamatosan kevertétek a formátumot a tartalommal. Ehhezt egy kiegészítést tennék, NEM a papírkönyvek ellen érvelek, hanem az elektronikus kiadványok MELLETT. Amik bizonyos szempontból többek (linkek, aktív tartalom, kereshető, nagyon nagy adatsűrűség), másfelől meg kevesebbek mint a papírkönyvek.

    Azért küzdök, hogy legyen e-könyv IS.

    (E-könyv egyébként VAN, olyan nem lesz, hogy nem lesz. Ezt mindenkinek be kell látnia, csak az a kérdés, hogy ki csinál belőle először legális bizniszt. És szeretnék többet, de nem szeretném gerilla-szamizdat-anarchistának érezni magam, csak azért mert ilyet olvasok.)

  32. Kelt

    De van még valami: ha csak digitalizált változatban léteznének könyvek, könnyedén át lehetne írni, terjeszteni, mint az eredetit, aztán döntsd el, miután elolvastad, hogy az író szövegét vagy egy kissjóska által átbarmolt verziót olvasol.

    Erre vannak egyrészt formátumok másrészt általános megoldások. Az igazi, tényleg e-könyvnek szánt formátumok (pl. Mobipocker, ePub) most is úgy vannak összerakva, hogy a könyv szövegébe ne lehessen beleírni. Általánosabb szinten pedig vannak kriptográfiai aláírások, amik igazolnak dokumentumokat.

  33. Kelt

    Jelenleg Magyarországon leginkább a muzeális értékű kiadványokat digitalizálják a könyvtárakban, erre van támogatás, meg itt nem kell jogdíjakkal vesződni. Nem igazán köztudott, de a MEK sem igazi digitalizáló műhely, inkább korábban digitalizált könyveket vesz fel az állományába.

    Persze, igazi, érdeklődésre számot tartó művekkel foglalkozó digitalizáló műhely itthon csak földalatti kiadásban létezik. A digitális kritikai kiadásokban gondolkodó ex-DIÁ-t inkább hagyjuk.

    Zárójel: és akkor még arról nem beszéltünk, hogy a digitális kultúra egyéb termékeivel – pl. videojáték – meg aztán tényleg senki sem foglalkozik. Ez azoknak a kérdéseköröknek az egyike, amit nem szeretek könyvtárosok előtt feszegeni. 😉

  34. sheenard

    Dworkyll: én is tudom, hogy VAN e-könyv, és évek óta szeretnék látni egy olyan modellt, amit élvezet olvasni. De per pillanat nem tudk elképzelni olyan üzleti modellt, ami ennek elterjedését segíti.

    Nincs mecenatúra, nincs merchandise, legfeljebb ha film készül a regényből.

    Aztán pedig amit nem lehet digitalizálni, az már nem könyv.

    Szóval mondasz valamit, de semmire nem lehet menni vele… 🙁

  35. Jobbat mondok.

    Ahogy most látom a villanykönyv és a papír kiegészítői egymásnak, még a legelvakultabb bitlesők is levadásszák a könyvet analógba’ ha az jó (és kapható). (És fordítva, aki csak hörcsögmódra halmozza a torrenteket, az se nem olvas, se nem vásárol ergo veszteséget sem igen okoz) Nagyon nagyon ritka madár az, aki csak és kizárólag villanyon olvas, általában azért teszi mert vak, vagy bazi messze költözött/lakik.

    Vannak neked statisztikáid, hogy az egyes köteteid hogy futnak, futottak? Mert szembe lehetne állítani azzal, hogy mi van meg belőlük villanyosan. Sok van, de szvsz közel sem mind. CSak hogy lássuk a promóciós értéküket.

    Kérdés persze, hogy az “alvilági megjelenés” mennyiben promóció, mennyiben népszerűség következménye.

  36. sheenard

    Dworkyll: szerintem nem kimutatható a hatás. Túl sok a változó (melyik kiadó, milyen marketinggel, melyik időszakban, milyen néven, milyen címlappal vagy hogy sorozat-e…)

    Ismerek én is olyanokat, akik letöltik majd megveszik a kötetet, mert mégiscsak más… de ez tényleg nem általános…

    Üzleti modellt semmiképpen nem lehet építeni rá 🙁

  37. @sheenard

    A “szerintem nem kimutatható a hatás” meglátással az a baj, hogy egy “szerintemre” épül, nem pedig kutatásra, tényekre, statisztikákra. Az, hogy sok a változó, az irreleváns, a marketing szakma felerészben a sokváltozós statisztikákra épül.

  38. sheenard

    Rendben, Okoska, a te véleményed is szerintemre épül, meg arra, hogy a marketing a világ legzseniálisabb, legfontosabb dolga. A bolygót nem is a gravitáció tartja pályán, hanem a marketing, és a halál nem az élet vége, hanem átlépés egy marketing nélküli világba.

    :D:D:D

  39. sheenard

    Izé… Ezzel szemben azért nem lehet érvelni, mert semmit nem mondtál vele 🙂 Csak odacsaptál egy saját véleményt, egy “szerinted”-et.

    “A “szerintem nem kimutatható a hatás” meglátással az a baj, hogy egy “szerintemre” épül, nem pedig kutatásra, tényekre, statisztikákra. Az, hogy sok a változó, az irreleváns, a marketing szakma felerészben a sokváltozós statisztikákra épül.”

    Szerinted az a baj, hogy szerintemre épül. Persze, hogy “szerintemre” épül, mert kutatás, tények és statisztika szerintem még az oly jól fogyott Potter-regényekre sincs Mo-on. Ki tudna ilyet megfizetni könyves érában?

    Ilyen szempontból NEM irreleváns, hogy sok a változó. Te marketingról beszélsz, azzal hozod párhuzamba, de a marketing mint párhuzam jelen esetben annyira van a helyén, mintha a katolikus egyház szentjeit hoznád fel.

    Az hogy is hangzana?

    “Az, hogy sok a változó, az irreleváns, a katolikus egyház maga is a hitre épül.”

    Hát szóval kábé ennyit ér az érved – első blikkre úgy gondoltam tréfáltál, és nem kell érvelni ellene, mert nyilvánvaló, hogy nem tartalmaz semmi konkrétumot és vitaalapot…

    🙂

    Így megfelel a válasz? 😛

  40. @Sheenard

    Dworkyllnak volt egy felvetése, amely így hangzott:

    “Vannak neked statisztikáid, hogy az egyes köteteid hogy futnak, futottak? Mert szembe lehetne állítani azzal, hogy mi van meg belőlük villanyosan. Sok van, de szvsz közel sem mind. CSak hogy lássuk a promóciós értéküket.”

    Ezt elütötted egy “szerintemmel”. Ami pedig azokat a kiadókat illeti, akik 20-30-50 ezres példányszámban fogyó köteteket adnak ki, mint amilyen a Harry Potter, azok meg tudnának fizetni kutatásokat. Vagy akár a nagyterjesztők is, ha épp nem a könyvszakma kizsigerelésével lennének elfoglalva.

    Amúgy hírem van, ha arról lenne szó, hogy kiadsz egy könyvet, de előtte / közben a promóció részeként akár egy underground-hangulatú ebook terjesztést kellene csinálni, és annak a hatását mérni… az nem egy horror befektetés. Plusz MINDEN marketing tevékenységnek az az alapja, hogy mérjük a hatást, akár plakát, akár online aktivitásról van szó… ha nem méred a hatást, akkor 99,9%-ban kidobott pénzről van szó.

  41. sheenard

    Merras, bocsánat, kijavítom szavaid: nem elütöttem a kérdést. A tényeket mondtam. Tény az, hogy nem csinál egyik kiadó sem ilyen sokváltozós felmérést (legalábbis az engem kiadók egyike sem: Cherubion, Kalandor, Deltavision, Inomi, Graal, Galaktika, Tuan) ergo: “nem kimutatható a hatás”. Tényleg. Tény, hogy csak találgatni lehetne per pillanat, aminek semmi értelme. (Ha a “szerintem” zavart meg, akkor hagyjuk el.)

    Ezzel a két dologgal (találgatni lehet csak és ezen az alapon nincs értelme) te is tisztában vagy.

    Ami a HP kiadóját illeti, abban igazad van. Ami a tejesztőket: igazad lenne, ha a terjesztőket érdekelné a terjesztés maga. Különös paradoxon, de a könyvterjesztés minősége ma Magyarországon legkevésbé a nagykereskedőket érdekli.

    Látod, de máris van a beszélgetésnek hozadéka, maradjunk meg akkor a kreatív vonalnál: underground e-book terjesztés formátumnál mire gondolsz? Magára a hordozónál mire? formátumnál, Mérési lehetőségeknél? Rééészleteket szeretnék. Engem érdekel a dolog 🙂

    Bár én csak író vagyok, a kiadót is meg kell győzni erről 🙂

  42. keretsz100

    A legfontosabbról megint mindenki megfelejtkezett. Próbálj már a mostani gépeden egy Commoder64-es progit lejátszani! Fejlesztgetünk kurvára fejlesztgetünk, aztán a régi fájlokat meg nem lehet sehol rendesen lejátszani. Egy intő példa: a fejlett angolok egy ásatás teljen anyagát gépbe tették, majd úgy tízen-valahány év után használni akarták, és az oroszokhoz kellett elkuncsorogniuk lejátszó progiért! Hát ennyit a nagy lehetőségekről, és annak az izének olyannak kellene lenni ami tartalmazza azt a digitális izét, hogy még egy atomcsapást is kibírjon, hogy garantál legyen a megmaradása, /erről most sem tudunk semmi használhatót, és biztosat/, mert ha nem az, akkor könnyen és gyorsan sz*** megy. Keritsd elő egy nagyon régi kislemezedet, és próbáld lejátszani ha van hol, a nagylemezről már nem is beszélek. Nem a könyvekkel van baj, legyenek azok E vagy digitális, hanem a gyártók rohannak bele a világba, és romokat meg lejátszhatatlan fájlokat hagynak maguk után. És ha eljön az idő CD-ékből, DVD-ékből és “pendrivekből” – és még addig ki tudja mifélék jönnek-, is lehet máglyát rakni. csak megéri-e? Megérjük-e?

  43. keretsz100:
    Összekeversz két dolgot: a terjesztést és az archiválást. A kettőnél nem feltétlenül kell ugyanazt a technológiát alkalmazni. Most a terjesztésnél használtról megy a vita.

  44. keretsz100

    Sajnos nekem azzal van problémám, amit használok. A másik engem nem érint, de gondolom, ha az olvasás probléma, az archiválás is az. Tehát marad a papír egyenlőre, esetleg kőbe is lehet vésni.

  45. @keretsz100:

    Az archiválás tök más követelményeket támaszt, mint a normál olvasás/terjesztés. Tényleg ég és föld. Archiválásra IMHO az egyik legjobb az oldalképek fémbe maratása, még a stencilgépek korában csináltam sok ilyet (aluminium nyomólemezeket), azokat alig lehetett elpusztítani. Még a digitális archiválás is egész más, mint a digitális olvasás.

    A papírkönyvek sebezhetőségéről meg csak annyit, hogy nemrég volt alkalmam látni, hogy mire képes pár egér egy könyvraktárban… Na az se az archiválásról szólt, hanem a reciklálásról.

Comments are closed.