Presits Péter: A jóslat (novella)

„Sohasem tudhatod …”

Greg Paterson gazdag ember volt, nagyon gazdag. A Bank of England bankára  negyvenegy éves korát elérve hatalmas vagyont halmozott fel. Egész eddigi életét egyetlen dolog határozta meg: A pénz.

Unalmában néha a széfjéből elővett egy nagy köteg bankjegyet. Imádta fogdosni a zizegő papírokat. Vastag virsliujjaival végigpergette, mint más a könyvlapokat szokta. Orrához emelte és szagolgatta. Tüdeje legmélyére szívta le a bankók illatát. – Méghogy a pénznek nincs szaga! – röhögött magában. Imádom, szeretem, az életem! A mindenem! – vigyorgott.

Greg Paterson eddigi élete nem állt másból, mint számok milliónak tanulmányozásából, számítások százezreiból. Kiváló szakember volt, mindig tudta melyek a legjövedelmezőbb befektetések. Minden idejét a munka töltötte ki. Barátai nem voltak, felesége, gyermeke sem. Ideje sem. Két dolgot engedett meg eddigi életében magának: egy London melletti kastélyban lakott és luxuslimuzinnal közlekedett.

Bankszámlája hatalmasra dagadt akárcsak őmaga. Kövér testét néha nehezen vonszolta fel kastélya lépcsőjén emeleti lakosztályához.

Greg Paterson szivarjából karikákat eregetett a Londoni Cityben található irodája ablaka felé és közben magában morfondírozott.

- Elmúltam már negyven éves, eddig valójában még nem is éltem. Csak üzleti utakon voltam, melyek alkalmával semmit sem láttam a világból. Abba kellene hagynom most már a munkát és csak élvezni az életet. Golfozni, vitorlázni, utazgatni. A pénzem elkölteni.

Greg Patersonba ekkor hirtelen egy furcsa gondolat nyilallt:

- De vajon mennyi időm van még ehhez? Meddig élvezhetem eddig felhalmozott vagyonom? Meddig élek még? Mikor fogok meghalni? – tette fel a kérdéseket magának.

Tisztában volt vele, hogy ezt soha nem tudhatja meg. Mert titok. Bármennyi pénze, vagyona van ezt az információt nem veheti meg. Vagy mégis?

***

Közben beesteledett. Lomhán beszállt a bank bejáratánál várakozó limuzinja hátsó ülésére. Laptopját kinyitotta és az aznapi devizaárfolyamokat tanulmányozta.

A Rolls Royce megállt egy kereszteződésnél a piros lámpánál. Greg Paterson kinézett a kocsi ablakán. Egy kék és piros színben villogó neonreklám ragadta meg a figyelmét: Winnie Witch jósdája.
- Álljon félre a következő saroknál és várjon meg – szólt a sofőrjének.

Greg Paterson határozottan nyitotta ki a Jósda ajtaját. Alig látott. Vöröses félhomály uralta a folyosót, melynek végén egy kerek asztal mögött ült egy furcsa alak. Elindult az asztal felé. Menet közben eldöntött egy csontvázat. A koponya elgurult.

- Jó estét kívánok! – mondta most már félénkebben Greg Paterson.
- Jó estét aranyom. Fáradjon be nyugodtan. Semmi baj, majd helyreteszem a koponyát! – felelte egy öreges női hang. – Mit parancsol?
- Szeretnék  megtudni valamit.
- És mi legyen az drágám?

Greg Paterson leült a Jósnővel szemben. Ekkor tűnt fel neki a piros kirúzsozott ajak, a koromfekete haj és a sok jóslásba belefáradt szem.

A feje fölötti polcon, az üvegben egy hatalmas varangyos béka ült: a bankárt nézte. Greg is megszemlélte a ronda állatot, majd a Jósnő felé fordult:

- Szeretném megtudni mikor fogok meghalni!
- Hmm, nehéz kérdés, de megoldjuk. De azt ugye tudja, hogy ez a fajta jóslat a legdrágább?
- Nekem bármennyit megér – felelte Greg.

A Jósnő elővett három kártyacsomagot. Megkeverte.

- Az első kártya száma a bekövetkező esemény évét, a másodiké a hónapot, a harmadiké pedig a napot fogja megadni – jelentette ki az öregasszony.

A három lap sorban egymás után került az asztalra.

Greg Patersonban meghűlt a vér: Holnap meg fog halni!

A százötven fontot majdnem elfelejtette kifizetni.

***

Maga sem tudta, hogyan keveredett ki a Jósdából. Szíve hevesen vert. Éjfél előtt fél órával érkezett meg a kastélyához. Kinyitotta az ajtót és felvánszorgott a márványlépcsőn a lakosztályába. Addigra már valahogyan összeszedte magát. Kinyitotta az ablakokat. Kellemes, hűvös levegő áramlott be a helyiségbe. Kezdett megnyugodni.

- Csak egy jelentéktelen jóslatról van szó, valójában az egész csak pénzlenyúlás, semmi más. A százötven fonton mennyi részvényt lehetett volna venni! – sóhajtott és szidta magát, hogy ilyen badarságokra fecsérli a nehezen megkeresett jövedelmét és idejét.

Ekkor lakosztályának faliórája éjfélt jelzett. Nagy, méretes antik óra volt. Hatalmas számlappal, cifra hegyű rézmutatókkal.

- Ma halnék meg? Nevetséges! – mormolta magában miközben magára húzta takaróját.

***

Borzalmasat álmodott: a Jósnő visszatette a koponyát a csontvázra. Mindeközben a Jósdában lévő polc felborult, az üvegben lévő barna varangy pedig A Kaszássá változott.

Greg Paterson ekkor hirtelen felébredt. Még éjszaka volt. Pulzusa szaporán vert. Bevett egy altatót és megpróbált elaludni. Lámpája kapcsolója után nyúlt, világosságot szeretett volna.

Bizsergést érzett a kezében, majd egy nyilallást a bal karja felső része felé. Enyhén megrázta az áram. Ez rossz előjel – gondolta. – Hátha mégis igaz a Jóslat? – Nem, az nem lehet. Az csak egy jóslat – nyugtatta magát, majd elaludt.

Szokása szerint reggel hat órakor már a díványán olvasta a Financial Times legfrissebb számát. A európai tőzsdéken kedvező üzletmenet ígérkezett nagy árfolyamemelkedéseket előrevetítve, mivel az amerikai piacok jelentős nyereséggel zártak.

A főbb üzleti hírek elolvasása után megfürdött. Megcsúszott a kövezeten, de szerencséjére megkapaszkodott a mosdó peremében. Nem esett semmi baja.
Greg Paterson ekkortól kezdte komolyan venni a jóslatot. Telefonált házvezetőnőjének, hogy ma ne jöjjön, csak holnap.

Elhatározta, hogy ezen a napon nem megy be dolgozni, nehogy baleset érje az utcán vagy fejére essen egy tégla. Kezdett félni.

Megéhezett. Kiment a konyhába. Kedvence a vajas pirítós volt. Miközben szelte a kenyeret éles késével belevágott a tenyerébe. A húsból elkezdett ömleni a vér. Gyorsan becsavarta kezét a konyharuhába, de még a rongy is teljesen átázott. Fél óra múlva elállt a vérzés. Greg Paterson valamelyest megnyugodott, de a feszültség jelen volt benne. Szorongása elhatalmasodott rajta. Már kezdte megbánni, hogy bement a  Jósdába.

Füstszagot érzett. A bekapcsolt kenyérpirító már lángolt. A vértől átnedvesedett konyharuhát rádobta a készülékre. Sikerült eloltania a lángot, megakadályozva ezzel tovaterjedését. – Mi jöhet még ezek után?

Véres kezével a korlátot megfogva felkapaszkodott lakosztályába és leült az ágya szélére. A faliórával szemben. Délelőtt tizenegy óra volt az időmérő szerint.

Greg Paterson elhatározta, hogy éjfélig nem csinál semmit, csak az ágyon fog ülni. Ekkor már rettegett. Nézte a mutatókat. Az idő nagyon lassan telt. Délután öt óra felé már teljesen hatalmába kerítette a szorongás, a rettegés. Már csak hét óra és vége a rémálomnak.

Beesteledett. A telehold fénye bevilágította a lakosztályt. Greg Paterson a sejtelmes félhomályban ült az ágy szélén és bámulta az óráját. A mutatók tisztán látszottak.

Éjfél előtt egy perccel kezdte visszaszámolni a másodperceket: – Ötvenhét, ötvennyolc, ötvenkilenc.
A ódivatú óra hangosan jelezte az éjfél elérkeztét. Greg Paterson felsóhajtott. Teljesen megkönnyebbült. Úgy érezte mintha, egy hatalmas nyomasztó súly került volna le róla. – Nem halt meg! A banyának mégsem volt igaza! – sóhajtott egy hatalmasat.
Majd hátradőlt az ágyára.

***

Másnap reggel a házvezetőnő értesítette a rendőrséget. A helyszínelők idegenkezűségnek semmi nyomát nem találták. Az igazságügyi orvosszakértő szerint a halál valamikor éjfél körül állhatott be. A halál oka szívinfarktus volt.

- Biztos felizgatta magát valamin – mondta Frank Shiller felügyelő, majd az órájára pillantott. Feltűnt neki, hogy Greg Paterson faliórája negyed órát siet.