Mozi - TV

Mozi: a hős Gagarin – ember a kapszulában


Három dolog jutott eszembe a filmet nézve. Az első az volt, hogy mennyire eltűntek a hősökről készült filmek a mozikból. Nem a fiktív mesehősökre gondolok („Mesehősökkel nem foglalkozom”), hanem a valaha élt, hús-vér emberekre, akik akár az életüket is adták volna egy eszményért vagy egy célért. Persze, ma már kicsit kínos a heroikus mozi, mert jobb szeretünk deheroizálni, drámázni, lerántani a leplet, nyersen bemutatni, paródiát csinálni belőle… bármit. Szóval eltűntek a hősök. A másik, ami felötlött bennem, hogy ideje volt Gagarinról filmet készíteni. Kevés eseménynek van az egész világon hírértéke, Gagarin útja és a Holdra szállás ilyen volt. Mégis, Gagarin eddig nem kapta meg a filmjét. A harmadik pedig, ami felismerésként hatott a korabeli űrutazást nézve, hogy: „Úristen, mennyire fapados technikával lőtték ki ezt a srácot az űrbe”.

13Az oroszok tehát megcsinálták (még 2013-ban) az első, egész estés, világra szóló mozifilmjüket Gagarinról – a család figyelő tekintete és tanácsai mellett. Ebbe a sztoriba nem férnek bele kétségek, nem férnek bele pletykák, politikai játszmák és emberi kicsinyesség, legfeljebb mutatóban. Egy-egy vita, sértett összezördülés persze akad, de korántsem a személyes ellentétek adják a történet gerincét. Nem fér bele a történetbe Gagarin halála sem, amely körül szintén sok a szóbeszéd, részeg volt-e vagy sem, amikor lezuhant a MIG-gel, Brezsnyev rendelte meg a halálát vagy baleset volt… stb…

Ez egy hős története, egy űrutazás története. Miközben Bajkonur felé tartunk 1961. április 12-én, visszatekintünk a múltra; hol az iszonyatosan szegény gyerekkorra (asszociációs játék a filmben: félelem = éhség), a katonai iskolára, a nagy szerelemre, családra, gyerekekre, és persze a kiválasztásra és az űrrepülésre felkészítésre. Töredékekben, de megismerjük egy elszánt fiatal fiú életútját, amelynek csúcspontján ez a fiú beleül egy golyóbisba (a kapcsolótábla láttán futkározik a néző hátán a hideg), majd több tonnányi fém és üzemanyag tetején kilövik az űrbe.

A film látványvilága, ritmusa, felépítése egymást erősíti. A szereplők – Jaroszlav Zhalnin (Gagarin), Mikhail Filippov (Szergej Koroljev), Olga Ivanova (Valentina Ivanova) – jól játszanak, szinte érezni a negyvenes-ötvenes-hatvanas évek szovjet hangulatát. Az a tapéta, a bőrkabát, a kézmozdulatok, az a rúzs!… A lelkesedés kissé propagandisztikus, de hát ilyen volt az a kor. Talán csak Hruscsov alakja fura és nem megragadható: a film nem nagyon foglal állást történelmi szerepe kapcsán, csak egy poént süt el a hajdani szovjet pártfőtitkár kárára; de érdekes módon az a félmondat az ő szájából hangzik el, ami Gagarint heroizálja (így méltó párja minden Hollywoodban leforgatott bátorító elnöki beszédnek).

https://www.youtube.com/watch?v=FKJrG2Q-6E4

Sokan fanyalognak, hogy ez a film kissé didaktikus, de engem nem zavart. Ismétlem: az orosz filmgyártás elkészítette erről a merész és szimpatikus srácról az első igazi nagyjátékfilmjét. Így kell ezt, ez az első. Végül is ők nyerték az űrversenyt. Aztán majd úgyis jönnek a leleplezések, a drámai megközelítés, aztán az alternatív történelmi filmek, a sci-fik (időutazással meg miegymással) és a végén a paródiák.

De ez még korai… Így hát ha valaki „amerikais” orosz filmet szeretne nézni az első emberről az űrben, bátran menjen el moziba, és nézze meg a hős Gagarint. 2016 október 20-tól a magyar mozikban is megteheti.

(Gagarin: Pervij v kozmosze / Gagarin: First in Space) 
színes, feliratos orosz életrajzi dráma, 108 perc


  • komolyan van valami ami neked nem tetszik? 😀

  • kb egy hónapja láttam. méltatlanul mellőzött film, nyilván a ,,nyugati” propaganda hatására nem került itt reflektorfénybe és/vagy a mozikba, pedig simán hozza azt a szintet, amit a hasonló filmek. az effektek rendben voltak, a színészi munka jó, nem volt semmi sem túltolva – sőt, a kimért visszafogottságával pont, hogy sikerült egy olyanfajta meglepően félelmetes légkört teremtenie jónéhány szituáció köré, amitől az embernek feláll a hátán a szőr (pl a gőzös gyakorlatok a kapszulában, vagy mint ahogy említetted is, a vezérlőpanelek).