brandon-hackett-markovics-botond Irodalom

Mint egy kisgyermek, aki legóval játszik – interjú Brandon Hackettel


Markovics Botonddal, alias Brandon Hackettel beszélgetett az írói pályafutásról, hazai és külföldi megjelenésről Hidy Mátyás.

Hidy Mátyás: Miért döntöttél úgy, hogy a szabadidőd jelentős részét regények írására fogod fordítani? Hobbi, önmegvalósítás, vagy csak milliomos akarsz lenni?

Markovics Botond: Nagyjából ebben a sorrendben. :) Viccet félretéve, ez egyfajta szenvedély, ami kiskorom óta kísért, és képtelenség ellenállni neki, igaz, nem is akarok. Szeretek történeteket mesélni.

Hidy Mátyás: Milyen kompromisszumokat kell kötni emiatt?

Markovics Botond: A hobbit szerintem az ember nem nevezi kompromisszumnak, így én sem tekintem annak például a szabadidőben történő írogatást. Mindenki mással kapcsolódik ki: én írok, karaktereken és történeteken agyalok.

Hidy Mátyás: Említetted a történetmesélést. Olvasóként tudom, mit kapok egy jó történettől. De az író mit kap?

Markovics Botond: Én valószínűleg úgy érzem magam, mint egy kisgyermek, aki legóval játszik, és az építkezés közben kezd összeállni valami nagyobb dolog. Kitalálni egy drámai jelenetet, egy jó fordulatot valahol ugyanolyan, mint olvasóként szembesülni velük. Aztán az írás közben állandóan képzelt barátok veszik körül az embert. Mindezt pedig megkoronázza az, amikor leírom az utolsó szót, és elkészül a regény, mert az többnyire mindig katartikus élmény.

Hidy Mátyás: Mindig is érdekelt, hogy hol az a finom határvonal, ami a képzelet kiélését elválasztja az eszképizmustól és a kompenzációtól. Egy író megengedhet magának képzeletbeli barátokat?

Markovics Botond: Nem is az a kérdés, hogy megengedheti-e, hanem, hogy megengedheti-e, hogy ne legyenek? Hogy anélkül írjon karakterekről, hogy ne ismerné őket a lehető legmélyebben, hogy ne válnának bizonyos értelemben a barátaivá. Szerintem nem. Aztán egy új regénynél mindig új ismeretségek jönnek. :)

Hidy Mátyás: Akkor átfogalmazom: mennyire engedheti meg egy író, hogy elmerüljön a saját világában?

Markovics Botond: Muszáj neki. :) Az persze mindig kérdés, hogy miért teszi ezt. Biztos, hogy van, aki pl. terápiás célzattal ír, van, aki pedig csak szimplán szeret képzeletbeli világokat teremteni. Mindennek az esetleges pszichológiai hátteréhez viszont nem értek. :)

Hidy Mátyás: Ez azt jelenti, hogy szerencsés alkat vagy. Egyébként szeretnél főállású íróvá válni, vagy ragaszkodsz a „polgári” foglalkozásodhoz is?

Markovics Botond: Természetesen szeretnék, de hosszú folyamat lesz, ha egyáltalán sikerül. Óvatos típus vagyok, és első az anyagi biztonság, az álmodozás csak utána jön. Azért remélem, a kettő valamikor végül csak összeér majd.

Hidy Mátyás: Milyen a sorsod magyar íróként? Néha megjelentetsz egy regényt, ami fogy x példányban, és azzal kész, vagy megfigyelhető valamiféle felfelé ívelés, halad valamerre a dolog?

Markovics Botond: Az utóbbi három regényem egyfajta minőségi ugrásnak nevezhető, ezen belül úgy tűnik, az olvasótábor is gyarapszik, Az ember könyvénél például szándékoltan szerettem volna, ha női olvasók is kezükbe veszik a könyvet, és ez eddig látványosan sikerült is. A visszajelzések és az, hogy egy ideje már több kiadó is szeretné párhuzamosan az aktuális regényemet kiadni, talán azt jelzik, hogy haladok valamerre. Mostanság pedig leginkább a más nyelven megjelenés kezd érdekelni.

Hidy Mátyás: Ez izgalmasan hangzik. Angol nyelvterület, e-könyv, vagy akár papírkiadás?

Markovics Botond: Még semmi konkrétum nincsen. Sajnos az Isten gépei 2 évvel ezelőtti, román nyelvű megjelenése meghiúsult, hiába volt meg már románul a szöveg egy része, de végül megszakadt a kiadói kapcsolat. Az utolsó író című novellámnak éppen elkészült egy lengyel fordítása, aztán szeretném majd lassan valamelyik regényemet angolra lefordíttatni próbaképpen, és ha ez megvan, meglátjuk, mire elég. Azt tudni kell, hogy innen, Magyarországról angolul megjelenni szinte lehetetlen, sokszoros hátrányból indulunk, és tartok tőle, hogy az, amit jelenleg tudok, messze nem elég még. De nem adom fel.  :)

Hidy Mátyás: Milyen hátrányokra gondolsz? A fordítás nyilván egy költség, de az a külföldi írók magyar megjelenésénél is megvan. Mi van még?

Markovics Botond: Kérdés, hogy miért jelentetne meg egy angolszász zsánerkiadó egy nem angolszász szerzőtől egy angolra fordított művet, ha tucatjával válogathat a legjobb angol anyanyelvű írások közül? Egyrészt nem elég lefordítani egy regényt, annak tökéletes, anyanyelvű fordításnak kell lennie, másrészt a fenti kérdésre szerintem egy válasz létezik: akkor jelentetnék meg, ha jobb a többinél. Azt mondani, hogy ezt ma bármelyik magyar sci-fi regény megugorja, önámítás, főleg, amikor pl. Paolo Bacigalupi: A felhúzhatós lány című regényét is simán visszadobta az összes nagy kiadó, és alig tudott megjelenni. Ez egy kőkemény verseny, ahol a legtöbb regény csak néhány bekezdésnyi, maximum egy oldalnyi esélyt kap, és egy külföldi fordítás hátrébbról indul a helyi kezdő íróknál is.

Hidy Mátyás: Lehet, hogy tudatlan vagyok, de mi akadályozna meg egy magyar kiadót, hogy külföldi piacra lépjen, és ott adjon ki egy regényt? Bár lehet, hogy ezt egy kiadótól kéne megkérdeznem…

Markovics Botond: Akadtak kósza gondolatok, tapogatózások ezirányban, de gyakorlatba még nem ültette át senki. Egyébként egy hátránya szerintem kapásból van: pénz az nem nagyon van benne, kivéve, ha valami irtózatos mázli nem történik, és egy adott regény berobban a nemzetközi piacra. A sci-fi rétegirodalom, így itt aztán erre igen kicsi az esély. Persze, lehet, hogy túl realista vagyok. Ettől még az álom álom marad.

Hidy Mátyás: Nos, egyelőre akkor marad a magyar megjelenés. Legutóbbi regényed, Az ember könyve megjelenése óta már eltelt némi idő. Mik a konkrét, pozitív és negatív visszajelzések az olvasóktól, kritikusoktól?

Markovics Botond: Nagyjából ezek:D :http://hackett.sfblogs.net/az-ember-konyve/

Szóval, van nagyon sok lelkes vélemény, ismertető, és persze, akad elvétve kevésbé lelkes is, de ez természetes. Az összhatás mindenesetre nagyon pozitív, aminek örülök, mert ez azt jelenti, hogy ismét sikerült valami érdekeset megalkotni, és megérte ennyi energiát belefektetni.

Hidy Mátyás: Van olyan vélemény, amire nem számítottál, de érdemesnek tartod megfogadni?

Markovics Botond: Olyan mindig van. Az ember könyvébe például részben korábbi vélemények miatt igyekeztem több érzelmet beletenni, és sokkal többet foglalkozni a karakterekkel.

Hidy Mátyás: Igen, az Isten gépeivel összehasonlítva markánsan látható, milyen irányba tartasz. Az ember könyve jóval több rétegű, a karakterábrázolás összetettebb. A következő regényeidben ezt az összetettséget szeretnéd még tovább fejleszteni, vagy megint valami teljesen újat próbálsz ki?

Markovics Botond: Éppen egy számomra súlyos döntés közepén vagyok: Az ember könyve folytatása vs. egy teljesen új regény. Eddig úgy volt, hogy megírom Az ember könyve folytatását, de most éppen úgy tűnik, hogy mégis inkább valami új, vadabb dologba fogok. Az lenne a cél, hogy Az ember könyve és az Isten gépei, na meg A poszthumán döntés erőségeit próbáljam meg egybegyúrni. Emellé persze kell egy agyament, eredeti sztori is, de az már megvan. :)

Hidy Mátyás: Látom, az ambíciód is megvan, ezt csak üdvözölni tudom. És valóban, minden regényeden megfigyelhető némi grandiozitás. Isten, ember, halhatatlanság, ilyesmi. El tudod képzelni, hogy egyszer kamaradrámát írj?

Markovics Botond: Az ember könyve ilyen szempontból szerintem kisebb léptékű volt a korábbi két regénynél. Hogy mit hoz a jövő, nem tudom, mindenesetre, mint látszik, a grandiózusságot nagyon szeretem. Ahogy szerintem a sci-fi olvasók többsége is. A lényeg azonban úgyis az, hogy bármilyen grandiózus is a háttér, a történet emberközpontú maradjon.

Hidy Mátyás: Egyébként elárulsz ebből az agyament, eredeti sztoriból valamit, vagy legyen meglepetés?

Markovics Botond: Egyes elemei már nagyon finoman felvillantak Az utolsó író című novellámban. :) Például egy, Antarktisz állam által befolyásolt, globális felmelegedés utáni, új világ képe. De nem ez a fő eleme, az ugyanis a világűrbe vezet.

Hidy Mátyás: Úgy tűnik, itt sem adod alább az univerzumnál, de jó, hogy figyelsz az emberközpontúságra is. Ez egyrészt megvan Az ember könyve esetében is, másrészt viszont néhány olvasó kifejezetten üdvözölte, hogy végre nem emberszerű lényekként ábrázoltad az idegeneket. Ez volt a cél?

Markovics Botond: Ha már idegenekről (is) írtam Az ember könyvében, szerettem volna valami tényleg egyedit alkotni, ez egyértelműen cél volt, hiszen az olvasó is keresi az új gondolatokat, ötleteket, és legyint a sokadik Star Wars-lény megjelenése láttán az átlag sci-fiben. Próbáltam egy olyan fajt ábrázolni, ami minden tekintetben más, de ugyanakkor az ember számára mégis a megérthetőség határán egyensúlyoz. Ebből lett a szagalapú kommunikációjuk, valamint a regény egyik központi elemét adó evolúciós sajátosságuk. A visszajelzésekből úgy tűnik, hogy valóban jól sikerültek.

Hidy Mátyás: Bevallom őszintén, nekem sokszor inkább tűnnek emberszerűnek, mint idegennek. A divat, a művészet, a hiúság, és néha a bosszú vezérli őket. Van ebben valami társadalomkritika, vagy egyszerűen csak így képzelted el őket?

Markovics Botond: Kellettek az ember által is értelmezhető fogalmi rendszerek, mert különben nem maradt volna kötődési lehetőség az olvasó számára. Ez valahol kompromisszum is volt.

Hidy Mátyás: Ha már az olvasóknál tartunk, említetted, hogy cél volt a női olvasók megszólítása. Milyen eszközökkel érted el ezt? Pontos képed volt arról, kiknek írsz?

Markovics Botond: Elsősorban magamnak írok, és remélem, hogy az olvasóknak is tetszeni fog. Bizonyos eszközökkel azért lehet játszani, pl. míg az Isten gépei kicsit talán túlságosan is érzelemmentesen vitte végig a technológiai szingularitás emberi, társadalmi hatásainak vizsgálatát, Az ember könyvében sokkal emberközelibbé igyekeztem hozni az eseményeket. Nem tudnám meghatározni, kik az olvasóim, így mindig nagy öröm, amikor pl. egy dedikáláskor, író-olvasó találkozón személyesen is találkozhatunk.


Hidy Mátyás:
Erről szólva, mikor találkozhatnak veled legközelebb az olvasók, akár dedikáláson, akár más alkalommal?

Markovics Botond: Hú, most hirtelen fogalmam sincs. :) Nyár közepén kicsit mindenki elmegy pihenni, nemrég voltam a Mondoconon, de most őszig nem lesz semmilyen esemény.

Hidy Mátyás: Nos, akkor ez egyelőre a jövő titka marad. Mindenesetre gratulálok eddigi sikereidhez, hiszen megérdemeltek, és kívánok még több olvasót, sok külföldi megjelenést, a saját önző szemszögemből pedig további remek írásokat tőled. Köszönöm az interjút.

Markovics Botond: Én köszönöm! :)


Hozzászólások

Leave a Comment

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>