Könyvkritika

Michael J. Sullivan: Birodalom születik – Riyria-krónikák, 3. kötet


Novemberben megjelent Michael J. Sullivan Riyria-krónikáinak harmadik kötete, a Birodalom születik is magyarul, így a hatkötetes regénysorozat feléhez értünk. Mivel harmadik kötetről van szó, elkerülhetetlen az előzmények gyors és rövid összefoglalása: Az első kötetben két mestertolvaj, Royce és Hadrian belekeveredett a melengári királyság ügyeibe, a segítségük olyan hatékony volt, hogy sokkal tartozik nekik az ifjú Alrik király és talpraesett húga, Arista. A második kötetben Royce és Hadrian egy falut mentett meg egy démontól, melynek során meglepő titkokra derült fény, és egy egyszerű falusi leányból Novron Örököse lett. A harmadik regény kicsivel ez után veszi fel az események fonalát, az elejtett megjegyzésekből kiderül, hogy maximum egy-két hónap telt el. Már a cím elárulja, hogy a történet középpontjában ezúttal a Novron Birodalom felemelkedése áll. Az örökös (ál)megtalálásának köszönhetően pár hónap alatt meg/újjászületik a Birodalom,  sorra behódolnak a kisebb királyságok, csak néhányan mernek vagy akarnak ellenállni. Természetesen Melengár egyike az ellenállóknak, bár a királyság helyzete meglehetősen reménytelen. Alrik király fiatal és tapasztalatlan, még a saját portáján sem tud rendet tartani, nem hogy szembeszállni Novronnal.

A Birodalom születik cselekménye, ahogy az az előző kötetre is jellemző volt, két szálon fut, de ez a két szál nem egyenrangú, és ezúttal a regény végére sem érnek össze, sőt igazából semmilyen hatással nincsenek egymásra.

birodalom-szuletikAz egyik cselekményszál a parasztlányból lett birodalmi császárnő, Modina sorsát követi. A korábban Thrace néven megismert újdonsült uralkodónő csak egy eszköz a birodalom hatalmasainak kezében, és ennek megfelelően is bánnak vele. Az apja halála miatt egyébként is teljes apátiába süllyedt Modina tudomást sem vesz a külvilágról, mígnem egy helyi lány kerül mellé segítő mindenesként. A cselekményszál lényegében annyi, hogy a jószívű és gondoskodó Amilia hogyan hozza vissza az élők közé az ifjú császárnőt. Mivel mindezt az egyszerű származású, alacsony sorú (bár olvasni tudó!) Amilia szemszögéből látjuk, arról nem sokat tudunk meg, hogy valójában mi zajlik a Novron Birodalomban.

A másik történetszálon összefonódik Royce és Hadrian sorsa Melengárral. Mivel fővárost körbezárták, és Alrik király össze-vissza kapkod, Arista hercegnő veszi kezébe az irányítást. Royce és Hadrian kíséretében egy veszedelmes útra indul, hogy szövetségeseket találjon a Birodalom elleni harcban.

Annak ellenére, hogy egy királyság és egy birodalom áll szemben egymással, az akció és csatajelenet még kevesebb, mint az előző kötetekben. A szereplők idejük nagy részét úton, avagy lerobbant kocsmákban töltik. A feszültséget nem is a szereplők életben maradása miatt érzett aggodalom tartja fenn (nyilván túlélik, még csak a harmadik kötet a hatból, és Sullivan nem egy George Martin, nem öli halomra a főszereplőit), hanem a titkok. Arista titkolózik a bátyja előtt, Hadrian apja titkolózott a fia előtt, Royce titkolózik Hadrian előtt, a Novron Birodalom titkolózik a világ előtt, szekták őrzik az Örökös titkát, a mágus Ezrahaddonnak is megvannak a maga titkai… Ez fokozatosan lendíti előre a történetet, miközben az olvasó általában több mindent tud, mint a szereplők külön-külön,

A titkok nem az akciódús eseménysornak, hanem a karakterközpontúságnak kedveznek, és a Birodalom születik voltaképp Arista felnőtté válását mutatja be. A karakter fejlődését jól jellemzi, ahogy a Royce-hoz és Hadrianhoz való viszonya változik az út során, és ha ez nem lenne elég, néha belelátunk a fejébe, a gondolatai, kételyei közé is. A négyszáz oldalon a szeleburdi, meggondolatlan lány végül bátor, mágikus képességekkel rendelkező vezetővé növi ki magát.

Royce és Hadrian karaktere esetében nem a változáson vagy a fejlődésen van a hangsúly, hanem az egyéniségük nagyobb mélységeket kap. A regény első felében ez néha zavaróan erőltetett, szájbarágós módon történik. Később, ahogy a tolvajok elindulnak szövetségeseket keresni, jóval kevésbé direkté válik a jellemábrázolás. Útközben Royce és Hadrian is eljut gyerekkora színterére, és a múltjukon keresztül értjük meg természetüket, viselkedésüket, motivációjukat.

A főszereplők közül egyedül Amilia, a császárnő tanácsadója halovány, míg a mellékszereplők, a bölcs mágus-tanár hosszú, ősz hajjal, szemüveggel és dumbledori huncutsággal; a hőssé váló utcagyerek; a tüzes szívű, rettenthetetlen forradalmár pár jellemvonással is igazán érzékletes. Egyes mellékszereplőkkel kapcsolatban azonban idegesítő a gyakorlat, hogy az egyszerűségüket a beszédmódjukkal akarja a szerző bemutatni. Lehet, hogy angol nyelven több lehetőség van erre, de a magyar fordításban a sokadik „igyá’ oszt fog’ be” jellegű mondatok inkább zavaróak.

A szerethető figurák és a pár remek jelenet ellenére a Birodalom születik összességében súlytalanra sikerült. A karakterközpontúság a regényvilág megrajzolásának rovására ment, ezért bár elvileg birodalmak és királyságok sorsa forog kockán, a szembenálló felekről annyira a háttérbe szorultak, hogy nem érződik, mekkora a tét. Ez az érzés a regény utolsó negyven oldalán változik meg, úgyhogy érdemes várni a negyedik kötetet.

Verdikt

Karakterek 90%
Cselekmény 80%
Regényvilág 65%
Final Thoughts

A Riyria-krónikák harmadik kötetére a könnyed olvasmányosság már súlytalanságba csapott át, és ettől a mozgalmas cselekmény és a szimpatikus karakterek sem mentik meg. Ennél több lehetőség rejlett volna benne.

Overall Score 78%
Readers Rating
1 votes
90

Leave a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük