Megtestesült bűnök – Zoo city recenzió


Az Ad Astra Kiadó 2012-es indulásakor olyan nemzetközi siker aratott regényekkel rukkolt elő, mint Paolo Bacigalupi Windup girlje, vagy Lauren Beukes Zoo city-je.  A kortárs fantasztikus irodalom magyar olvasók számára is elérhetővé tétele a kiadó egyik legfontosabb célkitűzése.

Lauren Beukes dél-afrikai újságírónő, Fokvárosban él és dolgozik. A Zoo city című regénye elnyerte az Arthur C. Clarke science fiction díjat és a fantasy zsánerben kiemelkedő teljesítményt díjazó The Kitchies: 2010 Red Tentacle Winner elismerést. A regény alapján filmet terveznek, melynek forgatókönyvét szintén Beukes írja meg.

 

Zinzi December története számomra több szempontból is különleges élményt jelent. Mint európai embernek megvan a magam elképzelése a Fekete Kontinensről, de ez inkább gyermekkori olvasmányélményekből és az Attenbourogh-féle természetrajzi dokumentumfilmekből táplálkozik, mint valós ismeretekből. Nem mondom, hogy előítéleteim voltak, de mindenképpen autentikusabb regényre számítottam. Ezzel szemben egy lüktető, rohanó, minden ízében modern nagyváros hétköznapjaiba kaptam betekintést, a csillogó felhőkarcolók, üzleti negyedek és szórakozóhelyek, az ezeket működtető kőkemény üzletemberek világába éppúgy, mint a nyomornegyedek nyomasztó, hányadék- és húgyszagú sikátoraiba.

Nélkülöz minden romantikus felhangot; belevisz a sűrűjébe, a durva hétköznapi valóságba, szemernyit sem szépítve azon, bravúrosan használja a modern virtuális kultúra és a média elemeit az irodalmi szövegben. A cselekményfolyamba időről-időre beszúr egy-egy részletet, hol újságcikkből, hol netes chat-beszélgetésből, rendőrségi jelentésből, tényfeltáró dokumentumfilmből etc… mégsem érzem azt, hogy erővel szakítanak ki Zinzi történetéből, a fősodorból. Objektív dokumentarista ridegséggel kapom meg eme „elállatosodott” világ eredetének háttérinformációit, és azt, hogyan változott meg ezáltal a világ társadalmának egésze, még az olyan szigorú szabály- és szokásrendszerrel operáló közösségekben is, mint pl. az indiai. (SPOILER: Indiában az érinthetetleneknél alacsonyabb kaszt nem létezett a szerzett aposzimbiotikus familiarizmus megjelenéséig.)

Mindezt a szerzőnő úgy teszi, hogy a múlt és jelen borzalmát magától értetődő természetességgel írja meg, mintha csak levegőt venne két mondat között. A történet szociológiai, politikai mondanivalója abszolut átjön, de nélkülöz minden didaktikát, igazságkeresést, ítélethozatalt, a részvétkeltés szándéka nyomokban sem lelhető fel, legalábbis nem nyilvánvalóan és orr alá dörgölve próbál részvétet csiholni az olvasóban.

Nagyon finom, érzékeny egyensúlyt teremt a realitás és a fantázia világa között, ezáltal nem csupán hihető, de maximálisan átélhető is Beukes világa. A testiség a ma oly trendi naturalitást nélkülözve jelenik meg a történetben, az írónő a romantikát is szerényebben ábrázolja, mint azt manapság megszokhattuk, és talán pont ettől lesz sokkal inkább érzékeny és kifinomult eszköz főhősünk karakterének árnyalásában.

Maximális mozi-élményt ad, plasztikus, színes-szagos vizuális realitássá csiszolja a betűkből szőtt világot. Stílusa gördülékeny, már-már könnyed, mégis a tartalmi mondanivalója fajsúlyos, drámaisága ellenére hálaistennek nem esik bele a patetikus kifejezésmód csapdájába, amiért külön hála az írónak és a fordítónak.

Elgondolkodtató, megrázó, megdöbbentő… ugyanakkor törekszik arra, hogy az olvasó ne ragadjon bele ebbe a döbbenetbe, hihetetlen rugalmassággal lendít tovább a holtpontokon… méginkább azon az önkéntelen együttérzésen, és az ébredő empátia indukálta kényszeren, ami arra ösztönözne, hogy megálljak, és megpróbáljam feldolgozni a sokkhatást… mindez az általam eddig olvasott urban fantasykben ritka jelenség.

Le a kalappal az írónő előtt; az igényes irodalmi kifejezésmód és a profi újságírás jegyeit ötvözni nem kis feladat, depláne nem ebben a tematikában.

A cikket írta / feltöltötte:

Kovács Andrea, az SFportal Sci-Fi Magazin hírszerkesztője, a Portal Press pályázat koordinátora. Civilben ápolónő, a sci-fi és fantasy irodalom és filmek, filmsorozatok illetve a sci-fi és fantasy art rajongója.
Kedvence könyv: Dűne
Kedvenc filmsorozat: Alien
Kedvenc tv-sorozat: Star Trek
Kedvenc illusztrátor: Boris Vallejo, Luís Royo

Kapcsolódó cikkek


Paolo Bacigalupi: A felhúzhatós lány [kritika]
Elkezdhetném sorolni a Paolo Bacigalupi regénye által besöpört rangos irodalmi díjakat (Locus, Hugo), de nem teszem, mert a díjakban nem hiszek. A kritikusok dicsérete és...

Hannu Rajaniemi – Kvantumtolvaj [kritika]
Íme, egy elsőkönyves finn sci-fi író, mi kell ennél egzotikusabb, gondoltam, amikor belevágtam a Kvantumtolvajjal való ismerkedésbe, és be kell vallanom, ezen a téren csöppet...

Hannu Rajaniemi – Kvantumtolvaj [kritika]
Az Ad Astra nevével minden bizonnyal tisztában van az SFportal.hu minden olvasója: ez hazánk egyetlen olyan kiadója, amely kizárólag kortárs science-fiction irodalom terjesztésével kíván foglalkozni....

1 hozzászólás

  1. Tökéletesen egyetértünk! :)
    Hihetetlenül élvezetes könyv, és ismét gyarapította azon könyvéményeim – még nem eléggé hosszú – sorát, amelyeket női írónak köszönhetek.

Szólj hozzá!

*
To prove you're a person (not a spam script), type the security word shown in the picture. Click on the picture to hear an audio file of the word.
Click to hear an audio file of the anti-spam word