Nézem az órám. Tik-tak, tik-tak. Ha a mutató az egészre ér történni fog valami. Pattanásig feszülten várok, izzadok, bevallom izgulok. Nem először csinálom ezt, hisz ez a munkám, de most érzem, hogy különösen nehéz a várakozás. Még pár perc. Várok. És én különösen utálok várni. Sok minden zakatol jelenleg az agyamban, emlékek, olyasmi ami már megtörtént, és olyasmi is, ami csak ezután fog. Látom a jövőt. Látom, hogy a mutató lassan a 12-re kúszik… és, felpattanok a székből, kapom a táskám, majd megcélzom a kijáratot. Végre véget ért a Looper! De most komolyan, mit vártatok? Egy intelligens időutazásos történetet, ami még mondd valami újat? Tegye fel a kezét, aki tényleg ebben hitt? Miért? Zsákot akarok húzni a fejére, és visszaküldeni 1984-be, hogy James Cameron agyonlőhesse. Most, már kb. egy hete láttam ezt a filmet, azóta mást se látok a neten, minthogy ez az új Mátrix. Hát nem, nagyon nem. Tudjátok miért nem? Mert ha tizenhárom éve a Mátrix is ilyen semmilyen lett volna, akkor ezt a filmet most mindenki a Hegylakó 2-höz hasonlítaná. Számomra még azt se teljesítette, amit minimális szinten elvárok egy ilyen filmtől. Először is olyan vágyálmaim már nincsenek, hogy egy időutazásos sci-fi logikus legyen, mert ebben a filmben több a lyuk mint egy ementálin. Már arról is letettem, hogy időutazás címszóval bepillanthassunk a jövőbe – lévén az alig változik, lesz pár újabb technikai kütyü oszt heló. De, hogy egy sci-fi ennyire vontatott legyen, hogy annak két órája között akkora törés tátongjon amelyben vígan megfér egymás mellett a Grand Canyon, meg a Mariana-árok, hát az botrány. A Looper nagyon jól indít, meglepő felütéssel, érdekes világábrázolással, megtéve főhősének egy közönséges gyilkost, akinek még csak annyi szépség sincs a munkájában, hogy levadássza áldozatát. Az időutazás ugyanis bűn – lesz majd 30 év múlva -, s mint ilyent, a bűnözők használják arra, hogy holttesteket tüntessenek el. A nem kívánatos személyt visszaküldik egy megadott helyre, egy megadott időpontba, ott a Bezáró – jajj de szép – bumm fejbelövi, elégeti a hullát, és begyűjti a pénzt. Ugye milyen jól hangzik? Kényelmes vasárnapi meló, a reggeli után, de még ebéd előtt. Igen ám, de minthogy ezek a Bezárók is illegálisan működnek, a jövőben egy idő után őket is elkapják, és saját maguknak visszapostázzák, kis végkielégítéssel megspékelve. A probléma pedig ott kezdődik, – kb. negyven percnyi felvezetés után -, hogy Joseph Gordon-Levitt annyira beleéli magát Bruce Willis fiatalkori imitálásába, hogy mikor meglátja magát a puskacső végén, már annyira nem is tudja mit csináljon. Egy másodperc pedig elég Willisnek, hogy kereket oldjon, hiszen ő egy küldetéssel érkezett, meg akarja változtatni a jövőt. Magasságos egek! Mondaná ezt az időutazás elméletének szakavatott doktora, főképp amikor szembesülne hogyan cáfolja elméletét a két főhős, amint sem nem ájulnak el, sem nem borul fel a tér-idő kontinuum. Sőt, még meg is fogják egymást, nem csak kedélyesen beszélgetnek. Az ifjú hülye persze azt hiszi, ha megöli öregkori énjét a cég még visszaveszi, az öreg róka viszont tudja, hogy mit kell tegyen, hiszen a jövőben az Esőcsináló névre hallgató mókamester gyilkolja a Bezárókat. Aki ekkor még gyermek. És ez fogja adni a második óra dögunalmát, a moralizálást, miszerint megölhetünk e egy még ártatlan (?) gyermeket, aki ekkor még nem biztos (?) hogy gonosz lesz. Nem rossz. Vajon ha egy holokausztot túlélt kis srác – akinek az apját, anyját meg is ölték – visszamehetne az időben megölni Adolf Hitlert, hogy ezzel megakadályozza korunk egyik legnagyobb világégését, mennyit gondolkodna? Olyan kis aranyos a Dolfi, és még bajsza sincs. Elnézést, csupán szerettem volna érzékeltetni ezt a hatalmas morális kérdést. Sokan dicsérik Levitt sminkjét, ahogy Bruce Willist kreáltak belőle, hát nem tudom. Kétféle ember él a földön. Aki fülcimpával született, meg aki nem. Ez még harminc év alatt sem változik, és sikerült összehozni két alkatilag tökéletesen eltérő embert, akik közt az átmeneti montázs inkább vicces lett, mintsem hihető. Tudom, genya vagyok. De az a baj, hogy a Looper tele van ilyen gyökérségekkel, amiket ugyanúgy nem sikerült kivágni, mint Sarah Connornak, akarom mondani Emily Bluntnak azt a fatönköt. Minden jó ötletre, legalább kettő hülyeség jut, de mégsem ez a probléma vele, hanem az amit egykori mesterem mondott; ha az ember ilyesmiken kezd gondolkodni filmnézés közben, az már régen rossz. A Looper középtájékon iszonyatosan félrecsúszott, a tempó amit diktál maximum annyira elég, mint a filmben bemutatott TK. Lehet, hogy a egy buliban megrészegítheti a naiv kiscsajokat, de a legtöbben egyenesen gáznak tartják. Gáz, mert a végén már a saját anyját is eladja, egy jó ötletért, van itt 12 majom, Pillangó hatás, de mégis a Terminátor a leglátványosabb, legpofátlanabb copy-paste. Tanulságként pedig maximum annyit kapunk, amit jó esetben harminc év alatt mindenki megtanul. A férfi elbukik, a nő tovább él.  

Trailer

http://www.youtube.com/watch?v=2iQuhsmtfHw   Looper (amerikai, 2012, 118 perc) forgalmazza: Pro Video rendezte és forgatókönyv: Rian Johnson szereplők: Joseph Gordon-Levitt, Bruce Willis, Emily Blunt, Jeff Daniels pontszám: 5]]>