Mozi

Legendás állatok befogása – az új nem-HP filmről


A Legendás állatok és megfigyelésük egy mesefilm. A Harry Potter-sorozat akciómozira épülő horror ehhez képest. Göthe Salmander (Eddie Redmayne) története egy egész családnak szóló, bájos mesefilm, amelyben még a legcsúnyább állatok is simogatnivalók, és ahol remek zenei aláfestés mellett szedik szét a nagyobbnál nagyobb kedvencek New Yorkot.

legendas-allatok1A történet két szálon fut. Az egyik: a kicsit esetlen Salmander kiszáll az óvilágból érkezett hatalmas gőzösből, és még alámerülni sem tud az 1920-as évek Amerikájának nagyvárosi pörgésébe, amikor a bőröndjéből kiszökik egy apró lény, és jókora galibát csinál egy bankban. Míg Salmander megpróbálja elkapni, még nagyobb lesz a baj (klasszikus vígjátéki helyzet): elcseréli a bőröndjét. Az onnan kiszabaduló többi bestia befogása adja a film kalandos, helyenként vicces alaphangulatát.

A komor száláért ugyanakkor egy összeesküvés a felelős. Valaki vagy valami durva pusztítást okoz a városban. Az Egyesült Államok Varázskongresszusának tagjai értelemszerűen meg szeretnék ezt akadályozni, de nem tudják, merre keressék a tettest. Egy közülük azonban – Percival Graves (Colin Farrell) – mintha kicsit többet tudna a rejtélyes esetekről, és saját ösvényen járva próbálja elkapni a rosszfiút (vagy rosszlányt). Eközben az útja keresztezi Göthe Salmandernek és barátainak útját.

https://www.youtube.com/watch?v=VoRsfNTFm2Y

Eddie Redmayne jól hozza a kicsit béna, félmosolyú fő-figurát. Ezzel együtt is elhisszük neki, hogy képes megoldani mindazokat a problémákat, amiket egy egész városnyi mágus sem tud orvosolni. Mugli segítője, Jacob Kowalski (Dan Fogler) a film legszerethetőbb figurája, a női karakterek pedig igazán jók: a Goldstein nővéreket játszó Katherine Waterston és Alison Sudol bájosak és nagyon mágikusak.

fantastic-beasts-005Bűbáj, varázslat és érdekes lények, ez a Harry Potter-világ legújabb elő-fejezetének rövid összefoglalója. A film néha belassul, néha tesz egy-egy simogatásszünetnyi kitérőt, ahol a néző felsóhajthat, hogy „jaj, de cuki” vagy ráébredhet arra, hogy a szörnyek nem is igazán szörnyek. A legnagyobb szörny ugyanis a filmben természetesen egy ember: Mary Lou (Samantha Morton), az árva gyerekeket nevelő, boszorkányok és varázstudók ellen küzdő szervezet feje.

A sztori nem bonyolult, de mivel a filmnek már meglebegtették a folytatásait (többes számban), az a gyanúm, hogy a Legendás állatok csak az előjátéka lesz a nagy történetnek. Ezzel együtt senki ne a HP hangulatát várja, hanem egy aranyosabb, mesésebb filmet, garantáltan szerethető karakterekkel. Ezt a mozit csupán pár utalás köti össze a Harry Potter filmekkel – ami vagy baj, vagy nem baj, ezt ízlés szerint döntse el mindenki.