Stonehenge: szinte mindenki hallotta már ezt a nevet, tisztában vagyunk vele, hogy egy Angliában található több ezer éves kőkörről van szó. Azt is tudjuk, hogy a brit szigeten gyakoriak az ilyen ősi építmények, bár a kutatók a mai napig vitáznak céljukról és korukról. Arról azonban kevesen hallottak, hogy a világ más tájain is találtak – noha nem olyan mennyiségben, mint Angliában – ilyen monumentális műemlékeket.



A mai napig nincs egyetértés abban a kérdésben, hogy mi célból emelték a hatalmas dél-angliai kőkört, a Stonehenge-t, a Salisbury-síkságon. A régészeti leletek feltárásából annyit tudni, hogy nem egyszerre állították fel a több tíztonnás homokkő tömböket, az építés nagyjából 1500 éven át húzódott, több fázist ölelt föl, ezek három fő időszakra bonthatók.

A legkorábbi nyomok 4800 – 5200 évesek lehetnek, ekkor ásták ki az építmény körüli ún. Aubrey-gödröket, kialakították a köralakot, a kísérő sáncot, és elhelyezték a sarokköveket. A következő fázisban, i. e. 2500 – 2400 körül feltehetően a 150 mérföldre található walesi Prescelly hegységből hoztak kék színezetű köveket, melyekből kettős kőkört alakítottak ki, ezeket egy későbbi átépítés során eltávolították. A harmadik fázisban, nagyjából i. e. 2100 – 1800 körül kezdett kialakulni a ma látható kép, de nem tudni, hogy az ekkor folyó munkálatokat miért nem fejezték be. 

Mára egy húszegynéhány lépés átmérőjű kör maradt meg, a mintegy nyolcvanhárom hatalmas kőtömb által alkotott monumentális műemlék azonban időnkben is zarándokhely, ahol a különböző ezoterikus irányzatok követői napjainkban is végeznek szertartásokat. Nem volt ez másként a múltban sem, a helyet az idők folyamán többféle nép használhatta vallási rituálék, áldozatbemutatások számára, a kutatók szerint afféle „szabadtéri templomként” funkcionálhatott. Az Aubrey-gödrökben például a régészek hamvakat tartalmazó sírokat találtak, ami arra utal, hogy temetkezési helyként is alkalmazták. Az 1666-ban idelátogató John Aubrey vetette fel a druida eredet magyarázatát – amiről a régészet bebizonyította, hogy nem állja meg a helyét –, és ő fedezte fel a róla elnevezett 56 Aubrey-gödröt. A későbbiekben aztán mind több könyv és elmélet született a már legendásnak számító kőkör származására vonatkozóan, ugyan ezek egyike sem állta meg a helyét, azonban elősegítették egy új tudományág, az archaeoasztronómia kibontakozását.

A Stonehenge egy lehetséges magyarázatát Fred Hoyle (1915–2001) brit csillagász adta meg a „Stonehenge-től a modern kozmológiáig” című, magyarul is olvasható könyvében. Ezen írás szerint az ősi kőkör egy gigantikus csillagvizsgáló volt, melynek használatával pontosan megállapíthatóvá váltak a napfordulók napjai, kiszámíthatók voltak a hold-, sőt a napfogyatkozások is.

Egyelőre nem tudni, hogyan szállították a hatalmas tömegű köveket a Salisbury-síkságra, milyen technikát használva helyezték őket egymásra, és hogy mi volt ennek az óriási munkának a célja. A kutatások máig folynak, és remélhetőleg egyszer fény derül ezekre a titkokra is, bár egyelőre a kérdőjelek csak sűrűsödnek. Az utóbbi időben ugyanis a sajtóban több cikk is napvilágot látott, melyek különböző kontinenseken felfedezett megalitikus építményekről szólnak. Germán Stonehenge

Egyelőre maradjunk Európában, mivel Alsó-Szászországban, nem messze Detmold városától található az Externsteine. Itt öt viharvert homokkő sziklát láthatunk, melyek a környező erdő fölé tornyosulnak. Meglehetősen bizarr alakjukon kívül különlegessé teszi őket az is, hogy a mintegy harminc méter magasra tornyosuló sziklák tele vannak barlangokkal, kamrákkal, járatokkal, sőt az egyik pillér tetejének közelében sziklába vájt kápolna helyezkedik el. Ez csak keskeny lépcsőkön közelíthető meg, az 50 centiméter átmérőjű kör alakú ablakából gyönyörű kilátás nyílik a környező erdőre.

Externsteine-t már az ókorban is ismerték, olyan mitológiai szerepe volt Németországban, mint Angliában a Stonehenge-nek. A kereszténység előtti időkben itt tartottak pogány szertartásokat, valószínűleg a különböző ablakok, járatok segítségével csillagászati megfigyeléseket végeztek, ebben is „brit testvérével”, a Salisbury fennsíkon lévő kőkörrel rokonítható. A kereszténység térnyerésekor betiltották az externsteinei szertartásokat, később az itt található kamrákban tartottak istentiszteletet a közeli apátság szerzetesei. Használták e sziklákat katonai erődítményként háborús időkben, máskor vallási elmélyülésre vágyó szerzetesek, nyugalmat kereső művészek leltek menedéket kamráiban. Ma idegenforgalmi látványosság, egy mesterséges tavat is létrehoztak a közelben, és az ezoterikus mozgalmak fellendülésekor – csakúgy, mint a Stonehenge esetében – ismét különböző szertartások helye lett.

Romok Macedóniában

2002-ben észak-Macedóniában a szerb határ közelében találtak rá a kutatók a Macedón Stonehenge-ként emlegetett megalitikus építmény maradványaira. Ez azonban ellentétben ősi társaival, nagyobbrészt fából épült, tehát főleg funkciója miatt hasonlítható a Stonehenge-hez. A Jovica Sztankovszki által vezetett kutatócsoport egy évnyi munka után tudta bizonyítani: a nagyjából négyezer éves romok, egy valamikori kezdetleges obszervatóriumot takarnak. A kutatók megfigyelése szerint ugyanis a kőtömbökből álló építmény alkalmas lehetett a Nap, Hold, és különböző bolygók pályájának megfigyelésére.

Írott nyomok nem maradtak a rejtélyes építők után, egy ilyen munka azonban mindenképp komoly társadalmi összefogást, tehát fejlett kultúrát tételez fel. Az épületegyüttes a jelek szerint valamikor az időszámításunk előtti második évezredben egy hatalmas tűzvésznek esett áldozatul, ráadásul ebben az időben a Balkán-félszigeten erőteljes népmozgások indultak meg, így ezek együttes hatása elmosta ezen ismeretlen kultúra nyomait.

Megalit építmények Ázsiában

2004-ben röppent fel a hír, hogy a közép-oroszországi Rjazan (vagy angolosan Ryazan) környékén a régészek egy négyezer éves építmény maradványaira bukkantak. Ilja Ahmedov, az Orosz Állami Történelmi Múzeum kutatója szerint egy 7,6 méter átmérőjű kör alakú, fél méter vastag, egymástól egyenlő távolságra álló fa oszlopokból álló épületről van szó, melyet a leletek szerint vallási ceremóniákra használtak.

Az ősi épület az Oka és a Pronya folyó találkozása közelében egy dombon állt, gyönyörű kilátást biztosítva a környező vidékre. A fa oszlopok természetesen nem maradtak meg, de nyomaik világosan felismerhetők, a körön belül pedig feltehetően még négy oszlop állt, melyek kaput alkottak, a kutatók szerint ennek segítségével követték nyomon az építők a Nap éves útját az égen.

2005 nyarán megjelent cikkek szerint Baskíria keleti részén kezdtek vizsgálni régészek egy koncentrikus kőkörökből álló, mintegy száz méter átmérőjű építményt. Létezéséről ugyan tudtak az ötvenes évek légi felvételei óta, de ezek a fényképek és információk a közelmúltig titkosítva voltak. A hírforrások abban megegyeznek, hogy a monumentális kőkört a kelő és a lenyugvó Hold alapján tájolták, és meglepő hasonlóságot mutat az angliai megalitikus építményekkel.

Dél-Amerikai Stonehenge

2006 májusában több hírcsatorna is tudtul adta, hogy Brazíliában, Amapa államban az Amazonas-medence egyik fennsíkján egy 127 kőtömbből álló építményt találtak. Mariana Petry Cabral, az Amapa Institute of Scientific and Technological Research archeológusa szerint a kövek elrendezése alapján templomként, és obszervatóriumként is használhatták a hatalmas objektumot, melyet rögtön el is neveztek „Trópusi Stonehenge”-nek. A régészeknek már sikerült megállapítani, hogy melyik kő jelölte a téli napfordulót, ennek alapján valószínűsíthető, hogy naptár készítéséhez is használták az építményt.

Egyelőre a régészek számára is rejtély, hogy kik állíthatták a hatalmas kőtömböket nagyjából kétezer éve ezen a fennsíkon, de az valószínűnek látszik, hogy a megalitikus emlékműben vallási és áldozathozatali szertartások is zajlottak, és közelben egy temetőt is felfedeztek a kutatók.

Egyelőre nem tudni, hogy a világ különböző tájain feltárt objektumok között van-e, vagy volt-e valaha kapcsolat, egyáltalán lehetséges-e, hogy ekkora távolságok mellett bármiféle összefüggésre gondoljunk, de a kutatások egyelőre folynak, ezekre a kérdésekre választ csak a jövőben várhatunk.

]]>