TV

Klisés biohorror: Helix


A BSG alkotójának, Ronald D. Moore-nak produceri bábáskodása mellett készült el a Syfy csatorna új high concept sorozata, a Helix. A csatorna neve és Ron Moore személye ellenére a Helix – legalábbis az első részek alapján – nem klasszikus sci-fi, inkább afféle biohorror, aminek kapcsán a Dolog, a Vírus vagy esetleg a Resident Evil című filmeket lehet felemlegetni.

Gyilkos vírus

A történet alapja klasszikus: egy világtól elzárt, elszigetelt helyen valami borzalom történik. Ez esetben egy sarkvidéki kutatóállomáson elszabadul egy gyilkos vírus, ami csak még nyomasztóbb attól, hogy az egyik tudós ahelyett, hogy annak rendje és módja szerint meghalna, valami gyors, nagy erejű torzszülöttként garázdálkodik az állomáson. Az első rész kezdetén megérkezik a járványügy öt szakértője, a cél megismerni és megállítani a vírust, lehetőleg mielőtt mindenki megfertőződik. Ez az alaphelyzet és a nem túl eredeti konfliktus elvisz a hátán egy másfél-két órás filmet, de már a bevezető dupla rész után felmerül, hogy működhet-e sorozatként. A moziadatbázisok szerint tizenhárom részesre tervezett első (és egyben utolsó?) évadhoz van-e elég ötlet a forgatókönyvírók fejében ahhoz, hogy fenntartsák az érdeklődést és a feszültséget. Az alapkonfliktus esetében az időhúzás a jó szó, mivel egyszerűen nem úgy tűnik, hogy a szakértők valóban gyorsan és hatékonyan meg akarják oldani a problémát, inkább csak szöszmötölnek, ahogy az egyszeri ember játszik egy puzzle-lel egy esős vasárnap délután. A központi probléma elhúzása mellett az sem túl jó jel, hogy már az első részekben felhasználnak minden létező klisét, könnyedén meg lehet tippelni, hogy mi lesz a következő probléma (teljesen elvágják őket a külvilágtól, a vírus nem véletlen, gondok lehetnek a létfenntartással, az emberek egymás ellen fordulnak). Az viszont kifejezetten izgalmas kérdés, hogy milyen irányba halad majd a Helix vírusos sztorija, mivel egyelőre a kormány-összeesküvéstől idegeneken és a transzhumanizmuson át a zombikig nagyjából bármi lehet. Egyedül a sorozat plakátjának felirata adhat támpontot: Play god, pay the price (ha valaki istent játszik, annak ára van).

Helix-TV-Series-6

A sablonok és az időhúzás háttérbe szorulna jól megírt szereplők mögött, de

az öt főszereplő járványügyi szakértő viselkedése és a köztük folyó párbeszédek annyira ostobák, hogy egyszerűen nem lehet komolyan venni őket elsőrangú tudósként. Semmitmondó karakterek, akiknél a forgatókönyvírók a mélységet és a motivációkat titkokkal és titokzatoskodással próbálták pótolni. Ennek eredményeként aggodalom vagy szimpátia helyett egy gondolat marad a nézőben: ha valaki újra és újra ennyire irracionálisan viselkedik, megérdemli, hogy valami ronda vírusfertőzésben haljon meg. A legérdekesebb karakter közülük még a rejtélyes, hiúzarcú katonatiszt, Balleseros, aki bár a járványügy szakértőivel jött, nyilvánvalóan egészen más céljai vannak, amiért lelkiismeret furdalás nélkül felhasznál bárkit. A másik oldalon a kutatóállomás rengeteg alkalmazottja (sok-sok potenciális áldozat) közül egy karakter emelkedik igazán ki, az igazgató Dr. Hiroshi Hatake, aki a kontrollt veszett, istenkomplexusos tudós prototípusa. Számára nem az emberek élete a legfontosabb, és előszeretettel intézi a maga szájíze és érdekei (bármi legyen is az) szerint a dolgokat, ami elegendő konfliktust jelenthet jó pár részhez. A sajnálatosan kidolgozatlan karakterek mellett a nagyjából ismeretlen színészeknek (talán egyedül a suttogó-rekedt hangú Billy Campbell lehet ismerős a 4400-ból) arra nem futotta, hogy a forgatókönyv hiányosságait a tehetségükkel pótolják.

Amikor szereplőket egy kényszerű helyzetben összezárnak, nagy szerepet kap a kapcsolatrendszer, az emberi viszonyok, a csoportdinamika, amely több feszültséget és izgalmat eredményezhet, mint maga a vírus terjedése. A Helix szereplői közül azonban mindenki titkolózik és mellébeszél, így sokszor csak elélnek/elbeszélnek egymás mellett izgalmas konfliktushelyzetek helyett.  Pedig bőven akadna feszültségforrás a gyilkos víruson túl is, a különböző egyéni érdekek mellett a szereplők múltját már-már szappanoperába illően áthatják a személyes szálak. A járványügyi szakértők vezetőjének, Dr. Farragutnak egyik társa az exfelesége, aki azért ex-, mert megcsalta az öccsével, aki egyébként az egyik első fertőzött. A járványügy kutatói közé tartozik még egy fiatal szépség, aki természetesen szerelmes a mentorába, vagyis a jó doktor Farragutba, aki ezt egyelőre vagy nem tudja, vagy nem érdekli. Nem túl bíztató, hogy ezen a titkok és hazugságok miatt együttműködni képtelen társaságon múlik emberek sokaságának az élete, akik egyelőre egy tisztességes karantént sem képesek felállítani és fenntartani.

Maga a kutatóállomás a horrorfilmektől megszokottakkal ellentétben nem kicsi, sötét, zegzugos hely, hanem sokszintes, földalatti komplexum, összesen százöt kutatóval, akik valódi nagyágyúk, a hely célja a határok feszegetése, olyan kísérleteket végezni, amit máshol (etikai okból?) nem lehetne.

Az atmoszféra és a látványvilág illik a vírusos-horroros alapsztorihoz.

Az állomás klausztrofób elszigeteltsége, folyosóinak steril személytelensége már magában rosszat sejtet. A részletek, mint a fekete takony, amit a fertőzöttek köpnek, vagy a rémült arccal megfagyott majmok kellően sokkolóak és undorítóak, hogy valósnak érezzük a vírus fenyegetését. Ezt érdekesen ellenpontozza a zeneválasztás, már az első jelenetben, miközben megtalálják a halott/fertőzött kutatókat, Dionne Warwick Do you know the way to San Jose című hatvanas évekbeli dala szól, amitől az egész teljesen valószínűtlennek, szürreálisnak hat. A látványvilágban a fehér szín dominál, a hómezők, a folyosók és a szkafanderek fehérsége már-már túlvilági, amit csak erősít az operatőrnek az a kedvelt megoldása, hogy előszeretettel indít homályos foltokból, majd fokozatosan élesedik ki a kép.

Persze mindez csak az első három rész alapján kialakult vélemény, és a Helixnek minden hibájával együtt lesznek kedvelői. Részben mert nemigen van ilyen témájú sorozat, részben mert a nyomasztó-ijesztő hangulat nagyjából adott, így ha valaki gondolkodást nem igénylő borzongásra vágyik, megkaphatja.

https://www.youtube.com/watch?v=-Xhl6wO5PZI

Verdikt

Alapötlet 75%
Forgatókönyv 50%
Karakterek 65%
Atmoszféra 90%
Final Thoughts

A Helix egy a Dolog és a Vírus című filmek nyomdokain járó biohorror sorozat akar lenni, ahol a forgatókönyv bosszantó kliséit és bugyutaságát a nyomasztó alaphelyzet és hangulat egyelőre csak ideig-óráig tudja elnyomni.

Overall Score 70% Egy próbát megér
Readers Rating
3 votes
70

3 hozzászólás on Klisés biohorror: Helix

  1. Sajnálom a dolgot, én már csak Billy Campbell miatt is belevágtam (kedvenc sorim a 4400) és ugyebár elég nagy BSG-fan is vagyok, de a pilot elég gyászosan unalmas lett, úgyhogy részemről ennyi volt. A SyFy képtelen átlépni a saját árnyékát.

Leave a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük