Matt Damon és Pedro Pascal főszereplésével érkezett meg a mozikba az A nagy fal című film, amely félig amerikai-félig kínai koprodukcióban mutatja be egy szörnysereg támadását a Kínai Birodalom ellen – akkortájt, amikor Európában a sötét középkor évszázadait írtuk. A nagy fal a legnagyobb költségvetésű, angol nyelvű kínai film, megkapó színorgiával és az ázsiai filmekben tapasztalt látványvilággal. Ebből a szempontból merész alkotás: hollywoodi fantasy kínai helyszínen, Matt Damon mellől már csak Jackie Chan hiányzik. Á, de nem is, van elég kínai szereplő, bár többnyire név nélkül: a szörnyek úgyis felfalják őket. Mint a látványvilágra épülő fantasy alkotások többségétől, itt sem érdemes összetett történetet várni: a szörnyek jönnek és jönnek, a kínai katonák pedig próbálják megállítani őket egy… két… három csatában. Két európai zsoldos (akik a fekete por titkáért érkeznek Kínába), úgy csöppen bele ebbe a háborúba, mint Pilátus a credóba. Belovagolnak, elfogják őket, maradnak, harcolnak – és még össze is barátkoznak a helyiekkel (Matt Damon elég gyorsan megdobja a jellemfejlődés-skillt). Nem mondom el a végét juszt sem, tessék megnézni a mozikban, vajon sikerül-e ennek a vegyes csapatnak megmenteni a kínai császár ülepét. A Yimou Zhang rendezésében készült alkotás kellemes szórakoztató mozi. A legjobban a harci jelenetek sikerültek (bár a CGI néha hagy kivánnivalót – de nem feltűnően), itt mindenesetre érdemes rászánni a 3D jegy árát. A női főszereplő, Tian Jing mintha a Final fantasy sorozatból lépett volna elő, és még azt is el tudjuk hinni, hogy majd ő vezeti le a nagy összecsapás végét. Apró kis, couleur local-os ötletekkel operál A nagy fal – igazából én ezért bocsátottam meg neki a bénaságait. Mert igenis van két komolyan felróható dolog: az egyik a film utolsó csatájának megoldása, erről többet nem is mondok, spoilerkedés nélkül nem is lehetne (de hát ezek a szörnyek nem gépek!!!). A másik a helyenként borzasztóan rossz dialógusok. Szegény Willem Dafoe Krisztus óta nem kap tisztességes szerepet (pedig az se most volt), ám itt konkrétan olyan mondatokat adnak a szájába, hogy legszívesebben lefejeltem volna az előttem ülő széket. Elvész a karakter minden drámaisága. De persze nem csak az övé, a Damon-Pascal páros is eléggé kilúgozott néha. Nem is tartom méltónak arra a forgatókönyvírókat, hogy megemlítsem a nevüket. Haragszom rájuk. Hiányzott pár jelenet is a filmből, legalábbis hogy a karakterfejlődés hitelesebb legyen, és a sztori zökkenőmentesebb, ám ezt még elnézem. Na de a párbeszédek!… Még nem Asylum, de közelít. Összefoglalva: színes és pörgős film lett A nagy fal, ez kétségtelen. Hozta az amerikai mozik történetépítését és karaktereit, és hozta a kínai filmekre jellemző hangulatot is – a jelmezektől kezdve a fura kézmozdulatokig bezáróan. Történelmi fantasy, vannak benne szörnyek, harcok, hősök és antihősök, minden ami kell, és amitől sokkal jobb is lehetett volna.]]>