Facebook, twitter, youtube, okos telefonok, GPS, szélessávú internet, konzolok, e-könyv olvasók. Mindennapos használati eszközök, melyeket a hatalmas cégeknek köszönhetünk. Fejlesztik és adják őket, mi meg megvesszük és használjuk őket, mert tetszenek és megkönnyítik az életünket. De mi lenne, ha mindez a fejünkbe kerülne? Mármint szó szerint. Születésünk után elvégeznek rajtunk egy rutinműtétet, megkapjuk a Dark 6 kódnevű chipet és innentől kezdve fejben telefonálhatunk, nézhetjük a youtube-ot, olvashatjuk a twittert és oszthatjuk meg mindennapi eseményeinket facebookon. Nem kellenek eszközök, csak egy gondolat, és máris a neten szörfölhetünk. A február 24-én megjelenő Syndicate ezt a jövőt vizionálja a maga brutális módján.

A Syndicate ugyanis egy FPS, aminek a története 2069-ben játszódik. Ebben a jövőben hatmilliárd ember él a Dark 6 chippel, melyből valakik nagyon meggazdagodtak. Ezek a valakik a Szindikátusok urai, a Szindikátusok pedig a világ urai. A kormányokat a multicégek irányítják, a háború nem erőforrások és ideológiák okán folynak, hanem a piaci elsőbbségért. A Szindikátusok próbálják kigolyózni a riválisokat, hogy az ő frissítéseiket és szolgáltatásaikat töltsék le és fel az emberek. E cél érdekében lopnak, csalnak, rabolnak, fenyegetnek és ölnek.

A játékos Miles Kilo bőrébe bújhat bele, aki a Földet uraló Szindikátusok egyikének, az EuroCorpnak az ügynöke. Természetesen benne is van chip, csak neki a katonai verzió. Vagyis Miles a szabadnapján megrendelheti vele a pizzáját, a munkában pedig betörhet más emberek koponyájába és kicsit átrendezheti ott a kábelezést. A Syndicate fő extrája ez lesz. A harcok közben – mely az ígéretek szerint alapjáraton is szidhatóan nehezek lesznek – meghackelhetjük az ellenségeinket, így maguk vagy társaik ellen fordíthatjuk fegyvereiket, vagy elérhetjük, hogy a pajzsok áteresszék a golyókat. Ami igen kellemetlen, ha az ember azt hiszi, hogy golyóálló. Természetesen ezek a képességek nem kifogyhatatlanok, használatuk után meg kell várni, míg újratöltődnek. Ezt nehezítendő a készítők mindegyik alkalmazásnak más-más pihenőidőt szabtak meg, így ügyeskedni sem árt majd.

A chipünk ezek mellett rendelkezik még egy úgynevezett Dart Vision móddal, melyet talán a Batman: Arkham… játékok detektív módjához lehetne hasonlítani. Ezzel például megláthatjuk a falak mögött lapuló rosszfiúkat, és megjelölhetjük a hátsójukat nyomkövetős fegyvereinknek.

Mert bizony a jó ügynöknek lőfegyver is dukál. Csak a szokásos: pisztoly, géppisztoly, shotgun, lángszóró, gauss gun, rakétavető, gránátok. Tizenhét gyilokeszköz várja, hogy kilyuggassuk, felrobbantsuk, elégessük, cafatokra cincáljuk a konkurenciát. Ráadásul ezek fejleszthetők és még alternatív tüzelési formájuk is van. Írnom sem kell, ezek mind igen látványosak és némelyik (például a sarkon beforduló golyók) igen trükkösek. A lőfegyverek mellett pedig a kézitusát is szépen kidolgozták, így lehetőségünk lesz például arra, hogy becsúszó szereléssel leverjük az ellenfelet a lábáról, majd ahogy talpra szökkenünk, kitörjük a nyakát, esetleg egy késsel leszoktassuk a levegővételről.

Mint látszik, a fejlesztők célja egy igen kemény és brutális FPS összehozása. Ezt a célt jól szolgálják, mert egy pillanatnyi időt sem adnak majd arra, hogy békés megoldást választhassunk. Hiába hasonlít a világ a Deus Ex 3-ra, ebben a játékban nem lesz lopakodás. Mint korábban írtam, a nehézségi szintet is megemelték az átlagos mai FPS-ekhez képest (hurrá!), amit nem alattomos módszerekkel, hanem az MI-vel értek el. Legalábbis ezt reklámozzák, aztán majd elválik. Mindesetre, ha lehet hinni a készítőknek, az ellenfelek nem fogják merő jóindulatból kidugni a fejüket a fedezék mögül, vagy nyílegyenesen felénk rohanni. Ragaszkodnak az életükhöz, de a miénket szívesen eldobnák. Nagy öröm, hogy a játék az MI mellett a kézfogást sem fogja erőltetni, vagyis nem lesz az, mint a Crysis 2-ben, hogy mutatta, merre van a cél, mit csináljunk, hová bújjunk a lövedékek elől. Vagyis: nem lesz minden a szánkba rágva. A játék egyszer megmutatja, aztán csókolom.

De még kicsit térjünk vissza az ellenfelekre. Leginkább a konkurencia biztonságijaival, Mileshoz hasonló ügynökökkel fogunk majd összeakaszkodni a Los Angelest és New Yorkot érintő történet alatt. Mellettük pedig azokkal a kevesekkel, akik nem kapták meg a chipet. Na, ellenük megint más stratégiát kell majd alkalmazni, hiszen őket nem hackelhetjük. Ráadásul ezek a jámbor lelkek nem a gazdagabb negyedekben élnek, hanem a megapoliszok alsóbb rétegeiben. Mikor fegyvert ragadnak, az nem csak puska lesz, hanem kés, villa, olló, kasza, kő, husáng. Ezek a népek ugyanis kicsit ingerlékenyek lesznek, ha egy chipes gyilkos szivárog a soraik közé.

A történet részleteiről és a feladatokról momentán még nem sokat tudni. Ha az első, 1993-as Syndicate-et vesszük alapul – ez annak afféle remake-je –, akkor kijelenthetjük, hogy semmi hősies. Abban ugyanis bérgyilkolászni, emberrabolni, szabotázskodni kellett, és nem válogathattunk az eszközökben. Hogy ezt most, tizenkilenc évvel később bemerik-e vállalni, az majd kiderül a játék alatt. Az biztos, hogy Miles Kilo a játék elején egy Szindikátusnak dolgozik, és az ellenfeleiből sok vér fog távozni a találkozáskor.

A grafikára nem lehet majd panasz a videók alapján, igazán látványos lesz. Jól elkülönülnek a gazdagabb és szegényebb negyedek egymástól, ezzel garantálva a változatosságot. A karakterek is jól néznek ki első pillantásra. Az egyjátékos mód mellé multi társul majd, így például lehetőségünk lesz a négyfős co-op módban ritkítani a konkurenciát.

Mindez összességében jól hangzik. Ha a nehézség és brutalitás mellett a történetre is odafigyeltek, és nem lesz négy óra alatt végigjátszható, a Syndicate egy remek FPS lehet. Február 24-én kiderül, PC-n, PS3-on és XBOX 360-on.

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Star Wars: The Old Republic áttekintő A Bioware anno a Star Wars: Knights of the Old Republic című RPG-jével nem csak, hogy bebizonyította, a Csillagok háborúja univerzumában is lehet szerepjátékot csinálni,...
2. Mass Effect 2 áttekintő Bioware, RPG, akció, sci-fi; mi lesz abból, ha ezt a négyet vegyítjük? A válasz: Mass Effect. Egy olyan szerepjáték, melyben töményen adagolják az akciót, mely...
3. Dragon Age 2 – áttekintő 2009-ben jelent meg a Bioware ősi időkbe kalauzoló Dragon Age – Origins című RPG-je, mely bár nem lett az új Baldur’s Gate, szép sikert aratott....

No related posts.

© SFportal for SFportal Sci-Fi Magazin, 2012. | Nincs hozzászólás |
Kategória: Játék, RPG | Címkék: Bioware, Mass Effect, Mass Effect 3, rpg

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Multiplayer opció a Mass Effect 3-ban? Egy villámgyorsan eltávolított LinkedIn hirdetésból tippelhetünk arra, hogy a Mass Effect 3. epizódjában lehetőség nyílik kooperatív, multiplayer játékmódra is – a 360.kombo játékoldal híradása szerint....
2. 2012-re csúszik a Mass Effect 3 Ma érkezett a hivatalos bejelentés, hogy 2012 első negyedévében fog érkezni a Mass Effect 3. © slashice for SFportal Sci-Fi Magazin, 2011. | Nincs hozzászólás...
3. Újabb Mass Effect 3 infók Már csak alig nyolc hónapot kell kibírnunk addig, hogy végre fenéken billentsük a Földet ostromló Repaereket, és ismételten megmentsük a galaxist Shepard parancsnok képben. A...

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Multiplayer opció a Mass Effect 3-ban? Egy villámgyorsan eltávolított LinkedIn hirdetésból tippelhetünk arra, hogy a Mass Effect 3. epizódjában lehetőség nyílik kooperatív, multiplayer játékmódra is – a 360.kombo játékoldal híradása szerint....
2. 2012-re csúszik a Mass Effect 3 Ma érkezett a hivatalos bejelentés, hogy 2012 első negyedévében fog érkezni a Mass Effect 3. © slashice for SFportal Sci-Fi Magazin, 2011. | Nincs hozzászólás...
3. Újabb Mass Effect 3 infók Már csak alig nyolc hónapot kell kibírnunk addig, hogy végre fenéken billentsük a Földet ostromló Repaereket, és ismételten megmentsük a galaxist Shepard parancsnok képben. A...

(...)
Teljes bejegyzés: SFportal Best of 2011

© SFportal for SFportal Sci-Fi Magazin, 2011. | 14 hozzászólás |
Kategória: Irodalom, Játék, Mozi, SF hírek, TV | Címkék:

Durván egy hónappal ezelőtt kiszivárgott egy kép a Bioware következő játékáról, amit természetesen még aznap szétcincáltak a rajongók, és rájöttek, hogy ez biza Command & Conquer lesz.
Kellett hozzá teljesítmény az biztos, tekintve, hogy az az ominózus kép ez volt:

A Tegnapi VGA2011-en hivatalosan is megerősítették a feltételezést: a Bioware készíti a 2003-as Generals folytatását, ami ezidáig az egyetlen keményvonalas C&C, ami nem kapott folytatást.
Tehát a Bioware stratégiát csinál, de akármennyire is nagy Pálfordulásnak hangzik ez a dolog, mégsem az. Már az első Generalsban is volt valamennyi RPG elem, a katonák, és mi magunk is szintet léptünk, előbbiek többet sebeztek, és nagyobb életerőt kaptak, mi pedig új képességet, vagy egységet választhattunk. Ismétlem, ez 2003-ban volt, és azóta az stratégiák olyanok kisebb-nagyobb RPG elemek nélkül, mint a pizza feltét nélkül.
(Gondoljunk csak a magyar fejlesztésű Knight Arthur-ra, aminek a műfaja – a készítők szerint – Role-Play Wargame, a Warhammer 40k Dawn of War 2-re, vagy mondjuk a – kissé kakukktojás – Heroes of Might & Magic sorozatra).

Szóval hajrá Bioware, és ím’ a videó:

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Bioware: Szerepjáték egyáltalán, amit csinálnak? A Bioware játékfejlesztő stúdiót a leginnovatívabb számítógépes szerepjátékok kitalálójaként ismertük meg – a Baldur’s Gate vagy épp a Knights of the Old Republic egyértelműen beleírta...
2. Mass Effect 3 előrendelői extrák Akik előrendelik a Mass Effect 3-at, azok a Bioware jó szokásához híven extra nyalánkságokat kapnak. © SFportal for SFportal Sci-Fi Magazin, 2012. | Nincs hozzászólás...
3. Mass Effect rajongói oldal az SFportalon Az elkövetkezendő időszakban több, filmekhez, sorozatokhoz, játékokhoz kapcsolódó aloldal indítását tervezzük az SFportal alatt – ezek között az első a szerkesztőségi kedvenc, a Mass Effect...

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Újabb Mass Effect 3 infók Már csak alig nyolc hónapot kell kibírnunk addig, hogy végre fenéken billentsük a Földet ostromló Repaereket, és ismételten megmentsük a galaxist Shepard parancsnok képben. A...
2. Mass Effect – Deception Új Mass Effect regény jelenik meg az Egyesült Államokban szeptemberben, előkészítendő a játék harmadik részét. © SFportal for SFportal Sci-Fi Magazin, 2011. | Nincs hozzászólás...
3. 2012-re csúszik a Mass Effect 3 Ma érkezett a hivatalos bejelentés, hogy 2012 első negyedévében fog érkezni a Mass Effect 3. © slashice for SFportal Sci-Fi Magazin, 2011. | Nincs hozzászólás...

Az Electronic Arts jóvoltából egy második, hosszabb beta körre is meghívást kaptunk, ahol több idő volt alaposabban kitesztelni a Star Wars: The Old Republic MMORPG-t. Hogy mennyire magával ragadott a játék, arról már áradoztam egy sort az október végi SWTOR teszt-ben, most viszont alaposabban sikerült megismerni a játékmenetet is. Jöjjön tehát a második felvonás.

Októberben egy Jedi Consular karakterrel kezdtem el játszani, mert a teljes játékból ennek a sztorija érdekel a legjobban. Éppen ezért a mostani fordulóban direkt nem Jedi karaktert választottam, azért, hogy ne lőjem le idő előtt saját magamnak a poénokat. Végül a csempészre esett a választásom, paradox módon azért, mert az érdekelt a legkevésbé. És míg a consulart olyan jófiúként igyekeztem kijátszani, ahogy az a nagy könyvben meg van írva, addig a csempészt kicsit lazábbra, kicsit “a cél szentesíti az eszközt” figurára igyekeztem venni.

Kellemes meglepetés volt, hogy végül a csempész története ugyanolyan érdekfeszítővé tudott válni a számomra, mint a Jediké; határozottan érdekel a folytatás, bár erre a részemről szerintem vagy egy évig nem fogok sort keríteni. A pozitív élményhez az is hozzátett, hogy viszonylag kényelmes tempóban, de pont a tesztelés végére sikerült befejeznem vele az első fejezetet, és ráadásul két fontos flashpoint-tal (csapatban teljesíthető küldetéssel) megkoronázni: a Taral V – Maelstorm Nebula küldetések baromira epikusak, és állati fontosak a TOR fő történetének szempontjából. Spoilerezni nem akarok, mindenesetre a három játékostársammal egyetértettünk abban, hogy a két küldetés a beta teszt méltó megkoronázása volt.

A karakter

Ahogy már említettem, a csempészt igyekeztem volna minél szürkébbre kijátszani: ne legyen olyan jólelkű, mint egy ideális Jedi lovag, de azért ne legyen egy véglegekig önző, csak a saját céljainak élő szemétláda sem. Nos, ezt végülis nehezebb volt megvalósítani, mint elsőre gondoltam volna, a végeredmény tulajdonképp a Fireflyból ismert Malcolm Reynolds egy csúnyán elhízott, és bunkóbb kiadása lett. Nagyon sok esetben “rákényszerültem” arra, hogy a “helyes” megoldást válasszam, mert a negatívabb opciót meg túlságosan “gonosznak” éreztem. De legalább lehetőség nyílt néhány vicces / cinikus párbeszéd opcióra is, le merném fogadni, hogy a csempész dialógusai a legjobbak a játékban. Amikor egy-egy “jótékony” küldetést elvállal, akkor is gyakran sikerül úgy megmagyaráznia a döntését, hogy “nah, legalább akkor láthattok egy igazi hőst akcióban”. És persze nagyon vicces egy csempész nézőpontjából látni ezeket a kenetteljes, fénykarddal hadonászó Jediket, meg ezeket az ostoba Sith-eket, akiknek láthatóan totál elgurult a gyógyszerük, és leginkább egy kényszerzubbonyra, meg egy jól őrzött gumiszobára lenne szükségük. A Jedi Tanács aktuális vezetőjével, Satele Shannal csempészként flörtölni pedig megfizetethetlen élmény, néhány beszólásra a sokat látott nő is nehezen talál szavakat.

Szóval, gyakran nagyon viccesek a csempész dialógusai, és üdítő, hogy az ő nézőpontjából nem kell annyira komolyan venni a Galaxist. Nem úgy, mint azt a köcsögöt, aki a játék elején se szó, se beszéd ellopja a hajónkat, mert azt bizony szitává kell lőni a többiek okulására. Mindettől függetlenül viszonylag nehéznek éreztem szürkévé tenni ezt a karaktert: bár néhány “cél szentesíti az eszközt”-döntést sikerült meghozni, és néhány NPC-t különösebb lelkiismeret-furdalás nélkül ki is lehet végezni (akiknek ezek a szentfazék Jedik biztosan megkegyelmeztek volna), sok-sok olyan pont van, ahol bizony kiderült: Mcallyster nem szőrös-, hanem vajszívű néhanapján. Csak az alvilág meg ne tudja, mert körbe fogják röhögni. Úgy a 20-25. szint környékén igazából rájöttem, hogy önzés ide, önimádat oda, kreditvadászat meg amoda, igazából nem is csempész ez, hanem a Köztársaság szabadúszó ügynöke. Miközben a Sithek mindenféle kísérleteket végeznek, egész bolygók sorsát teszik tönkre, kavarnak jobbra és balra, egész egyszerűen nem lehet jó szájízzel bűnözni se már. Mondjuk ez legalább lehetőséget ad rengeteg lövöldözésre és robbantásra anélkül, hogy lelkiismereti problémát kéne ebből csinálni.

Harcmodor

Olyan probléma még nem volt, amit egy jó pisztollyal ne lehetett volna megoldani. Kettővel meg pláne. És persze az úgy egészséges, ha ez a megoldás tisztes távolságból, fedezék mögül történik. A fejlődés során a Gunslinger karakterosztályt választottam: a Scoundrelnek sokkal több piszkos kis trükk van a tarsolyában, amik hasznosak lehetnek, de most inkább valami egyszerűbbre vágytam. A Gunslinger két pisztollyal nyomul, és a sebzésosztásra kihegyezve brutális erejű lövésekkel irtja az ellent. Míg a Jedi lovagok szökdécselnek, mint valami mutáns nikkelbolha, addig tisztes távolságból lelőjük az ellent – gondoltam naivan.

Nos, ez szépen hangzik, de mégsem annyira egyszerű dolog. Egy-egy lövéssel tényleg akkora sebzést ki lehet osztani, amire még egy Sith Lord is csak elismerően csettinthet (amennyiben túléli az említett lövést); a gond az, hogy ezekhez fedezékbe kell vonulni. A Charged Bolt nevű támadás során egy picit várni kell, amíg a normálisnál magasabb szintre töltenek a pisztolyaink, de az eredmény egy tényleg ütős találat. Az Aimed Shot valamivel nagyobbat sebez, de sokáig kell hozzá célozni. A Trickshot is komoly sebzést visz be, de önállóan nem lőhető el – csak egy Charged Bolt/Aimed Shot-ot követően.

Azaz, a csempész egész egyszerűen lassú: egy akcióba kerül az, amíg fedezékbe vonul, aztán sokáig tölt vagy céloz, amíg lő egy komolyabbat, és aztán tudja ezt megkoronázni még egy hasonlóan erős, de gyors lövéssel. A fedezékrendszerrel pedig vannak gondok: kétféle fedezék létezik ugyanis.

A “természetes” fedezékek, a területen megtalálható mindenféle ládák, emelvények, egyebek. Ha egy fedezéknek használható dolog közelében vagyunk, akkor egy zöld, stilizált emberalak mutatja, hogy a fedezék-gombot megnyomva odahúzódhatunk. És van egy “hordozható” fedezékünk is, egy gombnyomásra bekapcsoló mobil pajzs, ami mögé bekucoroghatunk. Elég gyakran sikerült emiatt rosszul fedezékbe húzódni – a csempész automatikusan egy láda mögé bukfencezett be, holott én nem oda akartam volna menni.

PvE-ben (azaz, amikor mi vagy a csapat nem játékos karakterekkel küzd), ez a lassúság viszonylag kevesebb gondot okoz; bár rengeteg olyan ellenfél van, aki vagy ide-oda cikázik a csatában, vagy valami miatt nekünk kell mozognunk sűrűbben. Ez utóbbival az a gond, hogy a csempész viszont “lábon”, szaladgálva a területen kevés képességből gazdálkodhat: és nem mindig opció a fedezékbe húzódás, ami viszont előfeltétele a komolyabb sebzésű támadásainak.

Ez a probléma viszont a PvP warzone-okban jött ki erőteljesen: simán beismerem, hogy én vagyok totálisan béna a más játékosok elleni harchoz, de ezen még rontott ez a fedezékrendszer. Egy szabadabban mozgó Jedinek vagy rohamosztagosnak sokkal jobb lehetőségei vannak, mint a csempésznek.

Néhány közelharci fogás azért jutott a csempésznek is, de érthető módon nem ebben a legerősebb: inkább csak arra jó, hogy ha közel jön valaki (pl. egy ilyen pszichiátriára utalandó Sith), akkor pár másodpercre lebénítsa, és az időt kihasználva arrébb meneküljön. Így a pisztollyal is megsuhinthatjuk ellenfelünket, vagy épp bele is rúghatunk egy jót. Közepes, kb. 35. szinten én megtaláltam ennek a szórakoztató faktorát is: ha rohamozik egy Sith, semmi gond, lőjük, ahogy a csövön kifér. Amikor a közelbe ér, addigra az esetek egy jelentős részében már annyira kevés életereje maradt, hogy egy sima tökönrúgással kivégezhető… Ennyit a fénykardos bohóckodásokról meg az ilyen Erős babonákról…

Fejlődés

A karakter fejlesztése során sikerült némi időzavarba kerülnöm: teljesen véletlenül ugyan, de sikerült sokkal gyorsabban fejlődnöm vele, mint terveztem, a 33. szint környékéig úgy hasítottam előre, mint fénykard a vajban. Ez utólag visszanézve egy valaminek volt köszönhető: az űrcsatáknak, amiről írtam az előző tesztben. Az SWTOR-ra jellemző, hogy lehet persze csak úgy natúrban gyakással is fejlődni, de sokkal inkább a különböző küldetések elvégzését díjazza. Gyorsabban lehet fejlődni a küldetések megcsinálásával, mint a harcmezőkön való gyilkolászással. Az űrcsaták viszont küldetésekként vannak megcsinálva, ergo… a beta teszt első hetében nagyon szép XP mennyiséget hozott nekem. Bár továbbra is tartom, hogy az űrhajózás jelentős finomításra szorul, ilyen öt perces minijátéknak egyáltalán nem rossz. Olyannyira, hogy kicsit rá is kattantam, és pihenésképp viszonylag többször meg is csináltam ezeket – amik jelentős XP mennyiséget hoztak.

No, ezt az utolsó hétvégére némileg finomították a Bioware-nél: bevezethettek valamiféle szint korlátozást a rendszerbe, mert alig-alig kaptam XP-t. Nem csak az űrcsatákban, hanem a sima küldetésekben is azt tapasztaltam, hogy ha öt, esetenként akár tíz szinttel is meghaladom az adott kaland ajánlott szintjét, akkor mindössze 5 tapasztalati pontot kapok. Logikus lépés egyébként, bár néhol némi polírozásra szorul: az alderaan-i küldetések során például már jócskán magasabb szintű voltam, mint ami ajánlott a bolygóhoz, ugyanakkor volt néhány izzasztóbb küldetés így is, amiért viszont nem kaptam normális XP-t.

Mondjuk annyira nem érdekelt a dolog: a korábbi tesztem azon megállapítása, hogy alapvetően nem a plusz szintekért játszunk SWTOR-t, az továbbra is érvényes. A sztori a lényeg.

Az első fejezetet megcsinálva megnyílik a Legacy opció: egyrészt, választhatunk egy “vezetéknevet” a karakterünknek: az adott szerveren az összes többi karakterünknek ugyanaz lesz a “vezetékneve”. Az idézőjel nem véletlen: nehéz elképzelni, hogy mondjuk egy Miraluka Jedi, egy tisztavérű Sith és egy ember csempész ugyanabba a családba tartozik. Inkább valamiféle kis klán, valamiféle régi közös örökség kötheti össze ezeket a karaktereket, semmint a közös vérvonal. Emellett jár Legacy XP is innentől kezdve a tevékenységünkért, ahogy az utolsó nap megfigyeltem, a normál XP kb. ötödét kapjuk meg ilyen formában. Ami jónak hangzik, hogy a Legacy XP-t minden, azonos szerveren játszott karakterünk közösen gyűjti, lehet Legacy szintet lépni, amiért újabb jutalmak járhatnak.

Flashpointok és warzone-ok

Olyannyira, hogy alacsonyabb szintű flashpointokat teljesen egyedül is sikerült megcsinálnom – minimális XP-ért ugyan, de a sztori kedvéért. A flashpointok ugyebár négy főre méretezett kalandok, komoly kihívásokat jelentenek az adott szinten. A mostani beta tesztre jellemző volt, hogy két szálon hívtak meg tesztelőket: sok-sok rajongónak és újságíróknak, bloggereknek adtak lehetőséget hosszabb távú tesztelésre, ebbe a csapatba tartoztam én is; ugyanakkor hétvégente, részben stresszteszt, részben hypegenerálás céljából a fél világ SWTOR-t tesztelt. Emiatt a betában szétnyílt az olló: találkoztam 50. szintű Jedivel is a szerveren, de a teszt végére elért 38. szintemmel eléggé felsőkategóriásnak számítottam.

Emiatt alacsonyabb szintű flashpointokra kerestek sokan játékostársat – olyanokra, amiket már nem volt kedvem csapatban megcsinálni, mert egyedül is röhögve végig tudtam vinni addigra. A magasabb szintű flashpointokra (mint a bevezetőben említett Taral V-ra) viszonylag nehezen találtam társakat emiatt. Mivel a magasabb szintű játékosok spammelése nem az én stílusom, ezért viszonylag sokáig kellett keresni, amíg összejött a csapat. Ez a probléma nyilván nem lesz jelen a végleges változatban, ugyanakkor egy másik gondra rávilágított.

Méghozzá arra, hogy állatira nagy szükség lenne jobb csapatkereső megoldásra a játékban. Jelenleg ugyanis két és fél módszerrel lehet megfelelő szintű / karakterosztályú társakat találni.

Egyrészt, a General chaten, amivel a gond az, hogy aktuális helyszínenként van egy chatszoba. Azaz külön van a bolygóknak, pl. Coruscant, és külön a köztársasági flottának, ahonnét a flashpointok indulnak. Nincs egy “Galactic” nevű chatszoba – bár valószínűleg azért, mert egy szerverszintű megoldás meg áttekinthetetlen lenne.

A másik társkereső lehetőség a /who lista: ez kilistázza, hogy az adott helyszínen kik találhatóak meg, és kik keresnek csapatot. Azt vettem észre, hogy baromi kevesen veszik a fáradságot, hogy ezen a listán beállítsák az LFG jelzést. A plusz feledik módszer az az, hogy erről a listáról szemezgetve az ember privát üzenetekkel zaklatja a többieket, hogy van-e kedve csatlakozni – ez viszont nekem egy picit már spam kategóriás.

Kellene valami gyűjtőfelület a játékba, ahol küldetésenként kilistázódnának azok a játékosok, akik ugyanoda keresnek társakat.

A PvP Warzone ilyen szempontból gyorsabb, fájdalommentesebb és randomabb. Akárhol vagyunk, beállíthatjuk, hogy szeretnénk meglátogatni egy háborús övezetet – és ha elég sok játékos összegyűlt Birodalmi és Köztársasági oldalon is, akkor indul a csata. Egyelőre három warzone-nal találkoztam, ezekbe random rakja be a játékosokat a rendszer. Viszonylag egyszerű mindegyik, de a saját bénaságom és a csempésszel kapcsolatos nyűgjeim miatt viszonylag kevéssé is élveztem őket. XP gyűjtésre viszont kiváló lehetőség. Elég részletes statisztikákat is kapunk a csata végén, a társak pedig szavazhatnak arról, hogy melyik tag volt az, aki a legtöbbet tette a célok eléréséért – ő gondolom, kap extra jutalmakat is, nekem ilyenben nem volt részem.

A flashpointokkal kapcsolatban amit még változtatnék szívem szerint, a group dialog rendszer. Jelenleg ugyebár úgy működik, hogy ha a küldetés során a csapatnak beszélgetnie kell egy NPC-vel, akkor mindenki gyorsan ad egy választ, és egy random dobás eldönti, hogy kinek a válasza alapján megy tovább a beszélgetés. Sokszor bele lehet futni olyan döntésekbe is, hogy például kinyitjuk-e a légzsilipet abban a raktérben, ami tele van ellenséges mandaloriakkal – a nyitás értelemszerűen az ő halálukkal, egy jó adag Sötét Oldal ponttal, meg a probléma gyors rendezésével jár. Ami engem zavar, az a rendszer totális randomsága: logikusnak érezném, hogy a Jedi Consular és a Smuggler is kapjon valamiféle bónuszt az ilyen döntéseknél. Elvégre egy Jedi tanácsadónak pont az lenne a szerepe, hogy meggyőz másokat a saját véleményéről, a csempész meg kvázi mindenkinek lyukat beszél a hasába. Kapunk mondjuk a beszélgetések után Social pontokat, de ezeket inkább mindenféle tárgyakra lehet elszórni, nem pedig valamiféle szociális képességet fejleszteni belőlük.

Ugyanakkor Mcallyster a szerencsének köszönhetően többször is tudott változtatni a multiplayer beszélgetések dinamikáján… egyszerűbben fogalmazva, beleköpni a levesbe. Ragyogóan tudta ellensúlyozni a mindenféle kenetteljes Jedik nyálasan tisztelettudó válaszait a saját cinikus megjegyzéseivel. Vagy épp sikerült kicsiholnia fájdalmas, de célszerű és egyszerű döntéseket. Mint a mandalori martalócok kivágása a légzsilipen. Az mindenképp pozitívum, hogy ugyanarra a helyzetre, ugyanarra a döntésre a Bioware szövegírói képesek voltak karakterosztályonként eltérő válaszokat írni – alapos munka, szórakoztató végeredménnyel.

Zárszó

A Star Wars: The Old Republic második nekifutásra is megerősítette bennem, hogy jó ötlet volt előrendelni a játékot, és a karácsonyi szünetben bizony ez lesz a fő program. Kicsit tartottam tőle, hogy második (és majd karácsonykor a harmadik) nekifutásra a kezdeti pályákat unni fogom; ez valószínűleg Coruscantra igaz is lesz félig-meddig, de amúgy karakterosztályonként tényleg van annyi egyedi tartalom, hogy még ez sem zavaró. Ugyanazokon a bolygókat, amiket Jedivel és csempésszel egyaránt végigjártam, teljesen más célból kellett meglátogatni. És bár a bolygókon értelemszerűen nagyon sok a közös, általános, helyszínhez kötődő küldetés, mégis más és más élményt nyújtott a dolog. És ahhoz képest, hogy a csempész kevésbé érdekelt, tudom, hogy egyszer végig fogom játszani az ő történetét is: igaz, nem a közeljövőben.

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Star Wars: The Old Republic beta teszt   Az SFportal stábja is azon szerencsés öt hazai magazin egyike, akik meghívót kaptak egy mindenre kiterjedő tesztjátékra a Star Wars: The Old Republic világába....
2. Ingyen Star Wars: The Old Republic könyv letöltés – Lost Tribe of the Sith A Suvudu.com kínálatában egy komplett Star Wars-széria tölthető le teljesen ingyenesen – a Lost Tribe of the Sith nyolc kötetéből immáron a hatodik epizódnál járunk....
3. Jelentkezz a Star Wars: The Old Republic béta tesztjére! Már ha elég jól tudsz angolul, fut a gépeden a játék, és képes vagy egy olyan pillanatot kifogni, amikor a szerver működik. Mert a tegnap...

A Tuan kiadó mindössze néhány nappal a premiert követően, február első hetében szintén kiadja a regényt, ezzel valamelyest izgalmasabbá téve a Mass Effect 3-ra való várakozás utolsó hónapját. A Mass Effect Meetingrésztvevői számára pedig – amennyiben ezt választják ajándék kötetnek -, a megjelenés napján postára adják a kiadó munkatársai a könyveket.

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Mass Effect – Deception Új Mass Effect regény jelenik meg az Egyesült Államokban szeptemberben, előkészítendő a játék harmadik részét. © SFportal for SFportal Sci-Fi Magazin, 2011. | Nincs hozzászólás...
2. Előrendelhető az első Mass Effect regény, a Felismerés November 30-án kerül a könyvesboltok polcaira Drew Karpyshyn regénye, a Mass Effect első részének előzményeit feldolgozó Felismerés című kötet. Az SFportalon keresztül viszont 35% kedvezménnyel...
3. Nyomdában a Mass Effect: Felemelkedés! Október 6-án kerül a boltok polcaira a második Mass Effect regény, a Felemelkedés a Tuan kiadó gondozásában. Exkluzív regényrészlet az SFportal aloldalán. © SFportal for...

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Multiplayer opció a Mass Effect 3-ban? Egy villámgyorsan eltávolított LinkedIn hirdetésból tippelhetünk arra, hogy a Mass Effect 3. epizódjában lehetőség nyílik kooperatív, multiplayer játékmódra is – a 360.kombo játékoldal híradása szerint....
2. William C. Dietz: Mass Effect – Deception Az Egyesült Államokban 2012. január 31-én jelenik meg a negyedik Mass Effect regény, mely a Deception címet viseli. A Tuan kiadó mindössze néhány nappal a premiert követően, február első...
3. Újabb Mass Effect 3 infók Már csak alig nyolc hónapot kell kibírnunk addig, hogy végre fenéken billentsük a Földet ostromló Repaereket, és ismételten megmentsük a galaxist Shepard parancsnok képben. A...

Drew Karpyshyn

KOTOR 2.5 - írom a címben, mert ez írja le legjobban a regényt. A legnagyobb baja az írásnak az, hogy… írás. Hogy regény formában született meg az, ami egy Knights of the Old Republic 3 játékba kellett volna bekerülnie. A sztori, amit kapunk, egy fél sztori, amit egy játékban kellett volna megvalósítani, nem pedig regényben. A történet vége olyan, mint A Birodalom visszavág-é: csak itt nem Luke Skywalker veszíti el a fél kezét, és tudja meg a szörnyű titkot, és nem egy befagyasztott Han Solo várja, hogy elkészüljön a folytatás. És azt is sejthetjük, hogy nem egy folytatás regényben jön a megoldás – ha minden igaz, akkor a The Old Republic játékban tehetünk pontot az ügy végére. A Revant tehát semmiképpen sem regényként érdemes olvasni: inkább egy irodalmi formában megírt játékkiegészítő. Éppen ezért az átlag Star Wars rajongónak nem is ajánlanám: csak azoknak, akik játszottak mindkét KOTOR játékkal, és egyébként tervezik, hogy befizetnek a decemberben induló MMO-ra.

Az alábbi ajánló igyekszik spoiler mentes lenni, ugyanakkor feltételezi, hogy az olvasó játszott a KOTOR első és második részével, és ismeri annak minden, “én vagyok az apád!” típusú fordulatát.

És boldogan éltek, míg meg nem haltak - gondolhattuk a KOTOR első részének végén: üdvrivalgás, tüzijáték, kitüntetések, a karakterünk győzött, és még a nőt is megszerezhette. Mivel szerepjáték volt a KOTOR, persze volt alternatív befejezés is, mely szerint térdre kényszerítettük a Köztársaságot, és meghódítottuk a Galaxist.

A KOTOR2 elején persze azzal szembesülhettünk, hogy nem így történt: Revan – így vagy úgy -, de győzött ugyan, hogy aztán pár évre rá titokzatos útra induljon és mindörökre eltűnjön a Köztársaságból. Karakterünk – az Exile, Száműzött ahogy őt ismerik -, legyőzi ugyan az összes Sith Lordot, de érzékeljük: ez csak az út eleje volt, és az igazi győzelemhez valószínűleg meg kell majd járnunk a poklot, és meg kell ismernünk Revan sorsát.

A szerzőre az a hálátlan feladat várt, hogy amit éveken át KOTOR3-ként vártak a rajongók, azt megírja egy regényben. Ráadásul úgy, hogy be sem fejezze, hiszen a befejezés ismételten a játékosokra vár – majd a The Old Republic-ban.

Hálátlan, mert többszörösen lehetetlen jó regényt írni ebben a szituációban.

Kezdjük a karakterekkel: bár a regény címe “Revan”, három főszereplőt igyekszik mozgatni a szerző, emiatt viszont paradox módon Revan sokkal súlytalanabbá válik, mint kellene. Az egyik főszereplő a “sose hallottunk róla, ki a …szom ez?” kategóriából kell, hogy felküzdje magát arra a szintre, hogy az egész Galaxis sorsára legyen kihatással: ő Lord Scourge (~ostor), egy Sith Lord, a Köztársaságtól jókora távolságban rejtőzködő Sith Birodalom egyik nem is olyan prominens tagja. Sithból van, tehát egyedül a saját hatalma, meg azok a feladatok érdeklik, amik a még nagyobb hatalom útjában állnak. És bár Sith Lord a titulusa, ez igazából nem sokat jelent a regény túlnyomó részében: a Császárral a sztori legvégéig nincs közvetlen kapcsolata, hanem végig egy Lord Nyriss nevű Sith nő szolgálatában áll, aki az Uralkodó egyik tanácsosa. Scourge természetesen arról álmodik, hogy egyszer majd ő is tanácsnok lesz.

A másik két főszereplő természetesen nem más, mint a két KOTOR-játék két karaktere: Revan és az Exile. Két olyan karaktert kell mozgatni, akiket korábban a játékosok irányítottak, egy-egy olyan játékban, ami elhitette velük, hogy nem csak a billentyűzet és az egér urai, hanem a Galaxis sorsának urai is. Olyan játékokban, ahol játékos és karakter között kialakult egy kapocs: ahol a játékos 1000%-ban belehelyezte magát a karakter helyzetébe, döntéseket hozott, érzelmi reakciói voltak a felmerült szituációkkal kapcsolatban. És ahol a játékosi habitustól függően teljesen más válaszokat adott a karakter ezekre a helyzetekre, más és más okból.

Nos, ezzel nem tud mit kezdeni semmilyen író sem. Más regényeknél vagy filmeknél is felmerülhetne az, hogy “de én itt úgy csináltam volna, hogy…”; egy számítógépes szerepjáték folytatásaként írt regény esetében ez százszorosan előjön, hiszen korábban valóban mi irányítottuk a kérdéses karaktert.

Erre kétféle megoldása van a regénynek, és egyik sem felemelő.

Egyrészt, a Star Wars esetében mindenképpen kanonizálni kellett bizonyos dolgokat: a Lucasarts korábban is azon az állásponton volt, hogy minden játékukban a “világos oldali”, azaz a pozitív befejezés a hivatalos. (Ami persze igazából semmit nem ér, hiszen tulajdonképpen amúgy is csak a mozifilmek számítanak “hivatalos” Star Wars történetnek.) Ennek megfelelően Revan és az Exile összes, a két játék során meghozott döntése “jó”, pozitív, a világos oldalt útjának megfelelő.

Persze ezzel még nem zárult le minden kanonizáció, a regényhez (illetve a The Old Republic játékhoz is egyébként) kőbe kellett vésni még néhány tényt. Ennek megfelelően, Revan férfi (a játékosok férfi és női karaktert is indíthattak eredetileg), az Exile viszont nő. Revan visszatérítette Bastila Shan-t a világos oldalra, mitöbb, feleségül is vette, sőt, gyereke is lett tőle.

A kanonizáció mellett viszont Revan és az Exile karaktere is viszonylag színtelenné vált: szerintem az író nem mert túlságosan erőteljes érzelmi reakciókat és túl sok személyes motivációt beleírni a regénybe. Mert akármit is csinál, olyan, mintha rólunk írna valaki egy regényt – úgy, hogy egyáltalán nem ismer minket, és emiatt totális hülyeségeket írna rólunk. Egy profi írónak valószínűleg a halál az, amikor úgy kell regényt írnia, hogy valójában nem ismeri a karaktereket – és hát itt a két főszereplő nem tud igazán élő lenni, mert a játékok során mi tettük élővé ezeket a szereplőket.

A játékok színes és gazdag karakter kavalkádjából nem mutat be sokat egyébként a regény: Bastila, T3-M4, és Canderous Ordo azok, akik megjelennek benne, a többiekre csak utalgatnak benne a szereplők. Bastila-nak sem túlságosan aktív a szerepe, néhány beszélgetésre szorítkozik mindösszesen, T3-nak legalább jut némi akció, és Canderous-nak is viszonylag jelentősebb szerepe van – a regény első felében legalábbis.

A regény címe Revan ugyan, mégis, talán ha a regény harmada foglalkozik vele, és inkább csak az elején aktív, központi szereplő – egy újabb feketepont a műnek. A regény egyébként három főbb részre bontható: az elsőben Revan megpróbálja kideríteni a múltját; a másodikban az Exile próbálja megtalálni Revant; és aztán jön a végjáték.

Egy olyan végjáték, amit meg inkább félbehagy a szerző: nem is tehet mást, hiszen a The Old Republic csavarjait meg nem lőheti le itt. Mintha kezet ráznék Chuck Norris-szal, majd váratlan fejberúgna – nagyjából ilyen a befejezése a regénynek.

Bár egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy lehet regénynek nevezni ezt az írást. Sokkal inkább tűnik egy jó drága DLC-nek a cucc, egy letölthető játékkiegészítőnek. Egy olyan promóanyagnak, amiért fizettem – de amúgy nem bántam meg sem a pénzt, sem a ráfordított időt. A Revan valahol félúton van a regény, mint irodalmi műfaj és a szinopszis között: egy nagyon alapos történet leírást kapunk a szerzőtől. Nyilván a KOTOR3-ra szánt forgatókönyv egy része van játékfejlesztés helyett átírva regény formátumba – és ez érződik is rajta.

Mindezen problémákért egyébként nem a szerzőt minősíteném, inkább a helyzetet. Mert Karpyshyn végig gúzsba kötve próbál táncolni – a lehetőségekhez képest jól oldja meg a feladatot, de a lehetőségek nagyon erőteljesen korlátozzák.

Ha regényként, Star Wars regényként kellene értékelnem a Revant, akkor egyes kapna a mű. A KOTOR1-2 folytatásaként egy közepest tudok megajánlani neki: a sztori baromi jó, le a kalappal a Bioware fejlesztőstábja előtt, de ennek a sztorinak a formátuma nem regény, hanem egy játék. (Legalábbis egy játék fő történet szála.) A Star Wars: The Old Republic előzményeként olvasva meg csillagos ötös.  (Az Amazonos értékelések egyébként nagyjából tükrözik ezt a trendet: akik nem annyira járatosak a játékok világában, iszonyatosan lepontozzák, akik meg már várják az MMO indulását, esetleg már tesztelték is azt, azok maximális pontot adnak rá.)

A Revant olvasva még jobban várom az MMO indítását, még jobban érdekel, hogy mi lesz a játék átfogó története, kíváncsi vagyok rá, hogy mit fognak tudni kinyomozni a karaktereim az eseményekből.

Karpyshyn egy valamit beváltott a regénnyel – elmondta, hogy mi történt Revannal és az Exile-al. Megtudtuk, miért úgy indult a KOTOR2, hogy az Ebon Hawk teljesen lestrapálva bukdácsolt ki a hipertérből. Arra is választ ad, hogyan lett Canderous Ordo a mandalore-iak vezetője, sőt, arra is, hogy Revan és Malak miért tért át a sötét oldalra. (HK-47 viszont fájóan hiányzik a regényből, a KOTOR2 második legizgalmasabb kérdése az volt, hogy a protokolldroidnak álcázott orgyilkosrobottal tulajdonképp mi is történt.) A sztori baromi jó – és tényleg csak azt tudom sajnálni, azt viszont nagyon, hogy ez nem játékként készült el. A picit savanyú értékelésbe az is bejátszik, hogy nagyon sok idő telt el a KOTOR2 óta: 2005-ben jött ki a játék, és mindenki azt hitte, hogy 2-3 éven belül jöhet a folytatás. A Revan egy nagyon jó példa arra, hogy sztori tekintetében mekkora királyok a Bioware írói; viszont ezt nem egy regényben kellett volna ellőni, lehetetlen kondíciók mellett. Aki játszott a KOTOR-ral és fog játszani az SWTOR-ral is, annak kötelező irodalom; egyéb sci-fi / Star Wars rajongók viszont tartsák távol tőle magukat.

Megvásárolható az Amazon.com-on e-book és hardcover formátumban

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Star Wars: The Old Republic – hivatalos megjelenési dátum A Bioware ma végre bejelentette, hogy mikor érkezik a régóta várt Star Wars The Old Republic, a Csillagok Háborúja filmek előtt pár ezer évvel játszódó...
2. Star Wars MMO: Böngészőben támadnak a klónok? Egy évadot már letudtunk, és október 2-án indul a második évad is az animációs Klónok háborújából. A rajongókat megosztja ugyan, de a sikere és népszerűsége...
3. Star Wars kritika a 80-as évekből Via Bigyóblog via kelt Kapcsolódó blogbejegyzés: Star Wars kritika a 70-es évekből © Merras for SFportal Sci-Fi Magazin, 2009. | 9 hozzászólás | Kategória: Mozi...

Nem vagyok nagy Battlefield veterán. Csupán a második részt és a Bad Comapany 2-t ismerem, ám azzal mindig tisztában voltam, hogy ha valószerű többjátékos-háborús élményt szeretnék, akkor azt ebben a sorozatban kell keresnem. Az EA azonban ennél többet akart, mégpedig a Call of Duty koronáját, ezért aztán a Medal of Honor, és a Crysis 2 után a Battlefield 3-at is bevetették a trónfosztás hadművelethez.
Szerencsére itt sikerült a többjátékos mód identitását megtartania (ellentétben a Moh-al), a járművezetés és tágas pályák még mindig a játék lényegi részét képezik és jó néhány saját ötlettel is büszkélkedhet, de vajon elég lesz-e mindez a CoD ellen?

A DICE még újoncnak számít az egyjátékos történetek terén. Ha jól rémlik eddig háromszor tettek próbát e téren, és mindig volt valami, ami hiányzott. A nem szériához tartozó Mirror’s Edge-ben a történet eléggé sablonos volt, és mindamellett képtelenség volt együtt érezni a szereplőkkel. Az első Bad company-t nem ismerem, lévén konzol exclusive cím volt, ám a második részét igen, ami tobzódott tervezési hibáktól, és a szkriptek működése sok esetben látszódott, nevetségessé téve egyes jeleneteket. Ez nem vált előnyére.
A Battlefield 3-re valamelyest kikupálódtak a derék Svédek: van egy egészen elfogadható történet, bombákkal, terrorokkal, na meg az elmaradhatatlan Oroszokkal, mindezt ügyesen, egy kihallgatás közbeni múltidézésbe ágyazva.
A pályák eléggé érdekesek, változatosak és a nagy konkurenstől eltérően itt a járműhasználat nem merül ki az anyósülésről való puffogtatásból.
A kötelező Quick Time eventek is jelen vannak (ez az a rész, amikor a képernyőn megjelenő gombokat kell gyorsan lenyomni, különben csúnya dolgok történnek velünk. Ha ügyesek vagyunk, akkor meg az ellenféllel), és ezt talán kissé túlzásba is vitték, és erre mi sem nagyszerűbb példa, mint az egyébként roppant hangulatos pálya, amelyben egy vadászgép lövészeként kell helytállnunk, és ami a rossznyelvek szerint egy húsz perces QTE. Sajnos van ebben igazság, bár az tény, hogy semmit nem von le a pálya erényéből, mert piszkosul hangulatos végignézni ahogy a felszállás előtt minden egyes kapcsolót, mütyürt és alkatrész ellenőriznek a repülőn. Ilyet nemcsak játékban, de még filmekben sem látunk nagyon.

Szóval bizonyos szempontból javulást mutatnak a fejlesztők, ám beleestek egy másik hibába: a kampány minden egyes pályájánál, és azon belől sok eseménynél fel fog merülni a „mintha ezt már láttam volna valahol” gondolat. A valahol pedig egyenlő a Call of Duty Moder Warfare epizódjaival.
De ettől függetlenül talán érdemes legalább egyszer végigszaladni a felettébb intenzív kampányon, és több kritikával nem is illetném, mert a Battlefieldekben az egyjátékos kampány pusztán csak egy kis extra, márpedig ajándék lónak nem szoktuk nézni a fogát.

Azonban még mielőtt nekiállnék az eléggé ellentmondásos érzéseket keltő multi taglalásába, muszáj megemlékezem a coop modról, ami a játék legnagyobb meglepetése. Ebben a módban egy barátunkkal karöltve kell hat problémát megoldani, természetesen komoly csapatmunkával.
Az egyik pálya mindenképp emlékezetes lesz a hozzám hasonló helikoptervezetési tudatlanságban szenvedőknek, mert egy koptert vezetve kell támogatni a csapatainkat, ami nem hangzik túlzottan nehéz feladatnak, csak éppen a madárkát már a levegőben tartani is igen komoly kihívás, így sajnálatos módon párszor sikerült rendeltetéstől eltérően, fűnyírásra használni a gépet, amit az egy robbanással honorált.
A másik klassz küldetés pedig egy lopakodós-mesterlövészes pálya, ahol precízen, egyszerre kell a távolban lévő ellenfeleket eliminálni, és elég egy pontatlan lövés, hogy a gyanút fogó bűnözők kivégezzék a túszaikat. Ez a kettő volt a legemlékezetesebb, de a többi négy is piszok szórakoztató, illetve hasznos, lévén pontokra megy a játék, ami új, a multiplayerben használatos fegyvereket tesz elérhetővé.

Azt hiszem túl is tárgyaltuk a kampányokat, ám még mielőtt sikerülne belépni a játékba, kapunk egy pár kellemetlen meglepetést. Ugye itt van mindjárt a battlelog, amihez kapcsolódó nemtetszésemet már többször is kifejeztem, így ezúttal inkább arra térek ki, hogy miért van létjogosultsága a dolognak. Aki még nem tudná, annak elárulom, hogy battlelog tulajdonképpen a játék főmenüje és egy battlefield-facebook szerű alkalmazás, amit böngészővel tudunk megnyitni. A klánok és ismerősökkel játszok számára mindenképpen óriási előny, hiszen ha szót akarnak váltani egymással, attól még nem kell belépni a játékba, és szemmel tudják tartani egymás fejlődését, eredményeit. Remek ötlet még az is, hogy play gombra kattintva, a játék a háttérben tölt, így mi közben akár böngészhetünk is tovább az interneten, majd mikor jelez, tulajdonképpen azonnal a csatározásba csöppenünk. És tulajdonképpen ennyi az annyi, ennyi érv szól mellette, minden más csak akadályoz. A vicces az, hogy ha nem lenne kötelező a használata, lenne egy saját főmenü a játékban, fejet hajtanék az EA előtt, hogy egy ilyen remek ötlet az eszükbe jutott. De nem. Kötelező mivolta miatt csak megkeseríti a szerverkeresést, és értelmetlen hibákra hivatkozva kidobál a játékból (egyszer húsz perc után dobott ki egy szerverről, mondván „Could not join this server: it’s full”. Hát jókor jutott az eszébe). Nem egyszer fog főni a fejünk miatta.

Na de térjünk rá a lényegre.

A multi a talán eddig valaha volt legjobb többjátékos élmény. Ismételten lehet akár 64 játékos is egyszerre egy szerveren, ami elképesztően remek, intenzív, látványos és legfőképpen élvezetes csatározásokat eredményez.
A játékmódok maradtak a régiek, kiegészülve a team-deathmatch játékmóddal, ami a csapatmunkát mellőzők számára jön jól. Bár ha mindenki, aki nem hajlandó a csapatmunkára, azzal játékmóddal játszana, akkor a szerverek 90%-a TDM játékmódban futna. Mert igen, a közösség eddig teljesen figyelmen kívül hagyta, hogy ez a játék nem az egyéni teljesítményre, hanem inkább az összjátékra épül. Az orvosoknak például csak igen kis része hajlandó kérés nélkül gyógyítani, a tankokat, és más járműveket előszeretettel viszik el egyedül a kedves játékosok, holott így ezek a tonnás monstrumok félkarú óriások csupán, és pár ügyesebb rakéta találattal könnyen térdre lehet kényszeríteni.
Na de ezzel nem lesz gond későbbiekben, hiszen akár az iskolában, a játékosok egy része megtanulja a leckét, a többiek pedig majd más szórakozás után néznek.

Kasztokból ismételten négy van.
Az Assault a szanitéc szerepét látja el. Felszerelése egy gépfegyverből, medikitből és defibrillátorból áll, így halálos sebet kapva már csak benne bízhatunk, hogy visszahoz az „életbe” (egyébként jópofa ötlet, hogy újraélesztés után az emberek káromkodnak egy ízeset, ami hihető is, hiszen eléggé fájdalmas lehet az a néhány 100 volt), de mint mondtam, erre sosem érdemes számítani.
A mérnök neve kissé csalóka, hiszen a felszerelése miatt (rakétavető és lángvágó) a járművek robbantására, és javítására is egyaránt alkalmas, szóval járműves pályákon elengedhetetlen a jelenléte. A járművek egyébként kissé „megváltoztak”: immár képes „regenerálódni” a könnyebb találatok után, ám ugyanakkor, ha vészesen leesik a szerkezeti integritásuk, akkor a motor lefullad, és hacsak nem jelenik meg egy mérnök, hogy összefoltozza, akkor pár másodperc után felrobban.
A támogató osztályt kissé még lehetett volna finomítani, mert az egyik feladata a könnyű géppuskájával sakkba tartani az ellenfeleket, (ami ugye háttérmunkát kíván), ám ugyanakkor a másik feladata, a csapat lőszerutánpótlását biztosítani (amihez meg ugye a frontvonalban kellene lenni).
Aztán legvégül ott van a sajnos rendkívül közkedvelt recon, ami tulajdonképpen a mesterlövész, és az a legnagyobb baj vele, hogy nincs korlátozva a száma, így elég sűrűn előfordul, hogy a csapat fele hátul kuksol prédára várva, míg a másik próbálna pontot foglalni, ami a létszámhiány miatt elég sűrűn kudarccal végződik. Repertoárjába tartozik egyébként a mozgásérzékelő szenzor, illetve a letehető mobil szatellit, amit az osztag tagjai ki tudnak választani, mint respawn pont.

Örvendetes hír még az is, hogy végre sikerült a DICE-nak többrétegű, majdhogynem tökéletes fejlődési rendszert produkálnia. Alapból ugyanis csapatmunkáért és az ellenfelek leszedéséért kapott pontokból rangot lép a katonánk, új ruhákat, dögcédulákat kapva. Emellett fejlődik a kaszt is, amiben vagyunk, illetve a fegyver, ami épp nálunk van. A fegyver amúgy érdekes téma: az előzetesekben túlzásnak véltem, amikor x ezer fegyverváltozatot emlegetek, ám a játékkal eltöltött pár óra alatt rájöttem, hogy ez kérem lehetséges. 18 ilyen kiegészítő van, és egyet-egyet lehet rakni a fegyvercsőre, a célzó szerkezet helyére és a ravasz elé, eddig példanélküli módon testre szabva a csúzlikat.

Tehát összegzésképpen: a játékstílus függhet a pályától, a játékmódtól, a játékosok számától, a kaszttól, a fegyvertől, és azok kiegészítőitől. Mi ez, ha nem változatosság?

A DICE új motort fabrikált ehhez a játékhoz, aminek legszembetűnőbb tulajdonsága, hogy – nincs mit ragozni ezen – az eddigi legszebb grafikát tárja szemünk elé. A pályák kinézete, az effektek (például ha sötétben kilövünk egy rakétát, annak a fénye menet közben gyönyörűen látszódik a falon), a fegyverek kinézete, a fény árnyék hatások mind-mind a csúcskategóriát képviselik. Az egyetlen dolog, amibe bele tudnék kötni, az a puskákra szerelhető zseblámpák túlzottan erős fénye, ami még a napsütésben is képes kiégetni a retinát, irreális (és idegesítően nagy) előnybe hozva azt, aki a szemünkbe világított (na meg persze a tréfamester bajtársaink is rendszeresen fogják feszegetni a tűréshatárunkat a szembe világítással).

A második legszembetűnőbb tulajdonsága a motornak pedig azok a már-már hihetetlen rombolási lehetőségek, amit rendelkezésünkre bocsát.  Egyszer egy golyószórós Anti-repülő járműbe sikerült bepattannom, amivel feltett szándékom volt a legközelebbi zászlót felfoglalni, azonban megelőztek, láttam egy fickót berohanni a betonépületek közé, így hát kénytelen voltam módszeresen lebontani az építményeket. A betonba jókora lyukakat ütöttek a repülők ellen tervezett lövedékek, majd pár másodperc múlva az épületek helyen már csak néhány betontömb állt, és előkerült az ellenség.
Eléggé impresszív látvány volt az tény, azonban a trailerek szokás szerint félrevezettek, mert az igazán durva rombolások mind a kampányban vannak, természetesen szkriptelve.

A DICE mindig is sokat fektetett a hangokra, és zenékre. Ez most sincs másképp. A Soundtrack ütős lett (a Mass Effect 2-ét készítő emberkék besegítettek), a sorozat kezdetétől jelen lévő hagyományos Battlefield témát kicsit áthangszerelték, modernizálták, igazi főcímzenék büszkeségét faragva belőle.
A többi hang pedig szimplán csak lehengerlő. Én headsetet használok, és már így is koppant párszor az állam a földön, a dobhártyaszaggató robbanások, és a fegyverek dübögésétől, pedig annál igencsak van magasabb hangminőség.

Összegezve tehát a Battlefield 3 jött, látott és győzött, a szaksajtó gondolkodás nélkül dobálta rá a maximális értékeléseket, ami azért szerinte túlzó egy kicsit. Amiatt, mert maga a játék nem hozott túl sok újdonságot a sorozatba, az egyjátékos kampányt a credits lista utáni első percben el lehet felejteni, valamint a battlelog szabotázsai, és az, hogy tulajdonképpen egy bétaverziót adtak ki 26-án, aminek kell még legalább két hónap ahhoz, hogy teljesen bugmentes legyen, én nem adnám meg neki a tökéletes jelzőt. Jelen állapotában ez egy remek többjátékos élményt nyújtó játék, ami igazán remek szórakozást nyújt, de közel sem hoz akkora újdonságokat, mint mondjuk a Battlefield 2 az elődeihez képest. Viszont az tény, hogy az eddig legjobban összerakott Battlefield, és a hibák nagy része biztosan el fog tűnni a battlelog, és maga a játék patchelésével.

Launch Trailer:

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Battlefield 3 béta rövidteszt 2002 őszén, amikor még a legtöbb játékban újdonságként hatott a járművek használata, egy kis Svéd fejlesztőcég úgy döntött, hogy olyan multiplayerre kihegyezett játékot készít, aminek...
2. Battlefield 3 – megjelenés előtti összefoglaló Rápillantva a dátumra, bizony olybá tűnik, hogy a Battlefield 3 öt nap múlva berobban a világpiacra (és ahogy azt már megszokhattuk, rögtön azon napon jön...
3. Crysis 2 teszt 2007 egyik legvártabb címe volt a Crysis volt, ami tulajdonképpen annak volt köszönhető, hogy a kiadó és fejlesztő gyakorlatilag mindent hangzatos dolgot beígért: ultraokos ellenfeleket,...

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Mass Effect: Arrival – kiszivárgott infók az utolsó ME2 DLC-ről? Egy PlayStation 3-ra kiadott Mass Effect patchnek köszönhetően úgy tűnik, kiderült egy-két infómorzsa a Mass Effect 2-t a 3-al összekötő DLC-ről. © SFportal for SFportal...
2. Multiplayer opció a Mass Effect 3-ban? Egy villámgyorsan eltávolított LinkedIn hirdetésból tippelhetünk arra, hogy a Mass Effect 3. epizódjában lehetőség nyílik kooperatív, multiplayer játékmódra is – a 360.kombo játékoldal híradása szerint....
3. Mass Effect rajongói oldal az SFportalon Az elkövetkezendő időszakban több, filmekhez, sorozatokhoz, játékokhoz kapcsolódó aloldal indítását tervezzük az SFportal alatt – ezek között az első a szerkesztőségi kedvenc, a Mass Effect...

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Multiplayer opció a Mass Effect 3-ban? Egy villámgyorsan eltávolított LinkedIn hirdetésból tippelhetünk arra, hogy a Mass Effect 3. epizódjában lehetőség nyílik kooperatív, multiplayer játékmódra is – a 360.kombo játékoldal híradása szerint....
2. Mass Effect 3 – multiplayer pletykák Nem szűnnek a pletykák arról, hogy esetleg egy kooperatív multiplayer módot kaphat a Mass Effect 3. Ezeket a híreket a Bioware sosem erősítette meg, de...
3. Mass Effect 3 – multiplayer hírek Többjátékos, co-op üzemmóddal bővül a Mass Effect 3, amelyben Shepard parancsnok történetével párhuzamos csaták résztvevői lehetünk. © dzsejt for SFportal Sci-Fi Magazin, 2011. | Nincs...