Interjú Mira Furlannal

Félelemmel vegyes izgalommal tekintettem azinterjú elé, amelyet Mira Furlannal, a horvát származású, amerikai színésznővel kellett készítenem, akit a sci-fi sorozatokat kedvelők elsősorban a Babylon 5-ből Delennként, másodsorban a Lost című misztikus sorozat „francia nője” vagy Danielle Rousseau-jaként ismerhet.

Norris interjúja Mira Furlannel, a 2006-os Átjáró Fesztiválról.

Nem azért volt bennem félelem, mert Mira annyiraijesztő lenne, hanem elsősorban azért, mert ő volt az első olyan ismertnemzetközi színész, akivel interjút készíthettem, ráadásul mindezt angolul. Abiztonság kedvéért ezért megkértem egy régi, kedves barátomat, Békefi Esztert,hogy legyen segítségemre az interjúban, amelyet ez úton is köszönök neki! Ez az izgalmam pontosan addig tartott, amíg az Átjáró Fesztivál díszvendégei – köztükMira is – be nem léptek a kis emeleti irodába, amely a riport helyszínéül adatott. Mira végtelenül kedvesen és szerényen viselkedett, amely minden addigi izgalmamat feledtette. Félrevonultunk hát négyen – mivel az interjút, mintamolyan tiszteletbeli kibic, Roberto Quaglia, az Európai Sci-Fi Szövetség alelnöke is végighallgatta. Egy kicsit beszélgettünk, kötetlenül, amúgy bemelegítésképpen, de mivel láthatóan elég fáradt volt, megígértük neki, nem fogjuk úgy kínozni, mint tette a francia nő Sayiddal a Lost-ban (ezen jót nevettünk). Eztán amint túlestünk az udvariassági körökön, amint megérkezett a diktafon, és Mira itala, egyből a lovak közé csaptunk. Mirával és Miráról számos interjú olvasható az Interneten, más forrásokból, ezért arra törekedtünk, hogy róla tudjunk meg több olyan dolgot, olyan személyes részletet, amelyre más interjúk talán nem tértek ki, hogy Mirát, mint embert mutassuk be. ͍me az eredmény:

SFportal: Nos, amint tudjuk a volt Jugoszláviában születtél. Mesélnél nekünk egy pár szót a családodról, a gyermekkorodról?

Mira Furlan: Oh igen…ez már nagyon régen volt! (nevet) Zágrábban születtem, ami nagyon hasonló hangulatú város, mint Budapest. Úgy értem az épületek, és az egész érzés, amibe lengi, ezért amikor megérkeztem, rögtön otthon éreztem magam. Ahogy a megnyitón is említettem, a nagymamám az Osztrák-Magyar monarchia polgára volt egykor, vagy akár mondhatom, hogy az őseim a Római Birodalom polgárai voltak(nevet). Attól függ, mennyire megyünk vissza az időben. A világ azonban olyan gyorsan változott, hogy édesapám mindig azzal viccelődött, hogy habár ugyanott élt, mégis öt különböző ország polgára volt, és öt különböző politikai rendszert élt meg. A nagymamám egyébként sokat utazott, Bécsben tanult például,és amikor kisgyermek voltam, emlékszem, hogy németül tanított, meg franciául is, mert ő nyelvtanár volt, és a nyelvek engem is nagyon érdekeltek. Gyermekkoromban volt egy tanárnőm, Jadrenka Damjanov, akit egyszerűen imádtam,és aki megérdemli a tanár elnevezést, nagy T betűvel az elején. Ր volt az, aki művészettörténetre okított, és megmutatta, hogyan tekintsek a világra. Az ő anyukája például magyar volt, az édesapja horvát, Suboticából (Szabadka) származik. Ր sok magyar író művét fordította horvát nyelvre, mint például Márai Sándor vagy Szabó Magda könyveit. Ezeket olvastam is, nagy hatással voltak rám, és vele (Jadrenkával) a mai napig, kapcsolatban vagyok, még ezer év után is (nevet).

SFportal: Szóval ezekszerint jó kapcsolatod van a magyarokkal, Magyarországgal?

Mira Furlan: Igen, határozottan! (nevet) Azt a kicsit, amit a városból (Budapest) láttam, például nagyon szépnek találom, és alig várom, hogy felfedezhessem a többit is.

SFportal: Tervezed, hogy esetleg más vidékeket is megnézel az országban, vagy csak Budapesten maradsz?

Mira Furlan: Sajnos nem vagyok benne biztos, hogy most lesz erre időm, de ha lenne pár napom, akkor biztosan megnéznék más helyeket is!

SFportal: Mesélnél nekünk az egykori zenekarodról, a Le Cinema-ról, amelyben, a 80-as években énekeltél?

Mira Furlan: ÚrIsten… erről honnan hallottatok? (mosolyogva fogja a fejét) Szóval, amikor fiatal voltam, sokat énekeltem. Nem tanultam ugyan, de gyermekként, tiniként zongoráztam, ám amikor a színészettel kezdtem foglalkozni, akkor ez valahogy elmaradt az életemből. Azért voltak énekes szerepeim is persze, Brecht darabokban például, és egyéb más előadásokban is. Az együttesünk, pedig amolyan „művészi rock & roll” stílusú volt, egyfajta kísérleti project és nem is tartott sokáig. Ez a stílus valamiért nem volt népszerű a volt Jugoszláviában. Tudod, akkoriban már szerepeltem televízióban és színpadon is, sokan ismertek,és amikor belevágtunk ebbe a ködös művészi, progresszív rock & roll vállalkozásba, a közönség teljesen ledöbbent, és azt kérdezte: „Mi értelme ennek? Mit akar ezzel?”. Az emberek láthatóan nem szerették keverni az irányzatokat. Inkább aggattak mindenkire címkét, úgy könnyebb volt. De tudod, mostanában is készítettem egy CD-t az Egyesült Államokban, amelynek címe „Egy el nem készült film dalai”. Ez egy koncepcionális elképzelés volt, amelyhez kerestek egy olyan színésznőt, aki tud énekelni. Persze nem csak ennyi mondható el a koncepcióról. (nevet). Minden egyes dal az albumon egy soha le nem forgatott mozi betétdala. Van, amelyik szövege létező nyelven íródott, de van olyan is, amely egy teljesen elképzelt nyelven. Nagyon élveztem a készítését, és mondhatni, hogy elég eklektikus album lett.

SFportal: Úgy tudjuk,hogy 1985-ben, Cannes-ban, a „Papa szolgálati útra ment” című Emir Kusturica filmmel megnyerted az Arany Pálmát. Emir Kusturica hazánkban amolyan kultuszrendezőnek számít. Milyen ember ő? Milyen volt vele dolgozni?

Mira Furlan: Ր egy hihetetlenül tehetséges, de ugyanakkor bonyolult és összetett ember. Röviden így tudnám összefoglalni. Sajnos azonban kicsivel később jött a háború, zavaros politikájú idők, amelyek mindent felbolygattak, aztán váratlanul már meg sem ismerted a barátaidat, akik fanatikusakká, vagy nacionalistákká váltak ezen vagy azon az oldalon, és tulajdonképpen ez vezetett el oda, hogy el kellett hagyjam az országot, mert nem tudtam tovább egyetérteni velük.

SFportal: Akkor ezek szerint azért hagytad el az országot 1991-ben, mert az emberek megváltoztak körülötted?

Mira Furlan: Igen, ezt így kijelenthetem! Tudod, különféle módokon fenyegetve éreztem magam, a józan eszem. Akkoriban ez egy politikailag nagyon szennyezett környezet volt…

SFportal: Úgy tudjuk,hogy írtál is valamit a politikával kapcsolatban…

Mira Furlan: Igen, igen! ͍rtam egy nyílt levelet 91-ben, ami elég sok bajt okozott és ellenérzést szült. Alapjában véve ez egy nagyon pacifista levél volt, de amikor háború zajlik, akkor valamiért senki nem akarja meghallani az ilyen szavakat. Igazság szerint emiatt halálos fenyegetéseket is kaptam, amelyek teljesen sokkoltak… és tudod, valahol ez tanított meg, hogyan legyek színész. Nem művész általában, hanem kifejezetten színész. Más emberek felé különböző képeket, kivetüléseket mutatunk, és láthatsz engem akár a világ leggonoszabb emberének is, de ugyanakkor akár szerethetsz is, a nézőponttól függően.

SFportal: Foglalkoztatnak ezek a képek? Úgy értve figyeled azt, hogyan gondolkodnak rólad az emberek? Olvasod a sajtót, a rólad szóló híreket?

Mira Furlan: Nos, tudod,valahol rá vagyok kényszerítve, hogy olvassam a híreket, az életemről szóló elemzéseket, amelyek néha egészen apró részletekbe is belemennek, és ez olykor szörnyű. De az idők folyamán megtanultam különbséget tenni a valós önmagam, és a rólam mások által érzékelt kép között. Lehet, hogy egyik nap szeretnek, de másnap már utálnak. De ez egyáltalán nem fontos, habár ez akár teljesen megváltoztathat egy életet, vagy akár meg is semmisítheti. Például vannak olyan emberek, akik egyszerűen imádják, mondjuk Delenn-t, én ezt elfogadom, egy csodás dolognak tartom, de nem igazán tudok vele mit kezdeni, mert nem igazán én vagyok, vagy legfeljebb csak egy nagyon kis részben, és mindez valójában arról szól, hogyan csapódott le egy általam mutatott kép bennük.

SFportal: Amikor kidolgozod a karaktereidet, akkor főleg a rendező utasításai szerint jársz el,vagy a saját elképzeléseidet is beleviszed?

Mira Furlan: Nem igazán tehetem. Tudod, Amerikában a televíziós produkciók készítése egy hihetetlen gyors folyamat, nincs túl sok lehetőség erre. Néha olyan érzésem is van, hogy a producerek minket, a csapatot amolyan „produkciós gépeknek” tekintenek. Ez ellentétes a színházzal, amely egy lassabb folyamat. Van idő próbálni, csiszolgatni a karaktered. Ezért is van, hogy világ életemben jobban szerettem a színházat és mindent, ami azzal jár. A próbákat, magát az előadás folyamatát, mert ott kísérletezhetsz, van idő vizsgálgatni a karaktert, és sok érdekes és izgalmas dolog is történik közben. De a filmezésben erre nincs idő. Az eredményeket azonnal akarják.

SFportal: Látod magadat kívülről, miközben játszol?

Mira Furlan: (nevet) Igen,és ez nagyon zavaró, ugyanakkor veszélyes is. Főleg az ember személyiségére, hiszen egyszer benne vagy, egyszer kilépsz a figurából, sosem tudod merre is vagy igazán. De nem aggódom, mert én ennek szenteltem az életem, úgyhogy…(mosolyog)

SFportal: Mennyire nehéz európai színésznőként érvényesülnöd Amerikában?

Mira Furlan: Nagyon nehéz! Sőt, nagyon-nagyon nehéz! Rettentő sok megterhelő munkával és túlórázással jár. Végtére is külföldi vagy, akcentusod van, és ez teszi nehézé.

SFportal: Mire van igazán szükség? Kapcsolatokra, tehetségre, szerencsére, elszántságra? Vagy ezek közül mindre egyszerre?

Mira Furlan: Hú, nemtudom! Tényleg nem tudnám megmondani. Ha tudnám, talán már nem itt tartanék. Nekem mondhatom azt, hogy szerencsém volt, mert hamar találtam egy ügynököt, aki segített. De ugyanakkor az addig Európában elért eredményeim semmit sem nyomtak a latba, még Kusturica sem, az Arany Pálma díj sem, semmit. Amikor Amerikába mész, ezeket egyszerűen eltörlik, nem érdekli őket! De például több színész kollega is azt mondta nekem, sőt mindannyian azt mondták: „Ne írj bele mindent az önéletrajzodba, ne tudják meg igazából mennyi idős vagy”. Elég, ha öt-hat dolgot leírsz, had gondolják, hogy ilyen fiatal vagy. Ha túl sok mindent csináltál, már az ellened is dolgozhat. Főleg a nőknél. Tudod Amerikában, a filmipar hihetetlenül szexista, korfüggő… az egész Amerikai kultúra a gyerekek kultúrája. Nem akarnak semmi olyant látni, ami öreg. Az egyenesen zavarja őket. Nem akarnak olyasmit látni a képernyőn, amely arra emlékezteti őket, hogy egyszer megöregszenek és meg fognak halni, szóval minden csak fiatal, fiatal, fiatal… ez a lényeg.

SFportal: Létezik számodra álomszerep?

Mira Furlan: Hmm…álomszerep? Tudod érdekes módon a szerep, amit a Lost-ban alakítok az nagyon közel van ehhez. De vele kapcsolatban olyan sok történetvonal nem lett kidolgozva és nem jelent meg a filmben, hogy nem volt idő igazán kifejleszteni a karaktert. Ám ha lett volna – mert ő annyira összetett, nagyon nehezen érthető, annyira félreérthető figura, veszélyes, ugyanakkor mégis lágy, egy csomó fájdalommal – akkor Danielle akár lehetne ez az álomszerep.

SFportal: Emlékszel esetleg bármilyen megtörtént mókás eseményre vagy különleges helyzetre, akár a Lost, akár a Babylon 5 forgatása közben, és mindenekelőtt megtudhatjuk ,merrefelé forgattátok, mert ez sokakat érdekel?

Mira Furlan: Az egészet Hawaii-n forgattuk, Oahu-n a fő szigeten, nem messze Honolulutól. Tudod, például Honolulu roppant érdekes hely. Az egész város egy hatalmas bevásárlóközpont a turistáknak. Van például egy villamosjárat, amely az állomásainak neveit a különféle boltok elnevezése alapján kapta, ahol megáll. Sokszor utaztunk is ezen, de amint a csapattal kiértünk a városból, akkor minden teljesen megváltozik és elképesztően csodás helyeket találhatsz. Persze ez a dolog hangsúlyos része számomra, mert emlékszem volt egy jelenetem, ha minden igaz a Sayid-ot alakító Naveen Andrews-al, és ahogy ott álltam a jelenetben, és ahogy mondom a szövegem neki, a szemem sarkából látom, hogy egyhatalmas hullám jön, és ahogy elült, megláttam egy bálnát, ahogy elúszott, és egy nagyot fújtatott. Az például emlékezetes volt számomra. Ezek a pillanatok abszolút gyönyörűek voltak, meg egyáltalán ott lenni a dzsungelban, de ez azért nem minden esetben volt könnyű.

SFportal: Volt valaki,akinek problémát okozott a felvétel körülménye?

Mira Furlan: Tudod, régebben készítettem filmeket a volt Jugoszláviában is, lakókocsik, személyzet és minden egyéb luxus nélkül, szóval mondhatjuk, hogy hozzá vagyok szokva a durva körülményekhez, de életem egyik legnehezebb forgatási napja a Lost elkészítése alatt esett meg. Éppen egy esős jelenetet vettünk fel. Hideg és szeles éjszaka volt, és tizennégy órán keresztül teljesen átázva álltam a kamerák előtt a szélben. És a legrosszabb, hogy semmi sem segített. Adtak ugyanilyen kis melegvizes palackokat, amelyeket a mellkasunkhoz szorítva melegítettek valamit, de ettől még rémálom volt az egész. A testem annyira remegett, hogy szabályosan sokkot kaptam, és képtelen voltam elmondani aszövegemet. Egyszerűen megszűntem működni és képtelen voltam megcsinálni a jelenetet. Nem azért mondom, hogy elismerést vívjak ki a színészeknek, de ez fizikálisan tényleg kemény volt. Ott állni a vízben, szélben, és mindennek a tetejében megfelelően mondani a szöveget és játszani… és főleg egészségesnek maradni másnapra. Én meg is betegedtem, és az a legrosszabb, hogy előre tudtam is, hogy meg fogok. Aztán a következő napokban ismét hozták az esőgépet, és felvettük a jeleneteket újból és újból és újból. (nevet)

SFportal: (nevet) Valamilyen más vicces történt még?

Mira Furlan: (legyint) Nem, azt hiszem ez volt a legviccesebb. (nevet).

SFportal: Beszéljünk egy kicsit a Babylon 5-ről is. A sorozatban Delenn nagykövet figurája eredetileg teljesen kopasz, ám később már hajkoronával láthatjuk. Ez a változás a te kérésed volt, vagy a sorozatban állt mögötte valamilyen koncepció?

Mira Furlan: Óh, nem, nem… én messze nem vagyok ennyire befolyásos! (nevet) Nem, ez az írók koncepciója volt. Tudod, én egy amolyan hidat alakítottam a különböző fajok közt Delenn személyében, másrészt meg volt egy szerelmi szál köztem és az emberi parancsnok között, és talán az írók nem akarták, hogy egy teljesen idegen kinézetű lény legyen ebben a kapcsolatban, mert feltehetőleg a nézőknek ez már túl sok lett volna. (mosolyog) Azt hiszem így akarták egy kicsit puhítani a megjelenésem. De kétségtelenül sokkal kényelmesebb volt így játszania második szezontól.

SFportal: Mivel foglalkozol mostanában?

Mira Furlan: Mostanában sokat utazgatok, különféle találkozókra, rendezvényekre, pont most éppen Budapestre (nevet). De ha ennél közelebbit gondolsz, akkor hamarosan valami ennivaló után nézek, és találkozom a családommal.

SFportal: Ha már itt tartunk… szeretsz enni és szeretsz főzni?

Mira Furlan: Nos, nemvagyok annyira megőrülve a főzésért, de szerencsére van egy férjem, aki remekül főz (nevet). Persze ő sokszor panaszkodik emiatt, de soha nem komolyan. De úgy gondolom, hogy a főzés is egyfajta tehetség. Viszont enni szeretek, és leginkább új dolgokat kipróbálni, szóval, ha tudtok valami jó éttermet a közelben, akkor beszélhetünk róla. Hallottam például, hogy van valahol erre egy jó kis palacsintázó?

SFportal: Ha van egy kis szabadidőd, akkor mivel foglalkozol szívesen? Mi a hobbid, ha van ilyen?

Mira Furlan: Nagyon szeretek jógázni, például. Zenét hallgatok, néha zongorázom, esetleg olvasok,sétálok, és ha tehetem, sok időt töltök a hét éves kisfiammal. Mostanában ez tölti az életemet.

SFportal: Mira! Köszönjük szépen a beszélgetést!

Mira Furlan: Nagyon szívesen! (mosolyog)

Az interjú után még együtt töltöttünk közel negyedórát, Mirával, és Roberto Quagliával, akikkel amúgy levezetés képpen a humorról, Amerikáról, és hasonló dolgokról sztorizgattunk igen jó hangulatban. Röviden összefoglalva a tapasztalataimat, Mira Furlan személyében egy roppant kedves, nyílt, közvetlen embert ismertem meg, aki mentes mindenféle sztárallűrtől, és akit Hollywood nem rontott meg. Remélem még sok filmben, sorozatban láthatjuk majd tehetséges alakításait! Ez úton is szeretném megköszönni Békefi Eszter közreműködését az interjúban! Nagy segítségemre volt!