Interjú

Interjú Burger Istvánnal, a Galaktika távozó főszerkesztőjével


A 2019. januári Galaktika előszava arról szól, hogy Burger István leköszön a főszerkesztői posztról. A Kuczka Péter által 1972-ben alapított híres sci-fi magazin 1995-ös megszűnését követően jó pár év szünet után 2004-ben látott újra napvilágot. A formátum megváltoztatásában (modernebb belívkép, színes oldalak) nagy szerepe volt a most távozó főszerkesztőnek. Az SFportal a leköszönése kapcsán kért tőle interjút, s idézte meg az elmúlt éveket.

SFportal: Ön nem várta ki a tizenöt évet, alig pár hónappal azelőtt, hogy másfél évtizedes lett volna főszerkesztői pályafutása, feláll és elballag. Vagy nem ballag el, csak feláll? Dolgozik még a Galaktikán, a Galaktikáért?

Burger István: A Galaktika mindig az édes gyermekem marad, de az aktív szerepvállalástól visszavonulok. Közel 15 év sem volt kevés, nem látom be, miért is kellett volna novemberig várnom ezzel a döntéssel? Én inkább úgy gondoltam, hogy új év, új kezdet. Itt érdemes lezárni valamit. Az még picit csábított, hogy megvárjam a májust, mivel májusban az új Galaktikának pont annyi száma jelenik meg, mint a Kuczka-féle ős-Galaktikának, de végül elvetettem. Jobb így!

SFportal: Nos, lépjünk vissza a magazin indulásához. Ilyen megszédítő messzeségből hogyan rémlenek fel a kezdetek?

Burger István: Nagy kaland volt, de én imádom a kalandokat. Előtte – kollégáimmal – az Interpress Magazint (IPM) támasztottam fel hamvaiból és azt is nagyon élveztem. A Galaktika indulása idején pedig megismerkedtem és barátságot kötöttem néhány remek emberrel, s ahogy mondani szokás, nélkülük talán a Galaktika sem olyan lenne, amilyen. Innen is köszönöm nekik a támogatást megismerkedésünk sorrendjében: Juhász György, Kovács „Tücsi” Mihály, Németh Attila

SFportal: Mennyire volt könnyű vagy nehéz fenntartani, életben tartani egy ilyen, hajdan nagy közönségsikert elkönyvelő magazint?

Burger István, a háttérben Mund Katalin

Burger István: Nos „a minden kezdet nehéz”, a Galaktikára nem vonatkozott, s bár voltak akkor is szkeptikus hangok, de tudtam, ha én valamit elhatározok, akkor azt véghez is viszem. Szeretem megvalósítani az álmaimat és meg van hozzá a hitem is. Ma, közel 15 év távlatából azt kell mondanom, hogy a 2009-es válság elképesztő kárt okozott a magyar írott kultúrának, amit a Galaktika is csak pár éve hevert ki, de túl vagyunk rajta és a Galaktika példányszáma – ellentétben más nyomtatott magazinokkal – ismét emelkedik. Az elmúlt hónapokban sikerült 15 %-kal feltornászni az eladott példányszámot!

SFportal: Van különbség Burger István 2004-es tervei és szándékai, illetve a mostaniak között?

Burger István: Annyiban nem, hogy mindig a Galaktika érdekeit képviseltem. Ez nem változott az elmúlt másfél évtized alatt.

SFportal: Elég mostoha a sci-fi sorsa a rendszerváltás utáni harminc évben hazánkban. Sosem gondolt rá, hogy feladja? Elég volt? Elmegy inkább aranyat mosni vagy importálhatna kávét?

Burger István: Nos, a hazai sci-fi mostoha sorsáért elsősorban a kilencvenes évek elején felbukkant szerencse-vadász kiadók mohósága a felelős. Akkoriban válogatás nélkül öntötték az olvasókra a rosszabbnál rosszabb fantasztikus fércműveket, ami miatt a rajongók lelkesedése erősen megcsappant. Ebbe a nihilbe robbantunk be a Galaktikával 2004-ben és bizony elég nagy munka volt megváltoztatni ezt a szemléletet. Mi mindig ügyeltünk rá, hogy minőségi olvasni valóval csábítsuk vissza a műfaj szerelmeseit a zsánerhez. Ebben a sziszifuszi munkában a 300. Galaktika nagy fegyvertény volt, mivel itt a hazai szépírók krémje ékesen bizonyította, hogy a sci-fi nem feltétlenül gettó irodalom, sőt!

SFportal: Pár évvel ezelőtt volt egy jogdíjfizetési botránya a Galaktikának. Az rendeződött? És adódik a kérdés, hogy kihatott-e a mostani döntésére?

Burger István: Nem, botrány nem volt, hanem csak műbalhé. Egy rosszindulatú blogger próbálta besározni a Galaktikát, gondolom, talán mert nem jelenhetett meg benne, vagy mert egy ilyen túldimenzionált cikksorozattal sok olvasóra tudott szert tenni.

Eleve szánalmas csűrcsavarás volt azt állítani, hogy szándékosan megloptuk az írókat, miközben az előző több, mint tíz évben közel 400.000 $ jogdíjat fizettünk ki a szerzőknek és az ügynökségeknek, a vita pedig kevesebb, mint 4.000 $-ról szólt. Ez pedig az elköltött pénz 1 %-a. Nem hinném, hogy jó szándékú ember feltételezné rólam, vagy a Galaktikáról, hogy ezért a nevetséges 1 %-ért szándékosan megkárosítanánk bárkit is. Ennek nincs értelme. Hibát követtünk el, ez tény, de a hiba igazából annyi volt, hogy téves elképzelés alapján összemostuk a novellák jogdíjait a regényekével. Ezt nem lett volna szabad, de azt tudni kell, hogy az irodalmi ügynökségek nem szívesen foglalkoztak 10-20 $-os jogosításokkal. Azóta kiderült, hogy a novellák jogosítása legtöbbször nem is az ügynökségek dolga, de ezzel sajnos akkor még nem voltunk tisztában. Mindegy, túl vagyunk rajta és a mostani döntésemben, ha kis mértékben is, nyilván szerepe volt az én méltatlan meghurcoltatásomnak is. Inkább magamra vállalom ennek a felelősségét, minthogy az ellendrukkerek továbbra is a Galaktikát sározzák.

SFportal: Mi a véleménye a hazai sci-fi scénáról?

Burger István: Nagy felelősség ma Magyarországon sci-fit kiadni, ám sajnos ezt legtöbben nem vállalják fel. Sok a szerencselovag, aki úgy gondolja, hogy na majd most itt degeszre keresi magát. Azután persze legtöbbször csalódik. Mi a Metropolis Kiadónál egyfajta kultúrmissziónak tekintettük az első perctől az SF könyvkiadást, hogy megismertessük az olvasókkal azokat a klasszikusokat, akiket nem, vagy csak részben, esetleg felületesen ismertek. Ne felejtsük el, hogy a nyugati SF irodalom termésének, a szocializmus 60 éve alatt, csak egy szerény része jelent meg magyarul, az is legtöbbször cenzúrázva. Ezért is szeretünk teljes életmű sorozatokat megjelentetni, mert fontosnak tartjuk, hogy magyarul is elérhető legyen egy-egy sci-fi ikon cenzúrázatlan életműve. Így jelenik meg nálunk Sir Arthur C. Clarke, a Sztrugackij fivérek, Kir Bulicsov, Szergej Lukjanyenko, Joan Slonczewski, Jack McDevitt, Robert A. Heinlein, Robert Charles Wilson, Joe Haldeman, Robert J. Sawyer, Harry Harrison, Diana Wynne Jones, Frederik Pohl, Robert Silverberg, Zsoldos Péter és mások.

SFportal: Lesz-e változás a magazin tematikájában vagy formájában a főszerkesztőváltás után? Azzal adta át Mund Katalinnak a stafétabotot, hogy változatlanul vigye tovább, vagy reformálja meg a Galaktika magazint?

Burger István: Ez már az új főszerkesztő asztala és hatásköre, ebbe nem szeretnék beleszólni. Ahogy annak idején Kuczka Péter barátomnak, vagy nekem, nyilván Mund Katalinnak is megvan a saját koncepciója a Galaktika jövőjét illetően. Erről kérdezze őt, de én bizonyos vagyok benne, hogy sem a magazin, sem a könyvkiadás nem lesz rosszabb helyen a kezében. Kata az elmúlt három évben bebizonyította számomra, hogy komoly felelősséget érez a kiadó iránt. Tudom, hogy a legjobb kezekbe adom a magazin sorsát és ne feledjük, hogy irodalmi szerkesztőként továbbra is ott tevékenykedik Németh Attila, tudományos szerkesztőként pedig Tücsi, tehát a kontinuitás adott. Kezdődjön hát a Galaktika harmadik aranykora!

SFportal: Mi volt az oka annak, hogy a januári előszóban így kikelt a férfinem ellen, külön kiemelve az új főszerkesztő nemét?

Burger István: Semmi különös, ha csak az nem, hogy unom magunkat, azaz a férfiakat. Viszket a hátam ettől az önhittségtől, amit, mi férfiak képviselünk! Lényegesen megbízhatatlanabbak vagyunk a nőknél, engem is beleértve, ráadásul minden ilyen irányú nemzetközi kutatás is egyre inkább ezt támasztja alá. Egyébként pedig mindig nagyra értékeltem a nőket, a kreativitásukat, a szenzibilitásukat, a problémamegoldó képességüket. Mi, férfiak harcolunk, az eszközünk a háború, míg a nők alapvetően a békére törekednek. Ma már én is inkább béke-párti vagyok. Ráadásul a nemzetközi trendek is azt mutatják, hogy egyre nagyobb szerepe van a scifi-ben a női alkotóknak, szerkesztőknek. Például az Asimov’s-nál is női főszerkesztő van. Ennyi.

SFportal: És engedjen meg egy személyesebb jellegű kérdést. Mivel fog foglalkozni ezután? Nyilván a Galaktikán kívül is van élet. Van valami, amire koncentrálni szeretne a jövőben?

Burger István: Természetesen nem halok meg, a háttérben, tanácsadóként ott leszek, ha kellek. A tapasztalataimat, amiből van bőven; használhatja a Galaktika, ha akarja. Közben azonban én az elmúlt tíz évben kitanultam egy merőben más szakmát, aminek viszonylag kevés köze van az irodalomhoz, bár érdekes módon, pont egy könyvet írok az új hivatásomhoz kacsolódóan. De ez már egy másik történet…


Leave a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük