Interjú a Shayren szerzőjével, R. Norberttel

SFportal: Alig tizenhét évesen megjelent az első regényed, a Shayren. Mit lehet tudni rólad? Mutasd be magad, kérlek! R. Norbert: Rontó Norbert a nevem, 1990. december 3-án születtem Budapesten, most is itt élek a szüleimmel és a húgommal. Jelenleg a 13 évfolyamos Waldorf Művészeti Gimnázium 11. osztályos tanulója vagyok. A gimnázium kiválasztásánál az volt a fő szempont, hogy magas óraszámban tanulhassam az idegen nyelvet/nyelveket, erős legyen az iskola, hogy ne okozzon nehézséget egy jó egyetemre bekerülni. Ebben az iskolában 95-100 %-os a továbbtanulási arány, ami elsősorban az állami tanmenettől eltér?, hatékony oktatásnak és annak köszönhet?, hogy az utolsó tanévben csak az érettségire, s a felvételire készülünk. A kedvenc időtöltésem az olvasás mellett a számítástechnika, szörfözés az interneten. Kedvelem a sf és a fantasy filmeket, videójátékokat. Szívesen kirándulok a barátaimmal, s néha eljárok úszni. A regény nem álnéven jelent meg, mégis: a neved csak R. Norbertként szerepel a címlapon. Miért döntöttél emellett a megoldás mellett? Valóban, a nevemet nem titkoltam, hiszen a copyright oldalon is látszik. Az R. Norbertet írói névnek választottam, ahogy sokan nem a saját vezetéknevük/nevük alatt írják a könyvüket. Az „R.” a vezetéknevem rövidítése, a Norbert pedig maradt Norbert. Így kicsit megtartottam a saját nevemet, s mégis van egy választott írói nevem. Mikor kezdtél el dolgozni a regényen és mennyi idő alatt született meg? A regény vázlatát 15 évesen készítettem el, az írásnak pedig tavaly januárban álltam neki. A vázlatot használtam, de ez nem jelenti azt, hogy menet közben ne egészítettem volna ki. Az iskolaidőben általában napi négy-öt órát írtam a regényt, így is sokszor hajnalban kerültem ágyba. Waldorf gimnáziumban általában 16 óráig tart a tanítás, és sok-sok írásbeli feladatot kapunk, többet, mint az állami tanmenet? középiskolákban. Talán ez is az egyik oka annak, hogy a mi iskolánkban 95-100 %-os a továbbtanulási arány, sokkal magasabb tehát, mint az országos átlag. A hétvégéken és a nyári szünetben gyakorlatilag minden szabadidőmet az írásnak szenteltem, még nyaralni sem mentem el. Néhány perces megszakításokkal minimum tíz, néha tizennégy órát is írtam, szerettem volna az iskolakezdésre befejezni a regényt. Végül is majdnem sikerült, szeptember közepére készen voltam vele. A majdnem kilenc hónapot van aki hosszú, van aki rövid időnek találja. Én nem hosszas kutatómunkát igényl? – például történelmi témájú – művet készítettem, ezért alapvetően csak a fantáziámat kellett használnom. Sok segítséged volt vagy teljesen egyedül született meg? Kaptál-e tanácsokat az íráshoz? A regény maga önálló m?, de ami az írástechnikát illeti, természetesen sok segítséget kaptam, részben az iskolámban, részben az ismeretségi körünkből. Művészeti osztályba járok, ezért az irodalomtörténet, írástechnika nagy hangsúlyt kap nálunk. A tördelést és a szerkesztést magam végeztem. Ennek volt egy kis előzménye. A gimnáziumunkban minden tanév végére egy irodalomhoz, vagy képzőművészethez kapcsolódó munkát, ill. feladatot is el kell készíteni, mely tulajdonképpen egy kis felkészülés a kés?bbi diplomamunkára. A könyvem megírásának évében én „Egy regény tördelési és szerkesztési feladatai” témát választottam éves munkának. Igyekeztem minél többet megtanulni róla, ez persze koránt sem azt jelenti, hogy ezzel képzett tördelővé, szerkesztővé váltam volna. Amint a „Shayren” elkészült és úgy éreztem, hogy kiadásra kész, a magyar tanáromnak, egy író ismerősünknek és két szakembernek is elküldtük a kéziratot, hogy az esetleges hibákat korrigálják. Ez egy hónapot vett igénybe, így októberben már le tudtam védeni a regényt a Szerzői Jogvéd? Hivatalban. SF és fantasy keveredik a világodban. Kik a kedvenc íróid vagy esetleg műveik, akik közvetve vagy közvetlenül hatottak rád? Bár a matematika a kedvenc tantárgyam, de nagyon szeretem a történelmet is, talán ezért is a kedvenc íróm Robert Merle. Különösen a történelmi regénysorazatai tetszenek, ezek közül is elsősorban a „Francia história”. A sci-fi írók közül legjobban a nagy klasszikust, Asimovot, a fantasy írók közül Tolkien-t szeretem. A lista ennél azért hosszabb, a magyar írók közül is sokat felsorolhatnék. Én azt gondolom, hogy minden egyes elolvasott m? – bár nem azonos mértékben – hat az emberre. Hatnak rá a filmek, videójátékok, gyakorlatilag az egész világ, ami körülveszi. Néhányan a könyvemről azt írták, hogy egy-egy szereplő, vagy egy-egy jelenet egy már olvasott regényre/filmre emlékezteti őket. Az előbb említettek miatt ez teljesen természetes. Úgy vélem ugyanakkor, hogy bár a könyvem szereplői – tünde, képzeletbeli lények, ?rjárművek – a mitológiában, ill. más művekben is megtalálhatók, ám ezek nélkül nehéz lenne egy sci-fit, vagy egy fantasy-t írni. Az írás hobbi vagy komolyabb jövőt tervezel ezen az útonő Szívesen írok, de nem tudom, hogy az írói pályát választom-e majd hivatásnak. Egyelőre igyekszem a tanulásra koncentrálni, hogy arra az egyetemre sikerüljön bekerülnöm, amelyikre majd a legjobban szeretnék. A regény kiadását hogyan sikerült tető alá hozni? Tudvalev?, hogy nem könny? elindulni Magyarországon. Valószínőleg sehol sem könny?, de Magyarországon különösen nehéz helyzetben vannak az elsőkönyvesek, s vélhet?en azok is, akik már nevet szereztek maguknak. Ezt a regényem megjelenése óta nap mint nap tapasztalom az interneten megjelenő reakciókból, véleményekből. Szerencsésnek nevezhetem magam, hiszen a könyvet családi összefogással, magánkiadásban jelentettük meg. Mozgósítottunk minden olyan ismerőst, aki a könyvkiadással összefügg? feladatok egy-egy területén járatos, ill. szakember. Biztosan vannak sokan, akik kiváló művet készítettek, de nincs lehetőségük magánkiadásra, s nem kapnak lehetőséget és esélyt a kiadóktól, pedig – nálam valószínőleg sokkal jobban – megérdemelnék. Szívből kívánom nekik, hogy előbb-utóbb sikerrel járjanak. Sokat voltál az elmúlt hetekben dedikálni is. Mit tapasztaltál a dedikálások soránő Milyen a fogadtatása a regénynek? Általában a könyvem egyik szereplőjét idéz? jelmezben voltam, mert egy kis színt szerettem volna vinni a megszokott, öltönyös dedikálásba. A gyerekeknek nagyon tetszett, megálltak, igy nem csak velük, hanem a szüleikkel is el tudtam egy kicsit beszélgetni a könyvemről és természetesen az irodalomról, olvasási szokásukról. Akadt olyan áruház is, ahol egy kicsit furcsán néztek rám, s nem jöttek az asztalomhoz. Hát legyen – gondoltam –, mindent az olvasóért, úgyhogy ilyenkor egy idő után felvettem az öltönyömet. Egyébként érdekes volt azt is látni, hogy országrészenként, sőt városonként más-más az emberek ízlése. Nagyon rövid idő telt el a regényem kiadása óta, ezért még alig ismerik. Azért volt néhány szép élményem, emlékezetes dedikálásom. Például amikor azért jöttek oda, mert hallottak a regényről és ?k is meg akarták venni, vagy ami még ennél is nagyobb örömet szerzett, amikor egy korábban megvett könyvet hoztak be dedikálni és gratuláltak. A regényemet minden korosztálynak szántam, ezért külön örülök annak, hogy gyerekek, középkorúak és nyugdíjasok is vannak az olvasóim között. Készült a regényhez egy honlap is, ez a www.shayren.com, ahol meg lehet ismerni a világot és az olvasók felvehetik veled a kapcsolatot. Mi a tapasztalatod a netes visszajelzésekkel kapcsolatosanő Nem csupán a regény honlapjával, hanem a netes véleményekkel kapcsolatban is nagyon vegyes a tapasztalatom. Sok a találgatás (ami persze érthet?, hiszen csak néhány hete jelent meg a könyv), vannak nem túl jóindulatú megjegyzések, amelyek egy része nem is inkább a könyvre, hanem a kiadás mikéntjére vonatkozik. Akadnak persze lelkes védelmez?i is a regénynek. Azt gondolom, ez így természetes, van aki mást, többet várt a „Shayren”-től, mint amit nyújtani tud, van akinek néhány kellemes órát sikerült szereznem a könyvemmel. Nekem ez utóbbi volt a célom. És végezetül: hogyan tovább. Mi következik, mit szeretnél írni? Tervezem a „Shayren” folytatását, bizonyos részeket eleve így is írtam meg. Hogy valóban lesz-e folytatása, az természetesen függ az olvasói visszajelzésektől.]]>