Tyson, Étienne, a science-fiction és a Terror Háza – Egy szokványos hétvége történései – Para-Kovács Imre írása az I. Átjáró Napról a Népszabadság hasábjain.Lefeküdtem délután, hogy éjjel háromkor felkeljek, de ezt többet nemteszem. Inkább javasolnám, hogyha már annyira nagy barátunk az EgyesültÁllamok, akkor igazítsák az óráikat az európai időhöz, mertkegyetlenség hajnalban professzionális ökölvívó mérkőzéseket rendezni aKommunizmus Áldoztainak Emléknapján. Mike Tyson melegít, aszorítóban pedig egy visszatérő, akinek azért kellett három évetkihagynia, mert leütötte terhes feleségét egy vitás kérdés tisztázásaközben. Nem tudom, önök hogy vannak vele, de engem ez komolyanakadályoz a buzdításban, valahogy nem hiszek a siker és a pénzszemélyiségfejlesztő erejében Corrales esetében, hiába győz technikaiKO-val az első menetben. Gondolom, az asszony is boldogabb lett volna,ha kiütik apu két füle közül a fejét. A Tyson–Étienne meccsenmár nagyobb a tét, összesen 12 év letöltött fegyház feszül egymásnak,mivel Etienne kilencet húzott le fegyveres rablásért egy fiatalkoribotlás következtében. Érdekes belegondolni, hogy ugyanezért averekedésért a börtön ebédlőjében csak sötétzárka járna, itt meg avesztes is egymillió dollárt kap. Talán ezért hívják Amerikát alehetőségek hazájának. Illetve hívták. Első menet, első perc Régótagondolkozom azon, hogy Tyson milyen állatra hasonlít leginkább, de mostrájöttem: ott rontottam el, amikor az emlősök között keresgéltem, mertő valahol a hüllők szintjén vált le az evolúciós fáról, ezért is ütikhiába a fejét, mert a gerincagy megakadályozza a felborulásban. Azelső menet első percében végez Étienne-nel, aki olyan arccal hever aring padlatán, mintha kimérésre várna, de miután senki sem kezdikibontani belőle a karajt, lassan feláll, és elballag a sarok felé. Ahárom mérkőzés összesen nem tartott négy menetig, viszont szétdobtákbenne egy magyar kórház tizenöt évnyi bérkeretét, de a világ már csakilyen: jobb sarokban Dr. Papp István agysebész. Tiltva tűrtek AzÁtjáró Science-fiction és Fantasy Nap délelőtt tízkor kezdődik. AzÁtjáró Magazin megkapaszkodott a lét felszínén, az idén újságárusiforgalomba kerül, ami méltán nevezhető sikernek. Amikor én még kissrácvoltam, a Galaktika olyan rettenetesen magas színvonalat képviselt ascience-fiction területén, hogy azóta minden kísérlet szomorú ésdicstelen kudarccal végződött feltámasztására vagy felülmúlására. AzÁtjáró az első végiggondolt és esélyes műhely ebben a műfajban, mégannak tudatában is, hogy a hetvenes évek kéretlen előnye behozhatatlan. Azoknakmondom, akik nem éltek akkoriban, hogy a kádárizmus egyik áldásaként atűrt és tiltott írók a science-fiction magazin és könyvkiadás körültaláltak megélhetési lehetőséget. Olyan emberek fordítottak, mint GönczÁrpád és Kuczka Péter. Fekete Gyula, Szentmihályi Szabó Péter ésLengyel Péter jelentettek meg fantasztikus regényeket. Érdekesmegfigyelni, hogy némelyikük hogyan építette be atudományos-fantasztikum világát politikai munkásságába, hogyan módosulta bolygóközi idegen fenyegetés először nemzetközi, majd jelzők nélküliidegen fenyegetésre. Ha valaki ráér, keresse meg a nemzetközikarvalytőke előképét a Sebezhetetlen című sci-fi novelláskötetben,talán megéri a fáradságot. Az Átjáró Nap díszvendége PatrickStewart, aki Piccard kapitányként domborít a Star Trek sorozatban, ésnem szereti, ha fényképezik. Ezt onnan tudom, hogy a szervezőkfalragaszon figyelmeztetnek minket, valamint azt is megemlítik, hogyStewart az előzetes megállapodás alapján nem ad aláírást sem. Nos,én elvagyok a sztár autogramja nélkül is, de a műfaj hívei elsősorbanfiatalok, hogy azt ne mondjam: gyerekek, ezért az allűröket talán megkéne hagyni az Oscar-ceremóniára, itt pedig gyorsan aláfirkantani azelétolt papírlapokat, mert az élet rövid, és néhány év múlva nem soklehetősége marad Patrick Stewartnak, hogy nevének leírásával örömetszerezzen. Ha ő nem ír alá, én nem várom meg. Lelkiszámmal sok sikert kívánok az Átjáró szerkesztőségének, és gyorsanmagamra öntök egy bögre kávét a pultnál. A kihagyott éjszaka ekkorrakezdi éreztetni hatását, a Klónok támadása annyira izgat fel, hogy egykicsit hosszúra nyújtott szerelmi édelgés alatt simán elalszom, úgyhogyinkább a Terror Háza felé veszem az irányt. A sötétség ellen AKommunizmus Áldozatainak Napja rettenetesen komoly dolog, csak sajnos amagát nemzetinek nevező oldal folyamatosan viccet csinál belőle.Egyébként hogyan másként értelmezhetném azt a gesztust, hogy BayerZsolt mond beszédet ezen a napon, akit csupán arányérzékétől és jóízlésétől fosztott meg a késő kádárizmus, bár a rossz nyelvek szerintönként mondott le ezekről, illetve nem is rendelkezett velük sosem. Azelőadót egyébként gondos kezek a legtávolabbi időpontra helyezték OrbánViktortól, ezzel is jelezve, hogy Bayer Eutálata nem egyezik a főnökvéleményével, őt másért szeretik, biztos, mert olyan szellemesen, mégisérzékenyen odamondogat. Nem adja a Terror Házát, ami rendben islenne, mivel senki sem akarja elvenni tőle. Ezzel az erővel azt isbizonygathatná, hogy nem adja a Természettudományi Múzeumot, lévén azis nehéz anyagi helyzetben van – de a Terror Háza most valamiveltrendibb. Melocco Miklós is megszenvedte az előző rendszert.Hatalmas szobrok faragására kényszerítették, állami megrendelésekformájában, pedig ő világ életében zongorista szeretett volna lenni,ezért az Egyesült Európa ellenzőinek táborát erősíti egy logikailagnehezen, inkább retorikailag indokolható gondolkodásmód következtében. Orbán Viktor aztán megint nagyszerű. Beszédébenfinomnak túlzással sem nevezhető áthallásokat dob az éhes tömegnek,felsorolja az Andrássy út 60. alatt álló házban elkövetett bűnöket, ésmit ad Isten, ezek a bűnök valahogy rímelnek a Fidesz-kommunikációbanaz MSZP-re nyomott vádhalmazra: választási csalások (ááááááá – mondja atömeg), fiatalemberek elítélése felségárulásért (úúúúúúú – örül atömeg), a rendőrség politikai rendőrséggé züllesztése (öööööö –bizonytalanodik el a tömeg). A náthás exminiszterelnök ezt követően a sötétségről beszél, ami ellen nem fegyverrel, hanem világossággal kell harcolni. Ezbizony igaz, nagyon igaz. Én azért megemlítenék pár alternatívharcmodort, ha meg nem sértem a beszédírót: a sötétség ellen úgy islehet harcolni, hogy nem állunk be előfizetőket toborozni neki, ésbizony a sötétség ellen úgy is lehet küzdeni, hogy nem járunk be afészkébe interjút adni, nem bizony. Örülök, hogy segíthettem. Para-Kovács Imre]]>
