Holdfényember és egyéb társszerzős tervek – Gáspár András interjú, 3. rész

Gáspár Andrással készített exkluzív interjúnk harmadik részébenvisszakanyarodunk a M.A.G.U.S.világához, valamint beszélgetünk az irodalmi műhelyekről, azok nehézségeiről,valamint a kezdő sci-fi és fantasy írók lehetőségeiről.

Miyazaki Jun, SFportal.hu: Térjünk vissza megint egy kicsit apályafutásodra! Elmondtad, hogy számítógépes játékokhoz írsz szövegeket,hátteret, de mi a helyzet az irodalmi művekkelő Említetted a Keleti szélharmadik részét – van-e más terved? Például lesz-e újabb Kiálts farkast?

Gáspár András: Egy harmadik könyvet mindenképpen szeretnék az eddigmegjelent két részhez hozzáfűzni. A Kiáltsfarkast lassan, gleccserszerűen alakul – az első és a második kötetmegjelenése között is 11 év telt el. Szerintem még legalább három évigtöprengek rajta. Nagyjából tudom, mit szeretnék benne csinálni – abban nemvoltam biztos, hogy lesz-e rá kiadói érdeklődés. A Tuan már jelezte, hogy az Ezüst félhold blues deluxe kiadására isvevő lenne, nyilván vevő lesz a Kiáltsfarkast harmadik kötetére is, ha eljön az idő. Ez most egy új helyzet, aminem régóta áll fenn. Néhány hete tudok csak konkrétumokat arról, hogy mi merrealakul. Ehhez majd hozzá lehet igazítani mindenféle dolgokat.

A fantasy-vonalon szeretnémbefejezni a Gorduin-ciklust, egy Holdfényemberrel…ehhez valószínűleg társszerzőt fogok igénybe venni. Voltak nekem mindenfélefüggésben lévő történetvonalaim, például a Garmacor-ciklus – arra már 2000-tőlkerestem olyan pályázókat, akik tovább tudnák vinni az elképzeléseimnekmegfelelően. Ezt majd most meg fogom újra próbálni. Szeretném ezt olyasvalakirebízni, akire szívesen ráhagyom a dolgaimat, aki megépítheti ebből a sajátkarrierjét, és tud ezen a vonalon örömet okozni az embereknek, ahogy én is. Deamíg a pereskedések le nem zárulnak, addig nem szeretnék ebbe sok energiátölni.

SFportal.hu: Ezekakkor inkább társszerzős művek lennének?

G.A.: Pillanatnyilag nincs meg rá a fix jelöltem. Voltak jelöltjeimaz elmúlt években, ezek azonban sorra kibuktak különböző okok miatt. Ha mostlesz egy új kiadó, akkor talán lesz egy műhely, akkor talán lesznek olyanemberek, akik hajlandóak végigjárni azt a valóban nagyon diktatórikus ésrettenetesen tekintélyelvű szisztémát, ami engem kitermelt. én a mai napigállítom, hogy ha én nem abban a szisztémában kezdtem volna a pályafutásomat,akkor ma sehol nem lennék. Talán ezt az elmúlt évek eredménytelenségei utánhajlamosak lesznek elhinni nekem. Ha meg nem, akkor marad ennyiben a dolog.

Végtelen lassúsággal tudok produkálnikönyveket, mint ahogy a Keleti szél 2is összeállt, ahogy a Keleti szél 3is össze fog állni, vagy a Holdfényemberis, ha kell, saját erőmből. Igazából a hasznomra volt Csanád pozitív ráhatása.én a magam szakállára más könyveket írtam volna, az biztos. Sokkal inkább aklasszikus science-fiction vonalat vittem volna, mint ezt a pozitivistábbfantasyt. Amit én a magam örömére csinálok, az sokkal kevésbé eladható, és sohanem lesz annyira népszerű, mint a közösen kiagyalt Chapman személyiség művei.Számomra is nyilvánvaló és valószínűleg azok számára is, akik olvasták a koraiChapmaneket és a késeieket, hogy nem ugyanaz a dolog Csanád nélkül. Magukat akönyveket nehéz nem szeretni, mert amin ennyit dolgozol, az nagyon a sajátoddáválik. De a Karnevál sem voltugyanaz, mint a Halál havában, a Keleti Szél sem volt ugyanaz, mint a Karnevál. Úgy vagyok vele, hogy ha azolvasók 5-6 évet várnak egy-egy könyvemre, akkor amit leadok, az legyen igazánütős és jó. Kevesebbel nem is merném beérni, de hosszú távú terveket nem merekszőni egy olyan közegben, amilyen ez a mostani – irreális volna, te is tudod.

SFportal.hu: és mi a helyzet az egyéb science-fiction vagyfantasy vonalakkal, ami nem kapcsolódik a M.A.G.U.S.-hoz, vagy a Kiálts farkast-hoz?

G.A.: Nem tudom. Vannak még félbehagyott Hálózatos dolgaim, amikkel lehetne dolgozgatni. Ezek megint olyan művek,hogy kiadó hiányában gondolkodni sem volt érdemes rajtuk – most már talán. Dehát igazság szerint egy kiadóban sem lehetsz biztos addig, amíg nem jelent megegyetlen könyved sem náluk, amíg nem látod, hogy hogyan funkcionál azegyüttműködés a gyakorlatban, hogyan teljesít akkor, amikor keményedik ajátszma. Szívesen sorolnék terveket, de rajtuk is múlik, mi lesz belőlük. Azbiztos, hogy rajtam nem múlik, hogy a Tuan erős startot tudjon venni. én most megteszemazt, amit meg tudok tenni – ezt például az Inomiért nem tartottam érdemesnek.Miklósért igen, az Inomiért, ahogy működött, akikkel működött, és amilyenkörülmények között működött, nem lett volna értelme.

{mospagebreak title=Az írói műhelyekről}

SFportal.hu: Beszélgettünk az előbb arról a „diktatórikusjellegű” szellemi műhelyről, ami kitermelt Téged…

G.A.: Nem volt az diktatórikus, de a mostani elménkkel talándiktatórikusnak találjuk. Az írói szisztéma, az egész kiadói szisztéma egyroppant hagyománytisztelő, roppant tekintélyelvű rendszer. Mindenhol a világon.Nálunk is az volt. Itt a tradicionális kiadók szétesésével illetveszakosodásával – vannak itt még tradicionális kiadók, csak nem adnak ki science-fictiontvagy fantasyt – mintha háttérbe szorult volna. Most azért mondom kicsitkarikírozva diktatórikusnak, mert lehet, hogy egy mai húszéves számára úgytűnik, hogy ez egy kiállhatatlan, tekintélyelvű rendszer. és tényleg az.

SFportal.hu: Részt vettél annak idején egy másik műhelylétrehozásában, ez volt a Scriptorium. Mennyire tartod sikeresnek ezt aScriptoriumot, amely most már egy jó ideje nélküled halad tovább?

G.A.: Igazából én csak egy Scriptoriumot nyomtam végig annakidején, a ’90-es évek közepén. Az volt az, aminek a módszertanát, azórarendjét, az óravázlatát, mindenét én dolgoztam ki. Ezeket az anyagokatkésőbb továbbadtam Pálinkás Imrének, aki továbbvitte a műhelyt. A távollétében nem szeretnékkülönösebben nyilatkozni a dologról, mert a 2001-2002-es közreműködésemetleszámítva én nem vagyok képben a Scriptorium mostani működéséről. Voltaktehetséges szerzők, akiket ott ismertem meg. Arra, amire alkalmasnak gondoltamőket, arra egyikük sem tűnt alkalmasnak akkori állapotában, és tekinthető az énfogyatékosságomnak, hogy később nem bírtam kihozni belőlük azt, amit kellettvolna… Vagy tekinthető azon közeg hatásának, ami nem kedvezett annak, hogy őkvégig is akarják járni az ezzel kapcsolatos szamárlétrát.

én hiszek a tekintélyelvűségben,mert bizonyos dolgokra határozottan jó hatással van – például nem tudom, mittörtént volna Bohr laboratóriumában, ha nem hitték volna el a főnöknek, hogy azatomnak súlya van. Vannak objektív dolgok, amik igazolják, hogy időnként jó, havalaki megmondja, merre hány méter. De volt annyi személyes kudarcom ez ügyben,hogy 2002-től nagyon meggondolom azt, kinek akarom osztani az észt és milyenkörülmények között. Az a meggyőződésem, hogy nem nagyon működik anélkül adolog, hogy valaki osztaná, de nem ragaszkodom ahhoz, hogy ez én legyek.

SFportal.hu: Azóta születtek újabb irodalmi műhelyek –mennyire látsz rá a működésükre?

G.A.: Az Aldyr-féle műhelyre ráláttam közreműködők révén, meg őkannak idején kértek arra, hogy az elsőkötetükről fogalmazzak meg kritikát. Ez megtörtént, jól is vette ki magát,ezzel tehát semmi gond nincs. Nekik elmondtam a próbálkozásuk szerintem meglévőelőnyeit és hátrányait. Egy nagyon hasznos kezdeményezésnek tartom amunkájukat, és én az ilyeneket hiányolom.

A többieket nem nagyon ismerem.Tudom, hogy van még Távoli Világok, amire nincs rálátásom, de hál’ istennek abenne lévő személyek jelenléte garancia arra, hogy ott is valamiféle értékszületik.

SFportal.hu: Ha mosthoznál létre egy Scriptoriumot, ugyanúgy hoznád létre?

G.A.: Csak így bírok működni. Ezek a módszereim vannak, és nemsokat változtak az elmúlt tíz évben. Akinek használni tudok vele, annak használok,akinek nem, annak ugyanúgy nem, ahogy eddig. Nem változott meg a nézetem arról,hogy valaki vagy tehetséges, vagy nem, aki tehetséges, az vagy kezelhető, vagynem, aztán én azt vagy tudom kezelni, vagy nem.

Nagyon nagy presszió alattdolgoznak a most induló szerzők, nagyon sok olyan csúszási lehetőség van, aminekem még nem volt beépítve a rendszerembe, és így nem is nagyon volt lehetőségarra, hogy félrecsússzak. Lényegesen veszélyesebb a pálya, mint régen volt.

SFportal.hu: Szerinted a mai tehetségeknek milyenlehetőségeik vannak arra, hogy fejlődjenek, nevet szerezzenek maguknak,megjelenjenek?

G.A.: Csak ezek az írói műhelyek. Fantasyben elsősorban aM.A.G.U.S., és szeretném azt hinni, hogy a sci-fiseknek ott a Galaktika. Ezértfájlalom, hogy olyan állapotok vannak több mint öt évvel a főgonosznakkikiáltott Csanád és jómagam távozása után is, amilyenek vannak. és olyankiadványok láttak napvilágot, amik napvilágot láttak. Tudniillik a M.A.G.U.S.nem elsősorban erről szólt. Nem arról szólt, hogy mindenki megjelentesse azelső könyvét, olyan állapotban, ahogy éppen kikerült a keze alól, és aztánannak kapcsán megint csak egotripek jönnek és nem további munka. Van egy többévszázados, felhalmozódott hagyomány a könyvkiadáson belül, hogy milyen műveketszoktak kiadni elsőre. Mert nagyon erőteljesen predesztinálja a szerzőkműködését az elsőnek kiadott könyv. Magyarán nem sok jó származik abból, hogyvalaki megírja az első művét, ami aztán úgy jelenik meg, ahogy van. Ezt ma isígy gondolom, mi próbáltunk ennek megfelelni – azt kell mondjam, hogy azeredmények abszolút engem igazolnak. Egy Gáspár Péter, egy Kornya Zsolt, egyPálinkás Imre megjelenése és szereplése azt bizonyítja, hogy a M.A.G.U.S. amaga klasszikus és diktatórikus formájában képes volt írók felfuttatására éskinevelésére, írói egyéniségek létrehozására. én ezt a második vonalat követőharmadik vonalat, őszintén szólva, nem látom a mostaniak között. Szarvashibákatkövetnek el kiadói részről, emberileg, szerkesztőileg, szerkesztő-hiányilag.Meg kell adni a módját, hogy esélye legyen egy szerzőnek fejlődni.

én ma úgy gondolom, hogy aszerzőknek talán hasznosabb volna, ha a Tuan égisze alatt ezek a dolgok eltudnának nyugodni. Félreértés ne essék, nem hiszem, hogy ez így fog történni.Ezeket a jogi csatározásokat most már le kell folytatni, meg kell nyerni.Miután ezeket megnyertük, ez így fog működni. Hogy ez jövőre lesz, vagy két,három év múlva, azt nem tisztem eldönteni. Ebbe a magyar rögvalóság fogbelejátszani, és ez fogja kimondani a végső szót. De nincs kétségem afelől,hogy az eljárásokat, amiket elkezdtem, meg fogom nyerni.

{mospagebreak title=Ismét a perekről}

SFportal.hu: Mitvársz ezektől a perektől? Mi az a forgatókönyv velük kapcsolatban, amitszeretnél, hogy megvalósuljonő

G.A.: én aztszeretném, ha egyszer és mindenkorra megszűnnének az olyan kiadványok, amik nemélvezik a M.A.G.U.S.-t annak idején létrehozó szerzőtársak mindegyikénekkonszenzusos áldását. Nem szeretném, ha olyan művek jelennének meg, amik az énáltalam létrehozott világ karaktereire, helyszíneire alapoznának anélkül, hogyengem bárki megkérdezne. Aki engem kérdezett, még sosem járt rosszul – megint tudnámmondani a példákat. Aki meg nem kérdezett meg, az sosem járt jól, és ezután semfog. Ez az én egotripem. én úgy gondolom, hogy ez a minimum lenne egy kulturáltkeretek között működő könyvkiadásban – ennek mondjuk nem segített az a káosz,ami az Inomi körül teremtődött. Korábban sem volt jó a helyzet, tehát nemmondom azt, hogy sokat rontott rajta, de azért rontott. Ez a dolog önmérsékletútján nem fog megoldódni. Sokaknak vannak hamis benyomásaik, hogy meddig lehetelmenni. Ezeket egyszer, s mindenkorra helyre kell tenni. Ez mindannyiunkérdeke. Minden íróé, de úgy gondolom, minden szerepjátékosé is… még akkor is,ha ezt ők most nem így vélik. Az akkori és mostani kiadványok száma és minőségeönmagáért beszél. Egy olyan időszakban, amikor ez így volt, és egy olyanidőszakban, amikor ez nem volt így. Nekem az a célom – és az egyik rendeltetésem -, hogy ismét olyan nívónmenjen a munka, mint annak idején.

SFportal.hu: Amikorszerzőtársakat említettél, kikregondoltál konkrétanő

G.A.: Mindenkire, akivel annak idején együtt publikáltunk aValhallánál, Kornya Zsolt, Pálinkás Imre, Gáspár Péter, Massár Mátyás, akiugyan más vonalon dolgozott, de akinek szakmai kvalitásai felől nincsenekkétségeim… mindenki, akit most nem említettem meg, de úgy gondolják, hogy idetartoznak, azok gondolják úgy, hogy én is úgy gondolom.

SFportal.hu: Tehátaz „első körös” írók?

G.A.: Igen, illetve a második körösök közül is vannak olyanok,akiket most inkább nem libellálnék azzal, hogy néven nevezem őket. Akik annakidején benne voltak a Legendák ésEnigmákban, azok mind ide tartozónak vallhatják magukat. Akik pedig nemvoltak benne, azok pillanatnyilag abban a szerencsés helyzetben vannak, hogymaguk dönthetik el, hova szeretnének tartozni.

Vannak mindenféle illegitim műhelyek,melyek úgy gondolják, hogy van jogi alapjuk arra, hogy a világba beleszóljanak– én úgy gondolom, hogy nincsen. Ezt a most folyamatban lévő eljárásokban befogjuk bizonyítani. Ha ez bebizonyosodik, akkor nagyon nehéz lesz magátmeggondolni mindenki másnak. Ezt az utat is szeretném felhasználni arra, hogykérjem a most induló vagy most placcon lévő szerzőket, hogy alaposantájékozódjanak, ne csak az egyik fél álláspontját hallgassák meg. A Tuanilletékesei állnak rendelkezésükre, és magam is. Azzal ne vágja el magát senki,hogy most hoz hirtelen és nagyon rossz döntést.

SFportal.hu: A különféle fórumokat olvasgatva úgy tűnik,hogy a játékosok, olvasók jókora része belefáradt már ebbe az egész jogihercehurcába, és nem igazán bízik abban, hogy valaha is jobbra fog fordulni aM.A.G.U.S. szekere. Mivel tudnád őket megnyugtatni?

G.A.: A játékosokat semmivel – sosem tartoztam e terület szakértőiközé, a reformokat is meghagyom hát azolnak, akiket a Tuan erre alkalmasnakítél. Az olvasók közül elsősorban azok iránt érzek elkötelezettséget, akik neminternetes fórumokon fejtik ki véleményüket. Gyanítom, túlnyomó többségük nem isolvas internetes fórumokat, vagy ha igen, akkor egyik fülükön be, a másikon ki.Nem szeretném összetéveszteni az olvasóimat azokkal, akik a fórumokonmegnyilatkoznak. én soha egyetlen kedvenc íróm fórumán sem nyilatkoztam meg. Amunkáik alapján ítélem meg őket, szeretem vagy nem szeretem őket. én abban ahitben ringatom magam, hogy létezik egy olyan csendes olvasói többség, amelyiknem foglalkozik az internetes fórumok véleményével. Adott esetben nem is tudmást, csak hogy nem jelennek meg a könyvek.

Aki a M.A.G.U.S. azon formájátszerette, ami működött annak idején, az most is tudja a százoldalú rendszeralapján játszani, mert most újra a százoldalú rendszer kerül terítékre. Aszerepjáték részben sosem voltam benne annyira, hogy azt mondhassam, abefolyásomnak különösebben szerepe lehetett volna, azt nálam avatottabb emberekalakították régebben is és alakítják most is. De nem szeretném, ha aszerepjáték olyan utakra tévedne, amit íróként vagy a világ alakítójaként nemtudok felvállalni. Ez valamilyen szinten sajnos már az Inomi alatt ismegtörtént, ezt visszacsinálni már nem tudom, legfeljebb azt tudom tenni, hogya magam ügyeiben az abban foglaltakat egyszerűen nem veszem figyelembe. Illetvemásokra nem kényszerítem rá, hogy elfogadják, nem teszem követelménnyé a mostinduló írónemzedékek számára, hogy olyan köteteket fogadjanak el forrásként,amit én magam nem tartok annak.

Jobb lenne persze, ha ezek akavarások nem lennének, nem kellene sakkozni mindenféle emblémákkal, újabb ésújabb arculatokkal, hanem az egész arégi alapon működhetne… de őszintén szólva Wayne Chapmant nem a M.A.G.U.S.-logótette népszerűvé vagy eladhatóvá – épp fordítva történt a dolog.

SFportal.hu: Köszönjükszépen a beszélgetést.

Az interjút készítette: Miyazaki Jun