Hipergalaktika 3. – a novellák

Elérkeztünk a második – számomra lényegesebb – részhez. Négy külföldi és hat magyar novella kapott helyet a kiadványban, lehetne vitatkozni azon, megfelelő-e ez az arány, én nem teszem. Inkább nem habozok és rögtön a tárgyra térek.

Hal Clement: Válasz

Clement egy ősrégi filozófiai problémát helyezett novellája középpontjába: a világ, ezen belül pedig az emberi elme megismerhetőségének kérdését. De nem ez az, amiért helyet kapott a gyűjteményben: egy olyan szuperszámítógépet álmodott meg, amely a Föld körül, steril körülmények között működik. Mai szemmel nézve megmosolyogtatók a gép kamerái, amelyek a programozás grafikonjait beolvassák, de ne feledjük el, a novellát 62 éve írták. Az űrhajózást pedig elég jól megjósolta, noha még jóval annak megvalósulása előtt vetették papírra.

A novella a nanotechnológia szép új világába vezet bennünket, kicsit az Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer az élet stílusában, ugyanakkor élvezhetően. Pár kérdés viszont nyitva maradt, amelyek megválaszolásával elégedettebben tennénk le az írást: hová tűnt a főszereplő karkötője? Miféle vírus támadja meg ilyen gyorsan áldozatát? A karkötő nélküliekről is szívesen olvastam volna többet.

Robert Silverberg: Jó hír a Vatikánból

Érdekes írás a robotpápa megváltásáról? Szerintem nem. Illetve érdekes, de nem a kibernetika körül forog. Hosszú évek óta Afrikában fejlődik a legdinamikusabban a katolikus egyház, egy idő után talán ők adhatják a pápát is. Helyettesítsük be a novellában a “robot” szó helyére a “feketét”, megkapjuk azt, amit alighanem Silverberg mondani akart. És még mondják, hogy a scifinek nincs aktuális üzenete…

Szélesi Sándor: Valóságból eltűnt

Klasszikus írói fogás, hogy a leghétköznapibb tevékenységekből egyenesen egy rémálomba csöppenünk: itt a bevásárlásból kerülünk egyenesen egy ismeretlen világba. Erénye a novellának, hogy szinte az utolsó sorig bizonytalanságban tart bennünket, hogy a dolgoknak racionális magyarázata van-e.

Jennifer Pelland: A rab lány

Kiváló és egyúttal rettenetes novella kínszenvedéssel, szerelemmel és perverzióval. Depresszióban szenvedők kerüljék!

Képes Gábor: Út a gyakorlati pedagógiához

Szentimentális és nosztalgikus írás, egy korábbi novella továbbgondolása. A mondanivaló rendben is van, azon kívül viszont keveset kap az olvasó. A világrend átalakulására ugyan vannak az írásban utalások, de az igazgató monológja és az újságíró értetlensége még kevés egy jó novellához.

Henry Jones Jr.: Úgy fent, mint lent

Juhász György cikkéhez hasonlóan novellájában sem nagyon rugaszkodott el napjaink technológiájától. Pedig jó lett volna. A fantasztikum szinte csak az idegenek megjelenésével bukkan fel, az viszont el lesz bagatellizálva. A komikus befejezés ráadásul éles ellentétben áll a novella kezdetével, ami tényleg történhetne így.

F. Tóth Benedek: Nullák meg egyesek

Ismét egy régi filozófiai probléma: mi az ember, mikortól számít annak, vagy ha másként tesszük fel a kérdést, melyik élőlényeknek van lelke. Hasonló megközelítés, mint Lem novellájában, viszont itt a külső világ fél teremtményeitől. Az intenzív koncentráció ábrázolása szokatlan, de működőképes.

Kánai András: Hamu

Elsőre megpróbáltam a novellát a számozásnak megfelelően fordított időrendi sorrendben követni: nem állt össze a kép. De a beavatkozás előtt talán az itt leírt folyamat fordítottja ment végbe, és persze az előzményeket is fordított sorrendben ismerjük meg. Furcsa forma, ugyanakkor szellemes. Érdemes lett volna azért belemenni, hogy az “újjászületés” során mennyiben maradt meg az ember korábbi személyisége.

Michael T. Cricket: Roncs a patakban

A krimik rendszerint azon az elven működnek, hogy az elején az olvasó megkap minden információt, de valahogy olyan formában, hogy mégsem tudja rekonstruálni a bűncselekményt. Ez a novella nem tesz eleget ennek a követelménynek, mert a döntő bizonyítékot csak a tettessel való utolsó párbeszéd során ismerjük meg. Az ötlet egyébként szellemes, de jobb lett volna az olvasónak is megadni az esélyt a nyomozásra.

Stanislaw Lem: Corcoran professzor

A 6-os Metagalaktika az egyik első Galaktika-kiadvány volt, amellyel megismerkedtem, ott találkoztam először Corcoran professzor történetével. Már akkor is nagyon tetszett, és bizony csakugyan felvetődik a kérdés, hogy igazi-e a világ, amiben élünk. Bár ha nem az, változtat az valamin is? A kötet legerősebb írása.

Hát ezek a Hipergalaktika 3. novellái, azt hiszem, az összkép kedvező, dicséret illeti a szerkesztőket, az irodalmi és az ismeretterjesztő tartalomért egyaránt.